Karácsonyi Különkiadás

 Sziasztok!

Karácsony alkalmából hoztunk nektek egy kis oneshotot. Ennek semmi köze a történethez, nem folytatás, csak mi is nagyon megkedveltük a szereplőket, és arra gondoltunk, hogy összedobunk egy kis Karácsonyi sztorit is velük ^^

További kellemes ünnepeket kívánunk :* 

Karácsony. Most komolyan, egy szellemnek is lehet karácsonya? Hiszen nem tud semmit fogni, venni és még kapni sem, mivel nem tudja használni. És mégis, egy nagyon jó hangulatú, boldog karácsonyom volt. Köszönhetően a barátaimnak, akikre mindig számíthattam, és most sem okoztak csalódást.

- A karácsonyfát feldíszítettük - jött be a konyhába Aron és Taemin.

- Mi megterítettünk az étkezőben - csatlakozott Kookie és Jonghyun. Én Keyvel és Elial voltam a konyhában, akik az ünnepi vacsorát főzték.

- Remek, mi is mindjárt kész vagyunk - mosolygott Key.

- Mit eszünk? - kérdezte Puli.

- Finomat - kacsintott Kibum, és kivette a sütőből a frissen sült süteményt. Aron közben a mobilját buzerálta.

- Minho írt, hogy mindjárt jön - jelentette ki - amúgy miért nekem ír mostanában?

Puli megvonta a vállát.

- Mert szórakozik.

- Rendben - vont vállat Csirke és visszasüllyesztette a készüléket a zsebébe.

- Addig üljünk le a nappaliban, míg elkészül a kaja - mutatott a helység felé Taemin.

- Én a helyemen maradok - futottam a fotel felé, és gyorsan bevágódtam.

- Hé, az az én helyem! - nyafogta Jungkook, de végül inkább a földön végezte. Ekkor kinyílt az ajtó, és berobogott Choi Minho rajta, kezében nyolcszáz zacskóval.

- Jó reggelt! - köszönt vigyorogva, és a fa alá tette az ajándékokat.

- Délután négykor? - vonta fel a szemét Puli, majd felpattant, és azonnal egy csókkal üdvözölte szerelmét.

- Mi ez a rengeteg holmi, kilakoltattak? - vigyorgott Csirke a sok szatyorra mutatva.

- Ja nem, csak még nem mentem haza, hanem egyből idejöttem a szüleimtől - magyarázott lelkesen, közben lehámozta magáról Pulit és megszabadult a kabátjától és a bakancsától.

- Szeretlek - bújt ismét szerelme mellkasába a nyomozó.

- Én is szeretlek - adott puszit a feje búbjára a másik. Olyan aranyosak voltak együtt, hogy meg kellett őket zabálni. Annyira boldog voltam, hogy tulajdonképpen én hoztam őket össze, hogy már az is megfordult a fejemben, hogy szerelmi tanácsadó leszek. Bár, akkor mindenki belém szeretne…

- Jó sok ajándékot begyűjtöttél – Kyoungjae érdeklődve vizslatta a díszszatyrokat. Megjegyzem, én is, csak én láthatatlanná válva. Általában ruhát kapott, de láttam egy társast, egy könyvet, és egy focilabdát.

- Tudom. Hiába mondom, hogy nem kell semmi, mindig agyonvásárolnak – sóhajtotta unottan, majd elrejtett a többi között egy kicsi, gondosan becsomagolt dobozkát.

- Szerencsétlen… - Puli igyekezett olyan képet vágni, mintha sajnálta volna őt, de ez nem nagyon ment neki.

- Szerintem egyikünknek sincs oka irigykedni, hiszen megvan mindenünk - vont vállat Key - most pedig egy kis feladat vacsora előtt - fogott a kezébe egy kalapot.

- Bűvészkedünk? - pislogott nagyokat Kookie.

- Nem, csak kihúzzuk a neveket és elrejtjük az ajándékokat, hogy vacsora után megkereshessük őket - nyújtotta a kalapot az első embernek.

- Így még sosem csináltam – vigyorgott Jungkook – mindig előre tudtam, hogy kit húzok.

- Én akarom elsőnek – kiáltottam, és már ott is voltam a kalapnál. Egy darabig értetlenül álltam előtte, majd felpillantottam a legjobb barátomra – Csirkepapi, segítesz?

- Persze – bólintott Aron, majd mellém lépkedett – Melyiket szeretnéd?

- Azt – mutattam, mire kivette a mellette levőt. Jaj, Aron, nem lehetsz ilyen béna… - az ez mellettit. Baloldalon. Némán bólintott, visszadobta a kis cetlit, majd kihúzta azt, amelyiket kinéztem magamnak. Széthajtogatta a papírt, és megmutatta az illetőt.

- Majd segítesz eldugni az ajcsit? - meresztettem kistehén szemeket, ő pedig egy aprót bólintott. Közben a többiek is kihúzták a saját papírjukat, és egy-ketten igen meglepő fejet vágtak. Gondolom nem arra a személyre számítottak.

- Akkor indul az óra, mindenkinek öt perce van - szólalt meg ismét Key, aki önszántából vette magára a játékmesteri posztot.

Aron felkapta az ajándékomat, meg a sajátját is, és felsietett az emeletre. Nagyon hosszasan nézegetett megfelelő helyet, de végül azt hiszem, hogy a legjobbat választotta, és bedugta Key ruhái közé a kicsi dobozomat.

- Itt megfelel? – kérdezte, mire bólintottam. Elővette a filctollat, és gyorsan ráfirkantotta az illető nevét.

- Köszi a segítséget – vigyorogtam rá egy ezer wattos vigyorral. Visszamosolygott.

- Nincs mit, de most menj le, mert szeretném én is eldugni a saját ajándékomat.

- Oké, az asztalnál találkozunk - integettem neki, és lerohantam az étkezőbe. Minhon és Jonghyunon kívül mind ott voltak, ja meg Aron sem.

 - Még van másfél percük - nézte az óráját Kulcs.

- Meglesznek, és ha azt nézed Aron Jonginnek is segített, szóval neki nehezebb - magyarázott Kyoungjae.

Ennek ellenére Csirke viszonylag hamar felbukkant, és robogott le. Nagyon büszke voltam ám rá a gyorsasága miatt. Rexi nyomban utána jött, Minho pedig az idő lejártakor, de egészen pontosan érkezett. Ez is ritka volt tőle.

- Akkor most keresünk? - kérdezte Puli a játékvezetőt.

- Nem, most hagyjuk pihenni az ajándékokat, és leülünk vacsorázni - mutatott a gyönyörűen megterített asztalra.

- Majd eszünk utána - nyafogott Jungkook

- Felejtsd el, kicsike, ha egyszer Kibum azt mondja utána, akkor utána - veregette meg a hátát Jonghyun.

- De az ajándékok...

- Megvárnak - kacsintott Minho, és felkapta Jungkookot. Nevetve szaladt vele körbe-körbe az egész házban. Jungkook visongva kapálódzott, de nagyon jól mulatott ő is.

- Nagyszerű apa lenne - olvadozott Pulika.

- Igen, csakhogy mi sosem fogunk nekik gyereket szülni - mosolygott Key is, és még a hangja sem utalt arra, hogy bánná a dolgot.

- Millió megoldás van már, szóval emiatt ne izguljatok - nevetett Aron is.

- Igaz. Vacsora! - kiáltotta el magát mellettünk Kulcs, mire mindenki pillanatok alatt elfoglalta a helyét. Még az elején Key megengedte, hogy én üljek Jonghyunnal szemben a második asztalfőn, ezért én ott is foglaltam helyet.

Mindenki leült enni, így egész nagy csend lett. Nagyon rendesek voltak mind, hogy a családi vacsora helyett velem voltak, hogy ne érezzem magam rosszul.

- Aron, hol a cica? - kérdezte hirtelen Colos. Csirke felvonta a szemöldökét.

- Legutóbb a szobámban láttam. Miért? - fürkészve nézett Colos szemeibe, aki egy pillanatra habozott.

- Hát... jó lenne... ha velünk enne...? - dadogta. Oké, az tiszta volt, hogy hazudott, de kíváncsi voltam, hogy ennek mi lehetett az oka.

- Jojooo! - visította el magát Aron, mire Jonghyun mellé nyelte a levest, Taemin meg eldobta a kanalat. Mármint nem halt meg, hanem elhajította az evőeszközt egy számára biztosabb helyre, gondolom. Ennek ellenére Csirkepapi kiabálása hatásos volt, mert a cica kétszázzal bukfencezett le a lépcsőfokokon. Szerintem ő sem értette miért ilyen sürgős a dolog.

- Menj Minho bácsihoz, mert keresett - mutatott a hatalmas óvodásra.

A cica egy darabig értetlenül nézett, majd követte az utasítást, és felpattant Coloska ölébe, aki megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Ugye, hogy sokkal jobb? - vigyorgott körbe. Taemin csak felsóhajtott, majd megsimogatta a párjánál lévő állatot.

- Imádnivaló kis dög - mosolygott.

- Akkor most, hogy mindenki itt van, folytassuk az étkezést - tette le Key Jonghyun elé a pohár vizet, aki nem bírta abbahagyni a köhögést.

- Jó étvágyat - vigyorogtam, és bár nem tudtam enni az ünnepi ételekből, nagyon jól éreztem magam.

A főétel mellé előkerült a pezsgő is, amit mindenki nagy lelkesedéssel köszöntött. Nagyon reméltem, hogy most nem rúgnak be, mert a kincskeresést nagyon vártam már.

- Te hogy kerülsz amúgy ide? - kérdezte hirtelen Puli Minisütit. Jungkook elmosolyodott.

- Úgy, hogy megkértem a szüleimet, hogy hadd legyek veletek szentestén, mert amúgy sem szeretek a nagypapiékkal vacsorázni. Mindig csámcsog, és folyton belekerül a kajámba valami a szájából...

- Fúúúúj - a csapat egyszerre borzadt össze, sőt, még a cica is abbahagyta az evést Colos tányérjából.

- Na, most már legalább értitek - vigyorgott önelégülten Sütike. Szerencse volt, hogy én nem ettem, mert tuti a mosdót kellett volna igénybe vennem.

 - Akkor, ha befejeztétek, hozom a sütiket - állt fel Eli az asztaltól, és elvéve a konyhába ment, hogy egyszerre három nagy tálca desszerttel jöjjön vissza. Olyan szabályosan hozta ki őket, hogy kételkedni kezdtem nem volt - e valamikor pincér.

- Bejgli nincs? - ijedt meg Taemin.

- De van, csak többet nem mertem egyszerre megfogni - válaszolt Galamb.

- Pedig jó pincér lennél - biccentett Jjong, már kevésbé elhaló hangon. Eli csak vállat vont, majd kisietett a bejgliért. Addig a csapat enni kezdett. Jojo Minho öléből Kulcséba került, aki valahonnan megmentett pár darabka sajtot, és a cicának adogatta, így neki is boldog Karácsonya lehetett.

- Mehetünk ajándékozni? - pattant fel az asztaltól Kookie, mikor befejeztük a vacsorát.

- Süti - mordult fel mindenki egyszerre, mire szegény gyerek visszaült.

 - De már akarooom - hisztizett keresztbefont karral. Komolyan, néha agyoncsapnám.

- Ne már, én is akarom - Kisbaba kettő pont nulla szintén nyafogni kezdett, mire Kulcs felnevetett.

- Minho, huszonnégy éves vagy!

- És? - pislogott Colos értetlenül. Igaza volt. Én is huszonegy voltam csak, mégis tudtam úgy gondolkozni, mint egy felnőtt ember. Szóval, a kor nem szimbolizálja a viselkedést.

- Semmi, elfelejtettem, hogy te a menthetetlen gyerekszindrómás tag vagy - sóhajtotta Kibum, és ennyi elég is volt,  hogy mindenki hangos röhögésben törjön ki. Néha voltak nekik is jó beszólásaik, de akkor is az enyémek voltak a favoritok.

- Egy kicsit még bírjatok ki, jó? - kérdezte Key, bár nem tudom mire kellett várni.

- Miért? Mire várunk? - nyávogott Jungkook elnyúlva az asztalon.

- Csodára - válaszolt ösztönösen Kyoungjae - amúgy nem tudom.

- Közös képre - jelent meg Jonghyun az asztalnál a nem éppen tíz wonos gépével.

- És szerinted Kai, hogy a bűnbánatos csodában fog rajta látszódni? - kérdezte Taemin.

 - Sehogy, de mi tudni fogjuk, hogy rajta van, meg majd ragasztok oda egy fejet neki, nem ez a lényeg - fújta fel a pofiját Rexi. Aranyos gesztus volt tőle.

- Erre kíváncsi leszek – sóhajtott Puli – álljunk meg a nappaliban, vagy elég lesz egy asztali fotó is?

- Természetesen állunk a nappaliban – Colos azonnal felpattant, és már neki is állt igazgatni az embereket, hogy tökéletes képet kapjunk. Általában mindenkit beállított, rendezgetett, sőt, Jungkookot még meg is fésülte az ujjaival. Eli-jal persze ezt nem merte megtenni, őt csak illedelmesen megkérte, hogy hova álljon.

- Szerintem így jó lesz – biccentett Rexi, mikor Colos elégedetten melléállt, hogy megnézze a rendezését.

- Szerintem is. Te állsz Key mellett, én meg beszökkenek Minnie-hez.

- Akkor menj, én megnyomom az időzítőt - lökte meg finoman Colost Rexi, aki tette is a dolgát. Jjong még nyomkodott a gépen, aztán besprintelt az asszonya mellé.

- Mondd, hogy lyukas a zoknííí - szólalt meg Aron, de ahelyett, hogy bárki is ezt tette volna hangosan röhögtünk.

- Na ez is egy degenerált fotó lesz - ment vissza a masinához Jjong.

Egy kicsit nyomkodott rajta, majd hirtelen elröhögte magát.

- Olyan lett – biccentett Jungkook még mindig vigyorogva – mutiiiii!

Jonghyun vett egy mély lélegzetet, majd odasétált hozzánk, és megmutatta a képet. Először nagyon jót röhögtünk mind, de aztán észrevettem valami kékes-fehéres maszatot Csirkepapi mellett a képen. Egészen emberi alakja volt.

- Az ott én vagyok?

- Igen, és bár fura, de egész normális alakod van rajta - nézegette Rexi alaposan a képet.

- Várj... most arra utaltál, hogy nincs normális alakom? Dagadt vagyok, vagy sovány? - kezdtem cirkuszolni, mint egy hisztis tyúk.

- Én arra gondoltam, hogy bár felismerhető nem vagy, de látszol - forgatta a szemeit - talán azért ilyen jó, mert a fizikai kapcsod mellett vagy - biccentett Aronra.

- Lehetséges - bólogattam egyetértően.

- Nézzük a jó oldalát, legalább rajta vagy a képen – vigyorgott Jungkook, majd szó szerint felvette a nyúlcipőt, és már el is indult volna – mehetünk ajándékokat keresni!

- Meg a nagy fenéket – kapta őt el Colos, majd csikizni kezdte a kicsit, aki visongva csúszkált a földön, hogy szabadulhasson ettől az érzéstől.

- Igaz, kell egy olyan kép is, amin nem úgy nézünk ki, mint akik most szöktek a diliházból – bólintott Kibum is, bár szerintem Minisüti ezt pont nem hallotta, mert nagyon el volt foglalva a női hangja kidolgozásában.

- Ajándék - visítottam el magam én is.

 - Szellem, viselkedj - fenyegetett meg az ujjával Aron, de csak egy nyelvöltést kapott.

 - Jó legyen - emelte meg a hangját Key, mire mindenki elhallgatott - ott van egy cetli mindenkinek az asztalon. Írjatok rá valami olyat, ami segít megtalálni az ajándék helyét, aztán kezdjük a nyomozást - adta végre meg magát Kulcs.

Azonnal odasietett mindenki az asztalhoz. Aron az enyémet is kitöltötte, azt írtuk rá, hogy egy olyan helyen van, ami szimbolizálja önmagát. Ezek után Aron írt egyet magának is, majd megnevezte az illetőt. Ezek után ez össze lett keverve, hogy senki ne tudja meg, hogy ki húzta őt.

- Jaj, de rendes itt valaki… - sóhajtott Puli – azt írja, hogy úgyis nyomozó vagyok, keressem meg, de ne féljek, a házon belül van. Köszönöm ezt a sok segítséget…

Mindenki röhögni kezdett.

- Igaza van – vigyorgott Aron, majd elolvasta a sajátját, miközben odanyújtotta nekem az enyémet.

- Aron, előbb keressük meg a tied, aztán segíts nekem, jó? - meredtem rá boci szemekkel, ugyanis egyedül hiába találtam volna meg, esélyem sem lett volna megfogni.

- Rendben - mosolygott és megmutatta a cetlijét.

- Nos, szerintem induljunk fel, és nézzük meg a macskánál – biccentettem, mire elindultunk. Mindenki keresgélni kezdett, és nagyon jól mulattunk. Aron nagyon alaposan nézett át mindent a szobájában, a macskacuccok között, de nem igazán találtunk semmit. Nagyon jól eldugta az illető…

- Megvan! – kiáltottam a macskaalom mögül. Aron azonnal felpattant, és odasietett.

- Hogy találtad meg?- sietett oda mellém, és felkapta a dobozát.

- Hát tudod, az van a cetlin, hogy egyetlen  szerelmed trónkelléke - vakartam meg a fejem.

- Jó, de én a macskaházra gondoltam, nem a macskabudira - röhögött Aron. Ja, normális esetben én is arra gondoltam volna, de ebben a csapatban nincs olyan tag, akire illene a normális jelző.

- Ne is foglalkozz vele, van, hogy a nyomozó sem tud mindent - kacsintottam.

- A tieden mi is volt? - vette elő a másik cetlit - kedvenc helyed - olvasta fel.

- De hát az a park, ott nem lehet - kezdtem el gondolkodni.

 - Házon belül gondolkodj - emlékeztetett Csirkepapi.

- Hát… igazából nincs kedvenc helyem – kicsit elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lehetne az, és aztán megszállt az ihlet angyala.

- Na? Mégis van?

- Van ám! Gyere! – azzal elindultam a szobából kifelé, és céltudatosan a kedvenc helyem felé mentem Aronnal. Nagyon izgatott voltam, meg kíváncsi, mert nem tudtam, hogy kitől mit kaptam, és csak azért, hogy korrektek legyünk, Aron nem hagyta, hogy lássam, mit vásárolt. Mondjuk, szerintem pont ez nem volt korrekt, mert ő tudta, hogy én mit adtam az ismeretlennek, ő azonban mégis leszidott, amikor oda mertem nézni.

- Jongin, hova rohansz? - kapkodta a lábait utánam.

- Nem hiszem el, hogy nem tudod mi a kedvenc helyem - torpantam meg, és csalódottan néztem rá. - Mit szeretek csinálni, illetve mit tudok? - kérdeztem reménykedve – Várj, segítek, számítógép - adtam meg neki egy hatalmas segítséget.

- Tévézni - csillantak fel a szemei. Na jó,szóval nem tudja.

- Ja, azt azért nézem, mert különben szétunnám a fejem egész éjjel - morogtam kissé mérgesen - Letagadom, hogy ismerlek - fenyegettem is meg, hátha eszébe jut. - Dolgozószoba? - kérdeztem félve, és megint csak egy kíváncsi nézést kaptam.

- Komolyan nem tudom... vagyis a forgószék - kiáltott fel, és megelőzve engem sietett oda.

Azt azonban nem hagyhattam, hogy leelőzzön, így utána rohantam, és amíg ő az ajtóval szöszmötölt, addig én átrohantam a falon. Aztán megláttam. Egy kicsi, alaposan becsomagolt dobozka pihent a székemen. Mosolyogva sétáltam oda, és megnéztem. Helyes kis csomagolópapír volt.

- Esküszöm, hogy nem tudom, ki adta – álmélkodva nézegettem a kicsi ajándékomat.

- Kinyithatom? – kérdezte hirtelen Aron. Bólintottam. Szerintem izgatottabb volt, mint én. Mikor kicsomagolta az ajándékom, letette elém az asztalra. Komolyan, abban a pillanatban sírtam volna el magam, de nem tudtam. Két Agatha Christie könyv feküdt előttem.

- Kitől kaphattam? - kérdeztem tőle, felnézve rá, ugyanis közben lecsüccsentem. Aron csak némán kinyitotta a felső könyvet, így láttam az első oldalra írt szöveget, ami így szólt: Az első közös karácsonyunk emlékére. Sok szeretettel: Kwak Aron Csirke.

Egy ideig csak csendben olvasgattam többször is a pár sort, aztán felugrottam és megpróbálkoztam egy öleléssel. Igaz nem volt túl igazi, de a szándék volt a lényeg.

- Nagyon szépen köszönöm - motyogtam zavaromban.

- Nincs mit – válaszolta – igazából örülök, hogy téged kaptalak, mert nem tudom, hogy Key minek örült volna. Mindenesetre mindenkinek volt egy Jongines ajándéka is, mert neked mondjuk egy parfümöt nem lehetett volna adni. Bár egy szuper könyvnek nem lehet ellenállni, így én mindenképp azt vettem – a végén megjelent az arcán egy gyermeki vigyor.

- Szerinted már mindenki megtalálta az ajándékát? – mosolyogva nézegettem a két könyvet.

- Amíg olvastál, addig lehetett hallani Puli szitkozódását az udvarról, szóval szerintem nem – nevetett fel.

- Ezt látnom kell – rohantam az ablakhoz, és kinéztem. Valóban ott volt Puli, aki össze-visszakutakodott  - Ugye, tudja, hogy nem kinn van az ajándéka?

- Kétlem.

- Kikiabálsz neki, hogy bent vannak az ajándékok? - pislogtam az ablaküvegnek, ami nem verte vissza a tükörképem.

- Héj Blöki, rossz helyen szimatolsz, mert a nyom a falakon belül található - kukkantott le Taeminre, aki szitkozódva indult el a bejárat felé. Közben Key ujjongását is hallottuk, szóval megtalálta az ajándékot.

Illetve Jungkook is dumált már. Aron rám nézett, én vissza rá, majd felvette az ajándékainkat, és lesiettünk. Ő még nem bontotta ki a sajátját, és emiatt szörnyen kíváncsi voltam.

- Szerinted kitől kaptad? - kérdeztem, mikor már leértünk.

- Nem tudom - gondolkozott el egy pillanatra Csirke - majd meglátom.

- De megöl a kíváncsiság - nyávogtam. A kanapén már ott ült Minho, Jungkook a földön bontogatott, Key meg éppen haladt le.

- Megvagytok? - nézett ránk Key és gyorsan befoglalt egy helyet a kanapén.

- Már csak Taemin, Jonghyun és Eli hiányzik - mondtam Aronnak.

- Eli volt az első, csak elment a fürdőbe - szólt közbe Minho.

- Értem - biccentettem, majd lehuppantam melléjük - Puli elég kis szerencsétlen. Kintről zavartuk be.

- Tudom, hallottam - mosolyodott el Minho - mindenesetre én élvezem, hogy ennyire nem lát a szemétől.

- Én már átestem az ajándékán, de nem fogok megszólalni. Pedig most is a házban köröz - szedegette le a ragasztócsíkokat Key a csomagolásáról. Olyan óvatosan húzta le a papírról, hogy már rossz volt nézni.

- Uram atyám - jött Jonghyun hangja a spájzból. A végén még kutyaszalámit kapott, és annak örült ennyire.

- Hát még az enyém – sóhajtott Eli, közben lekullogott a lépcsőről – Az a ketrec még mindig ott van, és nem találja meg az a szerencsétlen, vagy már megtalálta, csak kihúzni nem tudta?

Automatikusan arra pillantottam, amerre Eli nézett, bár őszintén meg kell vallanom, hogy én nagyon nem láttam semmit a jól fedő takarónak köszönhetően.

- Nézzétek! Kaptam egy méregdrága bort – Rexi csillogó szemekkel ugrált ki hozzánk. Esküszöm, olyan volt, mint egy kisgyerek.

 - Ez a ház akkora, hogy holnap sem találom meg az ajándékomat – morgott Puli, miközben kisétált a fürdőszobából.

- Basszus, nyisd már ki a szemed – sóhajtotta Kyoungjae unottan.

- Ennél jobbam nem megy - nyafogott Puli.

- Akkor most menj le négykézlábra, és szimatold végig ezt a nappalit, hátha belevered a fejed valami olyanba, ami amúgy nem idevaló - vakarta a tarkóját kínjában Minho. Persze, Puli nem ment le kutyába, de elkezdett nézelődni, kb. tíz percig. Aztán végre elindult a valami felé és levette róla a takarót.

- Kaptam egy Tapsihapsit - kezdett el örömében táncolni.

- Istenem, azt hittem, hogy ott fog szerencsétlen megöregedni – Eli halványan elmosolyodott, majd lehuppant Minho mellé.

- Te ma nagyon formában vagy – sóhajtotta Taemin, majd kihúzta a dobozt a nappaliba. Hát, jól fel volt szerelve. Volt itatója, szénája, alma, meg a ketrec tetején minden ilyen. A nyuszika kicsi volt, vörös színű, és hatalmas szemekkel rendelkezett. Az új tulajdonos azonnal kiemelte őt a ketrecből – Juj, de kis pici vagy – cuppogott neki, mintha nem is tudom, mije lett volna, de rosszabb volt, mint Key meg Jojo.

- Szóval, ki mit kapott, és kitől?- kérdezte Taemin.

- Én egy bort kaptam Elitól, köszönöm - fordult az említett felé.

- Boldog karácsonyt. Én Keytől egy playboy tusfürdőt, köszönöm.

- Szívesen. Én Kaitól kaptam egy cuki szarvas mintás sálat. Pont illik a pulcsimhoz, szeretlek Jongin - küldött egy puszit felém.

- Nincs mit. Én Papustól két Agatha könyvet.

- Én Taemintől kaptam egy 3D-s puzzle-t. Nagyon jó ajándék - mosolygott a nyuszit szorongató felé.

- Nekem Jonghyun vett egy kosárnyi édességet. Van benne gumicukor, csoki, nyalóka, keksz, minden - nyáladzott Süti, majd kivett egy kekszet - ezt megesszük?

- Meg - biccentett Key, mintha valami engedékeny anyuka lenne.

- Én kupont kaptam egy szuper kis konditerembe, meg egy pizsama-pólót, azzal a felirattal, hogy elmúltam húsz éves, most már legálisan csinálhatom azt, amit eddig illegálisan tettem. Nagyon szuper, Kookie - magyarázta Minho, közben hősiesen tűrte, ahogy a csaja beleült az ölébe az új gyerekükkel.

- Na, akkor mind megvagyunk az ajándékokkal - sóhajtotta elégedetten Aron.

- Film? - kérdezte Minho, mire Kookieval egyszerre nyögtünk fel. - Mi a bajotok? - nézett értetlen fejjel ránk.

- Tegnap is filmeztünk - magyarázta Sütike.

- Ja, inkább menjünk ki a hóóóba - tapsoltam lelkesen, mint egy nyalókát kapott kisgyerek.

- Az hideg - jelentette ki elfintorodva.

- Meg nedves - tette hozzá Key, mire mindketten felsóhajtottunk. Csirkepapi természetesen azonnal mellénk állt, és boldogan szavazott a mi javaslatunkra.

- Ne már, csak egyszer van hó egy évben - jelentette ki vigyorogva.

- Jó, menjünk.

- Király - ugrott fel Jungkook, de Key két lépés után elkapta.

- Előbb öltözz fel rendesen, beteg leszel, ha így mész - engedte el a gyereket, aki hatalmas bólogatások közepette hátrált az ajtóhoz. Gyorsan felhúzta a cipőjét, kabátját, sálját, sapkáját és kesztyűjét, aztán topogott, hogy menjünk már.

- Van jégkorcsolyátok? - kérdezte hirtelen Jonghyun, mire a csapat bólogatni kezdett.

- Neked nincs is - Taemin a homlokát ráncolva fordult Coloshoz, aki csak a csomagjaira bökött.

- Már van.

- Szuper. Tudok egy tavat, ami mindig nagyon jól be van fagyva, és elég hangulatos is. Vannak arra dombok, nekünk meg van kettő szánkónk - sorolgatta Rexi lelkesen.

- Akkor útra feeel - kiáltottam én is, és átszáguldoztam az ajtón a kocsiig. Régen imádtam korcsolyázni, bár szellemként sajnos még elcsúszni sem tudok. Maximum röhögök a többi béna csapattárson, úgyis fognak párszor esni, ismerve a tehetségüket.

- Kai, szánkózunk - szaladt ki utánam Jungkook, majd megláttam a csapat többi tagját is. Két szánkó volt, az egyiken Key ült, a másikon Puli, míg a két húzó Eli és Jjong lett. Minho meg Csirkepapi nevetgélve kullogtak hátul.

- Válassz, hogy hova ülsz - kiáltotta lelkesen Jjong felém fordulva.

Természetesen Keyhez ültem, mert Jjong vezetési stílusát biztonságosabbnak éreztem. Mondjuk, szánkóhúzáshoz nem kell jogosítvány, de akkor is.

 - Persze, nekem kelljen nagyobb súlyt vonszolnom - röhögött Eli, de nem úgy tűnt, hogy megkottyan neki Kookie súlya.

- Eli, te egy bivaly vagy, simán elbírsz velük - futottunk el mellettük.

- Csak szeretnéd, én nyerek - indult meg mögöttünk ő is. - Hé! - kiáltott Eli, majd száguldozni kezdett utánunk. Megfordultam, hadd lássam őket közeledni, és hadd szóljak, ha sietni kell.

- Rexi, gáz van! - kiáltottam kétségbeesetten, mire a kicsiny pónim száguldozni kezdett. A vicc az volt, hogy Aron meg Minho késve vették észre, hogy mi már elmentünk, ezért szaladtak utánunk.

- Olyanok vagytok, mint a kisgyerekek - állt meg mellettünk lihegve Minho.

- Mi az pajti, nem bírod az iramot? - veregette háton Aron.

- De bírom, csak marha nagy a hó, és rettentő hideg van - húzta be a fejét teljesen. Ő volt a legjobban felöltözve, mert egy nagy pufi kabátot vett magára, a vastag kötött sálát, amit teljesen az orráig felhúzott. Olyan volt, mint egy eszkimó, de tény, hogy baromi jól nézett ki. Arról meg már nem is akarok beszélni, hogy mennyi pulcsit öltött magára.

- Hát, öt kiló ruhában nekem is nehezemre esne mozogni - jelentette ki Eli. Minho csak vállat vont.

- Utálom a telet. Hideg van, esik a hó, valami borzalom az egész. Mást se tudsz csinálni, csak otthon melegedni, vagy megfagysz, a pizsama meg kényelmetlen - sorolgatta a problémáit. Én mindig is szerettem a telet, meg a havat, mindig jól elszórakoztam télen, és sokkal jobb programjaim voltak, mint nyáron.

- Ez fura, tekintve, hogy téli gyerek vagy - ráncolta a homlokát Puli. Azt tudtam, hogy ő nyáron született, ennek ellenére imádta a havat.

- Sosem szerettem. Utálok fázni, télen meg mást sem lehet...

- Fejezd be a hisztit óriás óvodás, és szállj be az autóba - szólt rá Aron, aki közben beült a volán mögé. Mi is ugyanígy tettünk, Eli meg Jonghyun betette a szánkókat a csomagtartóba.

- Rendben - dünnyögte Colos, és beült a másik autóba, Taeminhez.

A negyed óra utat csendben tettük meg. Kookie meg én csak azért hallgattunk, mert Key azt mondta, ha megszólalunk nem lesz szánkózás, márpedig az nem történhet meg. Éppen ezért csak csendben néztük a hóval fedett fehér tájat. Egyszerűen gyönyörű volt, ebben az évszakban ez a legszebb. Meg persze a Karácsony, mert az olyan meghitt volt, hogy mindig kicsordult a könnyem. A boldogság ünnepe volt a legjobb mindig is. Sosem kértem semmit, de mindig kaptam, én meg általában dolgoztam, hogy ne a szüleim pénzéből vegyek nekik ajándékot. Az akkori barátaim is mindig kaptak valamit, de ők lényegesen vacakabb ajándékokat adtak nekem. Kivéve persze Jinkit, aki mindig színházjegyet vett nekem, és persze, mindig el is vittem őt a csapattal. A többiekre sem haragudtam, mert legalább kaptam valamit, mert ők nem voltak milliomosok. Egyszer Sehun is megerőltette azért magát, mert megvette nekem azt a siltes sapit, amit kinéztem magamnak. Nem volt olyan mérhetetlenül drága, viszont azonnal megtetszett.

- Kai, te nem szállsz ki? - lebegtette meg előttem a kezét Eli.

- De, persze - tértem vissza a valóságba, és követtem a többieket. Jó volt hallani, ahogy a még érintetlen friss hó ropogott a bakancsaik alatt. Én is nagyon szerettem, amikor még éltem, de bűntudatom is volt mindig, hogy tönkretettem a tökéletesen álló fehér takarót. Aron automatikusan mellém lépdelt, Colos Taemint és Keyt húzta szánkón, Eli Jungkookot, ahova Jonghyun is csatlakozott. - Jonghyun, legközelebb matricát ragasztok a szánkóra, hogy T-rexet nem szállítok - röhögött a saját hülyeségén Eli.

- Most miért? - kérdezte lehangoltan Jjong. Persze csak megjátszotta, de ha bevetette a kölyökkutya szemeket, akkor még azt is elhitte neki az ember, hogy az elefántok rózsaszínek és repülnek.

- Azért, mert negyven tonnát nyom a súlyod - rántotta meg hirtelen a szánkót Galamb, mire Kookie lezúgott hátulról.

- Jól vagy? - torpant meg Csirkepapi, majd a többiek is.

- Juhú, hóangyal - visított fel Sütike, közben mozgatta kezét-lábát.

- Néha elgondolkodom azon, hogy te hat, vagy tizenhat vagy-e - csóválta a fejét Kyoungjae, mire felnevettünk.

- Tizenhat! - kiáltotta Sütike, miközben folytatta az igen fontos tevékenységét.

- Egyszer a testvérem elhitette velem, hogy a sárga hó az limonádé, én meg elhittem. A gáz az volt, hogy ettem is abból - mesélte Aron. Engem már az is meglepett, hogy volt testvére... de ezen konkrétan visítottam.

- Arooon, ez már a gusztustalanság határa, de neked úgy néz ki útleveled van hozzá - fintorgott Taemin, és közben meg is rázta magát.

- Nem tehetek róla, kicsi voltam - mentegetőzött Csirke.

- Akkor is gusztustalan - hahotázott Key. Hát igen, megint fel lett dobva a hangulat.

 - Na, akkor menjünk, a tó itt van a domb alján - mutatott Jonghyun a kisebb hegyre. Oké, én nem tudok elfáradni, de ez hatalmas volt.

Szerettem az ilyen összefüggésekkel teli dolgokat.

- Az húzza fel a szánkót, aki le is megy. Nem dolgozunk feleslegesen - szólt Minho, és el is indult a dombon felfelé, maga után húzva Pulit és Kulcsot.

- Ez egy jó meglátás - indult meg Eli is, Rexivel és Kookieval. Mi Aronnal szépen sétáltunk utánuk.

- Figyeld meg, hogy a domb felénél nem fogják már bírni - biccentett a két rénszarvas felé.

- Ebben én is biztos vagyok - röhögtem ki őket.

- Amúgy, élvezed az első karácsonyod szellemként? - kérdezte egy halvány mosollyal a száján.

- Nagyon, mert jó társaságban vagyok, bár a szüleim hiányoznak, meg az is, hogy nem érezhetem a hideget meg a havat - vontam vállat, mert azért annyira nem zavart a mondanivalóm második fele.

- Azt elhiszem - biccentett, és közben lassan haladtunk felfelé.

- Nem is tudtam, hogy van testvéred - váltottam hirtelen témát, mire felém pillantott.

- Már tudod. Adam a neve, és öt év van köztünk. Egy időben nagyon szerettük egymást, de mostanra nem is beszélünk. Féltékeny lett rám a sikereim miatt, ezért eléggé eltávolodott tőlem. Nem szeretek erről beszélni, de igazából nem zavar már. Mostanra túlestem az akkori traumán - válaszolt, miközben baktattunk felfelé. Épp válaszolni akartam, de hirtelen Eli meg Minho belefordították a szánkókat a hóba, és felrohantak az üres járművekkel.

- Ez mi volt? - tudakoltuk az éppen feltápászkodókat.

-A két hülye versenyezni akar, de túl nehezek vagyunk, ezért ezt tették. De esküszöm, megölöm őket, ha felértünk - fújtatott mérgesen Key. Igaza volt, ez aljas húzás volt tőlük.

 - Majd segítünk nektek - bíztatta Aron, én meg a fejemet fogtam. Érdekes dolgok lesznek még az este, az már tuti.

- Ettől függetlenül vicces volt - kacagott Jungkook. Hát, legalább valaki élvezte.

- Annyira nem - Puli gyorsan felsietett, mi meg kapkodtuk utána a lábainkat, de a domb tetejéről már csak Galamb, és Colos lesiklását láthattuk.

- És még én vagyok gyerekes - fordult oda Aronhoz Sütike.

- Bocsánat, tévedtem- sóhajtotta Csirke, és elindultunk lefelé. Taemin természetesen hozta a formáját és hanyatt esett a hóban. Nem is ő lenne.

 - De béna vagy, ember - kaparta fel Rexi, és a karjánál fogva vezette a Pulinkat.

- Szerencséd, hogy nem vagyok féltékeny típus - morogta Kulcs, de ezzel a megjegyzésével csak egy újabb röhögéslavinát indított el közöttünk.

- Pont te nem vagy - törölgette a szemeit a pasija.

- De szerintem még jól is járnál a cserével, mert Minhoval nagyon jól lehet pénzt költeni - fordultam hátra Kulcshoz, aki hevesen bólogatott.

- Igaz.

- Most elképzeltelek titeket egy párként. Lehet, hogy tele lennétek márkás cuccokkal, de elvásárolnátok az összes pénzeteket - kacagott Sütike.

- Baszki, te részeg vagy? Maár harmadjára esnél pofára, ha nem tartanálak - Jonghyun morgására mindenki hátra pillantott. Szegény Puli úgy csúszkált a havon, mint valami esetlen.

- Alapjáraton elesek a saját lábamban, de ez a hó nem segít - nyüszítette Taemin.

- Komolyan, csoda, hogy Minho még nem csinált rólad videót és tette fel netre. Marha sok pénzt lehetne vele keresni - mormogott tovább Rexi, mire hirtelen mindketten elterültek. Mi csak értetlenül álltunk a helyzet előtt.

- És még te szólsz be - kacagott Taemin.

- Itt egy faág – söpörte el a havat Jjong, de nem volt ott semmi - Esküszöm, valamiben elestem - mentegetőzött, de senki nem hitt neki.

- Tudjuk, nyugi - kacsintott Kulcs nevetve, majd folytatta az útját. Néha ő is megcsúszott, de nem volt annyira veszélyes. Természetesen én álltam a legstabilabban, ez az állapot pedig egészen addig tartott, amíg le nem értünk. Ott ugyanis már mindenki biztosabban mozgott.

- Azt hittem fent maradtok - szólt be Minho.

- Ha a csajod nem esett volna el fél percenként, akkor már itt lennénk - válaszolt Aron mosolyogva.

- Tudom, szegény nagyon béna - ismerte be nagy vigyorral a képén Minho. 

- Ki a béna? - kérdezte Taemin, és ezzel egyidőben egy hatalmas hógolyó találta arcon Colost.

- Hógolyó csata! - kiáltotta el magát Jungkook, és megformázva a kis golyót, Elinak dobta.

- Te kis kobold - röhögött Galamb, és folytatta.

- Még egyszer boldog karácsonyt, Jongin - mosolygott mellettem Aron, közben a kisebb csataterületet figyelte.

- Neked is, Csirkepapi - viszonoztam a gesztust. – Gyere, csatlakozzunk mi is - biccentettem a többiek felé. Neki sem kellett kétszer mondani, mert pillanatokkal később már ő is dobálózott. Az első szellemkarácsonyom is remekül telt el, az új családommal.