Közeledik már a vége

- Mi az, hogy megvan a gyilkos? – rohantam le a lépcsőn, mögöttem Puli, a nappaliban meg már mindenki ott ácsorgott.  Aron addigra már előhalászta a laptopját is, bedugta.

- Megtaláltad? – Taemin elképedve huppant le Key mellé. A két „csajt” oldalról a pasijaik foglalták be, mellettük Eli, sőt, közben még Kook is megkerült. Inkább nem kérdeztem semmit, csak leültem Minho mellé az egyetlen üres helyre. Taemin pedig felhívta Krist Skype-on.

- Nos, szeretném bemutatni a nyomozásom levezetését, amin titokban dolgoztam – Aron a torkát megköszörülve kezdett bele a dologba.

- Héé – dühödött fel Taemin, mire a nyomozó a szemeit forgatta.

- A te munkád is jóval benne van. Nos, akkor ott kezdeném, hogy megvan nagyjából a teljes lista. Na jó, nem a teljes, de ezt figyeljétek. Ugyebár Jongin betűje az I, előtte C, előtte I. Jongin után jött a Z, ez Eli, Kris meg az O. Ebből mertem következtetni, hogy az első I betű egy kakukktojás, de rá kellett döbbennem, hogy Jongin nyitott egy új sort. Ugyebár ha úgy vesszük, a drogost négy ember juttatta oda, ami történt. Jongin, Kyoungjae és Yifan. Először azt hittem, hogy a negyedik ez a bizonyos Naeun, akivel beszéltetek a folyosón. Csakhogy a lány már jóval hamarabb meghalt, így nem ő lehet. Ez még kérdéses a számomra. Nos, a Taewoon gyerek laktóz érzékeny volt. Ezt akkor tudtam meg, amikor Yurit kerestem a kórháznál. Ő mesélte, hogy a gyilkos mondott olyanokat, Kai cipelése közben, hogy kell vennie kókusztejet. Ezt ma megerősítette nekünk Yifan, valamint Kyoungjae is mondott ilyet. Na, itt jön a képbe Kopó, akire számított a gyilkosunk, ezért jelelni kezdett. Azonban nem hülye, és rájött, hogy ha szabályosan rakja a betűket, akkor megoldódik hamar az ügy. Kérem szépen, ekkor kezdett el betűket kavarni. Van egy bizonyos kókusztej márka, amelyet az USA-ban gyártanak, és mivel tulajdonképpen Amerika Korea nevelőanyja, ezért ide jön a speciális export ebből a tejből – Aron az interneten mutatott nekünk képeket a tejről – és itt jött a csavar. Mégpedig az, hogy elárulta magát. Jongin kétutcányira lett elrabolva, Kyoungjae egy, Yifan meg négy. Ha kavargatjuk a betűket, és ebbe a sorrendbe rakjuk, akkor kijön a tejmárka. Az új veszély Minho volt, aki túlságosan is kurva, és mindig belezavart a képbe. Kyoungjae is miatta élte túl, és Kris is, ugyanis mindenkiből kiszedte, hogy hogyan juthatna be a bizonyos helyekre. Éppen ezért Minhot is célpontnak tekintette, avagy tekinti, és már megpróbálta megölni. A luxusétteremben lefizetett egy szakácsot álnéven, hogy mérgezzék őt meg, de Boommie vagy ki felismerte a helyzetet, és a kukába dobta Minho rendelését, majd leadta ugyanazt más asztalszámmal. Ezért kellett dupla annyit várnunk a kajára, mint másoknak. Kookot lealacsonyította, Jonginről nem tud, így már csak Yuri maradt, ugyanis a nyomozókat nem ölheti meg, az kiderülne. A terve egyszerű. Ha likvidálja a csapat szívét, aki szerinte Minho, akkor megbénít minket, és ez be is vált volna, ha nincs ott Jongin. Mivel neki ment a tévé, ezért nem mert támadni, ugyanis egy bordélyházban hamarabb elkapják, mint bárhol máshol, és egészen pontosan ezért nem támadott. Ha Minho ébren van, lebukik, és annyira nem ismerte őt, hogy tudja, mennyire hétalvó. Na, egy szó, mint száz, a gyilkos nagyon jól ismerte Taewoon-t, talán túl jól, vagy az is lehet, hogy titokban szerelmes volt belé. Számításaim alapján még egy áldozat van, ha ezt megöli, visszatér a rendes életbe, és civilként végez velünk, vagy legalábbis benne van a pakliban. Ha elmenekül, lebukik, így kénytelen az országban maradni, ahol szintén megtalálhatjuk.

- Na, akkor azt mondod, hogy ez a tejesdoboz ilyen jelentős? – kérdezte Key, mire Aron bólintott.

- Le fogja magát buktatni, csak vigyázni kell, hogy Kris, Eli és Minho biztonságban legyenek – biccentett Aron – a kulcs az ez a név.

- Hallod, cica, te vagy a Kulcs – mosolyodott el Jonghyun és átölelte Key vállát.

- Te csak ne jópofizz, még mindig haragszom rád, és a kanapén alszol - mordult kutyusra.

- Mit tudunk még? A srác családja, baráti köre vagy hasonlók? - kérdezte Süti, teljesen Aron nyakába hajolva. Még mindig imádtam a srácot, csak nem tudom felfogni, hogyan került ide, mikor elvileg haza lett szállítva.

- Holnap tudunk meg mindent, ha bemegyünk az igazgatóhoz érdeklődni. Utána már gyerekjáték lesz az egész - csapta le a laptopja fedelét Csirke, ezzel jelezve, hogy többet nem tud.

- Akkor majd alakulnak a dolgok - szólalt meg Kris is.

- Mi az, hogy – Minho nevetve csapott Taemin combjára, aki olyan gyilkos pillantást vetett az idősebbre, hogy drágalátos Tejmárka eltűnhetett a fenébe, pedig az ő nézése sem volt semmi.

- Ha még egyszer hozzám érsz, rád kenem az egészet – fenyegetőzött a nyomozó, de szemmel láthatóan nem hatotta meg Mr. 20%-ban Olyan Szexi Vagyok, Mint Kai-t. Sőt, inkább elmosolyodott.

- Nem tennéd, mert oda- meg vissza vagy tőlem. Ismerlek már annyira, hogy tudjam – kacsintott lelkesen. Taemin meg majdnem felrobbant a dühtől.

- Dehogy ismersz, csak azt hiszed - morgott tovább Puli.

- Inkább beszéljük ezt meg kettesben, fent az emeleten - mondta Minho, Puli meg teljesen elvörösödött. Nem hiszem el, hogy Minho megint szobára akarja vinni a Pulinkat, ő meg olyan hűséges kutyafajta, hogy egyből követte is fel.

- Ha lehet, akkor halkan! - üvöltötte utánuk Jonghyun. Ennyit a kanapéról való alvásról. Minhonak nagy volt a meggyőző-ereje, ez vitathatatlanná vált.

- Kook, te amúgy hogy a csülökben kerültél ide? - kérdeztem váratlanul. Eközben Aron még elköszönt Kristől, és Taemin tabletjét is kikapcsolta. Sütike rám pillantott.

- Apa elhozott, mert Aron papi mondta, hogy be kellene ugranom. Úgyhogy csak holnap reggel megyek el - mosolyogva magyarázott nekem, de belőlem kitört a nevetés. Aron papi? Komolyan?

- Milyen papi? Maximum a bátyád lehetnék - pislogott nagyokat Csirke.

- Jongin is apucinak hív téged - mutatott egyből rám Süti, hogy mentse a bundáját.

- Tudom, de neki azért hagyom, mert ne tudok vele mit kezdeni. Veled viszont tudok - vágott ijesztően gonosz arcot Aron, és elindult Kookie felé.

- Jongin - suttogta segítségkérően, de mikor csak röhögtem, inkább elfutott, Aron meg utána.

- Ovisok - csóváltam a fejem.

- Még azoknak is több eszük van - kacarászott Jonghyun. Annak ellenére, hogy ki lett taszítva az ágyából, elég jól viselte a dolgokat. Szerintem nem ez volt az első alkalom.

- Nicsak, ki beszél - sóhajtott Key. Tekintete ezek után a lépcsőn lejövő alakra tévedt. A kettejük szeme összetalálkozott. Key azonnal felállt a kanapéról, és óvatosan közelebb lépett egyet. Mondanom sem kell, hogy hamarosan Jojo már megint Key karmai között ragadt. Szerencsétlen cica...

- Lassan kezdem azt hinni, hogy azt a szőrgolyót jobban szereted, mint engem - fintorgott Rexi a macsekra, aki megmoccanni sem mert Kulcs kezében. Nem tudom, mit vétett szegény állat, hogy ilyen sorsot érdemelt, de ennél rosszabb büntetése nem hiszem, hogy lehet.

- Jelen pillanatban így is van, ő legalább nem csajozik mellettem - dörmögte Key, kezével egyenletes tempóban simogatva a macsekot.

- Key, megittunk egy kólát, hogy ne nézzék Minhot hülyének, amiért magában beszélt. Ezen kívül nem csináltam semmit, amúgy is Minho hasbeszéde érdekelte őket jobban - magyarázkodott Jonghyun, de nem tudom mennyire sikerült meghatnia a párját.

- Ezzel nem hatsz meg - Key Eli mellé ült le, továbbra sem elengedve a kis szürkeséget. Aron már biztos megbánta, hogy idehozta őt.

- Gondoltam, pedig még csak nem is mondtuk, hogy szinglik vagyunk - Jonghyun továbbra is magyarázott. Egyszer leütöm őt, az biztos. Mondjuk egészen szép családi hangulatot sikerült teremtenünk. Colos meg Puli örültek egymásnak, és fiataloknak való dolgokat tettek, Galamb olvasott, Rexi duzzogott, Kulcs cicát simogatott, Csirke meg valahol éppen nyúzta Süteményt.

- Eli, ments meg papitól, kérlek! - rontott be ajtóstul Kook, és egyből a védelem mögé rohant, aki értetlenül nézett maga mögé, aztán az ajtóban megjelent Aronra.

- Tudod mit, védd meg magad, ez nem Aron - állt fel a fotelből, és velünk együtt kiviharzott a konyhába. Tényleg nagyon megijedtünk tőle, olyan feje volt, mint egy pszichopatának, aki éppen beszerezte a zsákmányát.

- Mondd még egyszer - hallottuk a rémisztő morgást.

- Kérlek Aron, baromi csúnya vagy, hagyd ezt abba - nyöszörgött Sütike,mi meg csak álltunk a konyhapult előtt. Aztán Aron elkapta szerencsétlent, és a világ legkegyetlenebb módszerével büntette meg, amitől még engem is kirázott a hideg. Csiklandozni kezdte őt.

- Lepapiztál, kis vacak? - úgy beszélt, mintha játékosan dögönyözte volna a kiskutyáját. Nagyon vicces volt, de azért sajnáltam Kookie-t, aki már sírt a nevetéstől.

- Nem, én ilyet ...nem mondtam, csak... utánoztam Jongint - védte magát már fuldokolva a nevetéstől, de a nyomozót nem hatotta meg a dolog, folytatta a vallatást.

- Most komolyan, mindent mindenki a szellemre fog? Szerencsétlen meg sem tudja magát védeni. Úgyhogy most ezért is te bűnhődsz - magyarázott Csirke, mire Kookie hangosabban kezdett el sikoltozni és röhögni.

- Kit gyilkolnak, itt a gyilkos? - jelentek meg Puliék is kétségbe esett arccal, de amikor meglátták a helyzetet lenyugodtak.

- Bünteti - felelt ennyit Key, egyre erősebben tartva a szürke négylábút, aki menekülni akart már.

- Key, engedd már el - sóhajtott Minho, és letette a függönytartót maga mellé. Kulcsnak elég volt felpillantania a párocskára. Minho maga köré tekert egy pólót, Taemin alsógatyában volt, és mondanom sem kell, hogy Minho hozott fegyvert veszély esetére.

- Choi Minho! Azonnal tedd vissza a függönyömet, vagy téged akasztalak ki az ablakba! - kiáltotta dühösen Kulcs, mire Minho rémülten felszáguldott Taemin kíséretében.

- Szerintem megtanulta a leckét - társult a csapathoz Aron is, kezét összecsapkodva, mint aki jól végezte dolgát.

- Sütemény még él ugye? Nem szeretném a hátralévő életemet egy börtönben tölteni, mert te éppen bekattantál - szólalt meg Eli, lapozva egyet a könyvben. Soha nem fogom megérteni, hogyan képes ilyen szitukban is olvasgatni.

- Csak szórakoztunk kicsit, senkinek nem lett semmi baja - röhögött Csirke.

- Még mi is beszartunk tőled, olyan fejed volt. Szegény gyereknek rémálmai lesznek, de akkor te alszol vele - dünnyögött tovább Eli.

Tényleg, megint rajta ragadt a kissrác.

- Isten őrizz - csattant fel Jungkook is, mire Csirke felnevetett.

- Sajnálom Kyoungjae, leszavazott a gyerek. Te kellesz neki - mosolyogva töltött magának egy pohár vizet. Mikor Key felé fordult, a cica őrült nyávogásban tört ki a gazdáját követelvén. Szegénykének már nagyon elege lehetett Kulcsból.

- Key, azonnal tedd le azt a négylábú szerencsétlenségemet, mielőtt rajtad is kipróbálom, milyen amikor dögönyöznek - szólt rá a kelleténél is nyugodtabban, amitől megint átfutott rajtam a hideg. Nem tudom mi ütött a körülöttem levő emberekbe, de egyre idegesítőbbek lettek. Teljesen kivetkőztek magukból, már nem is azok akik voltak. Mondjuk én csak örülök neki, hogy a két nyomozó nem gyilkolja már egymást, Eli barátságosabb lett, és Kookie sem aszik már el. Minho meg... benne még nem bízom Taeminnel kapcsolatban, de azért még jó fej, és szeretem is.

- Elengedem - tette le a macskát a földre, aki egyből Aron lábához száguldozott és eszeveszett fújdoklásba kezdett Kulcsra. Meg kell zabálni ezt a pamacsot.

- Imád téged - biccentett a nyomozó, mire az egész csapat felnevetett. Aranyosak voltak mindannyian.

- Érzem - biccentett Kibum - amúgy kicsit gonosz volt, hogy Taemin nélkül nyomoztál.

- Taemin Minho kígyójának a méretét nyomozgatta, én meg szerettem volna haladni. Ez minden - magyarázta a nyomozó. Oké, volt ebben valami.

- Szóval nem foglalkoztál a többiekkel, csak fogtad magad és nyomozgattál? - kérdeztem unottan.

- Most az zavar, hogy nélkülünk nyomozott, vagy az, hogy a te tudtod nélkül, annak ellenére, hogy így előbb megoldódik az ügy, és el kell majd menned? - tette fel a keresztkérdést Jonghyun.

Igazából mindkettő zavart. Nem akartam elmenni, és nem is tudom, hogy ezt már hányszor mondtam. Aron viszont már majdnem megfejtette a rejtélyt, ami azért elég nagy dolog volt tőle. Igazából az is megfordult a fejemben, hogy ezzel csak Pulinak akart dicsekedni, hogy ő tényleg vitte valamire. Nem tudom, de a lényeg az volt, hogy egyre jobban féltem a helyzettől.

- Itt nem én vagyok a lényeg, hanem az, hogy nem volt fair, hogy nem szólt senkinek. Ez olyan, mintha a hátunk mögött csinálta volna, és ezzel elárulna minket - duzzogtam, de fogalmam sincs, hogy mi is volt a bajom, egyszerűen csak hisztiztem kicsit.

- Jongin, ne kezdjük megint a hisztidet, mára már elég volt belőle - figyelmeztetett Aron. Megvontam a vállam. Most ehhez nem igazán tudtam mit hozzáfűzni, így inkább csendben bámultam a cicát.

- Amúgy meg igaza van. Ha mindenki csak a másikkal van elfoglalva, akkor sosem oldódik meg az ügy, és a két nyomozó éhen hal, nem beszélve az áldozatokról – Galamb ismételten lapozott egyet.

- Hagyjuk ezt a témát, mert egyikünknek sem jó, ha megint összekapunk. A lényeg, hogy elkapjuk azt a barmot, és az emberek nyugodtan élhessenek - szólt közbe Minho, már teljesen felöltözve.

- Minho, attól, hogy te már megoldottad az éjszakai problémád, attól nekünk még lehet más - fintorgott Jonghyun.

- Minho nem alszik ma velem - jelentette ki nyugodtan Taemin.

- Hogy micsoda? - fordult meg Colos, két oktávval magasabb hangon. Szegény pára pofára esett.

- Csak lefeküdtem veled, azt nem mondtam, hogy este velem is alszol. Ma maradsz a kanapén - mutatott az említett bútordarab felé.

- De drágám, kérlek... nem hagyhatsz itt aludni, szeretsz engem - nyöszörgött Colos.

- Nincs itt semmi „drágám”, csak Choi Minho, aki a kanapén alszik – Taemin hajthatatlan volt. Oké, én féltem tőle. Nem is kicsit. Ma ijesztőek voltak ezek az emberek.

- Gonosz vagy velem, és kegyetlen.

- Megérdemled – biccentett elégedetten Puli, azzal bemászott a hűtőbe, és kivett egy kiló sajtot. Levágott belőle majdnem fél kilót, és eszegetni kezdett. Abban a másodpercben Jojo leült Taemin lába elé, és nyávogni kezdett – Mit szeretnél, cica?

- Különösen nagy sajt-fanatikus – jelentette ki Csirke – esetleg adnál neki is egy kicsit?

- A sajtból? Egy macskának? Te beteg vagy, Aron, ez kész kincs - emelte feljebb a darabot, mire Jojo még jobban vinnyogni kezdett.

- Taemin, vagy leejtesz magadtól egy darabot, vagy kiverem a kezedből az egészet - szólt rá Key, de Pulit nem hatotta meg.

- Ez sajt, nem macskakaja - védte a zsákmányát Puli. Key dühösen felállt, kivette a hűtőből a maradék fél kilót és egy késsel leült az asztalhoz. Jojo nem foglalkozva azzal, hogy ki is a sajt tulajdonosa, felugrott az ölébe, és hangos dorombolásba kezdett. Kulcs kicsi kockákat vágott, aztán hat nagyobbat is, amit szétosztott a fiúk között, a kicsiket pedig a cicának adta.

- Amúgy meg az egerek szeretik a sajtot - duzzogott Taemin.

- Ez nem teljesen igaz. A macskák is szeretik, mert ugyanolyan tej, mint a tej. Jojo meg fanatikus - magyarázta Aron, miközben ő is beleharapott a sajtjába.

- Kapjátok be, de komolyan - sóhajtottam, miközben lehuppantam melléjük - én is akarok sajtot enni...

- Tae már bekapta - Eli fel sem pillantott a könyvből.

- Most mindenki engem szekál, vagy mi van? Jongin te meg törődj végre bele, hogy szellem vagy és nem fogsz tudni sohasem enni - mordult rám is a végén. Hát komolyan hülye mindenki.

- Most komolyan, na mindannyian menstruáltok, vagy mi a szar? Öt oldalt nem tudok elolvasni úgy, hogy ne harapnátok át egymás torkát lassan - csapta le a kezében lévő könyvet Eli.

- Totálisan igaza van neki, szerintem inkább vonuljatok el a szobáitokba meg a kanapéra, én meg főzök vacsorát - utasított mindenkit Kulcs. Taemin, Aron, Jojo, Kookie és Eli az emeletre mentek velem együtt, a két jómadár pedig befészkelte magát a kanapéra.

- Nézünk filmet? - ajánlotta fel Jonghyun. Ő meg Minho nagyon jó barátok lettek.

- Nézzünk. Mit?

- Legyen valami akció? Key utálja őket - Jonghyun berakott egy DVD-t, miután Minho bólintott. Inkább felmentem a szobámba.

- Mit csinál a két száműzetett? - terült el Aron a franciaágyon.

- Filmezni fognak, hogy idegesítsék Keyt. Szerintem azt akarják elérni, hogy felzavarja őket, de esélytelen - huppantam le én is mellé.

- Aron, ha elmegyek, utána is gondolni fogsz rám, vagy elfelejtesz? - törtem meg a hosszú csendet. Aron egy darabig csendben ült, és engem nézett. Biztos nagyon sajnálta, hogy ilyet fog mondani, de alap, hogy elfelejt.  Aztán halványan elmosolyodott.

- Téged sosem tudnálak elfelejteni. Még az unokáimnak is mesélni fogok rólad, és majd ha meghalok, akkor megkereslek. De ne hívj Aronnak, már fura, ha nem valamelyik gúnynevemet használod.

- Bocsi Csirke apu, de a komolyabb dolgoknál nem használhatom a gúnynevet, mert akkor nem érted meg, hogy nekem mennyire fontos is ez az egész. Ja és lenne egy kérdésem. Mielőtt teljesen lezárjátok az ügyet, utoljára szeretném majd látni a szüleimet, addig nem tudnék nyugodtan lelépni innen - néztem rá könyörgő szemekkel, de látszott az arcán, hogy felesleges, mert anélkül is teljesíteni fogja.

- Megígérem, hogy így lesz - mosolyodott el megint.

- Köszi, apucika - öltöttem rá nyelvet.

- Nincs mit, fiam - felnevetett. Nagyon imádtam ezt a pasit, és szerintem tudott is róla. Aztán elkomorult - De ígérj meg te is nekem valamit.

- Mégpedig?

- Te se felejtesz el engem - mosolyodott el halványan.

- Hogyan felejthetném el a második apukámat, meg a családomat? Hidd el, titeket sosem felejtelek el - másztam hozzá közelebb, és úgy csináltam, mintha megölelgetném.

- Akkor most megnyugodtam - ölelt ő is vissza. Tényleg, olyanokat tudott kérdezni, hogy az hihetetlen.

- Helyes. Tudod, valahol örülök annak, hogy meghaltam. Talán sosem ismertelek volna meg titeket, bár be kell vallanom, hogy még soha nem hallottam sem Mr. Kwak Aronról, sem Kopóról.

- Ügyvédnek tanultál, és még nem hallottál Puliról? Néztél te egyáltalán valaha tv-t, vagy olvastál újságot? Még Amerikában is olvastam róla - ült fel nevetve, de azért meg is volt döbbenve.

- Tudod, nem nagyon érdekeltek a hírek, meg mások bajai. Mindig csak a sajátommal voltam elfoglalva általában, meg maximum a haverokéval, de a világ problémái nem izgattak, eddig - vallottam neki be, nem foglalkozva azzal, hogy ciki-e vagy sem.

- Gratulálok, nagyon rendes ügyvéd lett volna belőled - nevetett fel hangosan.

- Mindegy, rólad se hallottam még soha. Viszont most egy krimi regényben érzem magam, és ez nagyon izgalmas - vigyorogtam elégedetten. Aron csak a fejét csóválta.

- Ha ez megnyugtat, én se hallottam még rólad, de örülök, hogy találkoztunk.

- Tudod, mi a hihetetlen? - kérdeztem hirtelen. Aron felvonta az egyik szemöldökét.

- Na, mi?

- Az, hogy egy év sincs közöttünk, de ti nem tanultok, hanem dolgoztok, mint a barmok, és világhírűek vagytok mind a ketten. Két ország legjobb nyomozói vagytok huszonkét évesen. Ez azért nem kicsi siker. Egy jó nyomozó harmincöt felett kezdődik, erre itt vagytok ti hárman, mert Kook is, és megdöntitek más emberek gondolkodását.

- Tudod, vannak emberek, akik erre születnek, mint mi, és vannak akik évtizedekig tanulják, és szart sem ér. Te például biztos, hogy szín ötös vizsgákat csináltál volna, de nem lettél volna sikeres, mert nem illik hozzád ez a meló - vont vállat, de igaza is volt.

- Tudom, de apuék vágya is az volt, hogy ez legyek, ha már ők is azok, de ezt egyszer sem mondták nekem, csak hallottam. Igazából nem tudom mi lettem volna, de már mindegy is - harapdáltam a szám szélét, de már csak megszokásból.

- Mindegy szerintem remek ügyvéd lettél volna - mosolyodott el. Na, ez az, csak lettem volna, de nem voltam az. Ez pedig mélységesen rosszul esett.

- Köszi, de már semmi sem leszek - lombozódtam le egy kicsit.

- Elképzelni sem tudod, hányszor kívántuk azt a srácokkal, hogy bárcsak élnél, hogy néha jól elkalapáljunk, vagy megölelgessünk, de nem tehetünk semmit. Éppen ezért mondja Jonghyun mindig azt, hogy bármennyire is nehéz meg rossz, de neked is jobb lesz majd ott, ahova tartozol - kezdett el halkulni a végére. Mikor felnéztem rá, teljesen meghatódtam, mert Aron már a sírás határán volt. Szegényem miattam sírt.

- Jajj apu, ne csináld, nem akarlak így látni- másztam megint hozzá.

- Nagyon fogsz hiányozni szellemes szellem Jongin - suttogta a fejem mellett.

- Te hozol ilyen helyzetbe – vádaskodott nyafizva. Igazából tudtam, hogy csak az agyamat akart már húzni.

- Jól van, Papuska, abbahagyom – biccenttettem, de Aron szemei elkerekedtek.

- Hogy mi? Papuska? – döbbenten pislogott. Felnevettem.

- Megszokás, bocsi. Apukámat hívtam mindig így, mikor kellett valami – igyekeztem kimagyarázni magam, de nem tudom, mennyire sikerült.

- Jongin, te ha azt mondtad apádnak hajó, akkor kaptál egy jachtot, ha autó, akkor a legújabb modellt kaptad meg. Ja, és amikor Amerikába akartál menni Sehunékkal, akkor odaadta a magángépét. Szóval ne akard beetetni, hogy neked bármiért is könyörögnöd kellett - számolt az ujjain, közben nevetett. Igazából nem tehettem róla, hogy apám mindent megadott ami csak az eszembe jutott.

- Jó igaz, de attól még hívhattam Papusnak.

Biztos örült neki – kacagott.

- Szerette, mert az olyan kis kedveskedő dolog – magyaráztam neki, de ő csak folytatta a tevékenységét.

- Persze, az.

- Szerintem meg menj fürdeni, mert kezd esteledni, és a többiek még el sem indultak. Holnap meg siessetek az igazgatóhoz, mert dolgotok van – igyekeztem komoly lenni, de nem tudom, mennyire jött össze.

- A végén még a főnököm leszel, vagy a titkárom. Meg amúgy még korán van, nem gondolod? - vont kérdőre.

- Lehet, de ha a másik hat is megindul, akkor holnap sem leszel kész, és fáradt leszel. Márpedig az ügy megoldásához az igazgató az utolsó segítség, utána csak el kell kapnunk - ismertettem vele az ügy lebonyolítását.

- Jól van, titkárkisasszony, egy kávét is mellékeljen, legyen szíves – gúnyolódott vigyorogva, aztán persze ment a dolgára. Addig lebaktattam megnézni a kitaszítottakat, akik nagyon jól elszórakoztak a filmen.

- Bumm – kiáltottam fel, mire Jonghyun egy megijedt, hogy Minho ölében kötött ki.

- Jongin, megkergültél? A frászt hoztad ram, nem vagy százas - pattogott a mellkasát fogva Rexi.

- Rossz a lelkiismereted, arról én nem tehetek. Nem kéne ilyen filmeket nézzetek - róttam meg őket, de nem hatotta meg a dolog a két ijedőst.

- Csak ő ijedt meg, én nem - védekezett Coloska.

- Aham, persze - zártam le ennyivel a témát.

- Nézed velünk? – Rexi kimászott a cinkosa öléből, ezek után megpaskolta maga mellett a helyet. Lehuppantam melléjük.

- Miért ezt nézitek? – kérdeztem.

- Mert én szeretem az akciófilmeket, Key viszont nem, ezért sosem nézzük azt – Jonghyun felsóhajtott, és magára húzta a takaróját.

- Értem. Én szeretem őket, bár a vígjátékok meg a krimik jobban lekötnek - mondtam, közben a képernyőt bámultam. Ismeretlen film volt számomra, még a címét sem hallottam soha.

- Aron? - pillantott rám Colos.

- Elment fürdeni, nemsokára jön - válaszoltam.

- Utána én megyek – Colos már fel is pattant, és felrohant.

- Egyszer el fog esni azokban a nagy lábakban – sóhajtott Jonghyun, mire felnevettem. Oké, egészen jó fej tudott lenni ez a két marha az vitathatatlan volt.

- Meglehet – biccentettem, miután lenyugodtam.

- Nem hiszem el, hogy a csajok kidobtak minket az ágyainkból - rázta a fejét, de közben nevetett.

- Valld be, hogy te már hozzászoktál - kuncogtam az orrom alatt.

- Ja, párszor aludtunk már külön, csak akkor másik szobában nem a kanapén egy óriás óvodással - röhögött megint.

- De azért élvezed, nagyjából egy agyi szinten is vagytok - nevettem fel én is. Jonghyun lelkesen bólogatott. Igen, ő is ezen a véleményen lehetett.

- Nem baj, kedvelem Minhot - vállat vont, aztán visszatekerte a filmet, és megnézte addig a részig, ahol Minho leállította.

- Taemin is illik Coloshoz, nem tudom megmagyarázni miért, de őket még az Isten is egy párnak szánta - tette a kezét a szívére, és undorítóan romantikus fejet vágott.

- Te tiszta hülye vagy, de igazad van - bokszoltam a vállába, legalábbis próbáltam.

- Én is megtaláltam, csak én boszorkány formájában - kacsintott egyet, közben a konyha felé biccentett a fejével.

- Gonosz vagy - mormogtam, de azért egy halvány mosolyt megengedtem magamnak.

- Nekem mindegy, hogy ő milyen szerzet, mert szeretem - kicsit jobban magára húzta a takarót - Mindenkinek van igaz szerelme.

Felsóhajtottam.

- Kivéve nekem.

- Neked is volt, vagy van is - mosolygott őszintén, de fogalmam sem volt, hogy minek.

- Köszönöm, hogy próbálsz felvidítani, de én halott vagyok, egy kicseszett szellem - közöltem vele a tényeket, szinte már teljesen monotonul.

- Az nem jelent semmit - megvonta a vállát. Épp odafordultam volna, hogy pontosabb információt kapjak, amikor Minho lerobogott a lépcsőn egy szál alsógatyában, majd bebújt a takaró alá.

- Mindjárt megfagyok.

- Mondjuk felöltözhettél volna rendesen, és akkor nem fáznál - szóltam be neki, de ő csak vacogott tovább a takaró alatt.

- Add azt ide, neked nem kell - rántotta le Jonghyunról a takarót, és magára terítette.

- Na ezt felejtsd el, nem vagyok ekkora hülye, hogy odaadjam neked - fogta meg, és húzta vissza a takarót.

- Engedd el, ha élni akarsz - fújt rá Coloska. Tiszta olyan volt, mint Jojo.

- Öcsém, ez a mi házunk, szóval örülj, hogy Key nem dobott ki a hintaágyra - nevetett Jonghyun, közben a takaróért küzdöttek.

- Persze, mert nekem még Key sem tud ellenállni - kacsintott a fiatalabb, mire felnevettem. Két óvodás.

- Mondd, neked nincs pizsamád? - kérdeztem. Már elég sokszor találkoztam Minhoval "pizsamában", de az többnyire nem az volt, hanem csak alsó, max pólóval.

- A franc se hitte volna, hogy aludni is fogok - dörmögte. Rexi szeme elkerekedtek, szája gonosz vigyorra húzódott.

- Ha gondolod, velem sem fogsz aludni - kacsintott, azzal felkapta a párnáját, és verni kezdte vele szerencsétlen, döbbent Colosunkat.