Egy Colossal többen vagyunk

Áldottam Aron eszét, amikor megint Taeminhez küldött aludni. Nem azért, mert nála nem volt jó, de engem irritált az a hatalmas rend, ami a lakásában uralkodott. Bár, a nyomozós filmek jobban lekötöttek, mint a nyálas doramák.

- Tudod, csak otthonosan – mosolygott Taemin. Valahogy nem akart eltűnni a jókedve, ami engem nem is zavart. Sokkal jobb társaság volt, mint az első nap, amikor mindenki ölt mindenkit. Mondjuk, én roppant jól szórakoztam rajtuk akkor is. Pont mint ma, amikor Csirke le Pulizta Pulit. – Jó éjszakát, Jongin – állt az ajtajában. Gyorsan odasiettem, és megveregettem a vállát, majd lehuppantam a megszokott helyemre. Vége lett egy filmnek, majd még egynek és így tovább.

Reggel megint felkeltem, hogy ébresztgetni kezdjem Pulit

- Mindjárt… Minho, várj – motyogta álmában. Nem, én ezen cseppet sem lepődtem meg a tegnapi este után. Újra megcsapkodtam, mire felébredt. – Tudom, kelek – ugrott ki az ágyból, és már szaladt is a fürdőbe.

Visszamásztam a kanapéra, és vártam, hogy nagy nehezen elkészüljön.

- Kész vagyok – állt meg a konyhában, teljes menetfelszerelésben. Na, ez már meglepett. – Gyere – szólt, és már kint is volt az ajtón. Pislogva mentem utána. Annyira el volt tájolódva, hogy még ajtót sem nyitott nekem, így kénytelen voltam átmenni azon. Ezek után boldogan bevágódott a kocsiba, és elhajtott. Az utolsó pillanatban ültem be mellé. Egész úton a fura, de finom illatú kölnijét szagoltam.

Nagyon gyorsan odaértünk a kapitányság elé, Taemin pedig már rohant is fel a z irodába.

 - Elég hamar - biccentett Aron fogadtatásképp az órára nézve, mire Taemin elmosolyodott.

- Kook? - körbenézett, de sehol nem találtuk Minisütit. Most vagy belőle is szellem lett, vagy valami érdekes oknál fogva még nem ért ide.

- Hamarosan jön. Egyébként minek csípted így ki magad? Fehér nadrág, világoskék ing, barna kabát, ugyanolyan árnyalatú cipő, aranyóra, arany nyaklánc... meg vagy fésülködve, és már most bűzlik az iroda a kölnidtől - Aron megállás nélkül sorolta Puli kinézetét, mire a végére leesett a dolog neki - ja, semmi...

- Mire gondoltál? – kérdezte egyből Taemin.

- Mr. Egy Szál Alsógatyára – fojtotta vissza a röhögést Aron. Puli arca egyből hófehér lett, majd hirtelen rák vörös. Diszkó gömböt nem láttam még ilyen szépen színt váltani, mint őt.

- Minhonak hívják, és nem, nem miatta. Nem nézhetek ki jól? – hápogta, mint egy levegőért kapkodó kiskacsa. Csirke a kezével takarta a száját, hogy ne lehessen látni, ahogy éppen röhög, de sajnos a mozgó válla mindent elárult róla.

- Drága Kopó. Én is nyomozó vagyok, szóval egy hápogó vallomás, egyértelmű bizonyíték arra, hogy hazudsz. Te fülig bele vagy zúgva a srácba – vigyorgott még mindig. Puli csak levágódott az egyik székre, és a tenyerébe temette az arcát.

- Jó, lebuktam. De, komolyan ennyire feltűnő? – kérdezte reményteli arccal. Aronon, esküszöm látszott, hogy próbált hazudni.

- Igen.- De nem ment neki.

- De neki ne mondd el. Szerintem ő még nem vette észre - Puli minden aegoját bevetette, hogy meggyőzze Csirkét, aki valahogy visszaváltott a komor arckifejezéséhez.

- Legyen. De nem hittem volna, hogy Mr. Korea Legnagyobb Nyomozója Vagyok meleg. Nem mintha bajom lenne ezzel, csak furcsa...

- Ezt hagyd abba - Puli haragosan nézett az idősebbre - nem kell szétkürtölni, hogy egy srác tetszik.

- De még milyen srác - bólogatott Aron, némi gúnnyal természetesen.

- Utállak - Puli fújtatott, mire varázsütés szerűen megjelent Minisüti. Kezében két kicsi zacskó volt, amiket boldogan hintáztatott. Ezek után lehuppant a másik fotelba.

- Jó reggelt - arcán egy ezer wattos vigyor ékeskedett.

- Nyolc nulla nulla. Elviselhető.

- Nem elviselhető, hanem pontos. Azt mondtad, nyolckor. Pont nyolc óra – vont büszkén vállat. Én már a fejem fogtam, mert féltem a cirkusztól, de Aron kivételesen nem ordította el magát.

- De gondolj bele, ha most hívna a kapitány, hogy fontos dolog van, és mi elmentünk volna, te nem tudnád, hol vagyunk. Mínusz egy nap a gyakorlati idődből – nyújtózott egyet, de nem volt mérges.

- Előfordulhat – húzta a száját Kookie. Ezek után csend telepedett a szobára. Csirke papírokat nézett, Puli elfoglalta magát, Kook meg enni kezdett.

- Megjöttem – totyogott be az ajtón egy Colos, nyolc óra, tizenöt perckor. Neki kámpec, bár első alkalom akkor el kell né…

- Minho, nem tudom, a melóhelyeden hogy működik, de itt a nyolc óra az nyolc óra, nem pedig annyi, amennyi most. Nem érdekel, hogy nem vagyok a főnököd, akkor is érj ide időben! – szidta le Minhot, aki nagyokat pislogva bámult rá.

- Rendben, elnézést – huppant le a székre. Most Csirke volt az, aki meglepődött egy pillanatra.

- Látod, Süti, így kell ezt csinálni, nem pedig vitatkozni – mutatott Colosra.

Ismét megdöbbentem, mikor elhallatszott a harmadik gúnynév is, de Süteménynek fel sem tűnt, hanem az új újonchoz fordult.

- Adok neked egy tanácsot, Minho. Aront nem így kell felszedni - magyarázta, mire Minho elmosolyodott. Szórakozottan beletúrt a picur hajába.

- Ez most tényleg az én hibám volt. Kicsit elaludtam, de köszi a tanácsot, majd mással próbálkozom - kacsintott. Puli szíve szerintem ott helyben megállt, Aron szemei pedig elkerekedtek a rémülettől.

- Helyes - Kookie kuncogva csúszott vissza az ülésébe. Rettentően aranyos volt, de hirtelen megállt - milyen Süti? Komolyan Sütinek hívtál?

- Jongin!  - vágta rá egyből, mindenféle gondolkodás nélkül.

- De legalább az övének van értelme, mivel a cookie, az angolul a süti nem? – kérdezte Taemin.- De, tényleg az. De én miért vagyok Csirke, te meg Puli? – kezdett el gondolkozni.  Mondjuk, mert úgy néztek ki, zsenikéim.

- Most ez nem lényeg, menjünk el Kyoungjaehez, hátha mond valamit – állt fel az asztala mögül Aron, de a könyv ottmaradt. Eszeveszettül csapkodni kezdtem. – Mi van, Jongin? – kérdezte, de nem jött rá. Folytattam. – Kim Jongin, nem értem mit akarsz! – szólt rám, és én feladtam. Ma halálra unjuk magunkat.

- Szerintem ezt szeretné – emelte fel óvatosan a könyvet Puli. Nekifutottam, hogy a nyakába ugorjak, de sajnos átfutottam rajta.

- Bocsánat, elfelejtettem – szégyellte el magát Aron, és már a táskájába is tette. – Indulás – engedett mindenkit előre, majd bezárta az irodáját. Aron autójával nem mehettünk, mert nem fértünk el öten, ezért Pulié maradt, megint. Én ültem középen, Süti és Csirke között, Colos pedig elől.Ezek után olvastam tovább, majd mikor a lap végére értem, megcsapkodtam Csirke vállát. Lapozott, én pedig folytattam. Sajnos már nagyon a végét jártuk a regénynek, ezért direkt lassabban haladtam. Nem akartam unatkozni, inkább húztam az időt...

Az időt, ami lassan telt. A szobából egy hang nem jött, és Taemin egyre feszültebb lett. Egy szemmozgás sem...

Aztán kinyílt az ajtó, és kilépett rajta Colos, kissé frusztrált arccal. Puli azonnal felpattant, hogy leültesse őt, de az csak állt.

- A férfi nagyjából velem egy magas. A hangját nem tudta meghatározni, de felismerné. A történet pedig az, hogy Eli sétált hazafelé, amikor ez a valaki elkapta. Nem puszta erővel, sokkolót használt, majd a Színháznál kikötözte. Eli addigra moccanni sem bírt a sokkolótól. Ezek után a pszichopata egy forró vasat égetett a hátába. Közben szinte imaként mormolta, sziszegte a következő szavakat: "Megérdemled, mindenki megérdemli. Te vagy a bűnös, nem én. A bűnösnek pedig bűnhődnie kell" majd ezt ismételgette. Többet Eli nem mondott el... - Minho monoton hangja kissé ijesztő volt. Kissé nagyon, de igazat beszélt. Nekem is ezt mondogatta érdekes, elhaló, őrült hangon. Már csak azt nem értettem, hogy ez a luxuskurva hogyan jegyzett meg ennyi szót ilyen hamar, egyszerre.

- Olyan szép volt, hogy akár meg gyanúsíthatnálak azzal, hogy te vagy a gyilkos - meredt rá komoly arckifejezéssel Puli. Colos egy pillanatra lesokkolt. Szerintem teljesen komolyan vette, amit a haverja mondott. Még meg is ijedt lehet, pedig mind tudtuk, hogy nem ő az. - Nyugi,csak szórakoztam - röhögte el magát Kopó.

- Bocs, elfelejtettem röhögni - makogta Colos. Én büszke voltam Pulira, hogy így képes volt átverni a szerelmét. El tudnám képzelni róla, hogy ha tényleg ő lett volna a gyilkos, akkor is rábizonyította volna másra. Nehogy dutyiba kerüljön.

- Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk - vont vállat Taemin.

- Szerintem is - mosolyodott el Coloska.

- A baj csak az, hogy még mindig nem tudjuk, ki a gyilkos. Semmivel nem kerültünk előrébb. Csak annyi, hogy egy magas férfi - írta fel magának Csirke.

- Még jó, hogy két hét szabadságot vettem ki. Mert ez el fog tartani egy ideig - mondta Coloska, a többiek csak bólintottak.

- Mi alapján tudnánk elindulni? - Puli azonnal lehuppant a helyére, Aron mellé.

- A helyszínek mind üresek voltak, ügyesen csinálta az a dög. Az építkezésen nem volt senki, a csaj lakásán se, pontosan úgy, mint a színházban, a temetőben, vagy éppen az egyik épület mögött... - Aron reménytelen sóhajtásától egy pillanatra még az én életkedvem is elszállt.

- Várjatok! A temetőben szoktak lenni... - csillantak fel Colos szemei.

- Este? Zárás után? - ismét egy fáradt sóhaj, jelenleg Puli szájából.

- Akár. A sírgondozó, sírásó, a főnök. Sőt, Jongin megkérheti a többi szellemet, hogy segítsenek neki - Colos ötlete annyira nem is lett volna pocsék, ha nem én lennék az egyetlen olyan kárhozott lélek, aki nem mehetett el.

- Nem lehet. Jongin kivételes. Szellemek rajta kívül nincsenek, csak benne van valami különleges. Talán az, hogy a barátai kihasználták. Ez egyfajta bosszú az ő részéről. Vagy kárpótlás - magyarázta Aron. A "barátaimat" felidézve elszomorodtam. Nem is igazán figyeltem rájuk. Baekhyun, Jinki, Suho és Sehun is csak kihasználtak, a szívük mélyén meg utáltak. Meg kellett halnom ahhoz, hogy ezt megtudjam. Azt hiszem, az új barátaimnak jövök eggyel. Vagy sokkal. Nem is figyeltem, egészen addig, amíg meg nem hallottam Süti kiáltását:

- Akkor irány a temető!

- Nem, irány egy kajálda, mert kilyukad a gyomrom! – utánozta a hangját Colos, amin mindenki röhögni kezdett.

- Halkabban, kérem – csitított le minket egy nővér.

- Elnézést – hajoltunk meg gyorsan, és már mentünk is a kocsihoz.

- Menjünk a szokásos helyre – javasolta Taemin, amire Coloson kívül mindenki bólogatott.

- Az hol van? – kérdezte.

- Egy olcsó kis hely, innen negyedórányira – ismertette vele Puli a helyünket.

- Akkor nem, bocsi. Én nem eszem ilyen helyeken - rázta hevesen a fejét.

- Már megbocsáss Choi Minho, de mi nem keresünk annyit egy hónapban, mint te egy hét alatt – háborgott Puli hangosan, de Aron gyorsan befogta a száját, hogy halkabban.

- Akkor majd fizetek én, de legalább normális helyen fogunk enni – fintorgott Minho is. Megint egy újabb vita lett volna, ha nem verem őket fejbe hátulról. – Basszus, ez rosszabb, mintha rendesen ütnének – torpant meg Coloska.

- Tudjuk, azért tart rendet Jongin – fordult vissza menetközben Kookie.

Fél órával később, egy, a mienknél sokkal előkelőbb hely előtt álltunk. Már kívülről meg lehetett mondani, hogy nem egy hétköznapi étterem, hanem minimum egy négycsillagos.

- Milliomos vagy? – vonta fel kérdően a szemöldökét Sütike.

- Félig-meddig – kacsintott egyet, és elindult befelé.

- Jó napot, Mr. Choi – köszöntötte kedvesen a pincérnő. Nem, nem esett le az állam.

- Neked is Boomie. Egy asztalt szeretnék öt főre – mosolygott bájosan.

- De csak négyen vannak – számolta át háromszor is a csaj.

- Tudom, de én akkor is ötfőst szeretnék – mondta nyugodt hangon.

- Kövessenek, kérem – ment hátrafelé, és egy üres asztalnál állt meg.

- Tökéletes lesz, köszönöm - kissé meghajolt.

- Nincs mit. Hozom az étlapokat - a pincérnő elsietett, Aron pedig nekiállt a rendezkedésnek. Ő ült a főhelyen, a jobbján Puli, aki mellé leültettük Colost, utána Süti Aron balján, én meg a hímribanccal szemben.

- Szóval, Minho, köztetek mennyi van Taeminnel? - érdeklődött Kookie alig feltűnően. Már-már olyannak tűnt, mintha nyomult volna Colosra, ami persze nem volt igaz.

- Kettő év - hallatszott a válasz, mire a csapat összenézett. Minho fiatalosan nézett ki, még Pulihoz képest is, tehát neki kellett a fiatalabbnak lennie.

- Tehát tizenkilenc vagy - biccentett Csirke. Szuper, nem csak az én logikám járt így. Mert oké, hogy Colos magas, az nem jelent semmit.

- Ne haragudj, Mr. Kwak Aron, de elég pocsék nyomozó lehetsz. Huszonnégy vagyok - Coloska ezek után illedelmesen elvette az étlapot, nem is foglalkozva Csirke morgásával. - Jongin iszik?

- Nem - Taemin kinyitotta az étlapot, én pedig magamban fortyogtam. Igenis akartam inni!

- Akkor szeretnék egy 0,75 literes pezsgőt. Krug Grande Cuvée van? - mi hárman összenéztünk, ugyanis úgy ejtette ki a szavakat, mint egy vérbeli csigaevő, még a sznob raccsolása is megmaradt. Taemin büszkén mosolygott, hogy az ő szerelme milyen ügyes.

- Csak nem ünnepelnek? - a pincérnő szemöldöke négyszeres magasságba szökkent, valószínűleg az ár miatt. Ilyen sokba kerülne egy üveg pezsgő? Vajon mennyi?

- Nem. Csak sokan vagyunk, így megéri.

- Azonnal hozom.

Colos még egy darabig lapozgatott, majd becsukta az étlapot.

- Azt hiszem, párolt fácánmellet fogok enni, lazacos feketerizzsel, és kaviárral.

 Aron majdnem lefordult a székről, annyira megdöbbent. Én is megnéztem az étlapot mögüle, és igen, a kajája felért egy kisebb vagyonnal.

-  Én egy Dubu Kimchit eszem – csukta be az étlapot Csirke.

- Én is – értett egyet Sütike.

- Én pedig egy Bulgogit kérek – mosolygott Taemin is.

Miután mindenki leadta a rendelését, és megjöttek a kaják, nekem kicsordult a nyál a számból. Egyik jobban nézett ki, mint a másik. Ebéd közben nem sokat beszéltek, inkább csak ettek. Én meg unatkozni kezdtem, ami elég rossz dolog. Remélve, hogy nem éppen akkor kezdenek el velem beszélni, elmentem a helyemről. Körbejártam az éttermet, és megnéztem ki, mit eszik. Ezzel elfoglaltam magam egy ideig.

- Jongin? – hallottam a nevem az asztal felől. Visszasiettem az asztalhoz és megcsaptam Kookiet.

- Nem én szóltam, de legalább visszajöttél – pislogott nagyokat.

- Ne ijesztgess, hogy csak így elmész – törölte meg a száját Aron. Áhá, szóval ő volt aki szólt. Nagyon kis cuki volt, hogy így aggódott értem, ezért odamentem hozzá, és megsimogattam a fejét. - Jaj, te! Egyértelmű, hogy aggódtam. Mi lenne velünk nélküled? - nagyon halványan elmosolyodott, mire visszaültem a helyemre, tekintetemet pedig Pulin nyugtattam.

- Kérsz? - Minho hirtelen felé fordult, az evőpálcikái közt tartva egy adagot a rendeléséből.

- Egyed csak - áááá, nem nézett rá sóvárogva, dehogy. Ezt pedig Colos is kiszemelte, és csak azért is letuszkolta Puli torkán a jércét.

- Na? Meghaltál? - érdeklődött.

- Hülye. Egyébként finom - ezzel Puli elemelte a szerelme tányérját.

- Hééé!

- Ki kér? - persze, nagy erőfeszítésébe telt Colost visszatartani a mennyei lakomájától.

- Felejtsd el – fogta meg a tányér másik végét, és szigorú arccal nézett Pulira. Fogadni mertem volna, hogy el fogja engedni a tányért, és még bocsánatot is fog kérni Colostól.Hosszú csend következett, de egyikük sem adta fel. – Lee Taemin, most azonnal add vissza a kajámat! – szólt rá újra, de az meg sem mozdult.

- Nem! – vágta rá kis idő múlva.

- Aron, csinálnál valamit? – kérdezte Coloska.

- Ha akarod, szólok Jonginnek. Szerintem már vakarja a tenyerét – motyogta szórakozottan.

- A tied lehet – engedte el a tányért, Taemin pedig önelégülten elvigyorodott.

- Gyerekesek vagytok – csóválta a fejét Csirke.

- Ő a gyerekes – mutatott Pulira, aki nem foglalkozva az egésszel, ette Colos kajáját.

Aron persze ezen remekül derült. Szigorúan csak magában, mert sosem mutatta ki az érzéseit.

- Kérsz? - Puli már nyújtotta is a teli pálcikákat Kooknak, aki kissé előrehajolt. Valahogy sikerült bekapnia azt a bizonyos falatot, utána azonnal visszahuppant a helyére.

- Finom - mosolyogva Colosra pillantott, aki iszogatta a pezsgőjét. - De legközelebb ne almalevet rendelj a pezsgős poharamba, kérlek...

- Apád kinyír minket, ha alkoholt iszol, úgyhogy igaza volt Minhonak - szólt rá Csirke is, mire Kook azonnal befogta, és nyammogott tovább. Taemin még a másik nyomozó száján is letuszkolt egy falatot, utána visszaadta Coloskának.

- Nem szeretlek - nyafogott amaz, miközben lassan enni kezdte a maradékot.

- Miért nem jövünk gyakrabban ilyen étterembe? Amikor kettesben vagyunk, akkor sosem jutunk el ilyen helyekre... -nyafizott Puli, mire Colos rápillantott.

- Egy, nem vagy a csajom, hogy étterembe vigyelek. Kettő, nem látod, hogy Mr. Kwak Aron szívét akarom elnyerni Jungkook szerint? Akkor ehhez híven kell cselekednem. – Na, ez volt az a pillanat, amikor Mr. Kwak Aron sikeresen félrenyelte a pezsgőjét, és hangos fuldoklásba kezdett. A vendégek ijedten néztek felénk. Kookie és Puli a hátát veregette, Colos pedig egy pohár vizet kért neki.

- Basszus, azt hittem kiköpöd – nézett rémülten Colos. Kapott egy hatalmasat a hátára, mert bunkó volt tőle. Inkább azért aggódott volna, hogy megfullad Aron.

- Jól vagyok, kösz a kérdést – lihegte két korty víz között.

- Inkább menjünk, mindenki minket néz – mondta halkan Puli.

- A számlát kérném – jelzett a pincérnek Coloska. Fél percen belül meg is jelent, és a kezébe adta a papírt. Odasomfordáltam mögé, és megállapítottam, hogy körülbelül félhavi fizetést ettek meg négyen. Minho nem törődve a számokkal elővette a bankkártyáját, és már intézte is a dolgát. – Mehetünk – szólt, amikor végzett.

A csapat csendben bevágódott a kocsiba.

- Olvasunk, Jongin? - érdeklődött Aron, mire megcsaptam a vállát. A könyv hamarosan előkerült, és mind a ketten nekiálltunk a folytatásnak. Minisüti ismét játszott, Colos letargiába esett Csirke miatt, Puli pedig vezetett.

- Nem értem, hogy mi a bajod velem - mormogott Colos, de csak úgy magának szerintem. Oké, értem, hogy tudta magáról a szépségét, de ez akkor is túlzás volt.

- Csak hirtelen jött - vont vállat Aron, és olvasott is tovább, ezek után tényleg csend volt. Senki nem szólt egy mukkot sem, maximum a papír sercegése hallatszott.

- Egyébként mondtok nekem valamit erről az ügyről? Mert semmit nem tudok, azon kívül, hogy valami Betűs-gyilkos eszeveszettül öl - szólalt meg Colos, Puli pedig felsóhajtott. Elmesélte töviről-hegyire a dolgokat onnan, hogy találkozott Csirkével.

- És aztán jöttél te - ezzel fejezte be a sztorit.

- Ez eléggé olyan, mint egy romantikus dráma - Minho elmosolyodott, Puli pedig a szemeit forgatva állt be egy parkolóba.

- Jongin? Te bejöhetsz? Nehogy a sírok vagy a lelkek miatt eltűnj nekem! - Aron aggódó pillantásától egy kicsit én is megijedtem.

- Ha baj van, szól, és kijövök vele. Nem bírom a temetőket...

- Kösz, Minho. Akkor legyen a veszély három csapás. Ha rosszul vagy, kiszaladtok Minhoval. Rendben?

Egy csapás.