A nyomozócsapat

- Meghalt - állapították meg az orvosok, mire a rendőr főnők közelebb lépett hozzá. - I betű. Az legutóbbi C volt. Az azelőtti pedig megint I. Ennek semmi értelme - rázta meg a fejét - a rendőrség immáron végképp tehetetlen.

- Uram, a gyilkos újra le fog sújtani, ha nem cselekedünk - szólalt meg egy kölyök mellől az ijesztő hangú apja. Ekkor kaptam le a tekintetem a vérbe fagyott holttestről, hogy láthassam, mit lép most a rendőrség, bár elég nehéz volt nem bámulni magamat. Még holtan is istenien néztem ki. Ja, igen. Kim Jongin vagyok, néhai huszonegy éves diák, jelenleg szellem. Nemrég ölt meg a Betűs-gyilkos. Hogy miért hívják így? Mert minden áldozata testén ott egy betű. Én "I" lettem. Király, nem? Fájt a halál, nem tagadom, de most valahogy idekerültem, pedig azt hittem, hogy végleg felszívódom a földről. Ráadásul nem is látom magamat és...

- Hívjátok a Lee-t, a Kopót! - kiáltott fel a rendőrfőnök, ezzel félbeszakítva a monológomat. Nem zavarja, hogy éppen meséltem?! Tiszteletlen emberek...

- Azonnal – kapta elő az egyik rendőr a telefonját, és tárcsázott. A Kopó. Fogadni merek, hogy mindenki, egy ötven év körüli férfira gondol, aki már harminc éve minden egyes ügyet kiderített. Kalap van a fején, és pipa a szájában… ez marhaság! Nem Amerikában vagyunk. Tehát ott tartottunk, hogy ki is a Kopó. Egy huszonkét éves srác. Nekem már a képről is az jött le, hogy egy nagyravágyó fiú. Férfit nem mondhatok, attól még marha messze volt. Na, meg a nemén kívül semmi férfias nem létezett benne. – Pár perc, és megjön – dugta vissza a készüléket a zsebébe a telefonáló rendőr.

- Mert volna mást mondani – dünnyögte a rendőrfőnök, de csak magának. Én viszont hallottam, mert épp a kopasz fejét vizslatgattam. Ritka bunkó egy ember volt, az már biztos. Aztán a fegyverét, és a bilincseit elemeztem az övén. Ez mindig is érdekelt, a működése, meg úgy ámblok minden.

- Uram! – hajolt meg előtte egy… hát, ha nem látom, hogy két lábon áll, és kezei is vannak, akkor azt mondom egy puli. Megtaláltam a kis drága nyomozóm becenevét. Hát nem vagyok csodás?

- Ez nem volt túl gyors - hallatszott a bunkó, semmitmondó hang, mire Puli oldalra köpött egyet.

- Ide is kellett érnem, de jöttem, amint tudtam. Mi a probléma? - érdekes hangja volt, kicsit rekedtesen hangzott, de nem tűnt elviselhetetlennek.

- Nem tudom, feltűnt-e magának, de itt egy holttest - mutatott a szexi, halott pasira a rendőrfőnök, mire Pulikopó összefonta maga előtt a karjait.

- Nyugodtan, én nem vagyok nekrofil, de ha szeretné, elfordulok, amíg maga... tudja... - arcán egy sejtelmes mosoly jelent meg. Ha az a kopasz pasas hozzáér a testemhez, esküszöm, hogy megfojtom... valahogy...

- Nyugodjon le. Ez is a Betűs-gyilkos áldozata.

Miféle ez?! Kikérem magamnak, én is ugyanolyan ember voltam, mint ők! Nem lehet velem így beszélni! Ha most feltámadnék, istenesen seggbe kólintanám ezt a két agyalágyult fakabátot. Majd megmutatom nekik!

- Nem! Szó sem lehet róla! Egyedül dolgozom! Nem kell segítség - csattant fel Puli. Nem tudtam, hogy miről dumáltak egészen idáig, de lemertem fogadni, hogy köze lehetett a felnyírt hajú, elegáns öltözékű sráchoz, aki valahogy Pulival került szembe.

 - Aron és maga remek csapatot fognak alkotni.

 - Mr. Kwak, ha lehet - szólalt meg az ismeretlen fazon. Kwak? Mint a tyúkok hangja? Kwak-kwak-kwak...

- Nekem mindegy, hogy Kwak, vagy Aron, vagy felőlem bármi is lehet. Én egyedül szeretek dolgozni! – jelentette ki határozottan Pulika. Beképzelt, öntelt hólyag...

- Ez nem vita Lee. Ráadásul az egyik tanoncunkat is megkapják. Nem árt neki a tanulás, és nem hiszem, hogy az életben lesz még egy ilyen alkalom, hogy két ilyen remek fickóval dolgozhasson együtt – húzta önelégült mosolyra száját a kopasz. Szerintem tiszta izgi, hogy egyszerre három ember is csak velem fog foglalkozni.

- Na, azt már nem! – háborodott fel egyszerre a két személy, amin én elkezdtem röhögni. Valamiben mégis sikerült egyetérteniük.

- Hogy halt meg a srác? – kérdezte Mr. Kwak Aron, zseniálisan témát váltva ezzel. Istenem, de idióta neve van.

- Kivéreztette. Szerintem nem tartott sokáig, amilyen sok seb van rajta. Legalább nem szenvedett olyan sokat – ecsetelte a halálom körülményeit a kopasz. Végül is, igaza volt. Részben. Csak annyiban tévedett, hogy majdnem tizenkét órán keresztül kínzott. De nem baj, a lényeg, hogy nem szenvedtem sokat ugye? Kipróbáljam rajtad vénember? Elég hamar fogunk végezni... mit nekünk a fél nap?

- Vigyázzatok rá - szólalt meg az ijesztő hangú pasas, és gyengéden odatolta a félénk kisfiút. Mr. Kwak Aron és Puli undorodva néztek össze, amit nem csodálok, én se bírtam sokáig nézni őket.

- Jung Jungkook vagyok - nyekergett a kissrác - de csak Kookie.

Tehát, Mr. Kwak Aron, a tyúk, Puli és Minisüti fogják kideríteni a Betűs-gyilkos kilétét. Csodálatos kabaré lesz, abban biztos voltam.

- Ez most komoly? - morgott dühösen Puli. Vigyázat, még a végén harap!

- Nem vagyok bébi csősz - folytatta Mr. Kwak Aron, a tyúk, mire Minisüti majdnem elsírta magát. Ezzel nem volt egyedül. Kínomban már én is könnyeztem. Komolyan, már csak három bohóc, egy űrutazó… meg egy vámpír hiányzik a csapatból, és mi lehetnénk az érdekes… hány embert mondtam? Na, lényegtelen, szóval az érdekes detektívbanda. Látszik, hogy a matek a gyengém mi? Amúgy meg, vámpírok nem léteznek, szóval őt ki kell venni a bandából. Igaz, eddig azt hittem szellemek sem, de hát ilyen jóképűek, és viccesek biztos nem, mint én.

Visszakanyarodva a csodás hármashoz, én kételkedem, hogy megtalálják. Az arcát én is csak párszor láttam, mert általában hátulról támadott, hogy ne lássam, és ne tudjak védekezni se. Nem kételkedem benne, hogy a két idősebb nagyon jó nyomozó, de a gyilkosomat sem kell lebecsülni. Rettentően ravasz ember, egy pszichopata, aki semmitől, és senkitől nem riad vissza. Számomra rosszabb volt, mint a fűrész, a kaszás és még sorolhatnám a híres Hollywoodi gyilkosokat.

- Kookie tizenhat éves. A korához képest olyan nyomokat is képes előkaparni, amiket még maguk ketten sem. A logikája pedig veri a csillagos eget is. Higgyék el, kész zseni a kölyök – dicsérte a kopasz. Pulin látszott, hogy akar mondani valamit, de befogta. Jobban is tette, mert ő még fiatalabb volt, mikor kezdte.

- Legyen - szólalt meg Mr. Kwak Aron, beletúrva a tarajos hajába. Oké, lehet, hogy képzelgek, de szerintem ő is tyúknak képzelte magát, elvégre a haja is olyasmi, mint a kakastaréj. Ezek után zsebre vágta a kezeit, mint egy igazi profi - de bármikor visszaküldhetem mind a kettőt.

- Tudod te, hogy ki vagyok én? - háborodott fel Puli, szinte vicsorogva, ami kissé megijesztett. A csirke és a kutya harcában általában a kutya győz, de most valahogy a csirke nagyon higgadt maradt.

- Tudom. Egy beképzelt nyomozó, aki mindenhatónak hiszi magát - válaszolta halálosan nyugodtan. Olyan merev volt, mint én... mármint a testem, ezzel pedig lehűtötte Pulit.

- Miért? Te ki vagy?

- Amerika legnépszerűbbje. Nem véletlenül, fiam. Úgyhogy majd kövesd az utasításaimat, és ne legyél láb alatt. Gyere, Kookie! Megtanítalak nyomozni - ezzel Mr. Kwak Aron faképnél hagyta az új nyomozótársát, Minisütivel a nyomában.

Pulika még percekig szitkozódott magában. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy mit is csináljon. Ha, nem megy Csirkével és Sütivel, akkor elveszti az egyik legérdekesebb, és legnépszerűbb ügyet, ha pedig megy, akkor félig meghajol Csirke előtt. Nem tudom melyik a jobb, én szellem vagyok. Senki nem lát, szóval akár lefejelhetem az oszlopot is előttem. Tényleg, vajon át tudok menni a falon?

- Na, nem jössz, Kopó? – fordult hátra a testem mellől gúnyos vigyorral Mr. Kwak Aron.

- Nehogy azt hidd, hogy meghagyom neked a dicsőséget – indult el nagy léptekkel, én pedig követtem. Még belé is karoltam, bár ahogy lépett, átlebegett rajta a karom. Tiszta durva.

- Pedig reménykedtem benne – oltotta tovább.

Mind a hárman ott guggoltak mellettem, és elemeztek.

- Körülbelül négy szúrás, és pár vágás lehet rajta – nézett végig alaposan Puli. Hideg.

- Több, van itt, meg itt és itt is szúrás – mutatott újabb háromra Csirke. Egy fokkal jobb, de még mindig fázom. – Szerinted? – fordult Sütihez, aki még mindig megilletődve nézett rájuk.

- Ez, csak a fiú egyik oldala. Ha itt ennyi van rajta, akkor szerintem a másik oldalon is kell lennie – motyogta halkan, én pedig büszkén tapsoltam. Gyakornokhoz képest jobban vágott az agya, mint a két profinak.

- A válasz helyes, átmentél a teszten - Mr. Kwak Aron rezzenéstelen arccal bámulta tovább a testet. Én azonban láttam, hogy tényleg nem tudta, csak nem akart leégni. Puli kesztyűt húzott az ujjaira, és megfordította a testem.

- Pfuj - ez volt az első reakciója. Oké, tényleg sápadtnak tűntem, de nem volt "pfuj" a testem! Süti is elfordította a fejét, csak Mr. Kwak Aron nézett tovább rezzenéstelen arccal.

- Láttam már rosszabbat is.

Helyes. Szerintem is én voltam a világ legszebb hullája.

-  Undorító - jelentette ki Puli, mire fejbe kólintottam. Igaz, ezt meg sem érezhette, de legalább választ kaptam a kérdésemre. Át tudok menni a falon. - Fúj a szél.

- Itt benn? - Csirke felvonta a szemöldökét, mire Puli azonnal elpillantott. Már kezdem azt hinni, hogy egymásba szerettek.

- Itt benn, igen, miért hol fújna, ha most mondom? – dörmögte mérgesen. Csirke és Süti csak felsóhajtottak.

- Szóval ott tartunk, hogy itt egy hulla, amin sok seb van, ami miatt elvérzett, és van rajta egy I betű – sorolta a már mindenki által ismert tényeket Csirke.

- Ha nem mondod, hülyén halok meg – vicsorított rá Puli.

- Nem hagynák végre abba? Így nem lehet koncentrálni – szólalt meg teljes hangján a gyakornok, amire mindketten felkapták a fejüket.

- Te ebbe ne szólj bele – rótta meg Kopó.

- Szerintem pedig ne bunkózz vele. Igaza van – kelt a védelmére Kwak. Én meg a fejemet kapkodtam az emberek között. Ha nem lettem volna halott, tuti leesik a helyéről. Miután mind alaposan végigelemeztek, betettek egy kocsiba. A testem helyét, már csak a fehér kréta jelezte. A három zseni még nem ment el a helyszínről. Újra, és újra átnéztek minden egyes négyzetmétert, hátha találnak valamit. Én csak mászkáltam velük, és egyfolytában mondtam nekik, hogy felesleges munkát végeznek, mert nem itt öltek meg, de hát nem hallották.

Végül Pulikopó nyitotta ki azt a bizonyos ajtót. Egy darabig dermedten állt, utána határozott mozdulatokkal, büszkén besétált. Ott volt a szék, a tonnányi vér mindenhol, a cipőm nyomai, meg minden.

- Mit találtál? – Mr. Kwak Aron természetesen azonnal ott termett. Egy pillanatra körbenézett, utána elégedetten biccentett – Észrevettem, hogy a vágások direkt úgy vannak megcsinálva, hogy ne egyszerre vérezzen el. Azt mondom, legalább öt órát szenvedett, mire meghalt.

- Nagyon érdekes. Tartsd meg magadnak az elméleteidet – Puli kivett egy kis fiolát a zsebéből, és keresett egy tócsát. A véremet valahogy beletette.

- Ez felesleges. Nem fogsz találni semmit a gyilkos DNS-éből, de ha ez téged megnyugtat, akkor hagylak – Mr. Kwak Aron lassan körbesétálta a szobát – csapatban kellene dolgoznunk.

- Dolgozik a halál veled – mordult fel Puli, mire Csirke felsóhajtott.

- Így hamarabb találjuk meg a gyilkost, és legalább megszabadulhatok tőled. Mindenesetre, ha áldozat kell, téged dobunk oda. Kook még tanulhat, értem meg kár lenne – magyarázta. Ezalatt leültem a székre… vagy valami olyasmi, és mosolyogva vártam a kabarét.

- Érted lenne kár? – vonyított fel hirtelen Puli, mikor megértette mit is mondott a másik. Kookie sóhajtva odasétált mellém. Ő is a kabaréra volt kíváncsi.

- Igen, értem – mondta el még egyszer Kwak.

- Fiúk – szólt mellőlem halkan a gyakornok, de nem hallották.

- Érted? Semennyivel nem vagy jobb nálam. Attól, mert Amerikából jössz, ugyanolyan vagy, mint én – vágta Csirkéhez, aki csak gúnyosan vigyorgott.

- Te nem dolgoztál Brad Pittnek, vagy Kate Winsletnek, és még sorolhatnám, hogy kiknek – sorolta önelégülten.

- Fiúk – próbálkozott Süti másodjára is, de semmi.

- El ne szállj magadtól! Olyan kis piti betöréses ügyeket bárki sikeresen elvégez – fonta büszkén keresztbe a karjait Puli. Nekem nagyon tetszett a műsor.

- Ezt pont te mondod. Olyan hólyag vagy, hogy senki nem visel el téged – grimaszolt Csirke.

- Fiúúúk! – kiáltotta el magát Sütike mellettem. Én halálra ijedten mentem távolabb tőle, bár már halott voltam. A két nyomozó meg csendben maradt, és figyelt. – Ez így kész marhaság. Menjetek ki, verjétek agyon egymást, nem érdekel, de ezt fejezzétek be! Soha nem fogunk végezni ezzel az üggyel, ha ilyen taknyos kölykök módjára viselkedtek! – fejezte be a monológját egy nagy sóhajjal a végén. Mennyi levegő fér a kis tökös tüdejébe, ha így tud kiabálni? Biztos trombitált kiskorában.

- Te... letegeztél engem? - vonta fel a szemöldökét Mr. Kwak Aron. Szinte remegett az idegbetegségtől, és éreztem, hogy a vulkán kitörni készül. Azonban Mr. Kwak Aron valahogy megint megőrizte a hidegvérét, ami nem kis dolog volt tőle.

- Ilyet nem szabad - Puli is megdorgálta kissé Minisütit, aki csak forgatta a szemeit. Egy életre megutálhatta ezt a két barmot.

- Nekem eddig maguk voltak a példaképeim - A kisfiú lesütötte a szemeit, mire Mr. Kwak Aron és Puli összenéztek.

- Jó példaképeid leszünk, Kookie - Puli kissé elmosolyodott, és igyekezett lelket önteni a csalódott gyerekbe. Bárcsak az én testembe is tudott volna...

- A tegezésért meg bocsánat, de nem olyan öregek maguk - suttogta szegény.

- Tudod mit? Engem tegezhetsz - kacsintott Mr. Kwak Aron - Amerikában úgysincs nagyon magázás.

- Komolyan? – csillantak fel hirtelen a szemei, és az előbbi rossz hangulatnak, már nyoma sem volt.

- Hát persze, és ígérem, hogy én többet nem szólok be neki, ha nem ő kezdi – emelte ki az én szót, amire Puli reakciója csak egy nyögés volt.

- Rendben – mosolygott Sütike.

- Szóval Lee Taemin, te mit szólsz hozzá? – fordult Csirke  Puli a felé. Taemin… legalább most tudom mi a neve. Szóval Taemin tekintete… maradjunk a Pulinál, az jobban illik hozzá. A lényeg, hogy összevissza kapkodta a tekintetét. Mindig ő került ilyen helyzetbe.

- Legyen. Megpróbálok nem beszólni neki – mutatott Kwakra.

- Kezdetnek megteszi – biccentett Aron.

- Akkor, kezdjük, előröl, mint a normális emberek. Jungkook vagyok – hajolt meg süti, a két idősebb felé.

- Aron – folytatta a Csirke.

- Taemin – fejezte be Puli, egy halvány mosollyal a száján. - Akkor most, hogy megismertük egymást. Folytassuk a munkát – Rontotta el a meghitt hangulatot azon nyomban.