Kezdődjék a nyomozás!

Minisüti csendben nézegette az egyik karcolást a falban. A gyilkos csinálta véletlenül. Amikor megsuhintotta a kését, az belement a falba. Nem rossz nyom... igyekeztem valahogy jelezni neki.

 - Az ő késének a nyoma! - kiáltottam, de természetesen nem hallott. Egy idő után dühösen fordultam el. Mr. Kwak Aron is talált valamit. Mikor odalopództam hozzá, egy érdekes, csak félig létező cipőnyomot tanulmányozott. Nem az enyém volt, csak hasonló, így érdeklődve figyeltem. Elővette a fényképezőgépet.

- Jó márka - jegyeztem meg. Szerettem fotózni, szóval kicsit értettem a kamerákhoz. A képek nagyon jók lettek, látszott, hogy Csirke már profi volt. Ekkor Pulira néztem, aki az ablakkeretet púderezte.

Kicsit untam a csendet. A srácok egy szó nélkül dolgoztak, a szoba különböző sarkaiban, mintha direkt kerülnék egymást. Én meg halálra unhattam magam, mert nem tudtam mit csinálni.

- Srácok, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem kilyukad a gyomrom – simogatta a hasát Kwak, mire mindenki abbahagyta, amit csinált.

- Már én is akartam szólni ez ügyben – értett egyet Puli is.

- Két sarokkal arrébb, van egy kis étterem. Nem ötcsillagos, de nagyon jól főznek, és olcsó is. Ja, és van fánk – nézett Csirkére, aki értetlen arckifejezéssel bámult a kölyökre.

- Ez szép volt Kookie – borzolta össze a picur haját röhögve Puli.

- Rosszat mondtam? – nézett Mr.Kwak Aronra Süti.

- Nem, dehogy. Csak nem értettem mit akarsz a fánkkal – vakarta zavarában a tarkóját.

- Hát… az amerikai nyomozók mindig fánkot esznek, meg nyalókát – kezdett el vörösödni ő is.

- Az Kojak, de ő is csak a filmben eszik azt. Amúgy meg, a rendőrök nem tömik magukat fánkkal, ez csak olyan filmbeli hülyeség – magyarázta el Aron. Ez nem volt igaz. A fánkot igenis szeretik a rendőrök. Azért olyan kövér mind, tisztelet a kivételnek.

- Akkor elmegyünk? – kérdezte Puli a hasát simogatva, mire a másik kettő bólintott. Én nem voltam éhes, de lehet, hogy csak azért volt, mert már nem éltem. A nyomozók összepakolták a cuccokat, a bizonyítékokat pedig berakták Minisüti táskájába röpke tíz perc vita után. Ezek után Mr Kwak Aron egy rejtett helyre felrakott egy kamerát valami speciális kütyüvel.

- Még egy óráig bírja az elem, úgyhogy sietnünk kell – jelentette ki.

- Nem tudtad feltölteni? – Puli azonnal morgott, de Minisüti csak megköszörülte a torkát, mire mind a ketten elhallgattak.

- Egyébként nem.

***

Az étterem tényleg nem volt nagy szám, de olyan kis hangulatos volt. Körülbelül negyven évvel ezelőtt épülhetett. A bútorok tömör fából voltak, és cuki kis terítő volt rajta. Kookie Aron mellé ült, velük szembe Taemin és én. Igen, én is leültem, sőt, még rendeltem is volna egy jó kis pizzát, de nem jött össze. Az a szemtelen étlap nem akart a kezeim közé kerülni. Elkezdtem bökdösni Pulit, aki megrázkódott.

- Neked meg mi a bajod? – vonta fel az egyik szemöldökét Kwak.

- Kirázott a hideg – felelte teljesen normálisan, közben engem bámult, vagyis, arra amerre voltam. Engem ugyanis nem látott.

- Megint fújt a szél? – faggatózott tovább.

- Ha hülyének nézel is, akkor is igen lesz a válaszom – még mindig nyugodt volt.

- Rendelhetnénk? – kérdezte Süti türelmetlenül.

- Persze –ment a válasz szinkronban. Ezen persze jót nevettem, hiszen ez a kis dugasz megnevelte a két hyungját.

- Akkor én egy Hawaii pizzát kérek – Puli letette az étlapot, mire boldogan tapsolni kezdtem. Tényleg olvasott a gondolataimat. Szerencsétlent pedig kirázta a hideg. Megint.

- Ezt nem bírom nézni – Mr. Kwak Aron levette a kabátját, és Pulinak nyújtotta – itt elég meleg van, te pedig lehet, hogy beteg leszel. - Végre kezdtek kibékülni egymással, de gonoszság volt, hogy pont én lettem Cupidó.

- Kösz – Taemin elvette, és felhúzta. Kicsit érdekesen állt rajta, de nem volt elviselhetetlen.

- Én margharitát, és nincs mit – jelentette ki, közben pedig leadták a rendelést. Minisüti pedig bibimbapot szeretett volna enni. Elég hamar kihozták a rendelést, és én azonnal odakaptam Puli pizzájáért, mire megint kirázta a hideg. Ki lehet találni, mennyire ideges lettem, amikor a szeleten átment a kezem, sőt, még az asztalon is.

- Taemin, szerintem menj haza – kezdett aggódni Kookie is, én meg már feküdtem a röhögéstől. Szerencsétlenek azt hiszik, hogy Pulika beteg, mikor csak engem érez meg. Tiszta nevetséges.

- Semmi bajom, csak… olyan, mintha fújna a szél – magyarázta, de az asztalnál ülők még mindig nem hittek neki. – Hagyjuk – adta fel, és harapott bele az általam kiszemelt szeletbe. Nyál csorgatva néztem, ahogy tömik magukba a finom kaját. Nem azért, mert éhes voltam, hanem mert megkívántam. Pont úgy, mint terhes nő a savanyú uborkát.

- Mi lenne, ha nem zabálnád fel előlem a kajámat? – mordultam fel, de Puli csak evett tovább rezzenéstelen arccal. Dühösen felpattantam a helyemről. Akkor margharita pizzát eszem, ha ő nem ad! Máris kiszemeltem egy szeletet Mr. Kwak Aron pizzájából, és nyúltam is volna érte, de megint továbbhaladt a kezem az asztalnál.

- Az a kamera meddig bírja? – Minisüti felpillantott a kajálásából.

- Most nem terveztem elhagyni a terepet, így még max fél óra, de egyébként hatot-hetet is kibír egyhuzamban – magyarázta Csirke – milyen jó lenne, ha véletlenül lekameráznánk a szellemét a srácnak…

- Barom! Ha itt pizzázom veletek, akkor nem tudtok lekamerázni! – azonnal fejbe kólintottam őt, mire megborzongott.

- Kopó, add vissza a kabátom! Itt tényleg hideg van!

- Tényleg? – kérdezte tettetett hitetlenséggel Puli, és visszaadta.

- Jó, ne izélj már! – fújt egyből Csirke, aztán folytatták az evést. Csalódottan ültem vissza Puli mellé. Elegem volt a szellemségből. Pizzázni akartam, érezni akartam, nem pedig átnyúlni mindenen. Idegesítő volt, és nem tetszett. Még beszélgetni sem tudtam senkivel, mert nem láttak, nem halottak.

- Én fizetek – vette elő a tárcáját Mr. Kwak Aron. A másik kettő nem ellenkezett, hülyék lettek volna, sőt, én még rendeltem is volna még egyet.

 ***

Visszaérve a helyszínre, a fiúk egyből a kamerához mentek, és a filmet nézték vissza. Sajnálatukra, senki nem járt ott, még egy galamb sem.

- Így nem fogunk egyről a kettőre jutni. Se egy tanú, se semmi – háborgott Puli.

- Ez az ügy tovább fog tartani, mint gondoltam – túrt a hajába Kwak is.

- És még a szellemet se láttuk – ez volt Minisüti legnagyobb problémája.

- Itt vagyok – nyávogtam elkeseredetten, de szokás szerint megint levegőnek néztek, amiből kezdett egy kicsit elegem lenni. Már most… Puli eközben visszatért púderezni az ablakkeretet. Ha üveg lennék, biztosan belészeretnék ebbe a tökéletesen sminkelt példányba, de valahogy nem működött közöttünk a kémia.

- Nem hiszem el! – csattant fel hirtelen. Hangja dühös volt, és Mr. Kwak Aron természetesen azonnal odasietett a… nem tudom honnan, mert az új szerelmemet bámultam. Mármint az ablakot… Pulit meghagyom a nyomozó-haverjának.

- Mi nem megy?

- A rohadék kesztyűt viselt – Taemin csalódottan biggyesztette le az ajkait, mire Csirke arcán először láttam valamilyen érzelmet megjelenni. Elmosolyodott, de csak egy picikét.

- Ha gyilkos lennék, ráadásul ilyen híres, akkor én sem hagynék nyomokat magam után. Viszont a srácnál voltak iratok. Kim Jongin a neve, huszonegy éves és ügyvédnek tanult a Korea Universityn. Ez viszont már egy nyom. Lehet, hogy a gyilkosunk csak ügyvédeket gyilkol, az is lehet, hogy ez a bizonyos Kim Jongin valamiért ellensége volt – az arca szinte azonnal visszaváltozott fapofává. Szerintem meg csak szimplán pszichopata volt, de legyen úgy, ahogy gondolod, drága Csirke. Egyébként eközben Minisüti is felbukkant, és érdeklődve figyelte az elemzést.

- Nem csak ügyvédeket, ugyanis az előző áldozata egy tanár volt. Előtte pedig… azt hiszem egy gondnok – dobolt az üvegen Puli.

- Viszont, mindhárman kapcsolatban álltak az egyetemmel. Lehet, hogy egy egykori diák, vagy tanár a gyilkosunk…

- Vagy egy bosszúszomjas szülő – vágott Aron szavába Kookie. Őszintén megmondva, nekem sem volt fogalmam arról, hogy miért öltek meg. A gyilkos azt mondta, hogy volt oka rá, de én nem emlékszem olyanra, amiért ezt a sorsot érdemeltem.

- Ki kéne deríteni, hogy van- e kapcsolat a három áldozat között. Rokoni, baráti, akármi, ami nyomra vezethet – tűnődött Puli. Sok sikert nekik, ugyanis soha nem derül ki, milyen kapcsolatban voltunk.

- Nem három van, hanem tíz. Két tanár, egy gondnok, és a sráccal együtt hét diák - javította ki magát Kwak.

- Akkor most megyünk az egyetemre? – kapta fel a fejét Süti, hatalmas vigyorral az arcán. Ennek meg mi a baja? Ki a szar szeret suliba járni?

- Igen, Jungkook – húzta mosolyra a száját a Kopó is.

- Én is megyek – kiáltottam el magam, és Csirkén keresztülfutva, bevágódtam a hátsó ülésre.

- Azta, menjünk innen, mert ez már ijesztő – ült be ő is sietve.

- Fújt a szél? – kérdezte közömbösen Puli, de a hangja elárulta, hogy jót szórakozik.

- Sajnálom, hogy nem hittem neked, megfelel? – kapcsolta be a biztonsági övét, és válaszra nem is várva, elindultunk.

Az út csendesen telt, hallgattuk a GPS kellemes hangját, olykor Csirke rádudált egy-egy sofőrre. Minisüti izgatottan ült mellettem, figyelve az idősebbeket, míg Puli csak bambult kifelé az ablakon.

- Itt vagyunk – jelentette ki Mr. Kwak Aron, amint leállította a járgányt. Lassan kiszállt a helyéről, pontosan úgy, mint Puli, Minisüti és én. Jó érzés volt megint látni a sulit.

- Itt még sosem jártam – Puli kissé elhúzta a száját, amint megnézte az épületet.

- Valahogy sejtettem – Csirke büszkén lépegetett az iskola felé, Minisüti pedig azonnal sietett utána. Puli morogva bezárta a kocsit, utána csatlakozott ő is.

- Ne hagyjatok itt, fiúk! – kiáltottam, és azonnal ott termettem mögöttük. Csendben baktattunk be a kapun.

- Szóval, hogyan álljunk neki? - álltak meg az előtérben.

- Rengeteg diák van, akik ismerték Jongint, mivel elég népszerű személyiség volt az iskolában - fintorgott Puli, amiért át suhintottam a fején. - Kezdem azt hinni, hogy szellemek üldöznek minket - rázkódott meg újra.

- Szellemek nem léteznek - mondta jelentéktelen hangon Kwak.

- Mi az, hogy nem létezünk? Itt állok melletted! - visítottam a fülébe.

- Csöng a fülem - simogatta meg az említett testrészét. - Váljunk ketté. Én megyek Kookieval, te pedig vidd a kedvenc szellemedet – mosolyodott el a végén halványan Mr. Kwak Aron. Kezdtem megutálni ezt a pasit. Lehet, átpártolok Pulihoz, ő legalább hisz bennem valamennyire.

- Kac kac kukac. Marha viccesek vagyunk - dünnyögte amaz. - Egy óra múlva találkozunk itt - mutatott a földre, és elindult. Én is vele tartottam. Nem akartam, hogy unatkozzon.

Az első tíz percben, csak fel- alá sétálgattunk. Mindenkit alaposan végigmért. Én csak a csajok seggét stíröltem, és fogdostam. Kár, hogy semmit nem éreztem belőlük. Amikor még éltem, akkor mindegyik oda volt értem. Mind a húsz ujjamra jutott legalább két lány.

- Jól vagy? - térített vissza a valóságba Puli hangja. észre sem vettem, hogy az emlékfalhoz értünk. Ide szokták kitenni a halottak képeit, és az előtte álló asztalra pedig gyertyákat tesznek.

- I... igen, semmi bajom. Csak hiányzik Jongin - szipogta a lány. Aranyos volt tőle, hogy hiányolt, de én azt sem tudtam kicsoda. Szerintem egy szót nem beszéltem vele.

- Ismerted?- kérdezte Puli.

- Kim Jongint mindenki ismeri. A suliban csak Kainak hívják. Egy igazi nőcsábász volt. Velem nem beszélt. Mennem kell órára - erőltetett mosolyt az arcára a lány, és elsietett.

- Nagyon népszerű ember voltál, Kai - mosolyodott el Puli, utána bámulta tovább a szexi portrémat - valahogy nem csodálom.

- Köszi - ha lett volna testem, akkor fix, hogy elpirulok ezen bókok hallatán. Tényleg kezdtem megkedvelni őt, mert egészen rendes volt.

- Mondjuk nálam nem voltál helyesebb - egy elégedett vigyorral továbbment.

- Anyád milyen egészségnek örvend? - kiáltottam dühösen. Utána rohantam, és istenesen seggbe kólintottam, mire megint kirázta a hideg. FreezePuliKopó nyomozó ezek után dühösen trappolt tovább.

- Biztosan nem leszek beteg, tehát vagy valami pszichés bajom van, vagy díjaznám, ha abbahagynád, kedves szellem a basztatásomat, mert ha meghalok, kinyírlak - morgott tovább.

- Ez hibbant - röhögött össze két srác a folyosón. Újabb emberek lettek kikérdezve a következő tíz percben, de senki nem tudott semmi hasznosat. Én elvoltam. Jólesett hallani, ahogy rólam áradoztak a lányok.

- Héj, bocsi – állította meg a legjobb haveromat, Baeket.

- Miben segíthetek? – kérdezte, miután végigmérte Pulikát.

- Kim Jonginról szeretnék kérdezni – vezette fel a beszélgetést. Baek csak unottan sóhajtott egyet.

- Mit akar tudni róla?

- Mondjuk, hogy voltak-e ellenségei, vagy rosszakarói – vont vállat Puli.

- Persze, hogy voltak. Én a legjobb haverja voltam, de nem csodálkozom rajta, hogy megölték. A srác az utóbbi időben nagyon elszállt magától. Azt hitte neki mindent szabad, mert helyes, meg gazdag. Több embernek is keresztbetett, ha a személy éppen az útjában volt – mondta félvállról. Hát, ha még éltem volna, ezek után szívrohamban halnék meg.  Rettentő nagyot csalódtam benne. A legjobb haveromnak mondta magát, közben meg egy kis szarházi volt.

- Értem, hát köszönöm. De, ami azt illeti, te egy nagy szemét vagy – mondta Puli lazán, fel sem pillantva a jegyzetelésből. Baek, és az én szemem is elkerekedett. – A legjobb haverjának mondod magad, de közben kipofázod most, hogy halott. Neked az lenne a feladatod, hogy kitarts mellette – sziszegte Kopó a foga között. Baek lehajtott fejjel hallgatott, de nem szólt semmit. Végül Pulival arrébb álltunk. Bevallom, nem gondoltam volna róla, hogy ilyen rendes is tud lenni. Megvédett, egy számára ismeretlen halottat. – Látod, még ki is álltam melletted. Sőt, hülyét csinálok magamból a másik két társam előtt, mert lehet, hogy csak magamban beszélek – mondta nekem, mintha tudná, hogy mögötte sétálok. Válaszként csak megsuhintottam a vállát, jelezve, hogy köszönöm. Erre azonnal elmosolyodott. Egy darabig kóricáltunk, amikor megláttuk Jinkit. Puli természetesen őt is leszólította, rólam kérdezgetve.

- Sosem bírtam a srácot. Akkora arca volt, mint a Csendes-óceán. Mindenhatónak képzelte magát, és nagyon gusztustalanul viselkedett.

- Barátok voltatok? – érdeklődött Pulika, közben folyamatosan jegyzetelt, én pedig hallgattam. Jinki volt Baek után a legjobb barátom. Tudtam, hogy nem igazán kedvelt, de valahogy mindig eltelt az idő, amikor kettesben maradtunk.

- Hidd el, én nagyon szívesen lettem volna a gyilkosa helyében – nevetett fel Jinki, majd elsétált.

- Nos, megvan az első gyanúsítottunk. Viszont nincs bizonyíték a többiekre – a nyomozó reménytelenül felsóhajtott.

- Biztos, hogy nem Jinki volt. Tudom, hogy nem kedvel, de nem tenne ilyet. Meg a csávó hangja másmilyen volt – magyaráztam, bár tudtam, hogy nem hall.

- Még van öt percem visszaérni – azzal megfordult, és sietni kezdett az aula felé.

***

- Jutottál valamire? – kérdezte Mr. Kwak Aron, amikor odaértünk.

- Hát, az egyik srác kijelentette, hogy szívesen lett volna a gyilkos, de szerintem nem ő volt. Vagy nem tudom. Meg még annyi, hogy sokak szerint beképzelt, bunkó meg ehhez hasonló volt. A vicc az…

- Hogy azok mondták, akik a haverjai voltak – fejezte be Puli helyett.

- Te is találkoztál ilyenekkel? – húzta a száját.

- Persze. Az egyik Sehun, a másik pedig Suho volt. Leosztottam őket, hogy egy igaz barát nem ilyen. Felidegesítettek, mert szerintem csak kihasználták a srác hírnevét – fintorgott Csirke. Igaza volt. Néha én is ezt éreztem, de inkább próbáltam másra koncentrálni.

- Akkor menjünk. A dirivel nem tudunk beszélni, mert két-három napra elutazott. Beszéljünk a srác szüleivel. – Indult el Puli. Nem akartam hazamenni. Nem akartam látni, ahogy a szüleim elsírják magukat, mert az egyetlen fiúk meghalt, mert egy eszement őrült meggyilkolta. Nekem ehhez nem volt erőm. – Szerintem maradj – dünnyögte maga elé Puli.

- Hol? – kérdezte Kwak. Kopó nagyokat pislogva nézett rá.

- Arra gondoltam, hogy ti menjetek a szülőkhöz, én maradok, és kérdezgetek a tanároktól is. Nem biztos, hogy diák volt a gyilkos – hadarta el egy szuszra az egészet.

- Mondasz valamit. Találkozzunk két óra múlva az étteremnél, ahol voltunk.

- Rendben – felelte Puli, és visszafele battyogott.

Egyértelműen Pulival maradtam. Látni akartam a szüleimet, de ahhoz nem lett volna erőm, így inkább a tanárokkal találkozgattam. Meg Minisüti és Mr. Kwak Aron nagyon jól elszórakoztak ketten, legalábbis az észrevételem alapján.

- Akkor gyere, Jongin, megnézzük a tancijaidat. Vagy van kedved a szüleidhez menni? – pillantott jobbra Puli. A bal oldalán álltam, de mindegy, az ő kedvéért odasétáltam a jobbjára, hadd örüljön. Mr. Kwak Aron és Minisüti azonnal hátrafordultak.

- Te kihez beszélsz? – ráncolta a homlokát Kookie.

- Jonginhez – Puli megvonta a vállát, és elment. Még hallottam Mr. Kwak Aron „Ez hülye” című megnyilvánulását, utána elmentünk.