Én nem akarom, hogy vége legyen!

- Ezek kik voltak? - kérdezte Jonghyun, mikor kiértünk a kocsihoz.

- Jongin állítólagos legjobb barátai, csak amikor kihallgattuk őket, egyiket sem igazán érdekelte a barátjuk. Az egyik még ki is jelentette, hogy ò megölte volna - hadarta el egy szuszra Taemin.

- Igen éreztem is rajtuk, hogy csak úgy tiszteletből kérdezték meg, de nem őszintén. Az egyik viszont zavaros volt, csak nem tudom melyik - vont vállat Jonghyun.

- Miért mit éreztél? - kérdeztem reménykedve, hogy talán mégis szerettek.

- Nem tudom, csak zavaros volt.

- Biztos féltette magát - sóhajtottam. Ezek után beültünk a kocsiba.

- Felhívjuk a fiúkat, hogy hol vannak? - kérdezte Sütike. Taemin biccentett és a telefonját nyomkodta.

- Kit hívsz? - kérdezte Jonghyun.

- Aront. Ő legalább felveszi... ha még él... – Taemin a füléhez emelte a telefont, és kisvártatva bele is szólt: - Szia Csirke, merre vagytok?... Aha értem, akkor megyünk oda... szia - tette le a telefont egy gyors beszélgetés után Taemin.

- Na, merre? - kérdezte Jonghyun.

- Szerencsére mindannyian túlélték, most vesznek jegyet egy új filmre, azt mondták, menjünk mi is - hadarta Puli, és már indított is. Mozizni megyünk, ez de jó!

- Jongin hogy fog leülni úgy, hogy ne üljenek rá? - meredt rám Kookie.

- Aron vesz plusz egy jegyet, maximum azt mondjuk, hogy nem jött a tulajdonosa - vont vállat Taemin. Szuper, akkor meg vagyok mentve a kilapítástól. Ezek után mindenki a gondolataiba merülve nézett ki az ablakon. Legalábbis én biztosan néztem a mellettünk elhaladó autókat, vagy azokat, amelyeket épp leelőztünk. A "barátaimon” gondolkoztam, akik jóformán tojtak a fejemre, és a saját életüket féltették ahelyett, hogy egy picit is gondoltak volna arra a tökre, aki mindent fizetett nekik. Pedig Baekhyun mindig olyan jól megvolt velem. Sokat nevettünk, vicceskedtünk, játszottunk, és nem egyszer volt olyan, hogy megmentette valami kütyümet a kidobástól.

Most már tudom, hogy csak az a sok vacak kellett neki. De inkább mondta volna...

Jinkin nem lepődtem meg, ő ilyen volt, bár talán őt tudhatom még mindig a régi csapatomból a legjobb barátnak, mert foglalkozott velem, és bár kijelentette, hogy megölt volna, én tudom, hogy csak vicc volt. Elvégre Jinki mindenkit szeretett, még talán engem is. Meg sosem kért semmit. Egyszer hívtam meg egy dobozos kólára, másnap szó szerint a fejemhez vágta a pénzt.

Suho most nem volt ott, de róla sem tudtam volna elképzelni, hogy átvert volna. Ahhoz túl rendes volt. Nem is tudom, hogy miért beszélt ki ő is a hátam mögött.

Talán Sehunban csalódtam a legjobban Baek után. Annyira barátságosnak tűnt. Egy olyasvalaki volt, aki mindig meghallgatott, vagy érdeklődött felőlem. Olyan volt, mint Baekhyun.

- Kai, itt vagyunk - Taemin hangja rázott vissza a valóságba.

- Remek, akkor menjünk, nézzük meg azt a filmet - ugrottam ki a kocsiból, és láthatatlan üzemmódba kapcsolva rohantam Aronpapihoz.

- Kai, állj meg - suttogott nem messze tőlem Jonghyun, aki sietős léptekkel követett.

- Aron... Aroooon... Arooon - mondogattam és keresztbe kasú áthaladva mindenkin folytattam az utam. Mivel láthatóvá nem válhattam, Jonghyun meg valahol lemaradt, amikor két üzleten haladtam át, ezért a régi megszokott módon jeleztem Csirkének. Büszkén hátba csaptam, hogy sikeresen túlélte a halálpróbát Key-vel.

- Szellem - morogta Aron, és vigyorogva megfordult. Én is hasonló gesztust produkáltam. Ekkor észrevettem Colost és Kulcsot dumcsizgatni. Mindegyik kezében tíz-tíz zacskó volt. Na, azt hiszem, kicsit megcsappant a számlájukon levő összeg.

- Eli? - csapkodtam meg Minho vállát, miután sehol nem láttam a keresett személyt.

- Ali? Mint Ali Pasa? Mi van? - értetlenül nézett rám, pont úgy, mint régen.

- Örökké reménytelen eset maradsz fordítás téren - csóváltam a fejem.

- Kyoungjae - kopogtam le neki újból, mire kétségbeesetten körbefordult.

- Sajnálom Kai, de itt nincs tyúklé - húzta el a száját, mire én csak felnyüszítettem.

- Csak a mosdóban nyugi, de ha még egyszer így ellógsz, visszaküldlek a föld alá - suttogta mögöttem Rexi, teljesen rám hozva a frászt, ezért inkább Aron mögött helyeztem magam biztonságba.

- Ijesztő vagy - dünnyögtem, és egyre jobban másztam bele Csirkébe.

- Mit vettetek? - Süti egyből a zacskók mellett termett, és megnézte azokat.

- Süti, ne! - kiáltotta Csirke, Rexi és Puli egy emberként, de már késő volt. Beindult Kulcs és Colos szófosása a különböző márkákról, de leginkább az Ufferazbergheistenzerg, vagy mi játszotta a főszerepet.

- Kezdődik a film, indulás - vágott közbe a harmadik mondat után Eli, ellentmondást nem tűrő hangon. Az arcáról inkább nem is beszélek, mert a pszichopata gyilkosom nem ijesztett meg annyira, mint ahogy ő nézett a két jómadárra.

- Mi van Elial ? - kérdeztem Apucit.

- Hát fogalmazzunk úgy, hogy a fiúk teljesen rászálltak, és esélye sem volt menekülni az elején. Aztán mikor mindent visszautasított, ami nekik tetszett, kiakadtak és elkezdtek cirkuszolni az egyik üzletben, mire majdnem kitiltották őket. Természetesen Galamb jó szívének köszönhetően magára vállalt mindent - suttogta el a történetet Csirke. Így már világos volt, hogy miért engedelmeskedik neki még Key is.

- Szegény Galamb - sóhajtottam, mire Jonghyun elmosolyodott.

- Az biztos - csendben ballagtunk fel a mozihoz, közben a két plázacica ellátta a papucsokat zacskókkal, sőt, Keyt Tyúklé rángatta ki egy üzletből... aztán később Minhot egy másikból. Egyszóval: zökkenőmentes volt az egész út.

- Mit tudunk a nyomozással kapcsolatban? - fordult Sütihez Csirke.

- Ne foglalkozz most vele, majd ha hazaértünk mindent elmondunk, lazíts egy kicsit, vénember - veregette meg Csirke hátát, aki visszakézből tarkón csapta a Süteményünket. Persze csak finoman, soha nem ártana neki, a végén még leesnének róla a csoki darabok.

- Vigyázz a szádra töpörtyű, mert legközelebb kiságyban fogsz aludni - kacsintott Aron.

- Gonosz vagy - sóhajtott a baba, majd inkább átevickélt a kedvenc szobatársához - ki fizet?

- Mindenki magának - Csirke azzal beállt a pulthoz, és rendelte azt, amit a csapat kért.

- Ez nem fair! Tudod, hogy nincs zsebpénzem...

- Jó, neked is fizetem én - sóhajtotta Mr. Kwak Aron. A végén három nagy nachossal, négy nagy popcornnal, hét nagy üdítővel, ugyanennyi csokival, és zacskó gumicukorral telt meg a pult - ennyi lesz.

Miután Aron kifizetett mindent, és bezsebelte a többiektől a pénzt, végre eljutottunk odáig, hogy a terem felé menjünk.

- Uram, eggyel több jegyük van - mutatta a jegyellenőr.

- Igen tudjuk, az egyik srácnak haza kellett mennie, mert dolga lett hirtelen. Tiszta ciki a srác, de ez van - vigyorgott Aron, közben a szemét is forgatta.

- Rendben, akkor négyes terem tizenkettedik sor. Jó szórakozást - köszönt el, mi pedig mentünk is befelé. Természetesen úgy ültünk le, hogy én Aron meg Eli között voltam, hogy még véletlen se üljön valaki oda.

A csapat nagyjából fele-fele arányban vett engem körül, ami különösen tetszett. Taemin ült a szélén, hogy Aron ne szekálhassa őt a nyomozással, mellette Colos védőfalként, aztán Jonghyun és Key. Utána jöttünk mi, Süti pedig a végére került, mert ő szeretett mindig is szélen ülni.

- Ez tök izgalmas - Jonghyun úgy tömte magába a popcornt, mint aki még soha nem evett - egyébként milyen filmet nézünk?

- Valami komédiát - szólalt meg Minho, bár azzal volt elfoglalva, hogy Puli haját fonogassa be, aki ezt vagy hagyta, vagy nem is tudott róla.

- Cica, ha így zabálsz, akkor nem marad neked kukorica a film végére, az enyémből pedig nem kapsz - simította végig Kulcs Rexi fején a kezét.

- Igaz - biccentett amaz, és innentől kezdve hozzá sem ért a kajához. Fura egy pasas volt. Aron csendben ücsörgött, Kookie tök kis boldogan nézegetett, Eli meg olvasott.

Lassan megtelt a terem, a fények elhalványultak.

Nagyon jó volt a film, én kifejezetten halálra röhögtem magam, ami rám már nem volt veszélyes, mert halott voltam. A többiek is sokat nevettek, még Eli is letette a könyvet, és ha jól láttam a szemét is törölgette a könnyektől. Nem, nem sírt, hanem nevetett, ami nála egyenlő egy sírással. Ő mindig full érzelemmentes fejet vágott. Sosem láttam sírni, vagy röhögni, mert szerinte csak a gyenge emberek mutatják ki az érzelmeiket. Nem csoda, hogy mindenki tartja tőle a távolságot, ijesztő egy figura. A legviccesebben mégis Rexi nevetett, még az előttünk levő sorból is hátrafordultak, hogy ki az a degenerált, aki ilyen sípoló hangot ad ki magából. Viccesebb volt, mint a film.

- Ezt töltsük le otthon, és nézzük meg majd még egyszer, mert nekem nagyon tetszett - lelkendezett a parkolóban Key, két kézzel hadonászva.

- Ahelyett, hogy hadonászol, inkább vigyél te is a rengeteg szatyrodból - morgott Jjong, aki a párja összes cuccával vánszorgott mögöttünk.

- De én egész délelőtt vittem - nyafogva fordult hátra, majd inkább kinyitotta a kocsit. Rexi meg Colos mormogva pakoltak be, bár a filmnek egy-két vicces jelenetét elsütötték még egy párszor.

- Apu, ugye velem, Kulccsal meg Rexivel jössz haza? - kérdeztem csillogó szemekkel. Azért nem akartam, hogy Aron egész úton Pulit nyaggassa, mert vagy Eli, vagy Minho agyoncsapja szegényt.

- Jongin, hülyével kezdik először, de neked ezt tudnod kéne, ha egyetemre is bejutottál - röhögött Aron - De igen, jövök veletek - sóhajtotta a végén, és az anyósülés mögötti ajtóhoz  ment.

- Nem vagyok nyelvtan zseni, ne fikázz. Te is szoktál félremondani dolgokat, nagyokos - dugtam ki rá szemtelen módon a nyelvem, és gyorsan belebegtem a helyemre, mielőtt visszavághatott volna, de még így is láttam, ahogy a szemeit forgatta.

- Key drágám, behoztam a cuccaidat, de elpakolni nem fogom őket! - ordított le az emeletről Jonghyun.

- Rendben, majd kaja után megcsinálom - hangzott el a válasz. Aron eközben egyfolytában Taemin nyakán lógott, hogy mondjon már valamit, de ő kitartott amellett, hogy majd csak ebéd után fog beszélni, addig tartson ki ő is. Hát én Aront sem láttam még ilyen bezsongva. Egyszerűen képtelen volt megmaradni a seggén két percnél tovább. Még Kookienál is bepróbálkozott, de ő is lepattintotta. Én egyszerűen csak láthatatlan lettem.

- Jongin? Hol vagy, fiam? - össze-vissza, fel-alá mászkált az egész házban. Amikor felment az emeletre, akkor gyorsan látható lettem. Tudtam, hogy a gyerekek nem köpnének be engem.

Aztán megint lejött.

Aztán megint fel.

Aztán megint le.

- Aron, az előbb olyan volt, mintha Kai bóklászott volna a kertben. Biztos ott van - szólalt meg Csirke lábtornája közepén Colos.

- Igazán köszi - elmosolyodva biccentett, majd kisietett. Gyorsan láthatóvá váltam.

- Itt vagyok, és ezt te is tudod... - értetlenül Colosra néztem, aki bólintott.

- Ja, de már irritált, hogy ennyit lépcsőzött. Még a végén jobb lábai lesznek, mint nekem.

- Ez igaz, milyen gáz lenne az - vágtam rémült fejet, majd levágódtam mellé a kanapéra. - Ha lehetne, rábeszélném a többieket, hogy ne oldják meg az ügyet. Fura belegondolni, hogy csak napok vannak hátra - vágtam magam kényelmes pózba.

- Hát igen, de biztos ott is nagyon jó lesz, sok csajjal meg minden - bíztatott Colos, ami kedves volt tőle.

- Jongiiin! - kiabált megint Aron, ezért eltűntem.

- Nem volt ott? - kérdezte ártatlanul Minho.

- Nem, de majd előkerül, inkább leülök kicsit - állt meg előttem, és már készült is helyet foglalni. Szent szar, ez most kilapít!

- Oda nem ülhetsz! - visított rá Minho, Aron meg nagyokat pislogva meredt rá.

- Miért?

- Mert most jut eszembe, hogy az előbb kiöntöttem oda a vizet, meg Kai az emeleten van, Jonghyunnal - hazudott folyamatosan, amit nem bírtam ki röhögés nélkül.

- De Jonghyun lenn van. Az előbb láttam a konyhában - Csirke értetlenül körbenézett. Ez pont elég idő volt ahhoz, hogy Coloson átmászva valahogy megmeneküljek attól, hogy rám üljön valaki.

- Jonghyunt mondtam? Keyt akartam... igen, Kulcs fenn kérdezgeti, hogy milyen ruhákat vett, meg tetszenek-e Jonginnek - habogta szegény megmentőm. Aron gyanakodva nézett rá, oké, az evidens volt, hogy nyomozó létére felismerte, hogy Minho hazudott.

- Jó, akkor leülök, és megvárom - azzal az új helyemre készült leülni. Ijedten csapkodtam Colost, hogy csináljon valamit.

- Neeee! - visította megint - Oda nem ülhetsz!

- Miért? - Csirke értetlenül nézett a megmentőmre.

- Mert az Taemin helye - válaszolta amaz egyszerűen.

- Minho, ha harmadjára is így fogsz visítani, a golyóiddal tömöm be a szádat – sóhajtott Eli a fotelból.

Na, ez volt az a pillanat, amikor átmásztam a háttámlán, és feliszkoltam az emeletre ahol láthatóvá váltam.

- Kerestél Papi? - néztem rá kérdően, mire Colos elkezdett hebegni-habogni.

- Igen, és azt hittem itt vagy, mert Minho egyfolytában visít, ha le akarok ülni - panaszkodott Aron, és látszott, hogy csalódott, mert Minho igazat mondott.

- Ja, mert nemrég kiöntötte a vizet, a másik oldal meg Taemin helye, csak ő még zuhanyozik - ismertettem a tényeket, bár fogalmam sem volt, hogy mit is csinált Puli.

- Oh, értem, akkor most már mesélsz? - kérdezte csillogó szemekkel. Istenem, most segíts!

- Kwak Aron, rosszabb vagy, mint egy hatéves kisgyerek. Bírd ki ebédig - vágta fejbe Kulcs. Hát, ez is egy segítségféle volt.

- De nem tudom - biggyesztette le az ajkait a nyomozó. Ebben a pillanatban leszaladt Puli is az emeletről, bár zuhanyzásnak nyoma sem volt. Kezdetnek azért, mert úgy bűzlött, mint egy salakanyaggal teli ősember-barlang.

- Kit nyúztak az előbb? - riadtan körbenézett, majd leült volna a "vizes" részre, ha Minho nem csapott volna rá a fenekére.

- Másik oldal, és senkit - mondta.

- Akkor jó, én meg futva jöttem, pedig olyan jót aludtam - lihegte, közben befészkelte magát Minho mellé.

- Jongin azt mondta zuhanyoztál - mutatott rám.

- Fent sem volt az emeleten - kiabált ki Key a konyhából. Hát ez remek.

- De, hát te mutattad neki a ruhákat - motyogta az orra alatt, közben megtapogatta a vizes részt - és ez is csont száraz - mutatott a kanapéra, mire Colos fogta a poharat, és odaöntött a vízből.

- Tessék, most már nem az - vigyorgott büszkén, amíg egy kéz nem csattant az ő fején is.

- Choi Minho, azonnal takarítsd fel - kiabált szegény létránk fülébe Key.

- Inkább ne. Egyszer mosott fel, és újra kellett padlózni a házat - Taemin felsóhajtott, majd hozta a cuccokat, hogy kitakarítson.

- Azért nem teljesen így volt - tiltakozott Colos, mire olyan pillantást kapott a pasijától, hogy én is megijedtem.

- Akkor biztosan egy hozzád nagyon hasonló kinézetű pasi volt nálunk, aki énekelgetett, meg Mrs. Choi Minhonak hívta a felmosórongyot, táncolt vele, majd véletlenül felrúgta a vödröt, és felázott a parketta.

Mindenki röhögni kezdett. Elképzeltem a jelenetet, és elég viccesnek találtam.

- Az tényleg nem én voltam. Mert én Taeminnek hívtam a felmosórongyot, mert neked is olyan hosszú, csajos hajad volt, és ki akartam deríteni, hogy fiú vagy-e, vagy lány. És mivel hasonlítottatok, ezért Taemin lett.

- És? Sikerrel járult a nyomozás? - vonta fel Eli a szemöldökét.

- Igen. Bár titkon mindig is tudtam, hogy Minnie egy lány.

- Mindjárt olyan lányt kapsz te, hogy a neved is elfelejted, Létra - mérgelődött Puli, nekem meg eszembe jutott a taxis utazásunk, amikor Minho beetette a sofőrt, hogy Taemin a terhes barátnője. Hát az ott ütött mindent.

- Ne kapd fel a vizet, félig lány vagy, mivel én tömlek téged, nem pedig fordítva - válaszolt Minho.

- Erre nem vagyunk kíváncsiak - emeltem fel a kezem, mert hirtelen olyan emlékek ugrottak be, amikre nem akartam emlékezni.

- Jó, tudom - sóhajtott Minho, bár ezzel nem sokat hatott. Szerintem élőként elkapott volna a hányinger, annak ellenére, hogy én támogattam a melegeket, meg, ha Korea legjobb nyomozója meleg, akkor meg főleg.

- Inkább gyertek enni - sóhajtotta Kibum, és kipakolta az ebédet. Aron már repült is. Szerintem mindenből szedni fog két darabot, gyorsan bemajszolja, majd azzal fogja nyúzni a csapatot, hogy avassuk be őt a nyomozásba. És igen, mindez így történt volna, ha Key nem lép közbe, és pakolja meg a tányérját.

- Addig nincs semmi duma, amíg el nem fogyott - fenyegette meg Csirkét egy főzőkanállal.

- Oké - nyelt egy nagyot az áldozat, és pusztítani kezdett. Mindenki az asztalhoz ült. Rexi, Key, Eli meg Jungkook rendes adagot ettek, Aron a szuper-adaggal küzdött. Minho meg Taemin pedig agyon pakolták a tányérjaikat, és egymáséból eszegettek. Galambok... mármint... úgy...

- Ha lehetne egy utolsó kívánságom, akkor azt kérném, hogy tele ehessem a hasam - nyafogtam megint, mint mindig kaja közelében.

- Azt mondtam nincs duma - nézett rám mérgesen Kulcs.

- Szellem vagyok, rám nem vonatkoznak a szabályok - csóváltam meg a fejem.

- Ne szemtelenkedj, Jongin - szólt rám Aron.

- Igenis, Papus – húztam ki magam és úgy ültem, mint egy szobor... durván tíz másodpercig. - Nekem ez nem megy. Utálok csendben lenni, én imádok beszélni nem ér, hogy szabályozod, hogy mikor beszélhetek. Akkor jártatom a szám, amikor éppen kedvem van - hadartam el az egészet.

- Akkor sem illik asztalnál beszélni - fújta Kulcs.

- Én megengedem neked - Aron mosolyogva felém fordult. Ajaj, ez akart valamit! - Az ügyről azt mondasz, amit akarsz.

- Csirkepapi, azt nem szabad - szomorúan sóhajtottam - az Taemin asztala, hogy ő is hozzászólhasson a nyomozáshoz. Ugye, nem akarod tönkretenni egy kislány álmát azzal, hogy learatod a babérokat? - kérdeztem szomorúan, és közben vártam, hogy Puli mikor vág a fejemhez egy 'Nem vagyok kislány' című mondatot.

Ehelyett egy pálcika repült át rajtam.

- Szerencséd, hogy szellem vagy, különben ez most a szívedbe fúródott volna - villantott egy gyilkos mosolyt.

- Ha nem szellem lett volna, akkor nem vágtad volna hozzá, vagy már fél lábbal a sitten lennél - morgott mérgesen Aron. Még mindig nem szerette, ha piszkálnak.

- Ugyan Aron, próbálj már meg elszakadni tőle egy kicsit - sóhajtott Taemin, közben kivette Colos kezéből a pálcát és evett. Nem, mintha ez zavarta volna Colost, aki kézzel evett tovább. Szerintem ez megszokott volt, bár az mindig is érdekelt, hogy mi a természetes tápláléka.

- Minho, te amúgy mit eszel? - kérdeztem. Azonban amint kicsúszott a számon ez a kérdés, tudtam, hogy elrontottam, mert a hülyéje félreérti.

- Ebédet? - félve pillantott rám. Hogy a fenébe találtam ki?

- Nem, mármint... te ugye nem tudsz főzni... akkor mit eszel, hogy ilyen az alakod? - kicsit hülyén éreztem magam, hogy feltettem egy ilyen kérdést, amit általában a nők beszélnek meg.

- Ja. Hát, általában a nőim főznek nekem valamit, ha átmegyek hozzájuk. Esetleg apa küld valamit, vagy elmegyek étterembe. Gyakran eszem zacskós levest is, bár azt csak nasinak. Igazából rengeteget mozgom fel-alá. Járok néha focizni, kosarazgatni, futni, magas ugrani, megtanultam rúdtáncolni, jégkorizni, görkorizni. Emellett szeretek úszni, táncolni meg egy időben akrobata akartam lenni, szóval olyan tanfolyamra is jártam. Azonban sprintelni tudok a legjobban, meg kötelet mászni, de azt csak lefelé. Felfele még sosem próbáltam - sorolgatta lelkesen. Oké, én a focinál már elvesztettem a fonalat - egy szó, mint száz, sokat sportolok a szabadidőmben.

- Remek, így már minden sokkal világosabb - biccentettem egy aprót.

- Szóval ott tartottunk, hogy csendben eszünk - mormogott Key, és bekapta az utolsó falatot is a tányérjáról.

- Ha már megetted, akkor nem mindegy? - kérdeztem szem forgatva, de csak egy újabb gyilkos pillantást kaptam. Imád engem, nem tagadhatja.

- Inkább menj, nézd meg Jojot - mentette a helyzetet Aron, és a fejével az udvar felé bökött.

- Rendben, megyek - sóhajtottam unottan, és felálltam az asztaltól.

- Megyek én is - Key szinte azonnal felpattant, és elindult velem együtt kifele. A cica a nyugágyon aludt. Nem is fért a fejembe, hogy hogyan nem szökött még meg eddig, mert rengeteg lehetősége lehetett. Főleg, hogy a macskák szeretnek világot látni.

Kivéve ezt. Jojo kinn aludt a vadidegen kertben...

- Ez a macska fura - morogtam Keynek.

- Miért fura? Van négy lába, két füle, két szeme, egy orra, szerintem tök normális - vágott idétlen fejet, miközben mutogatta az állaton a testrészeit.

- Hát, én arra gondoltam, hogy a macskák imádnak meglépni egy pár órára, ez meg egész nap itt van a kerítésen belül - mutattam a doromboló macska felé. Biztos voltam benne, hogy ha kinyitotta volna a szemét, és látta volna, ki cirógatja, már rég felborzolt szőrrel menekült volna.

- Szeret minket, meg itt van Aron, neki most ez az otthona - magyarázta Kulcs.

- Téged biztos roppantul szeret - nevettem el magam. Key összeráncolta a homlokát.

- Szeret, csak máshogy, mint Aront, aki a gazdája - jelentette ki határozottan. Inkább megvontam a vállam, majd megsimogattam Jojo fejét. A cica kicsit morgott álmában, gondolom, még mindig nem csípte a paranormális dolgokat, ezzel együtt engem se.

- Te legalább ember vagy... én meg egy sűrített levegő, Aron szavaival élve... - mormogtam, és elengedtem a kis dögöt. Hamarosan Key értetlen ábrázatával találkoztam.

- Ne szórakozz, Aron sosem mondana ilyet!

- Ezt akkor mondta, mikor elkezdtem életjelet adni magamról. Az elején nagyon nem szeretett...

- Szerintem meg csak furcsa volt neki a szitu. Gondolj bele, hogy egyik napról a másikra ilyen dolog történik vele. Na, meg most úgy véd, mintha az öccse lennél. Nagyon szeret téged. Mi is, de ő még annál is jobban - emelte fel egy kicsit a hangját.

- Min vitatkoztok már megint? - jött a hátam mögül Aron hangja. Nem is hallottam, hogy kijött az ajtón.

- Jongin megint dilis - mutogatott rám, mint az ovis spiclik.

- Nem is veszekszünk, csak dumálunk - háborogtam - Na, kiszedted Taeminből a nyomozás eredményét?

- Még nem. Azt mondta, hogy neked is jelen kell lenni - fújtatott dühösen - szóval, gyere be - fordult sarkon, és ment is vissza.

- Minek kellek én ahhoz, hogy elmesélje a dolgot? - tártam szét értetlenül a karom, de ő csak menetelt tovább befelé, meg sem hallva, amit kérdeztem.

- Na, menjünk - kapta a karjaiba a macskát Key, és mentünk Apuci után.

Bent mindenki a már lepakolt asztalnál ült, kivéve Elit, aki mosogatott. Ilyenkor olyan kis háziasnak tűnt.

- Akkor kezdjük el - tette össze a kezeit az asztalon Taemin és azonnal neki is látott, Aron meg mellette figyelt. Nem is akárhogyan; majdnem leesett a nagy figyelésben. Komolyan nagyon vicces volt.

Jojo átmászott a gazdi ölébe, de ő most nem akart vele foglalkozni, így Minho vette őt át.

- Jaj, te kis ugyuli-bugyuli Chouchou - babázott a kedvenc Colosunk.

- Te hülye vagy - röhögte el magát Jonghyun.

- Most csend, mert Taemin mesél! - sziszegte Aron. Szerintem nagyon érdekelte már a sztori vége.

- Hát így nagyjából ennyi lenne. Röviden a lényeg az, hogy van egy testvére, szerintünk ő a gyilkos. És most a dirire pályázik. Már csak egy terv kell, hogy el tudjuk kapni a szemetet - összegezte pár mondatban az ügyet Puli. Bárcsak ne találnák még meg.

- És erről a testvérről mit tudunk? - kérdezte Aron lelkesen.

- Semmit, csak hogy ő pénzelte a srácot - szólt bele Jonghyun is.

- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy szemmel tartsuk Jisubot, és lecsapunk a dögre. Aztán végre visszamehetek Amerikába - dörzsölte össze a tenyerét.

- Mi van, hiányzik a hamburger? - vonta fel unottan a szemöldökét Puli. Nekem személyesen nagyon rosszul esett, hogy Aron ennyire el akart menni.

- Nem, csak a családom. Meg ott én vagyok Mr. Kwak. Érted? Aki itt nem lehetek - magyarázta Csirke, bár ő sem túl lelkesen. Minho azonnal megszakította ezt a lelkizést:

- Nos, akkor csak egy terv kell.

- Nekem van egy - Galamb higgadtan letelepedett közénk, ezek után meg se nyikkant.

- Mégpedig? - mindenki egy emberként hajolt oda. Eli elmosolyodott.

- Nem mondom meg.

- Légyszi - Minisüti minden báját bevetette. Kyoungjae felsóhajtott.

- Legyen. A tervem a következő...

Az igazgató kihallgatása

- Figyelj, én nem hagyom, hogy megdugj, és gondolom fordítva is így van - visította védekezés közben, mire Jjong kezében megállt a párna.

- Fúj, ki mondta, hogy én a szexről beszélek? Én csak Key-vel csinálom - rázkódott meg Rexi, gondolom lejátszódott a fejében, ahogy Minhoval hempereg a kanapén. Whaaa, ez tényleg gusztustalan.

- Bocs, szakmai ártalom - Colos azonnal védelembe helyezkedett, de kezét már a párnára tette. Nem mertem elképzelni, hogy mekkora csata lesz ebből, így inkább felmentem megnézni a többieket. Kookie éppen a fürdőből totyogott ki köntösben, Puli eszeveszettül nyomozott, meg kutatott, hogy ő is letehessen valamit, Kulcs felcammogott, és ment zuhanyozni, Galamb olvasott, Mr. Csirke apu meg aludt az ágyán, mellkasán a cicával.

- Apuci, Key elment fürdeni, utána vacsi van - másztam rá, és egészen közel hajoltam az arcához. - Aron apu - szóltam neki hangosabban, mire végre lassan nyitogatni kezdte a szemeit.

- Szent lócitrom, Jongin! - ugrott le hirtelen macskástól az ágyról, mikor észrevett.

- Lassan vacsora - ültem továbbra is az ágyon teljesen nyugodtan, és figyeltem a lihegő Csirkét.

- Ne ijesztgess - ez volt az első dolog, amit ki tudott nyögni. Szegény Jojo ijedtében az ágy alatt bújt meg, ami miatt picit bűntudatom volt.

- Valahogy fel kellett keltenem téged - vigyorogva megvontam a vállam. Aron elmosolyodott.

- Gonosz vagy - sóhajtotta.

- Komolyan? - vágtam rémült arcot, de igazából nem gondoltam komolyan.

- Izé... dehogy, csak szórakoztam - lépett egyből közelebb.

- Bevetted - röhögtem el magam, de pillanatok alatt abba is hagytam, mert apuci olyan ijesztő fejet vágott, hogy megállt bennem a maradék élet is. Szóval, inkább szóltam a többieknek is a vacsoráról, akik lelkesen jöttek megtömni a pocakjukat.

Taemin Key és Aron közé ült, bár az előbbi még gyorsan reszelt sajtot a macskának, aki dorombolva ment oda. Szóval, a kanok szembe kerültek, Kook meg én a fő helyeken foglaltunk helyet. Mármint az asztalfőnél.

- Miért a legkisebb, meg a szellem ül az asztalfőnél? Minimum Jonghyunnak, Aronnak, vagy nekem kéne ott üljünk, ja meg Elinak - háborgott Colos.

- Mert ma sem te, sem pedig Rexi nem ülhettek ott, mert nem érdemlitek meg. Aron meg Eli, pedig átadták a helyet a gyerekeknek - magyarázta meg Kulcs.

- Milyen gyerek? Nem is én vagyok a második legfiatalabb - csattantam fel.

- De, te vagy. Mert Jonghyun a legidősebb. Kyoungjae, Kibum és Minho ugyanabban az évben születtek, rá két évre Taemin és én. Te meg fiatalabb vagy Taeminnél, baba - Aron gyorsan levezette a dolgokat.

- Na, várj, honnan tudod, hogy mi mikor születtünk? - pislogott értetlenül Key.

- Megnéztem, mert érdekelt.

- Te kutakodtál utánunk? - dermedt meg Minho is.

- Ja, elkértem múltkor az aktátokat, mert szeretem tudni, hogy kikkel dolgozok. Arról is tudok, hogy Jongint párszor megbüntették gyorshajtásért, ittas vezetésért, Keyt csendzavarásért, Jonghyunt illegális szerek birtoklásáért, és Elit verekedésért. Természetesen a két egyetemista ügye el lett titkolva, köszönhetően a nem kis összegért,amit a rendőrség kapott.

- Folytasd - morgott Kibum.

- Kyoungjae egyszer valakivel nagyon összeverekedett, és egy éjszakát benn töltött a hűvösön, Minho-t megtámadta egy kunvsaft pasija, és ők is bunyóztak, meg egyszer részegen besétált egy másik házba, és neki állt feljebb, Kopó barátunk meg cseszett fizetni a gázszámlát. Kookie ártatlan - ezzel Aron nyugodtan evett tovább.

- Nem is mondtad, hogy megtámadtak - Puli ijedten a pasijára pillantott, aki megvonta a vállát.

- Nem kérdezted.

- Miért kérdeztem volna, ha nem tudtam? - fordult Colos felé Puli.

- Azt hittem kapcsolatban állsz a rendőrséggel, és tudod mi folyik ott - vont újra vállat Minho. Ezek hülyék.

- Nem rendőr vagyok, csak nyomozó. Azokat az ügyeket ismerem, amiket nekem kell megoldanom, a többihez közöm sincs - informálta Taemin a barátját.

- Remek, akkor ezt megbeszéltük, Aron mindenkiről tud mindent, szóval együnk végre nyugodtan - csapta össze kicsit ingerülten a tenyerét Elit. Egyből csend lett az asztalnál.

- Várjunk, ez nem fair! Apuci, mondj te is magadról valamit - Csirke felé fordultam. Oké, az tényleg igazságtalan volt velünk szemben.

- Én azt nem értem, hogy Colos hogyan jutott be a házba részegen - terelte a szót Aron. Hoppá, valamit rejtegetett!

- Úgy, hogy a nővel henteregtem, akinek hazajött a férje, és még annyi időm volt, hogy felöltözzem, de mivel rejtekhely nem volt, ezért az asszony adott pár korty pezsgőt, és eljátszottam, hogy eltévedtem.

- Gratulálok, Choi, benned sem lehet csalódni. Szóval Aron? - fordult felé Taemin is.

- Én tényleg, nem csináltam semmit - tömött a szájába egy adag kaját.

- Addig ma nem fekszünk le, amíg el nem mondod - könyökölt az asztalra Eli is.

- Jó, mondom, na. Egy buliból hazafelé nagyon kellett pisilnem, ezért félreálltunk, és tettem a dolgom, amikor megjelentek a rendőrök. Pont egy csaj volt, én meg annyira nem voltam képben, hogy elfelejtettem eltenni, és ráadásnak még kezet is nyújtottam neki - hadarta el, és gyorsan eltakarta az arcát. Mi egy ideig néma csendben ültünk, aztán hangos röhögésben törtünk ki.

- Na jó, ez mindent űberel - nevetett Key. Nagyon jó volt így látni a csapaptot, és mindenkire találó lett a történet. Ezeket mind ki lehetett nézni belőlük.

- Megérdemlünk egy ágyban alvást - Jonghyun alaposan kihasználta az adott helyzetet. Cseles volt.

- Még szép. Ott van a nappaliban - nyomott puszit Jonghyun arcára Key - és ma ti mosogattok is. Jó éjt - állt fel az asztaltól, és tényleg mindent ott hagyott. - Ja, és senki nem segít - szólt vissza a lépcsőről.

- De kiscicám - nyafogott Rexi, de már teljesen veszett ügy volt.

- Hát, akkor jó éjszakát - álltunk fel mind, és hagytuk ott a két jómadarat.

- Megérdemlik - vont vállat Aron mosolyogva.

- Meg - biccentettem. Még láttam, amint Eli bement fürdeni, aztán elterültünk Csirkével az ágyon. Hamarosan jött a cica is, helyet foglalva gazdája mellett. - Nem fogsz unatkozni? - kérdezte a takaró alól Aron.

- Majd kiderül, de a dolgozószobában bevan nyomva a laptop filmlistája ismétlésre, szóval tudok filmezni- mondtam, amit Key nekem is mondott. Kedves volt tőle, hogy még így is megoldotta nekem, hogy ne unjam magam halálra.

- Akkor jó éjt - Aron elmosolyodott, és be is fordult aludni. Szegény, biztos kimerült lehetett. Egy darabig néztem az egyenletes légzését, aztán átbandukoltam a többi szobába is megnézni a többieket. Eli és Kookie nyakig betakarózva mormolt, Taemin Minho párnáját ölelte magához kézzel-lábbal, Key pedig kiterült az ágyon, mint egy béka. Ez után következett a földszint. Azt nittem, hogy a fiúk, majd még beszélgetnek vagy valami, de tévedtem. Cukin, egymás felé fordulva húzták a lóbőrt, versengve, hogy melyikük horkol hangosabban. Meg kellett őket zabálni.

Egy ideig még nézelődtem, aztán felmentem filmezni. Egész jó filmeket tett be Kulcs, de azért volt közöttük nyálas is, amiknél inkább kóvályogtam egy sort az emberek között, úgy vártam a reggelre.

Régebben ki nem állhattam a reggeleket, mert fel kellett kelnem. Amióta szellem lettem, minden percben áldom ezt a napszakot, mert ilyenkor ébredeznek a többiek is. Szeretem látnia kócos hajukat és a fáradt arcukat, olyan viccesen néznek ki. Mint mindig, most is Key volt az első, pedig már kezdtem reménykedni, hogy a kanapélakók nyitják ki először a csipás szemeiket. De mit is vártam, hiszen az egyik Choi Semmiresemkelekfel, a másik meg Kim Megöllekhafelébresztesz.

Szerintem Minho mindenhol el tudott aludni. Ha kell, istállóban is. Jonghyunt annyira nem ismertem, hogy véleményt tudjak róla alkotni, de az biztos volt, hogy nagyon mérges volt, ha felkeltették.

- Szia - Key rám mosolygott, mikor megjelentem a konyhában, hogy üdvözöljem.

- Szia. Hogy aludtál? - érdeklődtem.

- Szerintem többször is ki kellene dobnom az ágyból Jonghyunt. Végre nem rugdosta szét az oldalam, és ezért még kényelmesebb volt az ágy - mosolygott tovább, és kivett a hűtőből egy vizet.

- Hazudsz - fontam össze gonosz vigyorral a karjaim.

- Nem, nem hazudok - nézett a szemembe.

- Hiányzott Rexi, mert éjjel már az ő felén aludtál, az ő párnáján és takaróján.

- Az azért volt, mert mindig is azon az oldalon akartam aludni - nézett továbbra is a szemembe - de amúgy meg nem is ott aludtam, hanem a saját helyemen.

- Pulikánál egy fokkal jobb vagy, mert ő jobban ölelgette Colos cuccait, sőt, hajnalban kivett egy pólót a bőröndből, és most azzal alszik - kacsintottam, mire Key felsóhajtott.

- Jó, egy picit hiányzott Rexi, de tényleg van, hogy rugdos. Olyankor általában gonosz szellemek zaklatják. Mi lesz ezzel öregkorában? - sóhajtott fel a végén, majd nekiállt kimcsi-levest csinálni.

- Majd kiderül, ha az lesz. Most még fiatal, hagyd rugdosni - nevettem fel, mire hátulról egy morgás hallatszott.

- Korán reggel ilyen jó kedved van, fiam? - nyújtózott Aron papa.

- Szia, Papus, szépeket álmodtál?

- Most erre mondanék valamit, de az bunkóságnak hangzana - halványan elmosolyodott.

- Jaj, papi, olyan vagy néha - nyafogtam neki, de csak azért, mert. Mindegy, nem akartam tovább szívni az agyát.

- Ma bezavarom Taemint az igazgatóhoz Kookkal, hogy hallgassák ki. Ha Puli most is diktafonozik, akkor nyert ügyünk van, mert többen is rájöhetünk a megoldásra - magyarázta.

- Vagy... csak azért őt küldöd, mert nem akarod egyedül learatni a babérokat, és így ő is hozzájárul a munkához - dünnyögte Key. Volt benne igazság, Aron nem volt annyira undok, hogy Pulit kihagyja a buliból.

- Jó ez is igaz, de nekik erről nem kell tudniuk - sziszegte halkan, aztán egy bögre kávéval leült az asztalhoz.

Key csak mosolyogva megcsóválta a fejét, aztán csinálta tovább a reggelit. Csendben Papihoz lépkedtem, aki csendben iszogatott. A haja még kócos volt, és nem is nézett ki olyan Csirkésnek.

- Reggelt - Taemin levánszorgott a lépcsőről. Mikor meglátta a két kant egymás mellett szuszogva, elmosolyodott - Minho honnan szedett még egy takarót?

- Jonghyun adta neki, mikor hajnalban felkeltette őt Colos, hogy megfagy - mondtam.

- Olyan meleg van itt, mint egy kazánban, ez meg fázik, jellemző - forgatta a szemeit Puli.

- Szerintem annak örülj, hogy még él - szólt hátra Kulcs.

- Ezek ha akarnák, se tudnák megölni egymást. Az egyik olyan, mint egy gyerek, a másik meg mint egy kölyökkutya. Túl érzelmesek - legyintett Aron, ezzel letudva az elképzelt bunyó eredményét. Pedig úgy megnéztem volna.

- Mai meló? - tért át másik témára Taemin.

- Sütivel mentek a dirihez.

- Te nem jössz? - Puli felvonta a szemöldökét, és fürkészően nézte a másik nyomozót.

- Nem. Én majd utólag meghallgatom. Ma nem csinálok semmit, mert nem hiszem, hogy értem a daeugi dialektust - magyarázta Csirke. Ja, igen, az iskolánk igazgatója Daeugban nőtt fel.

- Ó, stimm - Puli elégedetten biccentett.

- Akkor menjünk vásárolni - csillantak fel Key szemei, mikor meghallotta, hogy Aron nem csinál semmit.

- Izé, én arra gondoltam, hogy pihenek - vakarta zavarában a tarkóját Csirke.

- Majd utána - intette le Kulcs, és folytatta a főzést.

- Kai, te kivel leszel? - kérdezte az ifjabbik nyomozó. Közben megivott egy adag kávét ő is. Kicsit elgondolkoztam.

- Szerintem én inkább most Puliékkal mennék.

- Jó, akkor mi visszük Colost vásárolni, meg Galamb is jön, a baba meg vigyáz a házra, és akkor ti is négyen mentek, meg mi is, és legalább addig is szívatjuk ezt a két tulkot. - Key a végén kitette az asztalra a kimcsi-levest.

- Jongin, miért az egyetemre akarsz menni? - kérdezte finnyásan Rexi.

- Mert hallani akarom, hogy ki lehet a gyilkos. Ilyen fontos dologról nem maradhatok le - dörmögtem a fejemet támasztva. Igen, mindenáron első kézből akartam megtudni, hogy ki volt az a szemétláda aki megfosztott az életemtől, a nőktől, a luxustól és a mennyei kajáktól. Én akartam az lenni, aki majd végignézi az ő elfogását is, és egy pillanatra felfedhetem magam előtte, csak hogy én legyek az utolsó, akit a szabadban lát. Mindörökké kísérteni akarom a rohadékot.

- Igaz, Jongin? - nézett rám Apuci, csak hogy én lemaradtam.

- Mi igaz? - pislogtam nagyokat.

- Hát, hogy a két fiú úgy horkolt, mint egy defektes kompresszor - röhögte el a végét.

- Dehogy is - legyintettem. Egy pillanatra mindenki megnyugodott, bár elég furán néztek rám. Biztos azt hitték, hogy vesztettem a humoromból - hangosabbak voltak!

A bagázs röhögni kezdett, kivéve persze a két kant. Azoknak ez annyira nem lehetett vicces. Már majdnem megsajnáltam őket...

- Hazudsz, szellemes szellem. Csak azt akarod, hogy röhögjenek rajtunk - sértődött be Colos.

- Nem hazudok, mindenkinek vannak furcsa alvási szokásai, de szerencsére nem mind horkoltok, mert akkor tuti megsüketülnék reggelre. Sőt, lehet, hogy a ház sem maradna egyben - töprengtem el, és eszembe jutottak a hasonló filmek, ahol a szereplők akkor is az ajtón mennek ki, amikor a falak már nincsenek. De komolyan, nem értem miért csinálják ezt, tök felesleges, csak a roncsokon kéne átlépniük.

- Együnk, aztán menjünk - tapsolt egyet Kulcs.

- Na, miss pláza nem bír a seggével - sóhajtott Eli.

- Egyébként milyen boltokat szeretsz? - tette fel Colos a kérdést, mire Jonghyun elővette a füldugóját, és használatba vette. Aron igyekezett nem odafigyelni, a többiek pedig nem tudhatták, hogy milyen súllyal bírt ez a kérdés. Key sorolni kezdett. Minden egyes drágább üzletet felsorolt, meg olcsóbbakat is, de csak mondta, mondta és mondta.

- Ezeket én is imádom. Tudtad, hogy a Lagucchi-nak most jött ki a legújabb szezon cucca? - Minho olyan csillogó szemekkel magyarázott, hogy úgy éreztem magam, mint amikor a suli plázacicájával jártam, és az a barátaival beszélgetett.

- Ne is mondd! Erre a hétre várok már a múlt szezon óta - Key rajongva fangörcsölt az olasz, vagy francia cuccra.

- De én a L'Osieau Bleu-nek is nagy fanja vagyok. Az a divatcég valami mennyei - áradozott Colos.

- Jézusom - sóhajtott Taemin.

- Elfelejtettem,hogy ma be kell mennem az egyetemre,mert lesz egy fontos dolgozatom, este jövök - ugrott fel Eli a helyéről, hogy mielőbb elmenekülhessen a két divatmániástól.

- Meg a lószart, ha én végigszenvedem, akkor te sem fogsz kimaradni a buliból, Kyoungjae - kapta el Aron Galamb karját, és visszarántotta a székre.

- De ez brutális, még hallgatni is rossz, teljesen lefáradtam - düllesztette ki a hatalmas szemeit, hátha meggyőzi Csirkét.

- Ezzel nem hatsz meg - a nyomozó határozottan a másik szemébe nézett.

- Igen, ezzel csak én tudom manipulálni Csirkét - bólogattam lelkesen.

- Igen, az Unterhaltungsmöglichkeiten a kedvenc parfüm márkám, de itt nem lehet rendes illatot szerezni, mert a mentolos az béna. Én Svájcból rendelek Schoko-Bananen ízűt. Először kicsit erősnek meg édesnek hat, de ellenállhatatlan illat - magyarázta Minho. Azt a német szót valami zseniálisan ejtette ki.

- Majd megnézem. Van egy kiskereskedés itt Szöulban, ahol konyakos meggy illatút lehet venni - Key kicsit előre dőlt az asztalon, mintha valami nagyon nagy titkot osztana meg Colossal - Jonghyun megőrül érte.

- Ebből elég volt. Megyünk - állt fel Taemin, mire a másik kettő is egyből felpattant.

- Na, majd délután találkozunk - intettem én is a többieknek, és futottam is ki az autóhoz.

- Tudod Jongin, egy életre hálás leszek neked, hogy Taeminnel akartál jönni - sóhajtotta megkönnyebbülten Rexi.

- Nekem sem a kedvencem a vele való vásárolgatás, pedig én is elég divatbuzi tudok lenni - vihogtam az ülésen, közben Tae megindult az egyetem felé.

- Na jó, de Minho meg Key elég idegesítőek. De Minhonak honnan van pénze ilyen márkákra? Mert oké, én azért megszedem magam, de ő ilyen jól megél a kurvulásból? - Jonghyun a nyomozóra pillantott. Taemin csendben ráhajtott az autópályára.

- Nem. Az apja küld neki egy tonnányi pénzt. Nagyon gazdagok, csak Minho a saját lábára akart állni. Ettől függetlenül apuci nagyon elkényezteti a pici fiát - sóhajtott a végén.

- A testvérei is ilyenek? - kérdezte Jungkook.

- Nincs testvére - Puli csendben vezetett. Közben elkezdett szakadni az eső, így kicsit lassabban haladtunk.

- Akkor sem értem, hogy ha van pénze, minek ilyen munkát végez? - kérdezősködött tovább Rexi.

- Figyelj, biztos szereti a munkáját, meg gondolom nagyon jónak is kell lennie benne, ha ennyi kuncsaftja van. Plusz, még nem is néz ki rosszul, bár nálam nem helyesebb, de azért jó pasi - magyaráztam, Puli meg csak fejcsóválva vezetett. Szerintem ő nem nagyon akart erről a témáról beszélni.

- Jongin, ez most úgy hangzott, mintha meleg lennél - röhögött Jonghyun.

- Neked elment a maradék két százalék agyad is? - visítottam fel hirtelen. Ez teljesen meghülyült.

- És ezt Minho suli mellett csinálja? - kérdezte Jungkook hirtelen. Szerencsétlen gyerek ilyen témába keveredett. Még azt sem kellene tudnia, hogy mi az a kurva, erre tessék. Jonghyun abbahagyta a nevetést, és mindenki Pulira figyelt.

- Nem tanul tovább. A középiskola óta itt van - jött a válasz.

- Akkor dobjuk be az egyetemre, vagy küldjük el fociedzőnek. Ennél a melónál bármi jobb. Egyszer még összeszed valami betegséget - rázkódott meg Rexi.

- Focizni szeret - vontam vállat.

- Ne foglalkozzunk már Minho magánéletével, ha neki így jó, akkor el kell fogadjuk - nyafogott Taemin, aztán lefékezett a suli előtt. - Különben is, ő sem foglalkozik azzal, hogy ti miért azok vagytok, amik. Nem mintha ő bármivel is foglalkozna magán kívül.

- Jól van na - sóhajtottunk.

- Tessék, adok esernyőt - Taemin kivett két esernyőt. Egy szép lilát, meg egy feketét. Gondolom, az egyik a hercegé volt, a másik meg az övé. Jonghyun elvette a feketét, és kiszálltunk. Sütike automatikusan a nyomozóhoz csapódott, én meg Rexihez, és besétáltunk az iskolába. Már az udvaron is elfogott egy kellemes érzés, hiszen azért hiányzott ez a hely. Az sem lepett meg, hogy a folyosók színültig tele voltak diákokkal, mi,or az órák nyolcvan százaléka már ment. Én jó fiú voltam mert mindig időben beértem órára, kivéve amikor csajjal voltam, mert akkor egy év volt mire elkészült.

- Jongin, ebbe a suliba én is szívesen jártam volna - kacsintott egyet Jonghyun, mikor három szépség ment el mellettünk. Olyan kár, hogy nekem láthatatlan kellett lennem.

- Hidd el, diákként nem olyan élvezetes egy hely - morogtam, és figyeltem az embereket.

- És ezek mind ügyvédek akarnak lenni. Okosak, és szépek - Taemin össze-visszaforgott a csajok után. Már kezdtem azt hinni, hogy hetero lett...

- Az biztos - kacsintottam.

- Maga megint faggatni jött? - Baekhyun megtorpant Puli előtt. Egyből elkedvtelenedtem.

- Igen, de most nálad intelligensebbeket keresek - biccentett Puli.

- De nagy a képed, el vagy szállva magadtól nyomozó,pedig még mindig semmit sem tudtok - kötözködött tovább Baek. Hogy nem vettem észre, hogy ilyen volt?

- Vigyázz a szádra, mert véletlenül a sitten töltöd az éjszakát - flegmázott tovább Taemin is.

- Gyere - fogta meg Rexi a karját, és továbbindultunk az igazgatói felé.

- Nézd, valaki még mindig rak neked mécsest - mutatott Kookie a képem felé, ahol egyetlen egy gyertya még mindig égett.

- Biztos valamelyik titkos rajongód - kacsintott egyet Rexi.

- Nem tudom, arról biztos hallottam volna.

- Biztos valami jó csaj - kacsintott Jungkook.

- Lehet - biccentettem, bár most csak Jonghyun hallott. Odamentem a gyertyához, és nézegetni kezdtem azt. Nagyon érdekelt, hogy vajon ki tehette ide. A csapat közben elindult az igazgatói felé, így én is rohantam utánuk. Ezzel persze sikeresen elfújtam a gyertyát. Kicsit sajnáltam, de már késő volt.

- Elnézést, segíthetek? - most Jinkibe futottunk bele. Komolyan, minden ismerősöm itt volt?! Mindenki, akiben csalódtam?

- Igen, az igazgatói irodát keressük - szólalt meg Taemin. Már a hangján is érződött, hogy mennyire utálta őt. Elvégre Jinki kijelentette, hogy megölt volna.

- Ja, a folyosó végén balra - biccentett, majd elment, így elindultunk arra. Útközben bekukkantottam a termekbe is. Az egyikben láttam Sehunt is fekete fehérben valami lányos képű fiúval beszélgetni. Francnak jöttem ide vissza, de meg kell tudnom.

- Akkor hajrá - vigyorgott Tae, és bekopogott.

- Szabad - jött bentről a hang. Sorba besétáltunk, és egy meghajlás után, megálltunk az íróasztal előtt.

- Nyomozók, van valami hír ? - kérdezte kíváncsian, kezét összefonva az asztalon. Ebben a suliban ő volt a legnormálisabb ember.

- Igen, haladunk az üggyel, viszont a segítségét kell kérjük, a halott fiúval kapcsolatban - tért is egyből a témára.

- Jonginről? - meresztette ki a szemeit.

- Nem, apádról - mormogott Jonghyun alig hallhatóan, mindenesetre én értettem.

- Nem, Taewoon-ról. Érdekelnének róla bizonyos információk. Mr. Kwak Aron levezetett egy varázslatos elméletet, miszerint az ő halála lehet oka a gyilkolásoknak. Ugyanis azután kezdődött az egész. Illetve nem Wu Yifan az utolsó áldozat. Azt szeretnénk kideríteni, hogy ki lehet a következő, illetve mi lehet a kapocs. Leszedtünk adatokat a fiúról, de az nem elég. Személyes tapasztalatra lenne szükség.

- Hmmm értem. Az a fiú jó gyerek volt még az elején, aztán belekeveredett pár incidensbe a suliban, meg azon kívül is. Romlottak a jegyei is, és a magatartása is egyre rosszabb lett. Mi den tanár panaszkodott rá, hogy szemtelen, meg bunkó. Nálam is jó párszor megfordult, de nem derült ki róla semmi - kezdett be, én meg csak helyeslően bólogattam. Tényleg így kezdődött minden.

- Utána jött a drogos eset, igaz? - kérdezett rá Taemin, mire a diri kicsit lesápadt. – Nyugodjon meg, Eli és Yifan elmondott mindent.

- Értem, ezek szerint a fogadalmat megszüntették - biccentett az igazgató.

- Sajnos Jongin halála után már eleve nehéz lett volna ezt megtartani. Igazság szerint nem volt egyszerű kiszedni belőlük az információkat - ez már Jungkook volt. Elvégre neki is gyakorolnia kellett. Nagyon aranyosan hozta a kis jegyzetfüzetét, amit az igazgató elé nyomott.

- Itt van Yifan és Kyoungjae vallomása, valamint Mr. Kwak Aron levezetése. Kopó magyarázata pedig itt - odalapozott, hogy az igazgató elolvashassa.

- Szóval tejmárka, értem. Taewoonnak a szülei elváltak, az apjával élt. Az anyjáról évek óta nem tudunk semmit, még ő maga sem, szóval őt kilehetne zárni. Barátai nem voltak, maximum csak a drogosok. Előfordulhat, hogy a vezérük akarta eltüntetni a bizonyítékokat, ezért ölte meg a csapatot, akik tudtak a drogokról - pillantott fel a diri.

- Igen, ez is egy lehetséges megoldás, de sajnos egyetlen egy ilyen emberről sem tudunk sajnos - ismertette e tényeket Taemin.

- Mi inkább egy szerelmére, vagy rokonára, esetleg hasonlóra gondolunk - szólt bele Jonghyun is.

- A gyilkos fiú, mint olvastam. Taewoon pedig hetero volt, mindig a lányok érdekelték.

- Mi egy őrült fanatikus testvérére gondoltunk, de az ki lett zárva. Valamiért túl abszurdum volt. Esetleg az apáról nem tudni valamit? - Taemin hevesen jegyzetelt a tabletjére, közben felvette titokban a beszélgetést.

- Igen. Autószerelő, nem keres valami jól, az egyetemet nem tudta fizetni, csak ösztöndíjjal. Miután leromlott a fiú eredménye, megváltozott a dolgokhoz való hozzáállása. Többet dolgozott, hogy Taewoon elvégezhesse az egyetemet, de a fiú valakitől kapott készpénzt. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy rokontól - magyarázta a diri. Ez a szituáció elég érdekes volt.

- Az apjának nincs testvére, ahogy az anyjának sincs, tehát nagyszülő lehetne, de velük sem tartja a kapcsolatot - gondolkozott Taemin, de nem jutott előrébb.

- Milyen rokoni szál van még? - kérdezte Jonghyun.

- Van egy bátyja, de többet nem tudunk róla. A szülők sem mondanak róla semmit, olyan, mintha nem is létezne - sóhajtott az igazgató.

- Értjük, és azt nem tudja, ki lehet még áldozat? Ki volt még benne ebben az egészben?

- Más nem volt benne az ügyben. Mindenki halott, kivéve a két diákot - magyarázta az igazgató. Taemin hosszasan nézegette a tabletjét, majd csillogó szemekkel felpillantott. Oké, ez elég bizarr volt. Vajon Pulikopó szagot fogott?

- Van itt még valaki. Egy bizonyos C betű, mert azunk még nincs. És Jongin kezdett egy sort. Szóval van még egy áldozat, aki három sarokról támad, ha minden igaz - drámai hangon magyarázott. Mindannyian figyeltük őt, bár Süti arcán látszott valami olyan, mintha leesett volna neki a dolog.

- És ki az? - kérdezte az igazgató. Puli a férfi szemébe nézett.

- Maga, azaz Soo Jisub, aki kirúgta innen a gyereket. Maga fog a legkegyetlenebbül meghalni mind közül.

- De jó nekem, mindig is drámai halálra vártam - forgatta a szemeit, és közben még vigyorgott is.

- Ez most komoly, nem vicceltünk. Maga az utolsó áldozat, meg fogja magát ölni, ha nem találunk ki valamit - háborgott Taemin.

- Szerintem pakoljon össze, és jöjjön velünk. Legalábbis addig, ameddig ki nem találunk valami jó tervet - vakarászta a tarkóját Jonghyun.

- Tessék elhinni, az ő házuk már lassan egy hotel - mondtam, nem mintha ezt akárki is hallotta volna, legfeljebb Rexi.

- Figyeljenek, nekem családom van, nem lehetek önökkel, és nem fognak engem megölni, de értékelem az aggodalmukat- sóhajtott Jisub.

- De, ugyanis ha maga nem rúgja ki a fiatalembert, akkor ő még élne. Ettől függetlenül vigyázni fogunk önre, és azt is fogjuk tudni, hogy mikor van itt a gyilkos. Csak vigyázzon magára. Az a célunk, hogy magát megtámadja, és akkor leleplezhetjük.

- A házát is megfigyeltetjük, mától bármi gyanúsat észlelünk, azonnal közbeavatkozunk. Ugyanez lesz itt is, de maga ne árulja el senkinek. Nekünk az a célunk, hogy elkapjuk ezt a pasast, és ne haljon meg több ember - váltott szigorú üzemmódba Taemin.

- Rendben, legyen így - egyezett bele Jisub is. Kár, hogy ő nem csatlakozik a hotelünkhöz, néha jól jönne egy rendes felnőtt is.

- Köszönjük, hogy meghallgatott minket - hajolt meg Puli, majd a többi is. - Én köszönöm, hogy halad a nyomozás - az igazgató is meghajolt, ezek után kimentünk a teremből. Jungkook még mindig jegyzetelt, hogy Kopó hogyan nyomoz.

- Ezt majd beadom házi dolgozatképp. A címe: A példaképem.

- Jaj, Süti ez aranyos, hogy rólam írsz egy fogalmazást - mosolyodott el Taemin, közben megsimogatta a kisfiú vállát.

- Nem rólad fog szólni, hanem Csirkéről. Te Minhot üldözted egész nyomozás alatt

- Kook megrázta a fejét, belőlem pedig kitört a röhögés. Ez nagyon gonosz volt, kis vacak!

Taemin éppen nyitotta volna a száját, hogy beszóljon valamit, de megjelent Sehun, Jinki, Chanyeol meg Kyungsoo. Az utóbbit annyira nem ismertem, csak Sehun lógott vele sokat, mikor még éltem én is.

- Elnézést, azt megkérdezhetjük, hogy hol tart a nyomozás? - érdeklődött Chanyeol. Puli bólintott.

- Igen. Alakul.

- Megvan már, hogy ki a gyilkos? - kérdezte Sehun kicsit aggódva. Biztos féltette a kis életét...

- Ez sajnos titok - azzal Puli elviharzott a többiekkel együtt. Én pedig szomorúan kullogtam utánuk…