Időutazás

Az éjjel nagyon lassan akart eltelni. Lehet csak azért, mert sok dolog történt az utóbbi két nap folyamán, én pedig végig ezen agyaltam. Kezdve attól a résztől, hogy az eltűnésem mindenkit megviselt, legfőképpen Aront és Minhot. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódni fognak értem. A másik ilyen az Taemin és Yuri veszekedése volt, amibe Colos is belekeveredett. Hát az egész úgy kezdődött, hogy... inkább menjünk vissza az időben kicsit, mondjuk az eltűnésemig, hiszen a hirtelen jött fájdalmak miatt, el is felejtettem elmesélni, hogy hogyan is történt az egész. Pedig a megtalálásom is elég érdekes dolog volt, sőt, szerintem még megható is. Akkor, mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, és induljon is az időutazás.

Az autó csikorogva fékezett le, majd két pasi pattant ki belőle. Pontosabban egy Csirke, meg egy Colos. Hamarosan pedig elővánszorgott Nyanya is.

- Mi az, hogy nincs meg Jongin?! - Aron robbanni készült. Kezdett bántani a dolog, de még érdekelt a végkifejlet. Csendben figyeltem tovább.

- Nem tudom. Beszélgettünk, és amikor megkérdeztem, akkor nem válaszolt. Azóta sincs sehol... - Puli igyekezett higgadt maradni, de annyira nem ment neki.

- Mikor szólalt meg utoljára?!

- Öt... órája... de nem hittem volna, hogy eltűnik... - dadogott az ifjabbik nyomozó.

- Tudod, mi tűnik el?! Az arcberendezésed - eskü, hogy Aron majdnem nekiugrott Pulinak, ha Minho nem száguld be közéjük.

- Ne! - kiáltotta, mire megállt a levegő - biztos itt van, vagy ha nem, akkor a mi hibánk. Yuri meg Eli neki túl újak, és szeret velünk lenni, de folyton szétszakadunk. Lehet, hogy téged keres, Aron. Nem tudhatod, hogy mi jár a fejében.

- Az is lehet, hogy megunt minket. Mert oké, elvan velünk, de ő akkor is egy szellem, és biztos kíváncsi a rokonaira. Az is lehet, hogy honvágya van, és hazament. Most emiatt tényleg felesleges veszekedni. Az nem Taemin hibája, hogy elment a haverja.

- Honnan tud ennyi mindent? - suttogott Puli, mire Minho rákacsintott. Azt hiszem, Júlia megint fogyott öt kilót a csöpögés során.

- De... Jongin nem mehet el... - Aron teljesen kiakadt, szinte már sírt. Sajnos mindenki. - Ő is a csapatunk tagja. Oké, hogy furán vagyunk összerakva, de én nagyon kedvelem...

- Mindannyian nagyon kedveljük. Mondjuk, kicsit elhanyagoltuk most a végére - Sütötte le a szemét Kookie. Na, ő volt az első, akinek leesett mi is volt a bajom.

- Keressük még egy kicsit - indult el Aron a nevemet kiabálva. Minho volt a második, aki elindult, aztán sorban a többiek. Rossz volt így látni őket, de megérdemelték.

- Sehol sincs - túrt bele a hajába Eli.

- Tudom, tényleg itt hagyott minket. Menjünk haza, talán holnapra előkerül - ment vissza a kocsijához.

- Reméljük - sóhajtotta Puli is. Én megint Taemin csomagtartójába másztam be, hogy Minhonál aludhassak. - Aron nagyon kibukott. A szívéhez nőtt Jongin, még ha nem is ismerte. Én is bírtam, már az elejétől fogva - magyarázta Puli.

- Én erre nem sok mindent tudok mondani, mivel alig pár órát töltöttem vele - mondta őszintén Eli, amiért nem is haragudtam rá.

Az út ezek után csendben telt. Az irodánál mindenki elbúcsúzott a másiktól. Aron még maradt, a többiek viszont elmentek. Minho csendben bámulta a telefonját a buszon, mintha valakivel beszélni akarna, de nem teheti. Tényleg kezdtem sajnálni őket, és sokszor gondolkoztam el azon, hogy elmondjam-e neki, hogy ott voltam. Ezek után hazamentünk. Kitette az asztalra a Morze-abc-t, a tévét meg bekapcsolta. Írt egy cetlit, ezt rátette a képernyőre, majd elment zuhanyozni. Odamentem, és elolvastam: "Jongin, bekapcsolva hagytam neked a tévét, ha itt vagy, nyugodtan nézd, ne unatkozz. Nagyon hiányzol nekünk, legközelebb ne tűnj el, légy szíves. Aron keresett a legjobban. Szeretünk mind, és sajnáljuk."

Hát, nem tudom, hogy a szellemek tudnak-e sírni, de én könnyek nélkül bár, de szerintem azt tettem. Mégsem szóltam senkinek, hogy megvagyok, csak ültem a kanapén, és néztem a focimeccset, amit Colos beállított. Rendes volt, hogy nem valami nyálas romantikus filmet keresett. ,, Aron keresett a legjobban. Szeretünk mind, és sajnáljuk” - ez a mondat járt a fejemben hajnali ötkor. Gondolkoztam, hogy ébresszem-e fel Minhot, de inkább hagytam aludni, és egyedül indultam el az iroda felé. A félórás utat, amit Minhoval szoktunk megtenni, nekem egy órába telt. Összevissza utazgattam a busszal, mert elfelejtettem melyikre szoktunk felszállni. Csak az útra emlékeztem, ezért az első ismerős helyen leszálltam, és gyalog haladtam tovább. Az épületbe szerencsére nem volt gond bejutni, mivel csak átlebegtem mindenen. Aron irodájánál megálltam egy pillanatra.,, Várunk!” Csak ennyi volt az ajtóra írva, de tudtam, hogy nekem szól. Belebegtem az ajtón, és egy félkómás Aronnal találtam szembe magam. Éppen papírokat rendezgetett. A szemei alatt hatalmas karikák voltak, a haja összevissza égnek állt, és a tegnapi ruhájában volt. Nagyon megsajnáltam szegényt. Odamentem mellé, és óvatosan megsimogattam a vállát.

- Jongin? - ugrott fel, és körbenézett. Amikor nem értem többet hozzá, csalódottan visszaült. Vártam, és elgondolkoztam azon, hogy mi lesz akkor, ha végleg el kell mennem erről a világról oda, ahova tartozom majd. Akkor is ennyire ki fognak majd borulni? Lehet, hogy jobb lenne, ha már nem is jeleznék nekik többet, csak figyelném, mit csinálnak?

Csendben figyeltem őt, amint pakolászott. Ezek után kiment az irodából. Csendben kullogtam utána. Autóba ült, és elhajtott, szerencsémre még pont be tudtam ülni. Már közel sem volt annyira vicces a dolog, sőt, egyre jobban mardosott a bűntudat. A temetőnél álltunk meg. Csirke ki akarta nyitni a kaput, de nem az zárva volt.

- Jongin? Itt vagy? - kiáltotta. Fújni kezdett a szél, mire felbátorodott. Fogta magát, és átmászott a kerítésen. Csodálkozva figyeltem, amint földet ért, majd haladt tovább. Na, már érdekelt, hogy mit tett.

- Jongin? Figyelj, sajnálom - kiabálta. Aron... ez nagyon szar ötlet volt - sajnálom, hogy nem foglalkoztunk veled, hogy elhanyagoltunk, hogy tárgyként kezeltünk. Főleg én sajnálom mindezt, hiszen nekem kellett volna rád a legjobban figyelnem. Lelkek! Ha hallotok, és láttok egy szellemet, aki egyedül van, vicces, kedves, és még mindig életvidám... akkor szóljatok neki, hogy várjuk vissza. Meg azt, hogy vettem neki az antikváriumban egy csomó Sherlock Holmes, meg Agatha Christie könyvet... köszönöm - beszélt hozzájuk. Még meghatódni sem volt időm, ugyanis hirtelen odalépett hozzánk egy sírásó.

- Maga mi a fenét csinál? - kérdezte Aront, aki ijedtében akkorát ugrott, hogy majdnem a hátsójára esett.

- Én, semmit csak az egyik nagyon jó barátom elcsálingózott tegnap, mert szemét módon viselkedtünk vele, és szeretett temetőbe járni ezért gondoltam itt van - hadarta folyamatosan. Majdnem teljesen igazat mondott, kivéve, hogy utáltam temetőbe járni.

- Értem, akkor kérem, halkabban keresse, ez egy temető - nézett mérgesen a férfi.

- Igen, elnézést kérek - hajolt meg Aron, és elindult befelé. Kérlek, fordulj meg - dünnyögtem, és már csapni akartam, amikor megláttam egy tucat szellemet. Ledermedtem, és csak figyeltem, ahogy egyre közelebb megy feléjük. Elvileg egy szellem nem tud ártani egy embernek, de sok szellem már tud. Ezek pedig nem úgy néztek ki, mint akik csak pár hete lennének ott.

- Jongin - szólított megint.  A többi is elindult felé. Gyorsan odaspuriztam mögé, és elkezdtem csapkodni, teljes erőmből. - Jongin, hát megvagy annyira… - kezdte, de én megállás nélkül ütöttem. Basszus, nekünk annyi. - Mi a baj? - kérdezte, és szerencsére kirázta a hideg. A hülyék olyan sebességgel közeledtek, hogy felkavarták a levegőt. - Futás? - kérdezte kétségbeesett hangon.

- Igen - csaptam egy nagyot, mire futni kezdtünk. Egyetlen egy baj volt, hogy ezek nem maradtak ott, hanem üldöztek minket. Ösztönzésképpen csapkodtam Aron hátát, aki szerintem teljes sebességével száguldozott a kapu felé. Pillanatok alatt átmászott rajta, nem foglalkozva azzal, hogy a kapu már rég ki volt nyitva.

- Még? - kérdezte, egy pillanatra megállva. Hátrafordultam, de szerencsére már eltűntek.  Nemmel reagáltam.

- Ennyi elég lesz - sóhajtottam.

- Örülök, hogy megvagy. De legközelebb ne tűnj így el! Halálra aggódtuk magunkat! - igyekezett persze leszidni, de nem sikerült. Túl fáradt volt a dologhoz.

- Nem - jeleztem neki.

- Mi nem? Tudod mit? Hagyjuk... visszamegyünk az irodába, és alszom egy picit, jó? - ásított.

- Nem.

- Nem? Akkor mi legyen?

Nos, Minho eleve közelebb lakott, mint Aron. Meg neki is jelezni akartam, hogy itt vagyok. Már csak ezt valahogy Csirke tudatára kellett adnom...

- Figyelj, üljünk be az autóba, és ott megpróbálok rájönni mit akarsz, rendben? - kérdezte, és miután igeneztem egyet, beszálltunk. - Éhes, szomjas nem lehetsz. Pisilned sem kellhet és álmos sem lehetsz, ahogy azt is kizárom, hogy tartozol valakinek. Eddig stimmel? - kérdezte kíváncsian.

- Igen - csaptam meg egyszer.

- Akkor… eszedbe jutott valami a gyilkosságról?

- Nem - adtam neki kettőt.

- Ezt sejtettem, hogy így lesz - motyogta. - Szerelmes vagy! - kiáltott fel boldogan. Mi baja van?

- Nem, nem és nem - csapkodtam egyfolytában. Aron ezen jót derült.

- Szeretnél találkozni valakivel? - újabb kérdés, újabb igennel. Annyira azért mégsem hülye, mint gondoltam. - A csapatból? - folytatta a találgatást, én pedig büszkén tapsoltam.

- Ügyes vagy - mondtam közben, és meg is simogattam.

- Taeminnel? - kérdezte. Nem néztem hülyének, hogy őt mondta, mivel vele léptem először kapcsolatba, de nem rá gondoltam, ezért kétszer megcsaptam.

- Akkor, Minho - csapta össze a két tenyerét. Boldogan megcsapkodtam. - Rendben, akkor odaviszlek - mondta, és már indította is a kocsit.

Azzal elindultunk. Immáron nyugalom volt mindenhol, Aron sem aggódott, és ez látszott is rajta. Másodpercenként akarta lecsukni a szemeit, de szerencsére tényleg hamar odaértünk.

- Parancsolj.

- Gyere be te is - mondtam, de megint rá kellett döbbennem, hogy nem érti, ezért legyezgetni kezdtem.

- Kísérjelek be? - mosolyodott el.

- Igen - jeleztem neki. Aron ki is szállt tisztességesen, majd a báron át felsétáltunk a lakáshoz.

- Itt vagyunk - hatalmasat ásított. Ekkor csapkodni kezdtem. Szerintem már kezdett olvasni a gondolataimban, ugyanis kopogni kezdett. Majd öt perc után dörömbölni.

- Mi van?! - Colos olyan hévvel nyitotta ki az ajtót, hogy még én sem vettem észre. Sem pedig Aron, aki hatalmasat ütött Minho mellkasára. - Au, Aron… történt valami? - kérdezte a mellkasát masszírozva.

- Bocsi, rohadt álmos vagyok, de Jongin idea kart jönni - motyogta befelé menet, közben kidőlt a kanapén, és szerintem egyből el is aludt.

- Jongin? - kérdezte, én pedig megcsapkodtam.

- Te semmire kellő kis szellem hulladék! Hogy voltál képes így eltűnni, a frászt hoztad ránk. Szégyelld magad, de nagyon! - kiabálta le a fejem. - Másodszor pedig, bocsánat, hogy nem figyeltünk rád az utóbbi napokban, csak minden összejött. Ezentúl mi is figyelünk - sütötte le a szemét.

- Semmi baj. Nem csinálok többet ilyet - kopogtam le neki. Az biztos, hogy fel sem fogta a dolgot, de legalább próbálkozott.

- Hozok neked egy széket, meg betakarom Aront, utána alszom tovább, ha nem baj - igyekezett mosolyogni, de még vagy már ő is félig aludt. Elszaladt először is egy takaróért, és alaposan betakargatta az alvó nyomozót.

- Van egy cicája - jeleztem neki.

- Jongin, ne beszélj így. Miféle fikája? - rázta meg a fejét.

- C I C A - kopogtam le lassan. Hülye.

- Ja! Cica! Megoldjuk - azzal leemelt egy plüssmacit az egyik polcról, aminek a pólóján ő volt rajta Taeminnel, meg egy felirat, hogy "Best Friends Forever". Ezt eddig miért nem vettem észre?

Mindegy is, odaadta a macit a másik srácnak, majd hozott egy széket. Nekem

- Aludj jól - kopogtam le neki, és nézni kezdtem a biliárdot. Csodás. Unalmas szar...

- Te meg vigyázz magadra - Minho bedőlt az ágyba, és már aludt is.

Régen annyira utáltam, hogy le kellett feküdnöm, aludni, mert fáradt voltam. Most arra is rájöttem, hogy igazából dög unalmas fent lenni. Minho szerencsére két órával később felébredt, és nekiállt egy kiadós reggeli elkészítésének, és tripla adag kávét főzött le. Aztán még Írt a többieknek is, hogy szerinte ma csak délután menjenek az iroda felé, mert Aron alszik. Meg azt is közölte, hogy én előkerültem.

- Szerencsétlen biztos nagyon kiborult, ha ennyire fáradt - biccentett a fejével Mr. Kwak Aron felé. Húúú, de régen hívtam már így.

- Egész éjjel melózott - kopogtam le neki.

- Nem is tudtam, hogy tud csellózni - nézett elképedve a halkan szuszogó nyomozó felé.

- Mert nem is tud, én munkáról beszéltem - csapkodtam le neki nagyon lassan.

- Hehe, megint félreértettem - röhögött saját magán. Ilyenkor aranyos volt. Ezek után megint kopogott valaki. Érdeklődve száguldottam az ajtóhoz, és ki is dugtam rajta a fejem. Nos, egyszerre ketten is ott álltak. És veszekedés nyomait lehetett látni.

- Sziasztok - Colos is meglepődött.

- Taemin egy barom - Yuri könnyes szemekkel borult a srác mellkasára, míg az említett személy elkerekedett szemekkel bámulta őket. Szegény Pulika...

- Mi történt? - Dr. Colos Minho pszichiáter rendel...

- Mi van, hogy én vagyok a barom? - kérdezte Taemin, hitetlenkedve.

- Igen te. Megint beszóltál, pedig nem is volt rá okod. Hisztis vén banyának nevezett - hisztizett tovább a csaj. Hát, egyetértettem Taeminnel, ezért megveregettem a vállát.

- Jongin? - kérdezte derült arccal.

- Hja, megjött. De maradjunk ennél a témánál. Minek nevezted így? - kérdezte Colos.

- Mert az. Egész nap hisztizik, mint egy aranyeres tyúk, vagy tudja a fene…

- A nénikéd az - visította Yuri.

- Ha nem fogjátok be fél percen belül a képeteket, esküszöm, hogy egész nap fekvőtámaszt és felülést fogtok csinálni az irodámban - morogta Aron.

- Igaza van. Yuri nem hisztis vén tyúk. Kérj bocsánatot - Colos ijesztő szemekkel bámult Pulira, akinek konkrétan leesett az álla.

- Na nem! Choi Minho, tizenhat éves korod óta a legjobb barátom vagy. Most meg egy fruska miatt csak úgy elhagysz? - suttogott, de így is éreztem rajta, hogy mindjárt sírva fakadt.

- Kérj bocsánatot!

- Bocsánat - leszegte a tekintetét, én pedig megsimogattam őt.

- Te is, Yuri.

- Ne haragudj... - törölgette meg a szemeit. Szinte látszott rajta, hogy kárörvendő, amiért megnyerte Minhot

- Na, akkor most Aront hagyjuk aludni, mielőtt katonaságra küld minket, és üljünk le enni - mutatott az asztalra, ahol már várt a tojásrántotta.

- Kimegyek inkább levegőzni - fordult egyből sarkon Taemin. - Jössz Kai? - nézett hátra a válla felett.

- Igen - csaptam meg a vállát.

- Taemin, maradj már - szólt Minho.

- Chhh, nincs kedvem, bocs - fújt Kopó, és már kint is volt, becsapva maga után az ajtót. Még jó, hogy szellem vagyok, különben betört volna a képem.

- Elegem van belőle. Egy utolsó, bunkó paraszt! Yuri így, Yuri úgy, így basztunk Yurival...-

Megsimogattam a vállát. Most biztosan mondtam volna neki valami napi okosságot, de nem érti, úgyhogy csendben maradtam.

- Azt hiszem, én is kiérdemlek valami nőt. Nem mintha felizgulnék tőle, de akkor is... - Puli szólt az egyik pincérnek - valami masszőrt, mindenféle szex nélkül - adott pénzt, és már kapta is a szobakulcsot. Lassan besétált. Na, ezt nem fogom végignézni! Azonnal sarkon is fordultam, amíg meg nem láttam azt a valakit bemenni Pulika szobájába. Na, azonnal beszaladtam. Nem perverzségből, de ez érdekelt. Az illető elkezdte masszírozni a nyomozó vállát.

- Ez jól esik. Tudod... most ez kell nekem. Nem is tudom, miért nem használtam ki ezt a lehetőséget.

- Én se - sóhajtott a munkáltató, mire Puli felpattant, és maga elé rántotta az inget.

- Minho?! Te mi a szent szart csinálsz itt?!

Esküszöm, hogy sírva röhögtem a jeleneten. Ez mindent vitt.

- Gondoltam, beszélgetünk. Kezdek aggódni érted. Olyan ellenséges lettél... - Minho rövidnadrágban térdelt az ágyon, nagy, szomorú szemekkel bámulva a legjobb barátját.

- Nincs miről beszélgetnünk. Egyszerűen csak rosszul aludtam Jongin miatt, és még nem ébredtem fel rendesen - hazudott Puli. Colos unottan bámult tovább a barátjára.

- Figyelj, én nem vagyok nyomozó, de annyira már ismerlek, hogy tudjam mikor hazudsz a képembe - mondta monoton hangon.

- Megint hülye vagy - rázta a fejét Puli. - Folytasd a masszírozást, ha már elkezdted! - parancsolt rá Minhora, és hasra feküdt.

- Meg még mit nem… háborodott fel Colos.

- Én egy rendes masszőrt kértem, mivel ezt elcseszted, ezért helyettesítheted - morogta Taemin.

- Jó, de akkor beszélgetünk közben - egyezkedett Minho.

- Legyen - adta meg magát Puli.

- Szóval, mi a bajod? - Minho ráült Puli derekára és masszírozni kezdte. Hogy miért voltam még ott? Halovány lila gőzöm sem volt, de aranyosak voltak együtt.

- Yuri - nyögte ki - úgy mászik rád, mint egy pióca, és nagyon idegesítő... áu... az ott fáj...

- Érzem. Tele vagy csomókkal, de nyugi, kinyomom belőled a lelket is - Colos erősen koncentrált a masszázsra, csak Pulika hirtelen felemelkedett.

- Basszus! Jongin! - kiáltott fel, mire megcsaptam őt. Elkerekedtek a szemei - várj meg az ajtó előtt..

- Sok sikert - közöltem Minhoval, aki elvigyorodott. Igazából, nem lett volna muszáj kimennem, mivel úgysem tudták, hogy bent vagy kint vagyok-e, de nem akartam bunkó lenni. Inkább elsétálgattam egy kicsit a szomszédos szobákba, hogy megnézzem, mi folyik ott. A legtöbb szoba üres volt, egyben egy félmeztelen lányt masszírozott egy pasi. Fogadni mertem volna, hogy ha visszafelé is benézek, addigra már érdekesebb dolgok történtek volna. Természetesen nem néztem be. Hangsúlyozom a nem szót. Elég perverz tudok lenni, de azért egy élő pornó még nekem is sok lenne.

Körülbelül negyed órával később visszamentem az ajtóhoz, és leültem a fal mellé. Nem akartam, hogy megint azt higgyék, eltűntem. Aron nem bírta volna nélkülem.

Hamarosan pedig felbukkant Puli üdén.

- Olyan puhák a kezei - suttogott magának. Felnevettem. Annyira bénán pasizott, hogy az már röhejes volt. Megpaskoltam a mellkasát. Végülis elérte azt, amit akart. Colos az ő felsőtestét tapogatta.

- Mehetünk? - mosolygott a magasabbik, Puli pedig elvörösödött.

- Persze.

- Mit beszéltetek? - kérdeztem Colost.

- Jongin, csak a madarak fészkelnek. Mi beszélgettünk - megrázta a fejét. Ez hülye. És Puli is furán nézett rá.

- Mi a francot működsz?

- Semmit, csak beszélgetek Jonginnal - vont vállat Colos.

- Ja, de úgy, mintha értenéd, amit mond, vagy csak kitalálsz ekkora marhaságokat? - kérdezte Puli. Napról napra egyre közelebb kerültünk a lebukáshoz, főleg, ha ez a létra még ötször elszólja magát.

- Hja, így legálabb röhöghet is. Nem unja halálra magát - vigyorgott Minho. Komolyan egyre jobban meg akartam fojtani.

- Te nem vagy normális, Choi Minho - röhögött Puli. Ebben egyetértettem vele.

- Köszönöm, hogy ezt megjegyezted nekem - bólogatott elismerően.

- Igazán nincs mit. Jobb most, hogy megbeszéltük a dolgot. Viszont elszaladok mosdóba. Megvársz? - megrebegtette a szempilláit. Szerintem ő igaziból lánynak indult, csak valahol lett farka... nem tudom, hogyan, ne kérdezzen erről senki.

- Persze, csak siess, mert kilyukad a gyomrom.

Puli el is szárnyalt, nekem pedig lehetőségem volt kíváncsiságomat kielégíteni.

- Miről beszélgettetek?- kopogtam le. L A S S A N.

- Kiderült, hogy féltékeny Yurira, mert elhanyagolom miatta. Meg ilyenek - magyarázta. Köszi, kincsem, most okosabb lettem...

- Azt hittem szerelmet vallasz neki, hogy még engem is kiküldtetek - kopogtam az előző tempóban ezt is. Minho megforgatta a szemeit.

- Te egy vadbarom vagy, Kim Jongin - közölte velem a véleményét. - Sosem vallanék szerelmet Taeminnek. Ő a barátom és… - kezdte el, de közben megjelent az emlegetett szamár is, ezért gyorsan elhallgatott.

- Miről beszélgettek? - kérdezte gyanakvóan.

- Arról, hogy éhen halok - ragadta meg Puli karját, és már húzta is a kocsi felé.

-  A többieket is…

- Nem, kettesben megyünk, vagyis hármasban - vágott Puli mondatába Colos. - Beül! - parancsolt rá, mikor kinyitotta neki az ajtót.

- És a rántotta? - Puli ellenkezett tovább, tekintve, hogy élete szerelmén csak egy nadrág volt, de az meg sem hallgatta. Bevágott minket a kocsiba, behuppant előre.

- Hideg van - szólalt meg.

- Nos, felső nélkül én is fáznék - biccentett a taxisofőr, és már ment is a megadott címre. Mindenki csendben ült, főleg, hogy eddig ismeretlen helyeken jártunk. Izgatottan bámultam a rengeteg embert, meg mindent. Aztán megálltunk egy amerikai kamionbüfé előtt. Mármint a kamionosok ettek itt, bár volt benzinkút is. Colos fizetett.

- A legjobb amerikai étterem a környéken. Gyors, laktató és finom. Meg van fánk is - eközben kiszállt.

- Összekeversz Aronnal. Én nem szeretem a fánkot - megrázta a fejét. Szegény Pulika...

- Ezt szeretni fogod.

- Hát, legalább nem puccos étterembe mentünk - sóhajtott Taemin, végignézve Colos izmos hátán.

- Szerintem még be sem léptem volna, már repültem is volna kifelé - nevetett Minho.

- Jongin drága, te is itt vagy? - kérdezte Minho.

- Itt, hol lennék? - kopogtam le neki.

- Ennek örülök - vigyorgott tovább, Kopó meg már szivárgott a föld közepe felé, annyira elolvadt tőle. Esküszöm, szerencse, hogy soha nem volt bajom a melegekkel, különben már hánytam volna, ha tudtam volna.

- Két óriás… nem. Inkább egy óriás, és egy közepes hamburgert kérek, sült krumplival, kólával és fánkkal - sorolta Colos a kiszolgáló srácnak.

- Nem tudsz megenni egy óriás hambit? - kérdezte csodálkozva Puli, válaszként egy értetlen tekintetet kapott.

- De igen, azt is kértem - felelte.

- Én is meg tudom enni - akadt ki a kisebb.

- Akkor kettő nagyot kérek - javította újra a rendelését. - De ha nem eszed meg, akkor letömöm a torkodon - mondta komolyan.

- Bármit lenyomhatsz a torkomon - suttogott Puli. Én mondjuk hallottam, de Rómeó nem biztos.

- Parancsolsz? - felvonta a szemöldökét.

- Semmi. Te komolyan kezdesz eltávolodni tőlem. Tudod, hogy sokat eszem, tudod, hogy utálom a fánkot, és tudod, hogy szeretek veled lenni. Mégis... teljesen máshogy cselekedsz, szinte már kerülsz - Puli lesütötte a szemeit. Igazat adtam neki. Colos gonosz volt vele. Mától fogva ők hárman mindig együtt mennek mindenhova, mert Nyanyát nem lehet levakarni Coloskánkról.

- Ez nem igaz, csak gondoltam jobb, ha nem lógunk egész nap együtt, mert a többiek félreértenék - motyogta Minho. Ühm…ühm, ha tudnák, hogy mi már semmit sem értünk félre.

- Mégis mit értenének félre, ha folyton a nyakadon lóg egy csaj? - tárta szét a karjait Puli. Ott a pont, és mégsem. Szét kell szednem ezt a kis párocskát, hogy a két lökött össze tudjon jönni.

- Ígérem, mától többet foglalkozom veled is - tette a szívére a kezét Colos.

- Na persze, mert Julcsika majd hagyja is ezt - dünnyögte Puli, és közben hatalmasat harapott a burgerébe. Jó nagy szája van, ennek még hasznát veheti majd.

- Yurinak hívják, Taemin - javította ki.

- Na ne - Puli olyan hitetlen arcot vágott, mintha Colos éppen most jelentette volna ki, hogy megtalálta az örök ifjúságot tartalmazó kutat.

- De, komolyan - amaz beleharapott a sajátjába, bár ő kisebbet.

- Amúgy ti most jártok? - tette fel Puli a nagy kérdést. Csendben figyeltem Minho reakcióját. Ha igent mond, megtépem, mint Kookot, amikor leháziállatozott.

- Nem tudom. Ő biztos igent mondana, de én még nem vagyok ebben biztos - sóhajtott a végén. Nem igazán tudtam, hogy most akkor megtépjem-e, vagy sem.

- Akkor csak lefeküdtél vele, és részedről ennyi? - döbbent meg Taemin.

- Ezt nem mondtam, csak azt, hogy nem vagyok szerelmes belé - helyesbített ismételten Colos. Így már én is éreztem párszor, amikor még éltem, de akkor volt annyi vér az ereimben, hogy elmondtam a csajnak. Annyit ők is megérdemeltek, hogy őszinte voltam velük, nem úgy, mint Coloska.

- Ez nem szép dolog - mondta ki hangosan Puli, ami nekem csak a fejemben volt. Minho lesütötte a szemét, és inkább a krumpliját kezdte el turkálni. Mindkettejüket nagyon szerettem, de a tenyerem már egyre jobban viszketett, hogy adjak nekik egyet. Minhonak azért, mert csak. Taeminnek meg, mert egy beszari nyuszi.

- Tudom, hogy szemétség, de még szükség van rá. Éppen ezért igyekszem úgy csinálni, mintha járnék vele. De amúgy nagyon remek az ágyban - itt egy kicsit elkalandozott. Colos, kérlek, ezt ne az asszonnyal beszéld meg... te bunkó...

- Mindent értek - Puli nagyot sóhajtott. Hallottam a pici szívét összetörni. Ő sosem lesz Yuri... mert pasi... azt hiszem... inkább biztosra mentem, megkérdeztem Colost. Az csak pislogott.

- Persze, hogy az - nevetett fel. Puli pedig hatalmasakat pislogott.

- Na jó, te beteg vagy.

- Nem. Viszont a kérdés az, hogy neked van-e kiszemelted.

- Van. - mondtam volna én, de ehelyett inkább Puli elvörösödött.

- Öhm… igen, van - dadogta és közben összevissza nézett, csak éppen Minhora nem.

- Azt ne mond, hogy végre, ennyi idő után van, aki tetszik - tátotta el a száját Colos. Nekem csak egyetlen egy dolog forgott már a fejemben, és az egy kép volt, amin Minhot lecsapom egy székkel.

- Pedig van - mondta kicsit bátrabban.

- És milyen a csaj, mesélj már róla - Kisgyerek módjára elkezdett követelőzni. Ilyenkor mindig annyira cuki tudott lenni, hogy legszívesebben megcsipkedtem volna a pofikáját.

- Nem tartozik rád - harapott gyorsan a szendvicsébe Puli, hogy ne kelljen válaszolnia.

- Ne legyél már szenya, mesélj róla! - folytatta a hisztijét az ovisunk. Taemin, nyomj egy nyalókát a szájába, és befogja.

- Bocs, de nem. Még nem akarom nyilvánosságra hozni a dolgot.

- Már jártok is?

- Dehogy, csak barátok vagyunk - ellenkezett hevesen Puli.

- Nem is tudtam, hogy vannak rajtam kívül barátaid.

- Nénikéd - fújtatott a másik. Ez tényleg nem volt vicces, ezért kapott is egyet Colos a tarkójára.

- Áu, Jongin - nyafogott, Puli pedig elnevette magát. Én is. Ez tényleg vicces volt. - Ezért még számolunk nagyfiú - fújt rám, amin Kopó még jobban nevetni kezdett. Na, ilyenkor jobban szerettem őket. Aztán a beszélgetés folytatására már nem került sor, mert Taemin telefonja megszólalt. Pár másodpercig tartott csak a beszélgetés.

- Mennünk kell. El kell hozzuk Yurit, Jongint pedig lekell passzolnunk Aronnak. Szegény így is kiakadt, hogy megint eltűnt. Szerintem Jongin, egy darabig most jobb lesz, ha Aron mellett maradsz, nagyon megviselte a dolog - fordult felém az utolsó mondatánál. Egyetértően megcsapkodtam a vállát. Örültem, hogy Aronnal lehettem, mert azt a pasit nagyon megszerettem. Olyan volt, mintha a bátyám lenne. A rossz az volt, hogy Taemin, Colos és Yuri egy bandába kerülnek.

- Ne hanyagold majd el Taemin, Yuri miatt - kopogtam még le neki, mielőtt elmentünk volna.

- Nem fogom, nyugi - suttogta, és közben halványan mosolygott.

- Helyes – kopogtam le neki, mire összeráncolta a homlokát.

- Mi hegyes?

- A farkad. Ez hogy jött? – Puli hátrafordult, én pedig elkezdtem megtépni magam. Colos, fogd már be a pofádat!!!!

- Az asztalnál mondták, és nem értettem – mosolyodott el, Puli pedig csöpögve viszonozta – Mi a mai program?

- Nos, Aron eloszt minket, utána nagyjából ugyanaz, mint eddig.

És ekkor megint furcsa érzésem támadt. Valami nagyon nem stimmelt. Szinte görcsölni kezdtem, és moccanni is alig bírtam.

Tengerparti nyomozás!

Nem értettem mi van velem. Legszívesebben ordítottam volna a fájdalomtól, ami eleve nagy szó, mivel a szellemek nem éreznek fizikai fájdalmat. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy eljussak Minhoig. Csakhogy minden lépés egy évezrednek tűnt.

- Jongin? - fordult hátra Taemin. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megálltak. Minho is egyre közelebb jött hozzám, ami még jobban megkönnyítette a helyzetem. Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, egy csapással jeleztem, hogy ott vagyok. Utána összeszedtem magam, hogy tudjak neki kopogni is.

- Újabb áldozat, fáj - ennyit bírtam lekopogni neki.

- Taemin, Jongin rosszul van. Szerintem megint baj van - közvetítette a helyzetet Coloska.

Nagyon büszke voltam rá, hogy értette a dolgot. Komolyan.

- Rendben. Hívom Aront, te addig valahogy nyomozd ki, hogy merre kell mennünk. Szólok Minisütinek is – darálta az ifjabbik, és már arrébb is viharzott telefonálni.

- Jongin, merre kell mennünk? – kérdezte aggódva. Tekintve, hogy éppen megint haldokoltam a fájdalomtól, csak nehezen tudtam megmondani. Ugyanolyan volt, mintha megint átélném azt, amit a Betűs-Gyilkos tett velem. Szinte éreztem a sebeim fájását. Ugyanott, ahol voltak.

- Víz – kopogtam le neki.

- Váz? Micsoda? – ráncolta a homlokát, mire kopogni kezdtem azt a tetves i betűt… mondhatni, a jelemet.  – Víz?

- Igen.

- Strand?

- Nem.

- Medence?

- Nem.

- Folyó?

- Nem.

- Tenger?

- Igen. Közel –kopogtam neki, de ismét furcsán nézett rám. Mit nem értett már megint???

- Hogy jön ide a sör? A parton valami európai söröző? Mert bírom a Kozelt, csak nem értem a logikádat… - Ha nem haldokoltam volna, akkor tuti agyoncsaptam volna abban a szent pillanatban.

- Közel - jeleztem a maradék erőmmel.

- Értettem. El tudsz jönni a kocsiig? Itt lesz… vagyis ott, ahol Taemin - mutatott a telefonálóra. Taemin cseszett messze volt tőlünk, a szar sem érti, hogy miért ment ilyen messze.

- Talán - kopogtam, bár szerintem inkább simogatás volt már.

- Gyere - állt mellettem, és nagyon lassan ment. Hát szerintem amikor velem csinálta, akkor nem fájt annyira. Mondjuk, ott néha elvesztettem a fonalat, mert már nem bírtam a fájdalmat. Szellemként viszont nem tudok elájulni meg ilyenek, szóval átélhettem újra az egész retkes folyamatot. Visszaemlékezve rá, úgy voltam, hogy már eléggé a sűrűjében jár a gyilkos, ha ennyi helyen zsibbadok és égek.

- Gyertek! - Puli már be is pattant a kocsiba, Minho pedig valahogy bekísért. Ekkor jelent meg egy újabb seb, én pedig már kezdtem megint haldokolni. Ha Colos meg Puli felügyelete alatt szívódom fel, akkor Aron megöli őket. Ez annyira biztos, mint az, hogy fáj mindenem.

- A tengerpartra legyen szíves, amilyen gyorsan csak lehet - intézkedett Minho, a pasas pedig végignézett rajta.

- Maga tudja, hogy nincs magán felső? - vonta fel a szemöldökét. Megölöm!

- Tudom. Most pedig siessen, amennyire tud.

- Mondjuk a barátnőjének sincsenek nagy mellei - azzal elindult. Minden erőmmel röhögni kezdtem, főleg a nem várt reakción. Puli persze sokkot kapott, de Minho vitt mindent...

- Maga csak ne stírölje a barátnőmet! Inkább vezessen!

- Rendben van, ahogy óhajtja - vont vállat a sofőr, és végre elindultunk.

- Minden rendben? - fordult felém.

- Szar - kopogtam le neki. Nem tudom, hogy értette-e vagy nem, de ha nem, akkor sem mutatta. Közben Pulira sandítottam, aki még mindig rákvörösen bámult maga elé. Elképzelni sem tudtam, hogy mi zajlódhatott a fejében, de nem is akartam. Nem nagyon tudom megérteni a melegeket, de erőteljesen igyekszem. Taemin miatt legalábbis próbálkozom vele.

- Tarts ki, pár perc, és ott vagyunk - nyugtatott Minho, de szerintem tudta, hogy ez nekem nem nagy segítség.

- Szülni fog a barátnője, vagy mi, hogy ennyire aggódik érte? - pillantott hátra a sofőr. Kipukkadt belőlem a röhögés, és Colos is alig bírta tartani magát. Taemin csak elkerekedett szemekkel nézett hol ránk, hol a sofőrre.

- Csak rosszul érzi magát a drágám - mondta Minho, majdnem teljesen komolyan.

- Értem, annyira nem is látszott terhesnek - biccentett a sofőr - de tervbe van véve egy lurkó, ugye?

- Én tizenegyet szeretnék, hogy lehessen egy magán focicsapatom. De ezt még vitatjuk Taeyeonnal, mert ő maximum kettőt akar - magyarázta Minho olyan lelkesen, mintha tényleg igaz lenne. Taeminyeon pedig már tényleg kezdett rosszul lenni... végülis bele kell húznia, száztíz hónap nem megy csak úgy el. Erre fel kell készülni.

- Nők... - nevetett fel a sofőr, Minho pedig csatlakozott.

- De mindenekelőtt meg kell kérnem  a kezét, mert szeretném, ha mindig velem lenne - hangsúlyozta ki az utolsó három szót, és közben Taeminyeonra nézett. Puli nyelt egyet, de nem szólalt meg. Akkor mindent elrontott volna, és a sofőr is hülyén nézett volna ránk.

- Akkor sok sikert fiatalúr. Vigyázzon erre a szép hölgyre - magyarázott tovább a hapsi elől. Szerintem Taemin legszívesebben a képébe nyomta volna a személyijét, vagy a jogsiját, hogy leakadjon róla.

- Így lesz uram, emiatt nem kell félnie - biztosította Minho, és a kezét a barátnője kezére tette. Puli kifolyt a kipufogón.

A taxi megállt, Colos pedig Puli kezét fogva kiszállt a kocsiból, valamint megvártak engem is. Már mindenem nagyon fájt, és szinte visítottam, persze, nem hallották. Csapatunk "férfi" tagja fizetett, és addig el sem engedte a bájos barátnője kezét, amíg a sofőr el nem tűnt. Ezek után zsebre vágta a sajátját.

- Te paraszt! Nem vagyok nő! - Puli azonnal csapkodni kezdte a szerelmét, aki röhögött.

- Mégis mit mondtam volna, azt hittem rájön, de hát nem így történt - védekezett közben Minho, de Taemin csak folytatta. Szívesen röhögtem volna tovább is, ha egy éles fájdalom a mellkasomnál nem akadályozott volna meg. Reflexszerűen csaptam rá Pulira, aki abbahagyta a pasija bántalmazását.

- Menjünk, Jonginnak ez elég szar lehet, mi meg itt idétlenkedünk - Váltott komolyra Puli. Minhoékkal szép lassú tempóban haladtunk a megbeszélt hely felé. Még oda sem értünk, amikor megint visítva fékezz le mellettünk Aron.

- Hol van Jongin? Minden rendben vele? Nem lett nagy baja? Sokat szenved? Mi van vele? - hadarta el egyhuzamban a kérdéseit Aron. Taeminék nagyokat pislogva néztek az aggódó nyomozó felé. - Mondjatok már valamit! - üvöltött rájuk, mire mindketten ugrottak egyet. Igaza van Elinak, ezek kész beszarik.

- Szenved. Szerintem az áldozat minden fájdalmát átélheti újra, úgy mint Eli-nál - szólalt meg végül Taemin.

- Akkor induljunk megkeresni. Jongin, merre menjünk? Bocsi, de csak te tudod megmondani - nézett szomorúan rám Mr. Kwak Aron. Próbáltam arra koncentrálni, hogy merre kéne indulnunk, de a folyamatos fájdalmak nehezítették a helyzetet. Végül lekopogtam Minhonak, hogy kelet.

- Keletre - vágta rá azonnal.

- Ezt honnan veszed? - Puli lassan végigmérte őt, de Colos kimagyarázta magát. Megint.

- Azt az oldalamat csapja meg.

- Akkor irány kelet - azzal Aron el is indult arra. Nekem még felocsúdni sem volt időm, ugyanis valaki átszáguldott rajtam, és Colos nyakába vetette magát. Ez volt Nyanya.

- Annyira hiányoztál - majdnem megfojtotta szerencsétlent, ráadásul Puli is felszívódott.

- Siess - kopogtam le Colosnak, aki kézen ragadta Yurit.

- D'accord - azzal Nyanyához fordult - Kein Problem mein Schatz, ich bin immer da, weil ich in dein Herz lebe.

- Jaj, Minho. Olyan cuki vagy - olvadozott - még jó, hogy értek németül egy picit.

- Tudom, egy kis cuki, zseni isten vagyok - mosolygott elbűvölően a csajra.

- Minden rendben Jongin? - kérdezte Aron. Válaszként csak egy nagyot szerettem volna ütni, hogy igen, de azért mellé tettem még egy enyhe másodikat is, hogy mégsem annyira. - Tarts ki egy kicsit, kérlek - sóhajtotta. Válaszoltam neki egy igen, és közben szidtam az egész helyzetet, hogy nem tudtam beszélni velük.

- Jongin, itt csak víz van, meg homok - szólt Kookie. Felelet: ötös. Gondoltam magamban. Szerintem minden hülye tudta, hogy a tengernél víz van, meg homok.

- Biztos erre kell menni? - kérdezett rá Minho is.

- Igen - üvöltöttem el magam mérgesen, és egy rohadt nagyot csaptam a lapockáira.

- Jóóó, nem kell leszedni a fejem - lépett gyorsan kettőt előrébb.

- Csak fáj neki, Minho - kelt a védelmemre Eli. Na, ilyen sem volt még.

- Nézzétek, sirály! - mutatott az égre Kookie.

- Egy mi???? - Aron nyolc oktávval az eredeti hangja felett visított fel hirtelen, majd beszáguldott Colos és Galamb közé, leguggolt, fejét pedig védelmezően átfogta. Most tudom, hogy köcsögségnek tűnt, de kinevettem. Minden fájdalmam ellenére röhögtem.

- Mi a bajod? - kérdezte Yuri. Lassan már olyan okos lesz, mint Kook.

- Ahogy elnézem, fóbia - Eli csak bambulta a remegő nyomozót.

- Biztos kiskorában megerőszakolta egy sirály - Puli lassan odalépkedett. Újabb dologgal tudta heccelni a srácot... szépen vagyunk...

- A világító torony!

Én pillantottam elsőnek a hang irányába, majd Yuri. Kook már száguldott is az említett hely felé, de a csaj gyorsabb volt. Szinte rávetette magát szegényre. Mindezt pedig hangtalanul. Kezdem úgy érezni, hogy Coloska meg Nyanya rokonok. Mindkettő szereti az ilyen helyzeteket.

- Ha ordítasz, elijeszted a gyilkost - azzal a csaj leszállt, és megigazította magán a felcsúszott miniszoknyát. Erre Colos varázsütésszerűen abbahagyta a nyáladzást.

- Ez igaz - nyöszörögte Aron, még mindig a fedezékéből.

- Aron, kellj már fel! Ígérem, ha idejönnek egy méteres körzetbe, akkor letépem a rokonaim fejét, de az áldozat meg fog halni, Jongin meg… akár el is tűnhet, vagy tudja a fene. De ha a fájdalmat érzi, akkor előfordulhat - magyarázta meg neki Eli. Másodszor esett le az állam a sráctól. Egyre normálisabb lesz. - És most akkor váljunk ketté. Puli, Colos és Yuri megy együtt előröl. Csirke, Süti, Kai és én hátul - osztotta szét az embereket.

- Mióta te… - kezdte el Taemin, de Minho megragadta a karját, és elindultak. Igen, én is meglepődtem, hogy Eli vette át a vezető szerepet, de mindennek eljön a maga ideje.

- Asszony egy és asszony kettő akcióba lép az urukkal - csivitelte az a nagy tulok.

- És én vagyok az asszony egy? - Yuri bájologva belekarolt Coloskánkba, aki felnevetett.

- Ha szeretnéd...

- Csúcs - mosolygott a kisasszony, Puli meg ott akart felrobbanni. Szerintem Galamb már százszor meg lett gyilkolva a pici buksijában. Mindenesetre megsimogattam Aront, aki hirtelen jobban lett. Már fel is pattant, hogy elinduljunk. Madaras csapat a... háromszög csapat ellen? Vagy a romantikus csapat? Majd még kitalálom. Mi is a közelükbe mentünk.

- Yuri, nyiss ajtót, kérlek - mosolygott Taemin.

- Miért én? - a lány inkább Coloshoz bújt... lány... szóval vénasszony.

- Mert ha valami támad, vagy leszedi a fejemet, akkor vége a nyomozásnak, Minhot meg nem akarom elveszíteni - válaszolt. Mielőtt azonban Nyanya reagált volna, Colos kinyitotta az ajtót.

Mi is megkerültük a hatalmas tornyot, és a hátsó ajtót vettük igénybe. Már előre meg lehetett mondani, hogy a gyilkosom is ezt az ajtót használta, mivel nyitva volt.

- Itt szerencsére csak felfelé lehet menni, szóval menjünk - indult el Aron, utána Eli és én. Rettegtem minden porcikámban, és ami a legkülönösebb volt, hogy egy ideje nem éreztem fájdalmat. A gyilkos már tuti elmenekült. Egy ablakhoz érve ki is néztem, és egyből elkezdtem csapkodni Aront. Nem tudom honnan, de tudta, hogy mit akarok jelezni, mert ő is odajött, és kinézett.

- Remek, a gyilkosunk elmotorcsónakozott. Megint észrevett minket a szemétláda, és még a rendőrség sem ért ide - mondta csalódottan, de nem volt mérges. Én már nem is tudtam eldönteni, hogy ki milyen személyiség ebben a csapatban, mert napról napra változtunk. Kookiera is azt mondták, hogy milyen ügyes nyomozó, erre átment hisztis kisgyerekbe.  Tiszta vicc volt az egész.

Talán Puli volt az, aki a legkevesebbet változott.

- Nem baj, valami nyomot biztos hagyott. Mondjuk egy áldozatot - azzal a szuperzseni felszáguldott. Aron meg Puli mentek utána, Conya pedig bambultak ki az ablakon. Én is felsiettem, Elival a nyomomban. A látvány pedig szörnyű volt. Egy test feküdt hason a földön, vérben ázva. Ismerős hajkoronával. Drága búzakenyér! Ez ő volt!

- Meghalt?

- Még van pulzusa - Aron lekapta a felsőjét, darabokra tépkedte, és igyekezett elszorítani a rengeteg vérzést. Galamb ugyanígy cselekedett. Nem rossz taktika, de ő már félig halott. Ha nem teljesen.

- Puli, hívd a mentőket! Minho jöjjön lélegeztetni, Yuri, és Kook! Ti menjetek, várjátok a rohammentőt. Két irányból. Én elszaladok az arcszeszemért, itt van a kocsiban. Eli, te maradj itt, Jongin, te vagy maradsz, vagy futsz velem - Aron felpattant. Még mindig szépek voltak a kockái, úgyhogy most ott csaptam őt meg kétszer. - Eli gyere! - utasította, és már kint is voltak az ajtón.

Yuri és Kook is lementek, így hármasban maradtunk, vagyis addig még négyesben, mivel az áldozat elvileg még élt.

- Én nem fogom megcsókolni - állt még mindig a mozdulatlan test mellet Minho, és hisztizett.

- Ember, ne szórakozz már. Az a srác mindjárt meghal - rivallt rá Taemin Colosra.

- De belegondoltál már, hogy mit ehetett előtte? Vagy, hogy milyen betegségei lehetnek? - nézett undorodó arccal Minho.

- Minho… állj neki, mert ha meghall, akkor te is a dutyiban kötsz ki.

- Nem fogom megtenni. Lehet, hogy herpesze volt, vagy valami más. Meg ott az a sok kosz is rajta, és a vér is a szája szélén. Nem akarok elkapni semmit - ellenkezett tovább hisztizve Colos. Istenem, legszívesebben agyonütöttem volna. Egy ember haldoklik előtte, és neki fontosabb volt minden más.

- Choi Minho! - kiáltotta el magát Taemin.

- Ez nem higiénikus, és undorító is - kezdett el már toporzékolni is.  Szívesen hallgattam volna tovább is a vitát, ha nem láttam volna meg, egy nagyon halvány szellem fejet kirajzolódni a srác mellkasánál. Meghal… másodperceken belül halott lesz a srác.

- Kai - suttogta a szellemfej, mikor észrevett. Ijedtemben Taeminhez ugrottam, és ütöttem, vertem, csaptam, hogy tegyen végre valamit. És meghallgatta az imáimat, ugyanis letérdelt mellé, és nagy levegővételekkel-, és fújásokkal igyekezett minden magától telhetőt megtenni. Valamint masszírozta a srác mellkasát, hogy beindítsa a vérkeringést. Mondjuk biztosan szívesebben csókolgatta volna Colost, de ez járt neki.

- Lélegzik - jelentette ki megkönnyebbülten.

- Büszke vagyok rád - Colos elmosolyodott, mire egy akkorát kapott tőlem, hogy majdnem lerepült a feje. Fel is kiáltott rendesen.

- Igaza van. Szemét voltál - Taemin oda sem nézett, csak figyelte a lélegzést. Nagyon hamar jöjjenek ki a mentők, mert hamarosan meghal...

Nemsokára Aron és Eli is megjelentek. Mindketten lihegtek, de nem álltak meg pihenni, hanem egyből Krishez léptek, és elkezdték fertőtleníteni a sebeket. Én magamban motyogva mászkáltam körülöttük, és reménykedtem, hogy a srác kitart, és nem dobja fel a talpát pont előttem.

- Jönnek a mentők - szólalt meg Taemin, visszazökkentve a valóságba. Én is hallottam a sziréna hangját. Percekkel később meg már fent is volt a négy mentős velünk. Óvatosan hordágyra tették Krist, és mentek is vele a kórházba.

-Yuri, Eli menjetek utánuk, és tudjátok meg, mekkora a baj. Mi pedig körülnézünk, hátha találunk valami nyomot - mondta Aron.

- Nem jöhet Minho is? - kérdezte Yuri. Csirke az említettre nézett, majd vissza a lányra.

- Nem, rá most itt lesz szükség - válaszolta, és hátat fordított a lánynak.

- Rendben - dünnyögött Yuri, és Elival elmentek.

- És most mit csinálunk? - érdeklődött Colos.

- Tudsz úszni? Be kellene saccolni, hogy merre ment a gyilkos, és elindulni arra - Aron rá se hederített, csak nézegette a padlót.

- Nem fogok utána úszni! És ha megöl?! - Coloska azonnal kiakadt, a hangja is szép magasra sikeredett.

- Ebben ez esetben kipróbáljuk, hogy hogyan szökhetett el. A kérdés az, hogy mikor hallott meg minket.

- Szerintem, amikor Kookie felkiáltott - Puli ismét vérlenyomatokat gyűjtött. Egyébként mostanában kezdtem abbahagyni a zseniális becenév-rendszerem működését. Egyszerűen nincs rá időm, mert túlságosan sokat mozognak, meg minden egyszerre történik...

- Lemászott egy kötélen - szólalt meg Süti. Aronék értetlen fejjel néztek rá.

- Jungkook, ez marhaság. Senki nem olyan hülye, hogy tizenöt méter magasból, mindenféle rögzítő cucc nélkül lemásszon innen - rázta a fejét Csirke, és vissza is fordult a többiekhez. Én odasétáltam Kookie mellé, aki még mindig az ablak mellett állt, és megveregettem a vállát.

- Igazat mondok - hajolt ki megint az ablakon. Követtem a példáját, és én is kinéztem. Igaza volt. Egy régi, rozsdás kampón még ott volt a kötél maradványa. - Látod? - kérdezte nyöszörögve.

- Igen - jeleztem neki finoman, majd odamentem Aronhoz, és megcsapkodtam.

- Később, Jongin - szólt rám, még csak felém sem nézve. Újra megcsapkodtam. - Mondtam, később - váltott szigorúbb hangnemre. Duzzogva átsétáltam Coloshoz, és lekopogtam neki, hogy menjen Kookiehoz.

- Jongin, ne legyél perverz. Nem mutogatom - sziszegte a foga között, de közben leesett neki, hogy megint marha volt.

- Jungkook - csapkodtam le a nevét. Válaszként biccentett egyet, és odament a sráchoz.

- Ott a kötél - mutatta meg neki is.

- Aron, Kookienak igaza volt - mondta, de Aron csak intett egyet. - Told már ide a tarajos formádat, Csirke! - üvöltött a nyomozóra, aki felállt.

- Te csak ne hívj engem így, Colos! - Csirke már jött is. Mikor odaért, arrébb tolta a magasabbikat, fejét pedig kidugta az ablakon.

- Rafinált. A motorcsónak hangját pedig azért nem hallottuk, mert...

- Valószínűleg olyat vett, ami nagyon halk, és csak akkor ment el, amikor itt már ordítozni kezdtünk - Süti összegezte a dolgokat. Nem is volt olyan butus, mint hittem, sőt, még talán igaz is volt az, hogy egy zseni. Csirke is elgondolkozott a dolgon, végül biccentett.

- Van benne valami. Ezek után elvágta, hogy megmenekülhessen. Logikus - elemelte az álláról a kezét, és nagyot sóhajtott. Csendben bámulta a tengert, amikor is odarepült egy sirály az ablakhoz. Nyomozónk hanyatt esett, egy hatalmas csattanással és ordítással társítva.

- Vigyétek innen! - ordított kétségbeesetten.

- Nyugodj már meg. Ez csak egy madár. Hess - legyintett egyet Colos, és a madár elrepült. - Látod, ennyi volt - mutatott az ablak felé Minho, de egyből le is engedte a kezét.

- Látom, már ketten vannak - húzódott a másik oldalra Csirke. Hát én ezt nem tudtam elhinni. Komolyan beszart a madaraktól.

- Izé… biztos éhesek, vagy csak szeretnének haverkodni veled - vont vállat tehetetlenül Colos.

- Menjenek mással pacsizni, én nem leszek a játszópajtásuk - rázta hevesen a fejét Aron. Colos ezen a mondatán elröhögte magát, még Puli is elmosolyodott.

- Ne legyél gyerekes, Mr. Kwak Aron - mondta.

- Nem vagyok gyerekes, csak nem szeretem őket, ennyi - duzzogott tovább, de még mindig nem mozdult.

- Mi a fene bajod van, most komolyan? - Puli felsegítette őt a földről, bár Aron még meg volt dermedve.

- Ahogy elnézem, fél a sirályoktól - Colos elzavarta a madarakat, és odasétált a társaihoz. Puli gúnyos tapsolására azonban kicsit megtorpant.

- Nem is tudom, miért nem lettél nyomozó, Choi Minho - kacagott. Oké, ez tényleg egy nagyon pocsék állítás volt, de neki adtam igazat.

- Nagyon vicces - fújtatott szerencsétlen. A nyomozók persze jót kacagtak a dolgon.

- Mondjuk, rád allergiásak a pipik, Minho. Már egy sincs itt a háromból - Kook csapkodni kezdte a falat a nagy nevetésben, ha Minho idegesebb típus lett volna, akkor azt hiszem, Kookot jelenleg a vízből kellene kiszedni.

- Testa colla colona vertebrale e teccie frusto - mormogott Colos valami furcsa nyelven, és inkább lement. Megcsapkodtam Aront, és utána siettem. Nem akartam egyedül hagyni, amikor ilyen rossz kedvében volt.

- Minden rendben? - kérdeztem tőle.

- Persze, csak nem tetszik, ha Taemin kinevet, meg úgy mindenki - fújtatott mérgesen, egy darab valamit rugdosva a lábával. Én is mindig ezt csináltam, amikor egyedül voltam, vagy csak szomorú. Éppen ezért nem is szóltam hozzá. Hagytam, hogy megnyugodjon, és ha beszélni akar, úgyis szólni fog. Másik esetben pedig fázni fog, ugyanis már négy óra is múlhatott, és még messze nem volt nyár. A tenger mellett pedig alapból hidegebb szokott lenni, mint a városban. Itt a szél, kénye kedvére fújhat, mindenféle akadály nélkül.

- Te még nem unod, hogy mindenki hisztijét hallgatnod kell? - törte meg a hosszúra nyúlt csendet.

- Nem - válaszoltam röviden, és reméltem, hogy be is fogja érni ennyivel.

- Hát, én szerintem már a pszichológián kötöttem volna ki, ha mindenki baját meg kellett volna hallgatnom - vigyorodott el. Én sosem éreztem ilyet, szívesen hallgattam meg mások problémáit, még ha segíteni nem is tudtam. - Véletlenül nem pszichiáter akartál volna lenni? Nekik megy ez olyan jól... csak ülnek, és mindenki nyavalyog nekik - egy kicsit felpillantott az égre, majd vissza. Talán hiányzott neki valaki, talán csak fel kellett néznie.

- Minden ok? - kérdeztem. Egy darabig hallgatott.

- Igen, csak elgondolkoztam - elmosolyodott - szóval, mi is akartál lenni?

- Ügyvéd - kopogtam le neki. Persze, a komolytalanságom megnehezítette a dolgom, de ez volt az álmom.

- Hátvéd? Nem is tudtam, hogy fociztál. Apám edző. Tudod, ha még élnél, és mondjuk találkoztunk volna, akkor ajánlanálak neki. Biztos felvenne - teljesen fellelkesült a témától. Cuki volt, hogy szerzett volna nekem munkát, de utáltam a focit, és soha nem akartam hátvéd lenni. Éppen mondtam volna valamit, de megelőzött: - ezért nem szeretsz focit nézni? Mert fáj? - Erre a kérdésre nem szívesen akartam válaszolni, mert lehet, hogy megbántottam volna. Viszont én utálok hazudni.

- Ügyvédnek tanultam. Nem szeretem a focit, nem tud lekötni - vallottam be neki az igazat. Minho egy ideig szünetet tartott, gondolom próbálta helyretenni a szavakat. Amikor kicsit elszomorodott, tudtam, hogy megértette.

- Értem. Azért, vicces, hogy megint félrefordítottam, de már azért elég szépen haladok az ABC- vel - nevette el magát, de nem volt az a vidám nevetés, amit mindig előad. Érezni lehetett benne, hogy még mindig bántja valami.

- Te miért nem focizol akkor? - kérdeztem tőle lassan kopogva.

- Nem tudom. Erre most nem tudom megadni a választ, de amint lehet, elmesélem, rendben? - fordult felém.

- Rendben. Amúgy nem fázol póló nélkül? - néztem végig rajta, és eszembe jutott, hogy így futott le Taemin után, hogy beszélhessenek.

- De, igazából majd megfagyok - fonta a karjait a mellkasa köré, bizonyítva, hogy igazat mond. - Meg a te közeledben amúgy is mindig hűvösebb van. Nem gondoltam volna, hogy ez igaz. Sok könyvben olvastam, hogy a szellemek jelenlétében hidegebb a levegő, de amíg nem jöttél hozzám, addig észre sem vettem - mesélte, közben megállt.

- Sajnálom - mondtam. Én nem éreztem sem hideget, sem meleget. Nekem minden hőmérséklet megfelelő volt.

- Ne nevettess, nem tehetsz erről - kissé elmosolyodott, és fix, hogy belebokszolt volna a vállamba.

- Hazamegyünk? - kopogtam le neki. Egy picit elgondolkozott, de végül biccentett.

- Nem tudom, ez hogyan jött ide, - rosszul kezdődött - de igen, ehetünk halat.

Fejbe csaptam. Persze, büszke voltam rá, hogy ilyen ügyesen megtanulta a dolgokat, de akkor is nagyon hülye volt néha.

- Hazamegyünk? - ismételtem meg magam. Igen, Aronnal kellett volna lennem, de Colos más volt. Vele tudtam beszélgetni.

- Menjünk. Nem baj, ha gyalogolunk? Eltaxiztam a pénzem - azzal Colos el is indult a cél felé, azaz hozzá.

Minho szerintem nagyon megbánta a sétát, miután az utcán több lány, és fiú is megbámulta. Mondjuk, ki nem bámult volna meg október végén egy srácot, aki egy rövidgatyában mászkál. Az elején még tetszett neki, de egy idő után, már kezdett kínosan kijönni a dolog, amikor pár öregebb beszólt neki, hogy legközelebb öltözzön fel, mert senki nem kíváncsi a testére. Volt olyan is, aki láthatóan megrázkódott, Colos hiányos öltözete láttán. Ezen sem csodálkozom, mivel már ősz volt, és a hőmérséklet sem verte az eget.

Amikor felértünk a lakásához, megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- Azt hittem nem érünk haza - ment egyből a szobájába, hogy átöltözzön. - Így már sokkal jobb - ült le a kanapéra, már hosszúnadrágban és pulcsiban. Én is helyet foglaltam mellette.

- Nem eszel? - kérdeztem, mivel már régen tömte meg a bendőjét.

- Rendelek egy pizzát - vette elő a telefonját. - Két nem fogadott hívás Arontól - mondta nyugodtan. - Bassza meg, engem megöl! - kiáltott fel, és gyorsan írt egy üzenetet neki, hogy vele vagyok, és hazajöttünk. Nemsokára jött az SMS, hogy rendben, de ezért még számolnak holnap. Hát, legalább volt egy érdekes napunk, és megmentettük Krist a haláltól.