Sziasztok!
Karácsony alkalmából hoztunk nektek egy kis oneshotot. Ennek semmi köze a történethez, nem folytatás, csak mi is nagyon megkedveltük a szereplőket, és arra gondoltunk, hogy összedobunk egy kis Karácsonyi sztorit is velük ^^
További kellemes ünnepeket kívánunk :*
Karácsony. Most komolyan, egy szellemnek
is lehet karácsonya? Hiszen nem tud semmit fogni, venni és még kapni sem, mivel
nem tudja használni. És mégis, egy nagyon jó hangulatú, boldog karácsonyom
volt. Köszönhetően a barátaimnak, akikre mindig számíthattam, és most sem
okoztak csalódást.
- A karácsonyfát feldíszítettük - jött be
a konyhába Aron és Taemin.
- Mi megterítettünk az étkezőben -
csatlakozott Kookie és Jonghyun. Én Keyvel és Elial voltam a konyhában, akik az
ünnepi vacsorát főzték.
- Remek, mi is mindjárt kész vagyunk -
mosolygott Key.
- Mit eszünk? - kérdezte Puli.
- Finomat - kacsintott Kibum, és kivette
a sütőből a frissen sült süteményt. Aron közben a mobilját buzerálta.
- Minho írt, hogy mindjárt jön -
jelentette ki - amúgy miért nekem ír mostanában?
Puli megvonta a vállát.
- Mert szórakozik.
- Rendben - vont vállat Csirke és
visszasüllyesztette a készüléket a zsebébe.
- Addig üljünk le a nappaliban, míg
elkészül a kaja - mutatott a helység felé Taemin.
- Én a helyemen maradok - futottam a
fotel felé, és gyorsan bevágódtam.
- Hé, az az én helyem! - nyafogta
Jungkook, de végül inkább a földön végezte. Ekkor kinyílt az ajtó, és
berobogott Choi Minho rajta, kezében nyolcszáz zacskóval.
- Jó reggelt! - köszönt vigyorogva, és a
fa alá tette az ajándékokat.
- Délután négykor? - vonta fel a szemét
Puli, majd felpattant, és azonnal egy csókkal üdvözölte szerelmét.
- Mi ez a rengeteg holmi, kilakoltattak?
- vigyorgott Csirke a sok szatyorra mutatva.
- Ja nem, csak még nem mentem haza, hanem
egyből idejöttem a szüleimtől - magyarázott lelkesen, közben lehámozta magáról
Pulit és megszabadult a kabátjától és a bakancsától.
- Szeretlek - bújt ismét szerelme
mellkasába a nyomozó.
- Én is szeretlek - adott puszit a feje
búbjára a másik. Olyan aranyosak voltak együtt, hogy meg kellett őket zabálni.
Annyira boldog voltam, hogy tulajdonképpen én hoztam őket össze, hogy már az is
megfordult a fejemben, hogy szerelmi tanácsadó leszek. Bár, akkor mindenki
belém szeretne…
- Jó sok ajándékot begyűjtöttél –
Kyoungjae érdeklődve vizslatta a díszszatyrokat. Megjegyzem, én is, csak én
láthatatlanná válva. Általában ruhát kapott, de láttam egy társast, egy
könyvet, és egy focilabdát.
- Tudom. Hiába mondom, hogy nem kell
semmi, mindig agyonvásárolnak – sóhajtotta unottan, majd elrejtett a többi
között egy kicsi, gondosan becsomagolt dobozkát.
- Szerencsétlen… - Puli igyekezett olyan
képet vágni, mintha sajnálta volna őt, de ez nem nagyon ment neki.
- Szerintem egyikünknek sincs oka
irigykedni, hiszen megvan mindenünk - vont vállat Key - most pedig egy kis
feladat vacsora előtt - fogott a kezébe egy kalapot.
- Bűvészkedünk? - pislogott nagyokat
Kookie.
- Nem, csak kihúzzuk a neveket és
elrejtjük az ajándékokat, hogy vacsora után megkereshessük őket - nyújtotta a
kalapot az első embernek.
- Így még sosem csináltam – vigyorgott
Jungkook – mindig előre tudtam, hogy kit húzok.
- Én akarom elsőnek – kiáltottam, és már
ott is voltam a kalapnál. Egy darabig értetlenül álltam előtte, majd
felpillantottam a legjobb barátomra – Csirkepapi, segítesz?
- Persze – bólintott Aron, majd mellém
lépkedett – Melyiket szeretnéd?
- Azt – mutattam, mire kivette a mellette
levőt. Jaj, Aron, nem lehetsz ilyen béna… - az ez mellettit. Baloldalon. Némán
bólintott, visszadobta a kis cetlit, majd kihúzta azt, amelyiket kinéztem magamnak.
Széthajtogatta a papírt, és megmutatta az illetőt.
- Majd segítesz eldugni az ajcsit? -
meresztettem kistehén szemeket, ő pedig egy aprót bólintott. Közben a többiek
is kihúzták a saját papírjukat, és egy-ketten igen meglepő fejet vágtak.
Gondolom nem arra a személyre számítottak.
- Akkor indul az óra, mindenkinek öt
perce van - szólalt meg ismét Key, aki önszántából vette magára a játékmesteri
posztot.
Aron felkapta az ajándékomat, meg a
sajátját is, és felsietett az emeletre. Nagyon hosszasan nézegetett megfelelő
helyet, de végül azt hiszem, hogy a legjobbat választotta, és bedugta Key ruhái
közé a kicsi dobozomat.
- Itt megfelel? – kérdezte, mire
bólintottam. Elővette a filctollat, és gyorsan ráfirkantotta az illető nevét.
- Köszi a segítséget – vigyorogtam rá egy
ezer wattos vigyorral. Visszamosolygott.
- Nincs mit, de most menj le, mert
szeretném én is eldugni a saját ajándékomat.
- Oké, az asztalnál találkozunk -
integettem neki, és lerohantam az étkezőbe. Minhon és Jonghyunon kívül mind ott
voltak, ja meg Aron sem.
-
Még van másfél percük - nézte az óráját Kulcs.
- Meglesznek, és ha azt nézed Aron
Jonginnek is segített, szóval neki nehezebb - magyarázott Kyoungjae.
Ennek ellenére Csirke viszonylag hamar
felbukkant, és robogott le. Nagyon büszke voltam ám rá a gyorsasága miatt. Rexi
nyomban utána jött, Minho pedig az idő lejártakor, de egészen pontosan
érkezett. Ez is ritka volt tőle.
- Akkor most keresünk? - kérdezte Puli a
játékvezetőt.
- Nem, most hagyjuk pihenni az
ajándékokat, és leülünk vacsorázni - mutatott a gyönyörűen megterített
asztalra.
- Majd eszünk utána - nyafogott Jungkook
- Felejtsd el, kicsike, ha egyszer Kibum
azt mondja utána, akkor utána - veregette meg a hátát Jonghyun.
- De az ajándékok...
- Megvárnak - kacsintott Minho, és
felkapta Jungkookot. Nevetve szaladt vele körbe-körbe az egész házban. Jungkook
visongva kapálódzott, de nagyon jól mulatott ő is.
- Nagyszerű apa lenne - olvadozott
Pulika.
- Igen, csakhogy mi sosem fogunk nekik
gyereket szülni - mosolygott Key is, és még a hangja sem utalt arra, hogy bánná
a dolgot.
- Millió megoldás van már, szóval emiatt
ne izguljatok - nevetett Aron is.
- Igaz. Vacsora! - kiáltotta el magát
mellettünk Kulcs, mire mindenki pillanatok alatt elfoglalta a helyét. Még az
elején Key megengedte, hogy én üljek Jonghyunnal szemben a második asztalfőn,
ezért én ott is foglaltam helyet.
Mindenki leült enni, így egész nagy csend
lett. Nagyon rendesek voltak mind, hogy a családi vacsora helyett velem voltak,
hogy ne érezzem magam rosszul.
- Aron, hol a cica? - kérdezte hirtelen
Colos. Csirke felvonta a szemöldökét.
- Legutóbb a szobámban láttam. Miért? -
fürkészve nézett Colos szemeibe, aki egy pillanatra habozott.
- Hát... jó lenne... ha velünk enne...? -
dadogta. Oké, az tiszta volt, hogy hazudott, de kíváncsi voltam, hogy ennek mi
lehetett az oka.
- Jojooo! - visította el magát Aron, mire
Jonghyun mellé nyelte a levest, Taemin meg eldobta a kanalat. Mármint nem halt
meg, hanem elhajította az evőeszközt egy számára biztosabb helyre, gondolom.
Ennek ellenére Csirkepapi kiabálása hatásos volt, mert a cica kétszázzal
bukfencezett le a lépcsőfokokon. Szerintem ő sem értette miért ilyen sürgős a
dolog.
- Menj Minho bácsihoz, mert keresett -
mutatott a hatalmas óvodásra.
A cica egy darabig értetlenül nézett,
majd követte az utasítást, és felpattant Coloska ölébe, aki megkönnyebbülten
elmosolyodott.
- Ugye, hogy sokkal jobb? - vigyorgott
körbe. Taemin csak felsóhajtott, majd megsimogatta a párjánál lévő állatot.
- Imádnivaló kis dög - mosolygott.
- Akkor most, hogy mindenki itt van,
folytassuk az étkezést - tette le Key Jonghyun elé a pohár vizet, aki nem bírta
abbahagyni a köhögést.
- Jó étvágyat - vigyorogtam, és bár nem
tudtam enni az ünnepi ételekből, nagyon jól éreztem magam.
A főétel mellé előkerült a pezsgő is,
amit mindenki nagy lelkesedéssel köszöntött. Nagyon reméltem, hogy most nem
rúgnak be, mert a kincskeresést nagyon vártam már.
- Te hogy kerülsz amúgy ide? - kérdezte
hirtelen Puli Minisütit. Jungkook elmosolyodott.
- Úgy, hogy megkértem a szüleimet, hogy
hadd legyek veletek szentestén, mert amúgy sem szeretek a nagypapiékkal
vacsorázni. Mindig csámcsog, és folyton belekerül a kajámba valami a
szájából...
- Fúúúúj - a csapat egyszerre borzadt
össze, sőt, még a cica is abbahagyta az evést Colos tányérjából.
- Na, most már legalább értitek -
vigyorgott önelégülten Sütike. Szerencse volt, hogy én nem ettem, mert tuti a
mosdót kellett volna igénybe vennem.
-
Akkor, ha befejeztétek, hozom a sütiket - állt fel Eli az asztaltól, és elvéve
a konyhába ment, hogy egyszerre három nagy tálca desszerttel jöjjön vissza.
Olyan szabályosan hozta ki őket, hogy kételkedni kezdtem nem volt - e valamikor
pincér.
- Bejgli nincs? - ijedt meg Taemin.
- De van, csak többet nem mertem
egyszerre megfogni - válaszolt Galamb.
- Pedig jó pincér lennél - biccentett
Jjong, már kevésbé elhaló hangon. Eli csak vállat vont, majd kisietett a
bejgliért. Addig a csapat enni kezdett. Jojo Minho öléből Kulcséba került, aki
valahonnan megmentett pár darabka sajtot, és a cicának adogatta, így neki is
boldog Karácsonya lehetett.
- Mehetünk ajándékozni? - pattant fel az
asztaltól Kookie, mikor befejeztük a vacsorát.
- Süti - mordult fel mindenki egyszerre,
mire szegény gyerek visszaült.
-
De már akarooom - hisztizett keresztbefont karral. Komolyan, néha agyoncsapnám.
- Ne már, én is akarom - Kisbaba kettő
pont nulla szintén nyafogni kezdett, mire Kulcs felnevetett.
- Minho, huszonnégy éves vagy!
- És? - pislogott Colos értetlenül. Igaza
volt. Én is huszonegy voltam csak, mégis tudtam úgy gondolkozni, mint egy
felnőtt ember. Szóval, a kor nem szimbolizálja a viselkedést.
- Semmi, elfelejtettem, hogy te a
menthetetlen gyerekszindrómás tag vagy - sóhajtotta Kibum, és ennyi elég is
volt, hogy mindenki hangos röhögésben
törjön ki. Néha voltak nekik is jó beszólásaik, de akkor is az enyémek voltak a
favoritok.
- Egy kicsit még bírjatok ki, jó? -
kérdezte Key, bár nem tudom mire kellett várni.
- Miért? Mire várunk? - nyávogott
Jungkook elnyúlva az asztalon.
- Csodára - válaszolt ösztönösen Kyoungjae
- amúgy nem tudom.
- Közös képre - jelent meg Jonghyun az
asztalnál a nem éppen tíz wonos gépével.
- És szerinted Kai, hogy a bűnbánatos
csodában fog rajta látszódni? - kérdezte Taemin.
-
Sehogy, de mi tudni fogjuk, hogy rajta van, meg majd ragasztok oda egy fejet
neki, nem ez a lényeg - fújta fel a pofiját Rexi. Aranyos gesztus volt tőle.
- Erre kíváncsi leszek – sóhajtott Puli –
álljunk meg a nappaliban, vagy elég lesz egy asztali fotó is?
- Természetesen állunk a nappaliban –
Colos azonnal felpattant, és már neki is állt igazgatni az embereket, hogy
tökéletes képet kapjunk. Általában mindenkit beállított, rendezgetett, sőt,
Jungkookot még meg is fésülte az ujjaival. Eli-jal persze ezt nem merte
megtenni, őt csak illedelmesen megkérte, hogy hova álljon.
- Szerintem így jó lesz – biccentett
Rexi, mikor Colos elégedetten melléállt, hogy megnézze a rendezését.
- Szerintem is. Te állsz Key mellett, én
meg beszökkenek Minnie-hez.
- Akkor menj, én megnyomom az időzítőt -
lökte meg finoman Colost Rexi, aki tette is a dolgát. Jjong még nyomkodott a
gépen, aztán besprintelt az asszonya mellé.
- Mondd, hogy lyukas a zoknííí - szólalt
meg Aron, de ahelyett, hogy bárki is ezt tette volna hangosan röhögtünk.
- Na ez is egy degenerált fotó lesz -
ment vissza a masinához Jjong.
Egy kicsit nyomkodott rajta, majd
hirtelen elröhögte magát.
- Olyan lett – biccentett Jungkook még
mindig vigyorogva – mutiiiii!
Jonghyun vett egy mély lélegzetet, majd
odasétált hozzánk, és megmutatta a képet. Először nagyon jót röhögtünk mind, de
aztán észrevettem valami kékes-fehéres maszatot Csirkepapi mellett a képen.
Egészen emberi alakja volt.
- Az ott én vagyok?
- Igen, és bár fura, de egész normális
alakod van rajta - nézegette Rexi alaposan a képet.
- Várj... most arra utaltál, hogy nincs
normális alakom? Dagadt vagyok, vagy sovány? - kezdtem cirkuszolni, mint egy
hisztis tyúk.
- Én arra gondoltam, hogy bár
felismerhető nem vagy, de látszol - forgatta a szemeit - talán azért ilyen jó,
mert a fizikai kapcsod mellett vagy - biccentett Aronra.
- Lehetséges - bólogattam egyetértően.
- Nézzük a jó oldalát, legalább rajta
vagy a képen – vigyorgott Jungkook, majd szó szerint felvette a nyúlcipőt, és
már el is indult volna – mehetünk ajándékokat keresni!
- Meg a nagy fenéket – kapta őt el Colos,
majd csikizni kezdte a kicsit, aki visongva csúszkált a földön, hogy
szabadulhasson ettől az érzéstől.
- Igaz, kell egy olyan kép is, amin nem
úgy nézünk ki, mint akik most szöktek a diliházból – bólintott Kibum is, bár
szerintem Minisüti ezt pont nem hallotta, mert nagyon el volt foglalva a női
hangja kidolgozásában.
- Ajándék - visítottam el magam én is.
-
Szellem, viselkedj - fenyegetett meg az ujjával Aron, de csak egy nyelvöltést
kapott.
-
Jó legyen - emelte meg a hangját Key, mire mindenki elhallgatott - ott van egy
cetli mindenkinek az asztalon. Írjatok rá valami olyat, ami segít megtalálni az
ajándék helyét, aztán kezdjük a nyomozást - adta végre meg magát Kulcs.
Azonnal odasietett mindenki az asztalhoz.
Aron az enyémet is kitöltötte, azt írtuk rá, hogy egy olyan helyen van, ami
szimbolizálja önmagát. Ezek után Aron írt egyet magának is, majd megnevezte az
illetőt. Ezek után ez össze lett keverve, hogy senki ne tudja meg, hogy ki húzta
őt.
- Jaj, de rendes itt valaki… - sóhajtott
Puli – azt írja, hogy úgyis nyomozó vagyok, keressem meg, de ne féljek, a házon
belül van. Köszönöm ezt a sok segítséget…
Mindenki röhögni kezdett.
- Igaza van – vigyorgott Aron, majd
elolvasta a sajátját, miközben odanyújtotta nekem az enyémet.
- Aron, előbb keressük meg a tied, aztán
segíts nekem, jó? - meredtem rá boci szemekkel, ugyanis egyedül hiába találtam
volna meg, esélyem sem lett volna megfogni.
- Rendben - mosolygott és megmutatta a
cetlijét.
- Nos, szerintem induljunk fel, és nézzük
meg a macskánál – biccentettem, mire elindultunk. Mindenki keresgélni kezdett,
és nagyon jól mulattunk. Aron nagyon alaposan nézett át mindent a szobájában, a
macskacuccok között, de nem igazán találtunk semmit. Nagyon jól eldugta az
illető…
- Megvan! – kiáltottam a macskaalom
mögül. Aron azonnal felpattant, és odasietett.
- Hogy találtad meg?- sietett oda mellém,
és felkapta a dobozát.
- Hát tudod, az van a cetlin, hogy
egyetlen szerelmed trónkelléke -
vakartam meg a fejem.
- Jó, de én a macskaházra gondoltam, nem
a macskabudira - röhögött Aron. Ja, normális esetben én is arra gondoltam
volna, de ebben a csapatban nincs olyan tag, akire illene a normális jelző.
- Ne is foglalkozz vele, van, hogy a
nyomozó sem tud mindent - kacsintottam.
- A tieden mi is volt? - vette elő a
másik cetlit - kedvenc helyed - olvasta fel.
- De hát az a park, ott nem lehet -
kezdtem el gondolkodni.
-
Házon belül gondolkodj - emlékeztetett Csirkepapi.
- Hát… igazából nincs kedvenc helyem –
kicsit elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lehetne az, és aztán megszállt az
ihlet angyala.
- Na? Mégis van?
- Van ám! Gyere! – azzal elindultam a
szobából kifelé, és céltudatosan a kedvenc helyem felé mentem Aronnal. Nagyon
izgatott voltam, meg kíváncsi, mert nem tudtam, hogy kitől mit kaptam, és csak
azért, hogy korrektek legyünk, Aron nem hagyta, hogy lássam, mit vásárolt.
Mondjuk, szerintem pont ez nem volt korrekt, mert ő tudta, hogy én mit adtam az
ismeretlennek, ő azonban mégis leszidott, amikor oda mertem nézni.
- Jongin, hova rohansz? - kapkodta a
lábait utánam.
- Nem hiszem el, hogy nem tudod mi a
kedvenc helyem - torpantam meg, és csalódottan néztem rá. - Mit szeretek
csinálni, illetve mit tudok? - kérdeztem reménykedve – Várj, segítek,
számítógép - adtam meg neki egy hatalmas segítséget.
- Tévézni - csillantak fel a szemei. Na
jó,szóval nem tudja.
- Ja, azt azért nézem, mert különben
szétunnám a fejem egész éjjel - morogtam kissé mérgesen - Letagadom, hogy
ismerlek - fenyegettem is meg, hátha eszébe jut. - Dolgozószoba? - kérdeztem
félve, és megint csak egy kíváncsi nézést kaptam.
- Komolyan nem tudom... vagyis a
forgószék - kiáltott fel, és megelőzve engem sietett oda.
Azt azonban nem hagyhattam, hogy
leelőzzön, így utána rohantam, és amíg ő az ajtóval szöszmötölt, addig én
átrohantam a falon. Aztán megláttam. Egy kicsi, alaposan becsomagolt dobozka
pihent a székemen. Mosolyogva sétáltam oda, és megnéztem. Helyes kis
csomagolópapír volt.
- Esküszöm, hogy nem tudom, ki adta –
álmélkodva nézegettem a kicsi ajándékomat.
- Kinyithatom? – kérdezte hirtelen Aron.
Bólintottam. Szerintem izgatottabb volt, mint én. Mikor kicsomagolta az
ajándékom, letette elém az asztalra. Komolyan, abban a pillanatban sírtam volna
el magam, de nem tudtam. Két Agatha Christie könyv feküdt előttem.
- Kitől kaphattam? - kérdeztem tőle,
felnézve rá, ugyanis közben lecsüccsentem. Aron csak némán kinyitotta a felső
könyvet, így láttam az első oldalra írt szöveget, ami így szólt: Az első közös karácsonyunk emlékére. Sok
szeretettel: Kwak Aron Csirke.
Egy ideig csak csendben olvasgattam
többször is a pár sort, aztán felugrottam és megpróbálkoztam egy öleléssel.
Igaz nem volt túl igazi, de a szándék volt a lényeg.
- Nagyon szépen köszönöm - motyogtam
zavaromban.
- Nincs mit – válaszolta – igazából
örülök, hogy téged kaptalak, mert nem tudom, hogy Key minek örült volna.
Mindenesetre mindenkinek volt egy Jongines ajándéka is, mert neked mondjuk egy
parfümöt nem lehetett volna adni. Bár egy szuper könyvnek nem lehet ellenállni,
így én mindenképp azt vettem – a végén megjelent az arcán egy gyermeki vigyor.
- Szerinted már mindenki megtalálta az
ajándékát? – mosolyogva nézegettem a két könyvet.
- Amíg olvastál, addig lehetett hallani
Puli szitkozódását az udvarról, szóval szerintem nem – nevetett fel.
- Ezt látnom kell – rohantam az ablakhoz,
és kinéztem. Valóban ott volt Puli, aki össze-visszakutakodott - Ugye, tudja, hogy nem kinn van az ajándéka?
- Kétlem.
- Kikiabálsz neki, hogy bent vannak az
ajándékok? - pislogtam az ablaküvegnek, ami nem verte vissza a tükörképem.
- Héj Blöki, rossz helyen szimatolsz,
mert a nyom a falakon belül található - kukkantott le Taeminre, aki szitkozódva
indult el a bejárat felé. Közben Key ujjongását is hallottuk, szóval megtalálta
az ajándékot.
Illetve Jungkook is dumált már. Aron rám
nézett, én vissza rá, majd felvette az ajándékainkat, és lesiettünk. Ő még nem
bontotta ki a sajátját, és emiatt szörnyen kíváncsi voltam.
- Szerinted kitől kaptad? - kérdeztem,
mikor már leértünk.
- Nem tudom - gondolkozott el egy
pillanatra Csirke - majd meglátom.
- De megöl a kíváncsiság - nyávogtam. A
kanapén már ott ült Minho, Jungkook a földön bontogatott, Key meg éppen haladt
le.
- Megvagytok? - nézett ránk Key és
gyorsan befoglalt egy helyet a kanapén.
- Már csak Taemin, Jonghyun és Eli
hiányzik - mondtam Aronnak.
- Eli volt az első, csak elment a fürdőbe
- szólt közbe Minho.
- Értem - biccentettem, majd lehuppantam
melléjük - Puli elég kis szerencsétlen. Kintről zavartuk be.
- Tudom, hallottam - mosolyodott el Minho
- mindenesetre én élvezem, hogy ennyire nem lát a szemétől.
- Én már átestem az ajándékán, de nem
fogok megszólalni. Pedig most is a házban köröz - szedegette le a
ragasztócsíkokat Key a csomagolásáról. Olyan óvatosan húzta le a papírról, hogy
már rossz volt nézni.
- Uram atyám - jött Jonghyun hangja a
spájzból. A végén még kutyaszalámit kapott, és annak örült ennyire.
- Hát még az enyém – sóhajtott Eli,
közben lekullogott a lépcsőről – Az a ketrec még mindig ott van, és nem találja
meg az a szerencsétlen, vagy már megtalálta, csak kihúzni nem tudta?
Automatikusan arra pillantottam, amerre
Eli nézett, bár őszintén meg kell vallanom, hogy én nagyon nem láttam semmit a
jól fedő takarónak köszönhetően.
- Nézzétek! Kaptam egy méregdrága bort –
Rexi csillogó szemekkel ugrált ki hozzánk. Esküszöm, olyan volt, mint egy
kisgyerek.
-
Ez a ház akkora, hogy holnap sem találom meg az ajándékomat – morgott Puli,
miközben kisétált a fürdőszobából.
- Basszus, nyisd már ki a szemed – sóhajtotta
Kyoungjae unottan.
- Ennél jobbam nem megy - nyafogott Puli.
- Akkor most menj le négykézlábra, és
szimatold végig ezt a nappalit, hátha belevered a fejed valami olyanba, ami
amúgy nem idevaló - vakarta a tarkóját kínjában Minho. Persze, Puli nem ment le
kutyába, de elkezdett nézelődni, kb. tíz percig. Aztán végre elindult a valami
felé és levette róla a takarót.
- Kaptam egy Tapsihapsit - kezdett el
örömében táncolni.
- Istenem, azt hittem, hogy ott fog
szerencsétlen megöregedni – Eli halványan elmosolyodott, majd lehuppant Minho
mellé.
- Te ma nagyon formában vagy – sóhajtotta
Taemin, majd kihúzta a dobozt a nappaliba. Hát, jól fel volt szerelve. Volt
itatója, szénája, alma, meg a ketrec tetején minden ilyen. A nyuszika kicsi
volt, vörös színű, és hatalmas szemekkel rendelkezett. Az új tulajdonos azonnal
kiemelte őt a ketrecből – Juj, de kis pici vagy – cuppogott neki, mintha nem is
tudom, mije lett volna, de rosszabb volt, mint Key meg Jojo.
- Szóval, ki mit kapott, és kitől?-
kérdezte Taemin.
- Én egy bort kaptam Elitól, köszönöm -
fordult az említett felé.
- Boldog karácsonyt. Én Keytől egy
playboy tusfürdőt, köszönöm.
- Szívesen. Én Kaitól kaptam egy cuki
szarvas mintás sálat. Pont illik a pulcsimhoz, szeretlek Jongin - küldött egy
puszit felém.
- Nincs mit. Én Papustól két Agatha
könyvet.
- Én Taemintől kaptam egy 3D-s puzzle-t.
Nagyon jó ajándék - mosolygott a nyuszit szorongató felé.
- Nekem Jonghyun vett egy kosárnyi
édességet. Van benne gumicukor, csoki, nyalóka, keksz, minden - nyáladzott
Süti, majd kivett egy kekszet - ezt megesszük?
- Meg - biccentett Key, mintha valami
engedékeny anyuka lenne.
- Én kupont kaptam egy szuper kis
konditerembe, meg egy pizsama-pólót, azzal a felirattal, hogy elmúltam húsz
éves, most már legálisan csinálhatom azt, amit eddig illegálisan tettem. Nagyon
szuper, Kookie - magyarázta Minho, közben hősiesen tűrte, ahogy a csaja beleült
az ölébe az új gyerekükkel.
- Na, akkor mind megvagyunk az
ajándékokkal - sóhajtotta elégedetten Aron.
- Film? - kérdezte Minho, mire Kookieval
egyszerre nyögtünk fel. - Mi a bajotok? - nézett értetlen fejjel ránk.
- Tegnap is filmeztünk - magyarázta
Sütike.
- Ja, inkább menjünk ki a hóóóba -
tapsoltam lelkesen, mint egy nyalókát kapott kisgyerek.
- Az hideg - jelentette ki elfintorodva.
- Meg nedves - tette hozzá Key, mire
mindketten felsóhajtottunk. Csirkepapi természetesen azonnal mellénk állt, és
boldogan szavazott a mi javaslatunkra.
- Ne már, csak egyszer van hó egy évben -
jelentette ki vigyorogva.
- Jó, menjünk.
- Király - ugrott fel Jungkook, de Key
két lépés után elkapta.
- Előbb öltözz fel rendesen, beteg
leszel, ha így mész - engedte el a gyereket, aki hatalmas bólogatások közepette
hátrált az ajtóhoz. Gyorsan felhúzta a cipőjét, kabátját, sálját, sapkáját és kesztyűjét,
aztán topogott, hogy menjünk már.
- Van jégkorcsolyátok? - kérdezte
hirtelen Jonghyun, mire a csapat bólogatni kezdett.
- Neked nincs is - Taemin a homlokát
ráncolva fordult Coloshoz, aki csak a csomagjaira bökött.
- Már van.
- Szuper. Tudok egy tavat, ami mindig
nagyon jól be van fagyva, és elég hangulatos is. Vannak arra dombok, nekünk meg
van kettő szánkónk - sorolgatta Rexi lelkesen.
- Akkor útra feeel - kiáltottam én is, és
átszáguldoztam az ajtón a kocsiig. Régen imádtam korcsolyázni, bár szellemként
sajnos még elcsúszni sem tudok. Maximum röhögök a többi béna csapattárson,
úgyis fognak párszor esni, ismerve a tehetségüket.
- Kai, szánkózunk - szaladt ki utánam
Jungkook, majd megláttam a csapat többi tagját is. Két szánkó volt, az egyiken
Key ült, a másikon Puli, míg a két húzó Eli és Jjong lett. Minho meg Csirkepapi
nevetgélve kullogtak hátul.
- Válassz, hogy hova ülsz - kiáltotta
lelkesen Jjong felém fordulva.
Természetesen Keyhez ültem, mert Jjong
vezetési stílusát biztonságosabbnak éreztem. Mondjuk, szánkóhúzáshoz nem kell
jogosítvány, de akkor is.
-
Persze, nekem kelljen nagyobb súlyt vonszolnom - röhögött Eli, de nem úgy tűnt,
hogy megkottyan neki Kookie súlya.
- Eli, te egy bivaly vagy, simán elbírsz
velük - futottunk el mellettük.
- Csak szeretnéd, én nyerek - indult meg
mögöttünk ő is. - Hé! - kiáltott Eli, majd száguldozni kezdett utánunk.
Megfordultam, hadd lássam őket közeledni, és hadd szóljak, ha sietni kell.
- Rexi, gáz van! - kiáltottam
kétségbeesetten, mire a kicsiny pónim száguldozni kezdett. A vicc az volt, hogy
Aron meg Minho késve vették észre, hogy mi már elmentünk, ezért szaladtak
utánunk.
- Olyanok vagytok, mint a kisgyerekek -
állt meg mellettünk lihegve Minho.
- Mi az pajti, nem bírod az iramot? -
veregette háton Aron.
- De bírom, csak marha nagy a hó, és
rettentő hideg van - húzta be a fejét teljesen. Ő volt a legjobban felöltözve,
mert egy nagy pufi kabátot vett magára, a vastag kötött sálát, amit teljesen az
orráig felhúzott. Olyan volt, mint egy eszkimó, de tény, hogy baromi jól nézett
ki. Arról meg már nem is akarok beszélni, hogy mennyi pulcsit öltött magára.
- Hát, öt kiló ruhában nekem is nehezemre
esne mozogni - jelentette ki Eli. Minho csak vállat vont.
- Utálom a telet. Hideg van, esik a hó,
valami borzalom az egész. Mást se tudsz csinálni, csak otthon melegedni, vagy
megfagysz, a pizsama meg kényelmetlen - sorolgatta a problémáit. Én mindig is
szerettem a telet, meg a havat, mindig jól elszórakoztam télen, és sokkal jobb
programjaim voltak, mint nyáron.
- Ez fura, tekintve, hogy téli gyerek
vagy - ráncolta a homlokát Puli. Azt tudtam, hogy ő nyáron született, ennek
ellenére imádta a havat.
- Sosem szerettem. Utálok fázni, télen
meg mást sem lehet...
- Fejezd be a hisztit óriás óvodás, és
szállj be az autóba - szólt rá Aron, aki közben beült a volán mögé. Mi is
ugyanígy tettünk, Eli meg Jonghyun betette a szánkókat a csomagtartóba.
- Rendben - dünnyögte Colos, és beült a
másik autóba, Taeminhez.
A negyed óra utat csendben tettük meg.
Kookie meg én csak azért hallgattunk, mert Key azt mondta, ha megszólalunk nem
lesz szánkózás, márpedig az nem történhet meg. Éppen ezért csak csendben néztük
a hóval fedett fehér tájat. Egyszerűen gyönyörű volt, ebben az évszakban ez a
legszebb. Meg persze a Karácsony, mert az olyan meghitt volt, hogy mindig kicsordult
a könnyem. A boldogság ünnepe volt a legjobb mindig is. Sosem kértem semmit, de
mindig kaptam, én meg általában dolgoztam, hogy ne a szüleim pénzéből vegyek
nekik ajándékot. Az akkori barátaim is mindig kaptak valamit, de ők lényegesen
vacakabb ajándékokat adtak nekem. Kivéve persze Jinkit, aki mindig
színházjegyet vett nekem, és persze, mindig el is vittem őt a csapattal. A
többiekre sem haragudtam, mert legalább kaptam valamit, mert ők nem voltak
milliomosok. Egyszer Sehun is megerőltette azért magát, mert megvette nekem azt
a siltes sapit, amit kinéztem magamnak. Nem volt olyan mérhetetlenül drága,
viszont azonnal megtetszett.
- Kai, te nem szállsz ki? - lebegtette
meg előttem a kezét Eli.
- De, persze - tértem vissza a valóságba,
és követtem a többieket. Jó volt hallani, ahogy a még érintetlen friss hó
ropogott a bakancsaik alatt. Én is nagyon szerettem, amikor még éltem, de
bűntudatom is volt mindig, hogy tönkretettem a tökéletesen álló fehér takarót.
Aron automatikusan mellém lépdelt, Colos Taemint és Keyt húzta szánkón, Eli
Jungkookot, ahova Jonghyun is csatlakozott. - Jonghyun, legközelebb matricát
ragasztok a szánkóra, hogy T-rexet nem szállítok - röhögött a saját hülyeségén
Eli.
- Most miért? - kérdezte lehangoltan
Jjong. Persze csak megjátszotta, de ha bevetette a kölyökkutya szemeket, akkor
még azt is elhitte neki az ember, hogy az elefántok rózsaszínek és repülnek.
- Azért, mert negyven tonnát nyom a
súlyod - rántotta meg hirtelen a szánkót Galamb, mire Kookie lezúgott hátulról.
- Jól vagy? - torpant meg Csirkepapi,
majd a többiek is.
- Juhú, hóangyal - visított fel Sütike,
közben mozgatta kezét-lábát.
- Néha elgondolkodom azon, hogy te hat,
vagy tizenhat vagy-e - csóválta a fejét Kyoungjae, mire felnevettünk.
- Tizenhat! - kiáltotta Sütike, miközben
folytatta az igen fontos tevékenységét.
- Egyszer a testvérem elhitette velem,
hogy a sárga hó az limonádé, én meg elhittem. A gáz az volt, hogy ettem is
abból - mesélte Aron. Engem már az is meglepett, hogy volt testvére... de ezen
konkrétan visítottam.
- Arooon, ez már a gusztustalanság
határa, de neked úgy néz ki útleveled van hozzá - fintorgott Taemin, és közben
meg is rázta magát.
- Nem tehetek róla, kicsi voltam -
mentegetőzött Csirke.
- Akkor is gusztustalan - hahotázott Key.
Hát igen, megint fel lett dobva a hangulat.
-
Na, akkor menjünk, a tó itt van a domb alján - mutatott Jonghyun a kisebb
hegyre. Oké, én nem tudok elfáradni, de ez hatalmas volt.
Szerettem az ilyen összefüggésekkel teli
dolgokat.
- Az húzza fel a szánkót, aki le is megy.
Nem dolgozunk feleslegesen - szólt Minho, és el is indult a dombon felfelé,
maga után húzva Pulit és Kulcsot.
- Ez egy jó meglátás - indult meg Eli is,
Rexivel és Kookieval. Mi Aronnal szépen sétáltunk utánuk.
- Figyeld meg, hogy a domb felénél nem
fogják már bírni - biccentett a két rénszarvas felé.
- Ebben én is biztos vagyok - röhögtem ki
őket.
- Amúgy, élvezed az első karácsonyod
szellemként? - kérdezte egy halvány mosollyal a száján.
- Nagyon, mert jó társaságban vagyok, bár
a szüleim hiányoznak, meg az is, hogy nem érezhetem a hideget meg a havat -
vontam vállat, mert azért annyira nem zavart a mondanivalóm második fele.
- Azt elhiszem - biccentett, és közben
lassan haladtunk felfelé.
- Nem is tudtam, hogy van testvéred -
váltottam hirtelen témát, mire felém pillantott.
- Már tudod. Adam a neve, és öt év van
köztünk. Egy időben nagyon szerettük egymást, de mostanra nem is beszélünk.
Féltékeny lett rám a sikereim miatt, ezért eléggé eltávolodott tőlem. Nem
szeretek erről beszélni, de igazából nem zavar már. Mostanra túlestem az akkori
traumán - válaszolt, miközben baktattunk felfelé. Épp válaszolni akartam, de
hirtelen Eli meg Minho belefordították a szánkókat a hóba, és felrohantak az
üres járművekkel.
- Ez mi volt? - tudakoltuk az éppen
feltápászkodókat.
-A két hülye versenyezni akar, de túl
nehezek vagyunk, ezért ezt tették. De esküszöm, megölöm őket, ha felértünk -
fújtatott mérgesen Key. Igaza volt, ez aljas húzás volt tőlük.
-
Majd segítünk nektek - bíztatta Aron, én meg a fejemet fogtam. Érdekes dolgok
lesznek még az este, az már tuti.
- Ettől függetlenül vicces volt -
kacagott Jungkook. Hát, legalább valaki élvezte.
- Annyira nem - Puli gyorsan felsietett,
mi meg kapkodtuk utána a lábainkat, de a domb tetejéről már csak Galamb, és
Colos lesiklását láthattuk.
- És még én vagyok gyerekes - fordult oda
Aronhoz Sütike.
- Bocsánat, tévedtem- sóhajtotta Csirke,
és elindultunk lefelé. Taemin természetesen hozta a formáját és hanyatt esett a
hóban. Nem is ő lenne.
-
De béna vagy, ember - kaparta fel Rexi, és a karjánál fogva vezette a Pulinkat.
- Szerencséd, hogy nem vagyok féltékeny
típus - morogta Kulcs, de ezzel a megjegyzésével csak egy újabb röhögéslavinát
indított el közöttünk.
- Pont te nem vagy - törölgette a szemeit
a pasija.
- De szerintem még jól is járnál a
cserével, mert Minhoval nagyon jól lehet pénzt költeni - fordultam hátra
Kulcshoz, aki hevesen bólogatott.
- Igaz.
- Most elképzeltelek titeket egy párként.
Lehet, hogy tele lennétek márkás cuccokkal, de elvásárolnátok az összes
pénzeteket - kacagott Sütike.
- Baszki, te részeg vagy? Maár harmadjára
esnél pofára, ha nem tartanálak - Jonghyun morgására mindenki hátra pillantott.
Szegény Puli úgy csúszkált a havon, mint valami esetlen.
- Alapjáraton elesek a saját lábamban, de
ez a hó nem segít - nyüszítette Taemin.
- Komolyan, csoda, hogy Minho még nem
csinált rólad videót és tette fel netre. Marha sok pénzt lehetne vele keresni -
mormogott tovább Rexi, mire hirtelen mindketten elterültek. Mi csak értetlenül
álltunk a helyzet előtt.
- És még te szólsz be - kacagott Taemin.
- Itt egy faág – söpörte el a havat
Jjong, de nem volt ott semmi - Esküszöm, valamiben elestem - mentegetőzött, de
senki nem hitt neki.
- Tudjuk, nyugi - kacsintott Kulcs
nevetve, majd folytatta az útját. Néha ő is megcsúszott, de nem volt annyira
veszélyes. Természetesen én álltam a legstabilabban, ez az állapot pedig
egészen addig tartott, amíg le nem értünk. Ott ugyanis már mindenki biztosabban
mozgott.
- Azt hittem fent maradtok - szólt be
Minho.
- Ha a csajod nem esett volna el fél
percenként, akkor már itt lennénk - válaszolt Aron mosolyogva.
- Tudom, szegény nagyon béna - ismerte be
nagy vigyorral a képén Minho.
- Ki a béna? - kérdezte Taemin, és ezzel
egyidőben egy hatalmas hógolyó találta arcon Colost.
- Hógolyó csata! - kiáltotta el magát
Jungkook, és megformázva a kis golyót, Elinak dobta.
- Te kis kobold - röhögött Galamb, és
folytatta.
- Még egyszer boldog karácsonyt, Jongin -
mosolygott mellettem Aron, közben a kisebb csataterületet figyelte.
- Neked is, Csirkepapi - viszonoztam a
gesztust. – Gyere, csatlakozzunk mi is - biccentettem a többiek felé. Neki sem
kellett kétszer mondani, mert pillanatokkal később már ő is dobálózott. Az első
szellemkarácsonyom is remekül telt el, az új családommal.
