Egy szemét, csalfa zseni!

  - Hm… nagyon finom, puha a bőre, kedves – csókolt neki kezet, majd lassan felállt, hogy a nő ujjai végigcsúszhassanak a … na, szóval azon. Remélem világos, mert nem fogom kimondani.

- Kö… köszönöm – kezdte el magát legyezni a kezével.

- Magának bármit – kacsintott egyet, majd indultunk tovább. Mielőtt elkanyarodtunk volna a folyosón, Minho dobott még egy csókot is a Boszinak.

- Ember, le a kalappal előtted – veregette háton Aron, az épp öltözködő Colost.

- Basszus, olyan büdös volt a szája, mint egy rinocérosz hátsó fele – szitkozódott fintorogva, és még a hideg is kirázta.

- Hát, én inkább kutakodtam volna még két napig, mintsem ilyet tegyek – vallotta be Csirke. Ebben még én is egyetértettem vele.

- Akkor most megspóroltam neked két napot – vigyorgott Coloska.

- Nagyon rendes vagy - Aron megrázta a fejét - de úgy érzem, ezzel a Yerivel sem lesz könnyű dolgunk.

- Yuri - javította ki Minho a nyomozót.

- Tudom. Ne haragudj, fáradt vagyok. Egész éjjel az ügyön járt az eszem. Kissé elegem van már ebből, mert semmi nyomot nem találtam. Yuri biztos nem látta a pasi arcát, Eli szerint meg olyan, mint te...

- Persze, megértem, és sajnálom - Colos lassan baktatott közöttünk - Jongin megvan?

- Bassza meg! Jongin? - Aron azonnal forgolódni kezdett, de megveregettem a vállát. Nagyon cuki volt, hogy ennyire aggódott értem. Mondjuk, ilyen szexistent elveszíteni, mint amilyen én vagyok...

- Ennyire rossz hatással vagyok rád? - nevetett fel Colos.

- Mi? Nem, dehogy, fúj mááár – torpant meg Csirke, és úgy kezdett hadonászni, mint egy szőke pompon lány, akire rászállt egy szúnyog. Minhoval együtt röhögtünk ezen a kifakadásán. Még sosem láttam őt ilyennek. Persze, előttem alapból teljesen máshogy viselkedett, mint a többiek előtt.

- Na, ennyire azért csak nem vagyok rémes – tátotta el ijedten a száját Coloska.

- Ha lehetne, akkor halkabban – szólt ki egy lány az egyik ajtó mögül.

- Elnézést. Mi, csak a SDNS lány bandát keressük – közölte vele Aron. Minho már fuldokolt a röhögéstől.

- SNSD-re gondol? – vonta fel kérdően a szemöldökét a lány.

- Legyen az, nekem megfelel – röhögött már Aron is. Hát ezek barmok.

- Miben segíthetek? - érdeklődött a hölgy.

- Yurit keresem - Colos mosolyogva lépett közelebb a lányhoz, aki hirtelen megdermedt. Oké, 11%...

- Sajnos éppen magánfellépésen van. A menedzserük vagyok, a lányoknak pedig ma este privát fellépésük van, egy helyi énekessel - a nő igyekezett szigorú maradni, de kérlek, Choi Minho volt az ellenfele. Egy darabig nézegettem a lapokat, mikor valamin megakadt a szemem. Azonnal csapkodni kezdtem, és legyezgettem az egyik szórólapot, ami kissé mocorogni kezdett. Nagyon boldog lettem, hogy sikeresen előrébb vittem a nyomozást. Aron szó nélkül vette a jelzéseimet, utána monoton hangon megszólalt.

- Chilhyun, azt hiszem, ide kellett jönnünk - jelentette ki. Minho úgy nézett rá, mintha valami elmebeteg lenne.

- Maga Kangta? - a nő szemei elkerekedtek, amint végigmérte az újdonsült világsztárt.

- Igen. Én pedig az új menedzsere vagyok, Kim Ilhoon.

Igen, lassan a dilidokit kell hívni, mert már azt sem tudják, hogy kicsodák. Persze, én egyből tudtam, hogy csak a nő képébe hazudnak, de ő nem vette észre. Hát ez egy balfék.

- És mi járatban van itt? – kérdezte a nő.

- Gondoltam, ellenőzöm a lányokat, hogy milyen módszerrel készülnek fel, meg ilyenek. Szeretem tudni, hogy mit csinálnak a partnereim – füllentett, de úgy, mintha könyvből olvasná az egészet.

- Értem, hát jöjjön be nyugodtan – tárta ki az ajtót előttünk. Bent csinosabbnál csinosabb lányok voltak. Majd kiesett a szemem a helyéről. Szívesen megpaskolgattam volna az összes hátsó felét.

- Szóval, Yuri éppen fellépésen van? - érdeklődött Aron, mire a lány bólintott.

- Igen. Most éppen szólóznak a közönség előtt. Ez egy amolyan táncverseny. Esetleg... lehetne egy óriási kérésem? - hirtelen hátrafordult, ezzel nem kis meglepetést okozva "Kangtának".

- Az attól függ...

- Az SNSD egy amatőr csapat, és remek lenne, ha meglepetésként felbukkanna egy nagy sztár, aki támogatja őket. Esetleg megtenné maga? - csillogó szemek. Na, azt megnézném, ahogy Colos táncikál, az biztos.

- Persze, elvállalja - Aron végignézte a lányokat, nem is foglalkozva Minho reakciójával.

- Hozom a sminket - a nő elrohant, Colos pedig felrobbanni készült.

- Na, nem! A tánc el van felejtve, te barom! - fújtatott egy nagyot rácsapva a menedzser hátára

- Szedj ki mindent belőle. Amint végeztél, mehetsz utadra.

- Ezért még meg foglak ölni, és akkor majd fogsz tudni kommunikálni Jonginnal – sziszegte gyilkos tekintettel, Aron viszont csak mosolygott az egészen.

- Ahhoz te kevés vagy, táncos fiú – kacsintott egyet. Közben megjelent a sminkes lány is, és Minhot elvitték. Szívesen megnéztem volna, hogyan viseli Colos a kiképzést, de a lányoknak nem tudtam ellenállni. Azok a formás fenekek, és mellek… huh. Kár, hogy nem tudtam megtapizni őket. De már azon is meglepődtem, hogy a szórólapot meg tudtam lebegtetni. Ez is valamiféle előrelépésnek számított.

- Kai, most azonnal gyere vissza mellém – dünnyögte Csirke. Honnan a francból tudta, hogy nem vagyok mellette? – Ne kelljen még egyszer szólnom! – köhögött közben, nehogy feltűnést keltsen.  Elszontyolodva mentem vissza mellé, és csaptam meg jó erősen, hogy érezze a nemtetszésemet. – Sajnálom – húzta győztes mosolyra a száját, amiért kapott még egyet. – Ne legyél szemtelen! – mondta szigorúan.

- Ilhoon oppa? – egy lány jelent meg előttünk, arca ragyogott – Megkínálhatom egy pohár vízzel?

- Nem, köszönöm – Aron finoman visszautasította őt, közben pedig leült a közelében levő székre. Elővette a jegyzetfüzetét, azt lapozgatta, én pedig jobb híján őt néztem. A gyilkossággal kapcsolatban voltak érdekességek, és tények, amelyeket eddig senkinek nem mondott el. Sőt, egy tökéletes terv is bele volt süllyesztve a dolgokba, de azt átlapozta. Miben mesterkedhetett?

- Ilhoon, készen állok – állt elénk Coloska. Hát jó, legyen 20százalékban szexi, de annál több nem. Irtó jól állt neki a smink.

- Nagyon kis… izé vagy – hápogott Aron.

- Na kösz, ennél azért többre számítottam a managgeremtől – vágott át duzzogiba. Marhák, komolyan mondom, lassan egy farmon fogom érezni magam ezekkel.

- Jaj, tudod, hogy te mindig csodás vagy – erőltette meg magát Csirke, nehogy lebukjanak.

- Hát persze, hogy tudom – kacsintott Colos.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte a lányok managere. Egyszerre igeneztek, és már mentünk is kifelé.

- Még jó, hogy nem valami ócska autóm van, mert akkor most simán lebuknánk – suttogta Minhonak Aron.

- Igaz, de neked honnan jött ez a hülyeség? – tudakolta kíváncsian.

- Jongin lebegtette meg a hirdetést a falon, én csak felhasználtam – közölte vele a tényeket.

- Én? Soha – nevettem fel, nem mintha hallotta volna valaki is.

Azonban nem használtuk fel a kocsit, ugyanis egy közeli helyiségbe mentünk, ahol lehetett hallani a rajongók visítozását. Kangta és Ilhoon gyorsan végigmérték a környéket, amikor hirtelen megszólalt egy statiszta.

- Kangta? Remek, pont most van Yuri a színpadon. Siessen, mindjárt kezdődik a maga jelenete! – azzal megragadta szerencsétlen Colos karját, és már ki is lökte a színpadra, én pedig mentem vele. Nagyon érdekelt, hogy mi fog kisülni ebből.  A hangosbemondó mély hangja azonnal megszólalt.

- Hölgyeim, és uraim, Kangta!

Emberi sikolyok mindenhol.

- Maga nem Kangta – Yuri persze nem hagyta abba a táncot, nehogy tönkremenjen a karrierje, de szemmel láthatóan nagyon meglepte őt a csábos fiatalember.

- Na ne mondd – fújtatott amaz – de egy fontos ügyben szeretném a segítségedet kérni.

Végignézve a pároson, mindenféle beidomítás, vagy gyakorlat nélkül is remekül mozogtak együtt. Egyértelműen Yuri vezette Colost, de feledhetetlen és tökéletes produkciót nyújtottak a rajongóknak. Minho még táncolni is tudott… megállt az eszem…

- Mi kéne, ha volna? – a lány átkarolta a hímribanc nyakát, jobb lábával pedig szexin átölelte őt, míg Colos az újdonsült társa derekára tette a kezeit.

- Azt csiripelik a madarak, hogy láttál egy gyilkosságot – precíz, lényegre törő, és mindemellett nem is esett ki a ritmusból. Hölgyeim, és uraim: Minta! Vagy Mingta…

- Ez nem igaz – távolodott el Minhotól… vagyis Kangtától a lány. Csakhogy a mi kis táncos lábúnk sem hagyta annyiban. Szexibbnél szexibb mozdulatokkal közelítette meg újra.

- Nekem nem tudsz hazudni – rántotta teljesen magához a derekánál fogva. Úgy néztek ki, mint egy ezeréves szerelmespár, akik évek óta együtt táncolnak. Annak ellenére, hogy Minho azt sem tudta, mit kell csinálni.

- Ezt beszéljük meg az előadás után – mondta mosolyogva. Itt abbahagytam a kémkedést, és visszamentem Aronhoz.

- Ő nem Kangta, ahogy maga sem Ilhoon – puffogott az SNSD managere.

- Mégis engedte, hogy Minho vele táncoljon – mutatott a színpad felé.

- Igen, mert… mert az igazi lemondta a fellépést, mert máshol volt dolga – sütötte le a szemét a hölgy.

- Szóval maga is ugyanúgy hazudott, mint mi – vigyorgott Csirke. Szerintem kezdett becsavarodni, mert az eddig együtt töltött idő alatt nem röhögött annyit, mint ezen a napon. Vagy Choi Minho őt is utolérte.

- Mindenesetre meg kell hagyni, hogy a társa nagyon jól táncol. Mi a foglalkozása? – a hölgy ügyesen terelte el a témát, pontosan úgy, mint Csirke szokta.

- Tudtommal sztriptíz táncos. Igazából a kollégám ismerőse…

- És a maga foglalkozása?

- Nyomozó vagyok. Elhiheti, hogy nem viccből vagyunk itt. Egyes forrásaim szerint Yuri szemtanúja volt egy gyilkosságnak, és a segítségünkre lehet az elkövető megkeresésében – magyarázta lelkesen a nyomozó, mit sem foglalkozva azzal, hogy a nő csak illedelemből hallgatta őt.

A komoly beszélgetést a hatalmas tapsvihar és sikoltozás szakította félbe. Nemsokára pedig megjelent az ifjú pár is. Lihegve, és halálra izzadva, de mégis mosolyogva. Ha pap lettem volna, ott helyben összeadtam volna őket annyira cukik voltak. Mondjuk Minhon látni lehetett, hogy nem érdekli komolyan a csaj, fordítva viszont nem ez volt a helyzet. A csaj úgy nézett rá, mintha magát Zeuszt látta volna maga előtt. Csoda, hogy nem olvadt el.

- Fantasztikusak voltatok! – dicsérte meg őket a hölgy.

- Köszönjük – hajoltak meg egyszerre.

***

Ezután ez előadást végigvártuk az egyik öltözőben. Én ujjongva néztem, ahogy a lányok táncikáltak, meg énekeltek. Kétszer is megpróbáltam letiplizni a szünetekben, hogy megnézzem a lányokat öltözés közben, de Aron a fejembe látott. Olyankor mindig a vállát kellet csapkodnom egyfolytában, hogy tudja, ott vagyok. Annyira szemét volt.

- Készen vagyok! – esett be az ajtón Yuri. Új smink volt rajta, és egy egyszerű, bár gyönyörű öltözet. Ha lett volna testem, akkor már fix, hogy vízesésként csorogna a nyálam.

- Rendben van drága, mehetünk – Colos azonnal felpattant, és immáron ő is az eredeti öltözékében volt.

- Hova mentek? – Aron felvont szemöldökkel nézett felváltva a gerlepárra. Jól van, nem csak én nem értettem a dolgot.

- Sütizni. Megérdemeljük. Ne várjatok, szerintem egyből hazamegyek – azzal Colos átkarolta Yuri derekát, és kimentek az ajtón. Most ezek Komolyan elmentek randizni??????

- Az egy dolog, hogy félbeszakadt a nyomozás… de mit fogok mondani Pulinak? – rám nézett, majd felállt, és mi is elmentünk. Szerintem Aron bízott Minhoban és tudta, hogy nem marad adatok nélkül. De ha Minho tényleg megkedvelte Yurit, amit csak én nem vettem észre, akkor nagyon-nagy gáz van…

Taemin tuti kiakad, és szerintem nincs rosszabb, mint egy vonyító kiskutya. Már elképzeltem, ahogy összetörik a kicsi szíve, és lábtörlőként hever a földön, és…

- Jongin, gyere végre – szólt az autóból Csirke. Gyorsan behuppantam mellé, előre. Elöl ültem, egy nap másodjára. Tökre örültem neki. Gyorsan megpaskoltam a vállát, és indultunk is vissza Mr. Kwak Aron irodájába. - Nem is tudom, hogy mit mondjak Pulinak. Ki fog bukni, átmegy HP-be én meg felkapom a vizet. Összeszólalkozunk, majd valamelyikünk, szerintem ő megsértődik. Kookie meg majd megint kiakad, elkezd osztani minket, és akkor újra nyugton leszünk – hadarta el az előrejelzést. Nagyokat pislogva meredtem rá.

- Sok sikert – mondtam, és közben megveregettem a vállát.

Az út innentől csendben telt. Aron vezetett, én pedig Pulin gondolkoztam. Colos nagyon gonosz volt vele, mert otthagyta, mert megcsalta, mert nem szerette. Milyen barát az ilyen?

- Megjöttünk – Aron kiszállt a kocsiból, és nekem is kinyitotta az ajtót.

- Sziasztok! – Puli már szaladt is elénk, mint egy kisgyerek, mikor megjönnek a szülei… vagy, mint egy kutya a gazdái érkezésekor. Mosolyogva nézett körbe, de hamarosan elfehéredett – Minho?

- Dolga akadt, és lelépett – hallatszott a tömör válasz, mire Puli sokkal szomorúbb lett. Nagyon sajnáltam szegényt, így megveregettem a vállát.

- Szóval dolga. Azzal a csajjal, akihez mentetek? – Talált süllyedt. Komolyan mondom,  ő sem tagadhatta, hogy nyomozó.

- Nem, én ilyet nem mondtam – ellenkezett egyből a másik.

- Felesleges védened, imádja a csajokat – sóhajtott, és ment is befelé. Aron csak nyögött egyet, és ment utána. Amin meglepődtem, az az volt, hogy Taemin egyáltalán nem akadt ki annyira, hogy leossza Aront, vagy beszóljon valakinek is. Csak csendben gubbasztott a széken, és szenvedett.

- Őszinte leszek, nagyobb kirohanásra számítottam. – Aron csendben sétált oda az asztalhoz, és huppant le a székére.

- Nem éri meg. Most minek hisztizzek azért, mert ő mást szeret? – Taemin csak bámult maga elé. Már nagyon sajnáltam őt, így odasétáltam hozzá, és megsimogattam a fejét – Köszönöm, Kai, ez most jól esett.

Kook csak csendben nyugtázta magában az eseményeket, Eli pedig a másik fotelban nézegetett.

- Mit tudtunk meg?

- Semmi újat. Ti? – a fiatalabbik nyomozó teljesen le volt törve. Tényleg muszáj ma a pasijánál aludnom, mert szegényem belehal a bánatba, ha Colos becsajozik…

- Mi sem, de van egy pár elméletem. Van egy olyan teóriám, hogy a gyilkos minket is meg fog támadni, méghozzá a leggyengébb pontjainkon. Taeminnek Minho, Minhonak a pénze…

- Hé! – vágott közbe Taemin, de még én is tudtam, hogy Csirkének volt igaza.

- Már bocs, de Finnyakirály a pénzéhez ért. Kooknak a szülei, nekem Jojo, sőt, már Elit és Yurit is beleszámíthatjuk – ezzel fejezte be Aron a felsorolását. Körbenéztem, és mindenki le volt döbbenve.

- Ezt hogy akarod megoldani? – kérdezte Taemin. Szerintem fogalma sem volt. Én úgy voltam vele, hogy Süti szüleit nem kell félteni, hiszen egy rendőr házába nem fog betörni, hogy megölje őket. Főleg, hogy nem az a fajta gyilkos, aki bemegy egy pisztollyal, és szitává lő mindenkit. Ő lassan, és alaposan szereti kínozni az áldozatait, minden egyes sikolyát kiélvezve.

- Még nem tudom – tette le a jegyzetfüzetét az asztalra.

- Hát, ez marha sok segítség volt, Csirke – mordult rá Puli. Szerintem már olyan megszokott lett a becenevük, hogy fel sem figyeltek rájuk.

- Igaz, Puli, de nem egyedül vagyok a bandában, akinek a fejét kéne használni – vágott vissza egyből Aron. Tévedtem, mégis észreveszik.

- Abbahagynátok? – kérdezte Kookie, nagyot sóhajtva.

- Neked csend, Süti – szóltak rá egyből. Az említett személy kissé megilletődött.

- Ez gonosz volt - mormogott.

- Bocs, de nagyon rossz passzban vagyok - Taemin rá se hederített, csak figyelte Csirke jegyzeteit.

- Rómeó miatt?

- Fogd már be - vetett egy szigorú pillantást a picúr felé Aron, aki azonnal összehúzta magát.

- Szerintem nem olyan hülye, hogy megszakítsa a betervezett listáját miattatok. Keresztbe fog tenni nektek, de nem fog gyilkolni - Eli fel se pillantott a könyvéből, csak olvasott csendben.

- Kösz... - válaszolta Aron fittyet sem hányva a haverom gondolataira - mondj el mindent Kairól és az áldozatokról.

- Nincs nagy kedvem mesélgetni. Főleg nem a magándolgaimról – mondta flegmán Eli, még mindig a könyvet bújva. Na, ő mindig is ilyen volt. Ha akart, akkor nagyon kedves, segítőkész és okos tudott lenni, de ha rossz napja volt, akkor simán bunkózott. Arról nem is beszélve, hogy az önfejűek királya.

- Ez nem kedv kérdése, fiatalember – förmedt rá Aron.

- Most mégis mit mondjak? Kait ismertem, vagyis ismerem. Egy gimibe jártunk. Nem beszéltünk minden nap, de azért tartottuk a kapcsolatot. Még az egyetemen is, de ennyi. A többiekről nem tudok mit mondani – vont vállat, és folytatta a dolgát.

- Semmi kapcsolat nem volt közted, és a többi áldozat közt? Egy közös iskolai program, vagy akármi? – faggatózott tovább. Eli egy pillanatra felém nézett. Nem fogja elmondani.

- Nem, nincs. Legalábbis, nem tudok róla – válaszolta.

- Ééértem – biccentett egyet, de ő is felém nézett.  Nem igazán tudtam mit mondani. Fedjem fel a titkot, vagy hagyjam abba? Vagy mit tegyek? Persze, tart a baráti kötelezettség, de már úgyis halottak voltak, a többiek meg nem voltak a barátaim. Aron és csapata jobb volt. Ők tényleg kedveltek, remélem...

Az órák lassan teltek, igazából csak adatokat gyűjtöttünk, amikor váratlanul betoppant Minho. Nem, kicsit sem látszott, hogy vetkőző-showja volt...

- Na, megjött az elveszett feketebárány – morgott egyből Taemin. Eli felvont szemöldökkel emelte fel a fejét a könyv mögül.

- Féltékeny vagy? – vigyorgott Colos.

- Csak szeretnéd, Létra – fortyogott tovább, és biztos voltam benne, hogy egyszer fel fog forrni. A húslevesnél is így van. Egy ideig csak fortyog, aztán hirtelen elkezd folyni mindenhol a leves.

- Ne hisztizz már, kérlek – szólt Eli is. Puli már nyitotta a száját válaszra, de inkább csendben maradt. Felmérve az erőviszonyokat, jól is tette.

- Minho, akkor ma te viszed haza Jongint. Én hazaviszem Kyoungjaet, Taemin pedig Kookiet. Holnap reggel nyolc órakor találkozunk. Egy perccel sem később – hangsúlyozta ki az utolsó mondatot.

- Oké zsoké - vigyorgott Colos. Mi a fene ütött ebbe?

- Te beteg vagy - Taemin csak reménytelenül felsóhajtott. Megölelte a legjobb barátját, utána elment Jungkookkal. Hamarosan pedig mi is távoztunk. Kíváncsi voltam Colos kocsijára, ezért folyton figyeltem a járműveket. Biztos valami menő autója van. Mondjuk piros, vagy fekete... inkább piros. Cabrio.

Mikor megálltunk, érdeklődve kezdtem keresgélni. Biztos telefonált, vagy valami.

És ekkor megérkezett Minho kék kocsija a sofőrrel. A busz. Hősünk felvett egy bőrkesztyűt, majd a bérletét bemutatva felszállt.

- Leülsz? - kérdezte. Nemmel válaszoltam neki. Úgyis félre fog lökni egy barom, minek erőltessem meg magam? - Képzeld, Yuri is erre lakik.

- Csodás - mormogtam magamban. Egy pillanatra ránéztem. A telefon a fülénél volt, mintha valakivel beszélgetett volna... aha! Csak nem akarta magát kínosan érezni.

- Holnaptól ő is erre fog jönni, csak én hamarabb szállok le - Colos csak nyomta nekem a rizsát egy darabig, utána elnémult.

Majdnem fél óra után szálltunk le. Reméltem, hogy már lassan odaérünk, de tévedtem. Még több mint tíz percet sétáltunk, közben magyarázott a munkájáról. Miért nincs közelebb is buszmegálló egy sztriptíz bárhoz?

- Jaj, Kai, ez így nem jó. Ki kéne találnunk valamit, amivel megkönnyítjük a kommunikációt – nyafogott Coloska, amit tőle nem nagyon szoktam meg. Igaz, ő egy nagyra nőtt gyerek volt, szóval ez is hozzá tartozott. A lakásán már jártam egyszer, de akkor csak a nappaliig jutottam el a srácokkal. Most alaposan meg tudtam nézni, hogy valójában milyen helyen is lakik.

- Kai, foglald el magad, amíg lezuhanyozom. Gondolom, végigelemzed a lakásom. Csak ha lehet, ne jelölgesd meg a sarkokat - kezdett el röhögni.

- Marha vicces – dünnyögtem, és közben egy erőset vertem a vállára.

- Jó jó, sajnálom - mondta, de igazából nem gondolta komolyan, mert ugyanúgy röhögött. Nem is hittem volna, hogy Minho, a drága kurva ilyen rendes ember volt. Talán vele lehetett a legjobban kijönni, hiszen mindenkinek megtalálta a gyengéjét, szinte azonnal. Nem csodáltam, hogy Puli oda-vissza volt érte.

- Ez mi? - tekintetem egy táblára tévedt, ami fel volt akasztva a falra. Pontok és vonalak voltak rajta, valamint az angol ABC. Megálltam előtte, és bámulni kezdtem. Talán Morze... odasiettem az új haveromhoz, és megcsapkodtam. Először hármat gyorsan, majd hármat szünetekkel, utána megint három gyorsat.

- S.o.s? - Minho összeráncolta a homlokát, mire biccentettem. A táblát figyelve lekopogtam neki, hogy megtaláltam a Morze ABC-jét, de ha lehet, még értetlenebbül nézett rám. - Sajtos tésztát ennél? Mi van? – Miután szétröhögtem a fejem, újra próbálkoztam a mondattal. – ABC - be akarsz menni? – vakarta a tarkóját, én meg hisztérikusan csapkodni kezdtem. Ennyire nem lehet hülye. Azt hittem, hogy tud rendesen fordítani, de már ott tartottunk, hogy az ABC-be akarok menni sajtos tésztát enni. Ez kész. Nem is tudok enni.

Sokadjára sikerült lefordítania, aminek nagyon megörültem, mert végre eljutott odáig, hogy felemelje a hátsóját és odasétáljon a falhoz.

- Jongin, te egy zseni vagy - csettintett egyet az ujjaival, én meg büszkén megcsapkodtam, majd megpróbálkoztam egy köszönömmel. - Bocs, nem tudok kölcsön adni, de holnap kérünk Aro… várjunk, ez hülyeség volt. Még egyszer - kérte és erőteljesen koncentrált.

- Te barom, olvasni sem tudsz? - mormoltam, majd lekopogtam neki újra, lassan. Minho tekintete ide-oda járt, mire végül elmosolyodott.

- Nincs mit. Így legalább tudunk kommunikálni.

- Ha így fordítasz, és morze abc helyett sajtos tésztát mondasz, akkor erősen kétlem... - gyorsan letudtam a nyafim, mert Minho szinte válaszolt nekem.

- Ne haragudj, még csak tanulom, és nem sok időm van rá, de igyekszem - a végén elmosolyodott. Ugyanolyan csábos mosolya volt, mint mindig, szinte megigéző. Lekopogtam neki, hogy semmi baj, de megint valami oltári agyatlanság lett belőle.

- Fej bab? Mi a szent szar? - értetlenül pislogott a táblára... inkább ne mondjuk el senkinek, hogy tudunk kommunikálni...

- Egyetértek - csapkodtam le neki. Egy pillanatra gondolkozó fejet vágott, aztán biccentett. Szerintem megint nem értette, de sebaj.

- Feküdjünk le aludni, holnap megint meló van - ásított egy nagyot.

- Várj - csapkodtam gyorsan, mert már az első nap óta kíváncsi voltam valamire.

- Mondd - állt még mindig a táblája előtt. Lassan elkezdtem neki leadni a jeleket. "És táncolsz rúdon is?" - ez volt a kérdésem.

- És tákolsz ludat is??? Mi van??? - Ennyi volt. Feladtam, és inkább kiterültem a kanapén. A sok röhögést még én sem bírtam elviselni. Minho egy értelmes ember, de néha olyan hülye, hogy az már nekem kínos.  - Jongin, még egyszer. Tudni akarom, mit kérdeztél! - jött rá a nyafoghatnék. Odabattyogtam mellé, és közöltem vele egy nemet. - Nem csinálhatod ezt - kezdett el hisztizni, mint egy kétéves. Hát én meghaltam tőle.

Ismét nem, mire Minho még jobban fortyogni kezdett.

- Gonosz vagy - mormogott, ezek után pedig besietett zuhanyozni. Természetesen bevágta maga mögött az ajtót, én pedig bámultam a... meccset? Sosem kedveltem nagyon a focit, így unalommal bámultam a televíziót, amíg ő zuhanyozott. Hallgattam a vizet, meg a sok üvöltést. Mennyire utáltam ezt a sok szart. És őszintén... meguntam... odasétáltam az ajtóhoz.

- Készen vagy már? - dugtam be a fejem az ajtón, mire megláttam őt zuhanyozni. Izmos volt. Nagyon izmos, szinte tökéletes, és lent sem volt pici... legyen... Choi Minho 30 százalékban olyan szexi, mint én...

Tudtam, hogy nem bukhatok le, mivel nem lát, de azért visszamentem a helyemre. Nem vagyok meleg, hogy a fiúkat nézegessem zuhanyzás közben. Én a formás női seggekért, mellekért és combokért vagyok oda.

- Jongin, itt vagy még? - hallottam Minho hangját a hátam mögül. Megfordultam, és lustán megcsaptam a karját. - Akkor jó. Maradjon a foci, vagy tegyem át? - mutatott a TV- felé. Gyors csapkodással jeleztem, hogy tüntesse el a képernyőről azt a förtelmet. - Rendben, rendben - kapta fel a távirányítót, és kapcsolgatni kezdett.

- Nem… nem… nem… nem… nem… igen - állítottam meg egy filmnél. Szerettem nagyon. Régen, mikor még éltem, akkor vagy a szüleimmel, vagy az úgymond barátaimmal néztem.

- Maratont tartanak belőle. Leadják mind a három részt, és még csak fél órája megy - huppant le a kanapé másik oldalára. - Holnap hulla leszek, de ezt megnézem veled - vigyorgott a kisfiús vigyorával.

Mit talált Csirke?

Elindultunk. Mindig is kifejezetten gyűlöltem a temetőket, mert szerintem még nappal is nagyon ijesztőek. Ami pedig minden alkalommal megtörtént, az az volt, hogy a szél mindig felerősödött. Ez most sem történt másként. Alig négy lépést tettünk meg a kapun túl, már fújt is a szél. Aron tévedett, amikor azt mondta én vagyok az egyedüli szellem. Szerintem ő sem gondolta komolyan. Holtan sokkal élesebben láttam az ilyeneket. Nem egy lelket láttam már egy-egy ház előtt nézelődni, vagy éppen a parkban gubbasztani. Többen is itt maradtunk, de kommunikálni nem tudunk egymással. Legalábbis még nem találkoztam olyan szellemmel a pár nap alatt, aki értelmes lett volna. A legtöbb már teljesen megfeledkezett önmagáról.

- Minden rendben, Jongin? – szólt Taemin. Hirtelen megijedtem kicsit, de gyorsan odalegyintettem. –Akkor jó, csak már sokszor szóltunk – váltott aggódó hangra, de én megsimogattam.

- Utálom az ilyen helyeket – borzongott meg Minho, pedig nem is látta azt, amit én. Lehet, hogy jobb is volt.

- Ember, légy férfi - Jungkook nagyon poénos kisgyereknek tartotta magát, de sajnos a humorát se én, se Minho nem tudtuk értékelni. Szerény személyem bámulta a rengeteg lelket. Van ez a Purgatórium dolog... nem lehet, hogy erre gondoltak? Mert ez egy olyan hely, ahol szenvednek az emberek, a Menny és a Pokol közötti állapot.

- Neked csend - gyilkos pillantás level Colos Minho. Még ezt is szexin csinálta... basszus! Kezdek elpulisodni?!

- Minho, viselkedj - az emlegetett szamár még csak meg sem fordult, mégis vaskézzel tudta irányítani a titkos szerelmét, aki csak fújtatott.

- Elnézést, hogy megzavarom, Kwak Aron nyomozó vagyok - Csirke odasétált egy sírásóhoz, aki félénken kiegyenesedett - egy sorozatgyilkosság ügyében nyomozok. Nem találtak itt valamikor kettő megkínzott holttestet?

- Nem, nem találtunk - felelt röviden, de azért kissé félénken is. - Azt a gyilkost keresik, aki felgyújtja az áldozatait, vagy betűt nyom rájuk? - kérdezte kíváncsian.

- Igen, őt - bólintott Aron.  A beszélgetés többi részét nem értettem, mert sokkal jobban lefoglalt az, hogy az éppen félig betakart sírból, emelkedni kezdett a szellem. Nem ijedtem meg volna tőle, ha nem egyenesen engem kezdett el volna bámulni, majd közeledni felém. Idegességemben ütni-vágni kezdtem Minhot és Taemint.

- Mentünk - kerekedtek el Colos szemei, és olyan gyorsan futottunk kifelé, amennyire csak lehetett. Még a kocsinál sem álltunk meg, hanem kétutcányival arrébb, egy bolt előtt. - Itt van még? - lihegte Coloska, letörölve az izzadságcseppeket a homlokáról. Gyorsan körbenéztem, de nem láttam sehol senkit. Kettőt csaptam a vállára.

- Szerencsénk van. Jól vagy? – kissé kiegyenesedett, majd a jelzésemre megnyugodott. Lemertem volna fogadni, hogy egész éjszakán azon rágta magát, hogy megszokjon engem, elvégre a legjobb barátjához tartoztam. Kíváncsi voltam, hogy mit gondol rólam, vagy Taeminről, de nem tudtam megkérdezni, így csendben unatkoztunk. Colos tényleg semmit nem csinált, csak leült egy fa tövébe, és bágyadtan bámult ki a fejéből. Most én mit tudtam volna tenni? Egy darabig sétálgattam a közelében, nézegettem.

- Unatkozom – nyafogtam, de csak úgy magamnak. Úgysem hallotta azt, amit mondtam. Ekkor valami érdekes zene csapta meg a fülem, és azonnal odapillantottam. Colos éppen a telefont emelte ki a zsebéből, majd valakivel beszélni kezdett. Nem akartam őt zavarni, úgyhogy kóvályogtam tovább, mikor azonban visszafordultam, Colos felszívódott. Egy pillanatra lefagytam, utána eszeveszetten kezdtem mindenfele szaladgálni. Hova tűnhetett?

Nem tudtam, mit csináljak. Féltem, hogy ha elmegyek, akkor egyáltalán nem találnak meg. Tehetetlenségemben leültem Minho helyére, és vártam. Közben reménykedtem, hogy a másik szellem nem jelenik meg mellettem. Ijesztő volt nagyon.

- Nem hiszem el - kiabálta Aron, mire felkaptam a fejem.

- Szellem, nem láttam, hogy nincs velem - Védekezett Colos.

- Mi sem látjuk, mégsem hagyjuk el. Főleg, hogy megijedt valamitől. Biztos fél, te pedig szó nélkül leléceltél - kiabált még mindig. - Jongiiin - szólított, én pedig boldogan futottam oda hozzá, és levegőölelésben részesítettem. - Jaj de jó, hogy megvagy - engedett ki magából, egy meg könnyebbülést jelző sóhajt.  - Nagyon megijedtem, hogy nem leszel meg- mosolyodott el halványan. Hát, én majdnem elsírtam magam, úgy meghatódtam. Aront kedveltem a legjobban a srácok közül.

- Sajnálom, hogy itt hagytalak - nézett szomorúan Coloska, ezért megveregettem a vállát, hogy jobb kedve legyen. Nem haragudtam rá, előfordul az ilyen, meg nekem sem kellett volna elkóricálni.

- Ő nem haragszik, de még egy ilyen, és letépem a drága gombóckáidat, és azt fogod enni egy hétig – Aron szemei dühösen villogtak Colos felé, aki ijedtében hátrált egy lépést.

- Megvan? – bukkant fel Puli is Kookkal az oldalán. Colos nem mert moccanni sem, amit valahogy nem is csodáltam. Aron szinte gyilkolt a tekintetével.

- Meg – csak mordult egyet, utána elindult – Jongin, gyere!

Azonnal futottam utána, meg Kook is, ezzel magára hagyva Pulikát a szerelmetesével. Szerintem az egész csapat a fejébe vette, hogy összehozza őket, vagy legalábbis én biztosan.

Szerintem nagyon kis cukik lennének együtt. Minhonak pedig nem csaj kell, hanem Puli. Puli hűséges házőrző... ja, nem, az a kutya. Pulikopó szeretni való pasas.

- Aron, ne ijeszd halálra legközelebb Minhot, kérlek - szólt előre Puli. Csirke megállt, és feléjük fordult.

- Akkor legközelebb ne veszítse el Jongint- felelte indulatosan.

- Aron, Jongin egy szellem, mi baja lehetne? - tárta szét a karjait. Bunkó.

- Sok minden. És fejezd be ezt a bunkó megnyilvánulást. Szerintem ezer százalék, hogy megbántottad ezzel a mondatoddal - indult el újra, én pedig mellé siettem. - Csak Colos miatt csinálja, ne szontyolodj el - morogta az orra alatt. - Most komolyan azt mondtam, hogy Colos? - tette fel magának a kérdést, válaszként megsimogattam a karját. - Találó név, igazad van - kacsintott egyet.

Tisztában voltam vele, hogy Taemin, csak a Colos miatt mondta amit, de azért kicsit bántott.

Egyébként nem volt feltűnő… dehogyis… néha vissza-visszapillantottam, mikor pedig megláttam őket, elmosolyodtam. Sétálás közben gyengéden lökdösték egymást, mint két rosszcsont, vagy mint egy kezdetleges szerelmespár. Persze, ezt már biztosan csinálták egy párszor, de meg kellett hagyni, hogy Colos nagyon hülye. Tényleg egyértelműek voltak Taemin érzései.

- Én ülök elöl – pattant a kocsihoz Kook, de Puli elküldte onnan.

- Francokat. Én vezetek, Minho meg mellettem ül, mert hátul nem férne el a háromszáz méterével. Meg amúgy sem hagynám most Aron közelében. Még a végén kinyiffan…

- Nem vagyok háromszáz méter –Minho gyengéden tarkón vágta Taemint.

- Hagyd, hadd üljenek egymás mellett. Elvégre ismerik egymást, és így van egy kis privát szférájuk – Aron behuppant hátulra, én pedig átmásztam rajta. Kookie még egy darabig nyafogott, végül ő is beült.

- Még nem indulunk, előbb rágyújtok – Puli elő is vette a cigijét, és meggyújtotta. A következő pillanatban már ki is pattant a kezéből, és a földön kötött ki.

- Tudod, hogy utálom – Minho beült a kocsiba, nem is foglalkozva a készülődő dühkitöréssel.

- Choi Minho! - visította el magát, és beült. - Attól, hogy utálod, még nem kéne kiverni a kezemből. Ember, tudod milyen drága a cigi. Nem szeretem pazarolni. És mielőtt megszólalsz, nem, nem fogom abbahagyni! - hadarta idegesen Colosnak, aki kicsit megszeppent az elején, de a végét már türelmesen hallgatta.

- A dohányzás káros. Nem szeretnék tüdőrákban meghalni - reagált nyugodtan.

- Attól, hogy én kint elszívok egy szálat, neked nem lesz bajod - fortyogott tovább, közben kiszállt, és akkor is rágyújtott. - Legalább tudni fogom, miben halok meg - zárta le részéről a vitát.

- Én meg majd szívesen viszem majd a koporsód - forgatta a szemeit Coloska is. Amúgy, belegondolva nem tudom miért lett Colos, hiszen egy-két centi van csak köztünk.

Talán mert első ránézésre nagyon magasnak tűnt...

- Ezt hagyd abba - Puli azonnal rámordult Colosra. Talán a cigi nagyobb szerelme volt, mint ő?

- Nem, nem hagyom. Büdös, egészségtelen, és nem csak magadat mérgezed vele, hanem másokat is, nem úgy, mint mondjuk az alkoholizmussal.

- Vicces, hogy pont ezt hozod fel - röhögött Pulika, majd eltaposta a csikket.

- Nem vagyok alkoholista - Colos szúrós pillantást vetett a nyomozó felé, aki csak megvonta a vállát.

- De az voltál.

- Igen, de én javuló tendenciát mutatok a hosszú, és boldog élet felé. Meg amúgy is. Ilyen büdös szájjal maximum egy láncdohányos fog megcsókolni. Eskü, a gyárkémény nem ilyen füstszagú, mint te. Nesze, itt van szájvíz meg dezodor. Kezdj magaddal valamit, mert mérgezed a többieket is - azzal Colos kiemelte a cuccost a táskájából, és Puli kezébe nyomta, aki csak nézegette egy darabig. Az biztos rosszul esett neki, hogy Minho finoman utalt arra, hogy nem fogja megcsókolni, de akkor is tartotta magát az elvéhez. Visszaadta a holmit, és elindult.

- Előre letisztázom, hogy ma este nagytakarítást csinálok, úgyhogy Jongin nem tud jönni. Még a végén felszívom a porszívóval - törte meg Aron a már tíz perce tartó csendet. Colos nem reagált, Puli meg szerintem oda se figyelt.

- Aludhat nálam? - Minisüti szemei hirtelen felcsillantak, és kissé előredőlt, hogy láthassa a rangidős nyomozót.

- Öhm… hát tudsz vigyázni egy szellemre? – kérdezte Aron kételkedve.

- Már nem azért, de mégis mit kéne rá vigyázni? Bekapcsoljuk neki a Tv- t, és ő elvan magában – közölte Taemin vele. Végülis teljesen igaza volt ebben. Simán elfoglalom magam, ha új helyen vagyok. Főleg most, hogy szellem lettem. Minden további nélkül járom végig a ház összes helyiségét, és elemzek ki mindent. Mindig is kíváncsi ember voltam, és legalább most kiélhetem magam.

- Nem nehéz. Velem még amúgy sem volt Jongin – nyafogott Süti. Igazából én is szívesen lettem volna vele is. Mondjuk, a rendőr apukától kiráz a hideg, mert ijesztő egy alak, de azért biztos jó lesz.

- Nem is tudom Kookie, én féltem Jongint. Ma már egyszer eltűnt, nem szeretném, ha holnap sem lenne meg reggel –aggodalmaskodott Mr. Kwak Aron.

- Kérleeeek. Jongin is akarja, ugye? – nézett reménykedve felém. Habozás nélkül csapkodtam meg Aront.

- Rendben, legyen – adta meg magát a végén. Minisüti szemei azonnal felcsillantak, de komolyan. Pontosan úgy, mint a mesékben.

- Éljen! - szerintem ugrált volna örömében, csak az ülőhelyzete ezt megakadályozta.

- Akkor Taemin hazaviszi Minhot, hátha nem hagyják el egymást, én pedig elugrom Kyoungjaehez  - sorolta a dolgokat. Minho hátrapillantott. Szemében égett a gyűlölet, és a harag.

- Egyszer hagytam el őt. Egyszer! Nem kell folyton az orrom alá dörgölni - morogta. Taemin helyeslően bólogatott, viszont Aron képes volt felvenni a szemkontaktust Colossal, ami nagydolognak számított. Esküszöm, a srácnak olyan szemei voltak, mint valami szuperhősnek, vagy hasonlónak. Egyszerűen manipulálni tudta az embereket, mint valami mágus, vagy kígyó. Igen, gyönyörű hasonlatok... szóval, Minho veszélyes volt. Azonban Aron lett a másik fele. Nem félt, sőt! Szinte harcba szállt vele, mint két hím farkas az alfacímért. Életveszélyes helyzetbe kerültünk a másik kettővel. Harmadik Világháború kitörése: három... kettő... egy...

- Az bőven elég volt. Ha egyszer megtetted, megfogod máskor is. Később egy fontos tanút vesztesz majd el, aztán a munkahelyeden az ügyfeleid, és így tovább – kontrázott rá Aron.

- Véletlenek mindig vannak – folytatta Colos.

- Szerintem pedig be lehet fogni! – emelte fel a hangját Puli, mire mindkettő abbahagyta. – Végre – sóhajtotta.

Nem sokkal később Kookie rezidenciáján kötöttünk ki. Hát én azt hittem, hogy Aron lakása a fényűző, de tévednem kellett. Kookie háza hatalmas volt.

- Akkor reggel találkozunk majd. Sziasztok – integetett boldogan. Én még megsimiztem Aront, majd mentem utána. Amikor elment az autó, akkor elindultunk a kapuhoz. Tetszett, hogy már ide is be kellett írnia a kódot, hogy bemehessünk.

- Anyám - nyekeregtem, mikor beléptünk az automata kapun. Kookie házban lakott, ami eleve érdekes volt.

- Ne aggódj, nem vagyunk ilyen puccos csapat. Anyám közjegyző, de csalódni fogsz - nevetett. Lassan ballagtunk a házhoz, majd Minisüti kinyitotta az ajtót. Igaza volt. A lakás belül olyan volt, mint Pulié, még kicsit rozogább, de a berendezés egész szép volt.

- Szia, fiam - lépett ki egy nő a konyhából, és megölelte a kisfiút. Nagyon aranyosak voltak, és nem is akartam zavarni.

- Éhes vagyok - hallatszott Kook hangja. Az anyuka azonnal be is vitte az étkezőbe, és teríteni kezdett. Inkább lehuppantam Kook mellé, és bambultam ki a fejemből.

- Soojung, Sooyeon! Vacsora!

Abban a pillanatban két lány jött le az emeletről, egyik szebb volt, mint a másik.

- Ők a nővéreim. Az idősebb Sooyeon, de csak Jessica, a fiatalabb pedig Krystal - Kookie alig érthetően suttogott. Biztos nem akarta, hogy hülyének nézzék őt, amit valahogy megértettem.

- Mizujs öcsi? - az egyik azonnal odapattant hozzá, hogy megborzolhassa a haját.

- Hogy megy a nyomozás Mr. Szexivel?- ez volt a másik. Azonnal felkaptam a fejem. Ki az a Mr. Szexi?

- Nem, Krys. Nem hozlak össze vele. Kicsit túl felkapott ahhoz, hogy veled legyen. Meg hamarosan úgyis visszamegy Amerikába - Jungkook csak mormogott az orra alatt, Jessica pedig felnevetett a középső lány hirtelen eltorzult arcától.

- Ez nem fair.  Olyan kis helyes, főleg a tarajos hajával – kezdett el áradozni Süti nővére. A mostani csajok csak azt nézik, hogy mennyire helyes a pasi, a belső nem is érdekli őket.

- Ez a halacska elúszott, húgi – nevetett tovább a legidősebb. Kook csak tömte magába a kaját, és próbált nem reagálni a lányokra.

- Haladtok is valamit az ügy óta? Jongin után volt még egy áldozat, nem? – tudakolta Jessica.

- Igen, Kyoungjae, de ő életben van. Még időben odaértünk – mondta teli szájjal.

A vacsora hátralévő részét, már csendben töltötték el. Olyan jó lett volna, beszélgetni a két lánnyal. Már hiányzott a rendes kommunikáció.

Csak csendben ültem a helyemen, amíg a gyerekek ettek. Eközben megérkezett apuka is. Érdekes, hogy azonnal kapott enni. Ezek után mindenki sorban lezuhanyozott, míg anyuka evett, és nyugovóra tért a csapat.

- Bekapcsolom neked a tévémet, ok? - Kookie benyomta a tévét. - Mit szeretnél nézni? Van krimi, szappanopera, dorama, BBC, Talkshow, meg ilyen izé, ahol szellemeket látnak, meg keresnek. Valami ID...

Az jó lesz. Azonnal rácsaptam a vállára, ő pedig odakapcsolt. Az ágyába beburkolódzva nézte a sok zagyvaságot, amit az amerikaiak kitaláltak, végül elaludt.

Addig is én átballagtam Jessica szobájába. Pompomlány... akkor innen a becenév. Egy darabig nézegettem az érméket, utána jött Krystal. Ő pedig Amerikában tanult. Már értem, hogy honnan ismerte Aront.

A szülők szobája sem maradt ki. Bár ott semmi érdekes nem volt. Csak apuka eget rengető horkolása. Esküszöm, hogy egy traktor halkabb,mint ő.

Később visszamentem Sütihez, aki még mindig ugyanolyan békésen aludt. Meg kellett zabálni a kissrácot.

***

- Kelj fel, kelj fel, kelj fel! - csapkodtam korán reggel, mert már megint késésben voltunk.

 - Hagyd abba, fenn vagyok - nyöszörögte, de én addig folytattam, amíg ki nem kelt az ágyból. Utána még elment reggelizni,amit csigalassusággal, félig aludva tett meg,aztán végre öltözött is.

- Na, ma milyen gyorsan kész vagy - veregette meg büszkén a hátát az apja, és mentünk is az autóhoz.

- Hét ötvenöt. Látszik, hogy Jongin nálad volt - mondta elismerően Csirke. - Jongin?- futtatta végig a szemét az irodán. Szorosan megölelgettem, amiből ő nem sokat érzett, de legalább tudta, hogy ott vagyok.

- Látod, megvan-, dicsekedett Süti.

- Szerencséd - mondta monoton hangon Csirke.

- Ma kiengedik Kyoungjaet. Végigjárjuk a helyeket, ahol aznap volt, mikor történt a dolog, hátha van tanú - avatott be Aron a történtekbe.

- Ma is nálad alszik, meg azt hiszem, mindig - Taemin még csak ránk se figyelt. Az asztalt bámulta, azon is a semmit. Szerintem még félig aludt, látszott, hogy nem én keltettem. Hát, igen. Ez a Jongin-hatás.

- Viszont Minhot kicsinálom. Nem hiszem el, hogy megint késik...

Odapillantottam a mormogó Aronra, aki nagyon figyelt valamit. Egy papír volt az, pontosabban valami szórólap. Csendben odabaktattam hozzá.

- Na? - kérdezte hirtelen Puli, mintha csak a fejemben olvasott volna.

- Tényleg volt ott egy fellépés. Felhívtam a céget, de semmit nem tudtak. A lányok nem láttak egy árva jelenetet sem, bár az egyik állítólag végig rosszul volt, és késett egy dugó miatt. Nevet és címet nem adtak. Meg a fellépő tánccsapatét sem. Azt hiszem, valamit tudnak. Kiszedek belőlük mindent, úgyhogy kettéválunk. Minho jön velem, ti meg mentek Kyoungjaeért. Jongin majd eldönti, hogy veletek tart-e. Nyugi, Taemin, nem fogom felszedni a pasid - Csirke felállt, és zsebre vágta a szórólapot.

- Miért nem mehetek én vele, te pedig Jonginnal és Kookieval? – nézett kétségbeesetten Aronra.

- Mert én találtam a szórólapot, én jöttem rá a dolgokra, ezért én megyek. Minho pedig kell hozzá – vont vállat Csirke.

- Mihez kellek? – kérdezte az emlegetett szamár az ajtóban. Taemin egyből felébredt. Komolyan, fittebb lett hirtelen, mint mi hárman együttvéve.

- Aron el akar vinni téged egy lány tánccsapathoz, hogy kihallgasd őket – vezette fel neki a dolgot Puli.

- Oh, akkor mégsem haragszol rám annyira, ha nőkhöz viszel – vigyorgott Coloska, Taemin pedig nyolcvan centit ment össze hirtelen. Szerintem nem ezt a választ szerette volna hallani.

- Nem tagadhatom, hogy jól csinálod a dolgod, de ne bízd el magad – állt fel Aron a székéből. – Jongin, csapd meg akivel mész – kért meg, én pedig álltam tovább. Nem akartam senkit sem megbántani, de egyértelmű volt, hogy Aronhoz húzok jobban. – Jongin? – kezdett el megint aggódni. Odamentem mellé, és meglegyintettem a vállát. – Velem jön – közölte helyettem a döntést.

- Ez egyértelmű volt. Ti ketten úgy összenőttetek, mint … - kezdte el Puli, de Aron olyan arccal nézett rá, hogy szó szerint beléfagyott a szó.

- Neked csend, asszony - igyekezett persze viccesre venni a formát, de már késő volt. Viszont én egyáltalán nem értettem, hogy most miről volt szó.

- Ma valószínűleg külön dolgozunk. Kai, akkor ma Aronnal alszol? - Puli fel sem pillantott a papírok közül, csak pakolászott, rendezgetett, meg miegyebek. Ment a válasz.

- Nem - Aron egy picit elbizonytalanodott - akkor hol?

Odasétáltam a potenciális áldozatomhoz, és gyengéden meglegyintettem a vállát. Egy darabig csak dermedten állt, mintha nem akarta volna elhinni a döntésemet, de a végén elmosolyodott.

- Akkor azt hiszem, velem lesz - jelentette ki boldogan. A másik három összenézett. Értem, hogy féltékenyek voltak, de ennyire? Persze, megértettem őket. Én is szerettem volna magammal lenni.

- Jongin, el ne szedd Taemin pasiját! - Minisüti hirtelen felkacagott. Puli egyből beleolvadt egy téli tájképbe, Aron csak meredt Minhora, aki pedig felnevetett.

- Majd ügyelek arra, hogy ne erőszakoljon meg - két nevetés között nagyon elhaló hangon beszélt, de aranyos volt.

- Jongin, azért most ne hagyasd el magad vele, kérlek – dörmögte az orra alatt Csirke. Minho csak unottan sóhajtott egyet.

- Vigyázni fogok rá – ígérte meg, én pedig hittem neki. Múltkor sem teljesen az ő hibája volt, hanem az enyém is.

- Akkor induljunk! Jongin, te kivel is mész? – kérdezte újra Aron, én pedig már nem tudtam, hogy kit is mondtam.

- Azt mondta, hogy veled megy, Csirke – dünnyögte Puli.

- Ne csirkézz, Puli! – mordult rá Taeminre. Kookie, Colos és én meg csak röhögtünk.

- Nem hiszem el, hogy Jongin ilyen idióta beceneveket talált ki – fintorgott Kopó.

- Mivel megverni nem tudjuk, ezért így jártunk – vont vállat Csirke. Én csak feküdtem a röhögéstől a kanapén. Kész barmokkal voltam körülvéve.

- Akkor Kai, gyere! – intett Coloska, és elindultunk az autókhoz. Én bevágódtam előre Aron mellé, aminek az lett a következménye, hogy Coloska kis híján lapos szellem lepényt csinált belőlem. Ijedtemben elkezdtem csapkodni Aront.

- Foglalt – röhögött hangosan.

- Na neeem, nehogy már egy szellem üljön elől! – hisztizett Minho, Taeminék meg az ő kocsijánál röhögtek.

- Sajnálom, már csak hátul van hely – mutatott hátra, Colos pedig pufogva vágódott be mögém.

Aron elindult, mi pedig csendben ücsörögtünk a kocsiban.

- Amúgy te kedveled Taemint? - Aron még csak fel sem pillantott, az utat bámulva tette fel a kérdést.

- A legjobb barátom - szóval semmi több...

- Ennyi?

- Miért? Mit mondjak? Azt, hogy szerelmes vagyok belé? Nem szoktam hazudni - felröhögött, azonban nekünk ez nem volt vicces.

- Csak csajok?

- Persze.

Mikor odanéztem, Minho az ablakon bámult kifele. Nem nézett a szemünkbe, úgyhogy lehet, hogy hazudott. Vagy, rosszabb esetben tényleg nem érdeklik a fiúk, mert ugyanolyan hetero, mint Aron, Kookie és én. Ez márpedig nem jó, mert Taemin bele van zúgva a langalétába. Méghozzá nagyon. Szegénynek meghasad a kicsi szíve, ha megtudja, hogy a kiszemeltje nem a srácokat szereti.

- Amúgy… ti ketten, szóval… értitek – dadogott összevissza.

- Nem, és ezt Jongin részéről is mondhatom – vágta rá azonnal a választ Aron.

- Jonginról honnan tudod? – kérdezte gyanúsan nézve felém.

- Onnan, hogy a suliban is mindenki azt mondta, hogy mekkora nőcsábász – védett meg Csirke. Teljesen igaza volt, én a lányokat szerettem. Csakis.

- Akkor jó. Bár nekem nincs bajom a melegekkel sem. Egy csomó ismerősöm van, aki az – vont vállat, és visszatért a táj bámulásához.

- Helyes - mosolygott Aron, utána leparkolt egy épület előtt. Érdeklődve kukucskáltam kifele a helyemről, amikor hirtelen lefagytam. Ismerős volt a környék, nagyon is. Pontosan a szemben lévő járdánál rabolt el a gyilkos. Ha lett volna szívem, akkor egyre jobban dobogott volna, vagy megáll, a fene tudja.

- Jongin? - hallottam meg Aron hangját, és azonnal felpattantam. Odasiettem hozzá, megcsapkodtam a vállát.

- Akkor mehetünk? - Minho kicsit stírölte az ajtót, biztos a táncos lányok után kutatva.

Remegő lábakkal követtem Mr.Kwak Aront, és Minhot az épület felé. Féltem, hogy újra előjön a gyilkosom, és olyat látok, amit nem akarok. A végén még megöli Csikét, vagy Coloskát. Akkor végkép befellegezne a nyomozásnak. Taemin egyedül semmire sem menne.

- Jongin, biztos jönni akarsz? – kérdezte Aron, miután másodjára mentem félig át rajta. Megcsapkodtam egyszer, de legszívesebben messzire futottam volna. Még a szellemszőröm is felállt a hátamon.

- Biztos csak fél, itt rabolták el – érzett együtt velem Coloska. – De nyugi, téged már nem bánthat még egyszer – mosolygott hátra felém. Bunkó.

- Ez nem volt szép tőled – csóválta kifejezéstelen arccal Csirke.

- Elnézést – szegte le a tekintetét.

- Semmi baj - veregettem meg a hátát, mire kissé elmosolyodott. Aron eközben elindult, így mi is kénytelenek voltunk követni őt.

- Elnézést, Kwak Aron nyomozó vagyok, egy gyilkosság ügyében vagyok itt. Már betelefonáltam párszor az irodába, de nem kaptam megfelelő választ. Esetleg tudna segíteni? Egy női tánccsapat tagjait keressük. Az egyik lány állítólag késve érkezett a gyilkosság napján, illetve frusztrált volt - Aron higgadtan beszélt a recepcióshoz, azonban a hölgy nem igazán akart segíteni.

- Sajnálom, de nem adhatok ki információkat - mondta. Aron már majdnem kétségbeesett, mikor Minho megmentette a helyzetet. Félrelökte a nyomozót, és felült a pultra.

- Kisasszony, itt nagyon izzik a levegő, vagy ez csak maga miatt van? - kigombolta a felsőjének első gombját, közben szexi mozdulatokat tett. Hát, még pasi szemmel is megakadt a lélegzetem, nem kellet nőnek lennem. Ha életben lettem volna, akkor tuti a kisebbik énem is egyből életre kelt volna. Fúj, de gusztustalan vagyok. 

- Én… nem… csak a fűtés – dadogott összevissza a nő, egyre vörösebb árnyalatot felvéve. Elmehetett volna a Spongebob – ba Rákúrnak.

- Még nincs itt fűtés – kacsintott rá a hölgyre, aki kis híján lefordult a székről. Végülis, ez is egyfajta megoldás. Csak azt nem értettem, hogyan volt gusztusa így beszélni azzal a nővel. Rondább volt, mint az összes Disney mese boszorkánya. Nekem felfordult volna a gyomrom.

És még ezzel dicsértem őt... persze, lehet, hogy magasra tettem a lécet magammal, de akkor is...

- Baromi ügyes - Aron csak dermedten állt, és figyelte Colost.

- Tudja, kisasszony, egy lányt keresek. Semmit nem tudok róla, csak azt, hogy kicsit le volt sokkolva, és, hogy táncos - Minho végigsimított a kockáin, mire a banya szó szerint nyáladzani kezdett.

- A lány nevét nem mondhatom el, de a banda neve SNSD - motyogta, mire Colos beleült a "hölgy" ölébe, majd megfogva a női kezeket, a hasához érintette azt.

- Biztos? - a szemébe nézett, ezzel teljesen megtörve a nő ellenállását.

- Yuri... így hívták a lányok. Nyolcan vannak a csapatban... - a banyesz csak dadogott... oké, elismerem, hogy Minho már 10%-ban olyan szexi, mint én...