Egy szemét, csalfa zseni!

  - Hm… nagyon finom, puha a bőre, kedves – csókolt neki kezet, majd lassan felállt, hogy a nő ujjai végigcsúszhassanak a … na, szóval azon. Remélem világos, mert nem fogom kimondani.

- Kö… köszönöm – kezdte el magát legyezni a kezével.

- Magának bármit – kacsintott egyet, majd indultunk tovább. Mielőtt elkanyarodtunk volna a folyosón, Minho dobott még egy csókot is a Boszinak.

- Ember, le a kalappal előtted – veregette háton Aron, az épp öltözködő Colost.

- Basszus, olyan büdös volt a szája, mint egy rinocérosz hátsó fele – szitkozódott fintorogva, és még a hideg is kirázta.

- Hát, én inkább kutakodtam volna még két napig, mintsem ilyet tegyek – vallotta be Csirke. Ebben még én is egyetértettem vele.

- Akkor most megspóroltam neked két napot – vigyorgott Coloska.

- Nagyon rendes vagy - Aron megrázta a fejét - de úgy érzem, ezzel a Yerivel sem lesz könnyű dolgunk.

- Yuri - javította ki Minho a nyomozót.

- Tudom. Ne haragudj, fáradt vagyok. Egész éjjel az ügyön járt az eszem. Kissé elegem van már ebből, mert semmi nyomot nem találtam. Yuri biztos nem látta a pasi arcát, Eli szerint meg olyan, mint te...

- Persze, megértem, és sajnálom - Colos lassan baktatott közöttünk - Jongin megvan?

- Bassza meg! Jongin? - Aron azonnal forgolódni kezdett, de megveregettem a vállát. Nagyon cuki volt, hogy ennyire aggódott értem. Mondjuk, ilyen szexistent elveszíteni, mint amilyen én vagyok...

- Ennyire rossz hatással vagyok rád? - nevetett fel Colos.

- Mi? Nem, dehogy, fúj mááár – torpant meg Csirke, és úgy kezdett hadonászni, mint egy szőke pompon lány, akire rászállt egy szúnyog. Minhoval együtt röhögtünk ezen a kifakadásán. Még sosem láttam őt ilyennek. Persze, előttem alapból teljesen máshogy viselkedett, mint a többiek előtt.

- Na, ennyire azért csak nem vagyok rémes – tátotta el ijedten a száját Coloska.

- Ha lehetne, akkor halkabban – szólt ki egy lány az egyik ajtó mögül.

- Elnézést. Mi, csak a SDNS lány bandát keressük – közölte vele Aron. Minho már fuldokolt a röhögéstől.

- SNSD-re gondol? – vonta fel kérdően a szemöldökét a lány.

- Legyen az, nekem megfelel – röhögött már Aron is. Hát ezek barmok.

- Miben segíthetek? - érdeklődött a hölgy.

- Yurit keresem - Colos mosolyogva lépett közelebb a lányhoz, aki hirtelen megdermedt. Oké, 11%...

- Sajnos éppen magánfellépésen van. A menedzserük vagyok, a lányoknak pedig ma este privát fellépésük van, egy helyi énekessel - a nő igyekezett szigorú maradni, de kérlek, Choi Minho volt az ellenfele. Egy darabig nézegettem a lapokat, mikor valamin megakadt a szemem. Azonnal csapkodni kezdtem, és legyezgettem az egyik szórólapot, ami kissé mocorogni kezdett. Nagyon boldog lettem, hogy sikeresen előrébb vittem a nyomozást. Aron szó nélkül vette a jelzéseimet, utána monoton hangon megszólalt.

- Chilhyun, azt hiszem, ide kellett jönnünk - jelentette ki. Minho úgy nézett rá, mintha valami elmebeteg lenne.

- Maga Kangta? - a nő szemei elkerekedtek, amint végigmérte az újdonsült világsztárt.

- Igen. Én pedig az új menedzsere vagyok, Kim Ilhoon.

Igen, lassan a dilidokit kell hívni, mert már azt sem tudják, hogy kicsodák. Persze, én egyből tudtam, hogy csak a nő képébe hazudnak, de ő nem vette észre. Hát ez egy balfék.

- És mi járatban van itt? – kérdezte a nő.

- Gondoltam, ellenőzöm a lányokat, hogy milyen módszerrel készülnek fel, meg ilyenek. Szeretem tudni, hogy mit csinálnak a partnereim – füllentett, de úgy, mintha könyvből olvasná az egészet.

- Értem, hát jöjjön be nyugodtan – tárta ki az ajtót előttünk. Bent csinosabbnál csinosabb lányok voltak. Majd kiesett a szemem a helyéről. Szívesen megpaskolgattam volna az összes hátsó felét.

- Szóval, Yuri éppen fellépésen van? - érdeklődött Aron, mire a lány bólintott.

- Igen. Most éppen szólóznak a közönség előtt. Ez egy amolyan táncverseny. Esetleg... lehetne egy óriási kérésem? - hirtelen hátrafordult, ezzel nem kis meglepetést okozva "Kangtának".

- Az attól függ...

- Az SNSD egy amatőr csapat, és remek lenne, ha meglepetésként felbukkanna egy nagy sztár, aki támogatja őket. Esetleg megtenné maga? - csillogó szemek. Na, azt megnézném, ahogy Colos táncikál, az biztos.

- Persze, elvállalja - Aron végignézte a lányokat, nem is foglalkozva Minho reakciójával.

- Hozom a sminket - a nő elrohant, Colos pedig felrobbanni készült.

- Na, nem! A tánc el van felejtve, te barom! - fújtatott egy nagyot rácsapva a menedzser hátára

- Szedj ki mindent belőle. Amint végeztél, mehetsz utadra.

- Ezért még meg foglak ölni, és akkor majd fogsz tudni kommunikálni Jonginnal – sziszegte gyilkos tekintettel, Aron viszont csak mosolygott az egészen.

- Ahhoz te kevés vagy, táncos fiú – kacsintott egyet. Közben megjelent a sminkes lány is, és Minhot elvitték. Szívesen megnéztem volna, hogyan viseli Colos a kiképzést, de a lányoknak nem tudtam ellenállni. Azok a formás fenekek, és mellek… huh. Kár, hogy nem tudtam megtapizni őket. De már azon is meglepődtem, hogy a szórólapot meg tudtam lebegtetni. Ez is valamiféle előrelépésnek számított.

- Kai, most azonnal gyere vissza mellém – dünnyögte Csirke. Honnan a francból tudta, hogy nem vagyok mellette? – Ne kelljen még egyszer szólnom! – köhögött közben, nehogy feltűnést keltsen.  Elszontyolodva mentem vissza mellé, és csaptam meg jó erősen, hogy érezze a nemtetszésemet. – Sajnálom – húzta győztes mosolyra a száját, amiért kapott még egyet. – Ne legyél szemtelen! – mondta szigorúan.

- Ilhoon oppa? – egy lány jelent meg előttünk, arca ragyogott – Megkínálhatom egy pohár vízzel?

- Nem, köszönöm – Aron finoman visszautasította őt, közben pedig leült a közelében levő székre. Elővette a jegyzetfüzetét, azt lapozgatta, én pedig jobb híján őt néztem. A gyilkossággal kapcsolatban voltak érdekességek, és tények, amelyeket eddig senkinek nem mondott el. Sőt, egy tökéletes terv is bele volt süllyesztve a dolgokba, de azt átlapozta. Miben mesterkedhetett?

- Ilhoon, készen állok – állt elénk Coloska. Hát jó, legyen 20százalékban szexi, de annál több nem. Irtó jól állt neki a smink.

- Nagyon kis… izé vagy – hápogott Aron.

- Na kösz, ennél azért többre számítottam a managgeremtől – vágott át duzzogiba. Marhák, komolyan mondom, lassan egy farmon fogom érezni magam ezekkel.

- Jaj, tudod, hogy te mindig csodás vagy – erőltette meg magát Csirke, nehogy lebukjanak.

- Hát persze, hogy tudom – kacsintott Colos.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte a lányok managere. Egyszerre igeneztek, és már mentünk is kifelé.

- Még jó, hogy nem valami ócska autóm van, mert akkor most simán lebuknánk – suttogta Minhonak Aron.

- Igaz, de neked honnan jött ez a hülyeség? – tudakolta kíváncsian.

- Jongin lebegtette meg a hirdetést a falon, én csak felhasználtam – közölte vele a tényeket.

- Én? Soha – nevettem fel, nem mintha hallotta volna valaki is.

Azonban nem használtuk fel a kocsit, ugyanis egy közeli helyiségbe mentünk, ahol lehetett hallani a rajongók visítozását. Kangta és Ilhoon gyorsan végigmérték a környéket, amikor hirtelen megszólalt egy statiszta.

- Kangta? Remek, pont most van Yuri a színpadon. Siessen, mindjárt kezdődik a maga jelenete! – azzal megragadta szerencsétlen Colos karját, és már ki is lökte a színpadra, én pedig mentem vele. Nagyon érdekelt, hogy mi fog kisülni ebből.  A hangosbemondó mély hangja azonnal megszólalt.

- Hölgyeim, és uraim, Kangta!

Emberi sikolyok mindenhol.

- Maga nem Kangta – Yuri persze nem hagyta abba a táncot, nehogy tönkremenjen a karrierje, de szemmel láthatóan nagyon meglepte őt a csábos fiatalember.

- Na ne mondd – fújtatott amaz – de egy fontos ügyben szeretném a segítségedet kérni.

Végignézve a pároson, mindenféle beidomítás, vagy gyakorlat nélkül is remekül mozogtak együtt. Egyértelműen Yuri vezette Colost, de feledhetetlen és tökéletes produkciót nyújtottak a rajongóknak. Minho még táncolni is tudott… megállt az eszem…

- Mi kéne, ha volna? – a lány átkarolta a hímribanc nyakát, jobb lábával pedig szexin átölelte őt, míg Colos az újdonsült társa derekára tette a kezeit.

- Azt csiripelik a madarak, hogy láttál egy gyilkosságot – precíz, lényegre törő, és mindemellett nem is esett ki a ritmusból. Hölgyeim, és uraim: Minta! Vagy Mingta…

- Ez nem igaz – távolodott el Minhotól… vagyis Kangtától a lány. Csakhogy a mi kis táncos lábúnk sem hagyta annyiban. Szexibbnél szexibb mozdulatokkal közelítette meg újra.

- Nekem nem tudsz hazudni – rántotta teljesen magához a derekánál fogva. Úgy néztek ki, mint egy ezeréves szerelmespár, akik évek óta együtt táncolnak. Annak ellenére, hogy Minho azt sem tudta, mit kell csinálni.

- Ezt beszéljük meg az előadás után – mondta mosolyogva. Itt abbahagytam a kémkedést, és visszamentem Aronhoz.

- Ő nem Kangta, ahogy maga sem Ilhoon – puffogott az SNSD managere.

- Mégis engedte, hogy Minho vele táncoljon – mutatott a színpad felé.

- Igen, mert… mert az igazi lemondta a fellépést, mert máshol volt dolga – sütötte le a szemét a hölgy.

- Szóval maga is ugyanúgy hazudott, mint mi – vigyorgott Csirke. Szerintem kezdett becsavarodni, mert az eddig együtt töltött idő alatt nem röhögött annyit, mint ezen a napon. Vagy Choi Minho őt is utolérte.

- Mindenesetre meg kell hagyni, hogy a társa nagyon jól táncol. Mi a foglalkozása? – a hölgy ügyesen terelte el a témát, pontosan úgy, mint Csirke szokta.

- Tudtommal sztriptíz táncos. Igazából a kollégám ismerőse…

- És a maga foglalkozása?

- Nyomozó vagyok. Elhiheti, hogy nem viccből vagyunk itt. Egyes forrásaim szerint Yuri szemtanúja volt egy gyilkosságnak, és a segítségünkre lehet az elkövető megkeresésében – magyarázta lelkesen a nyomozó, mit sem foglalkozva azzal, hogy a nő csak illedelemből hallgatta őt.

A komoly beszélgetést a hatalmas tapsvihar és sikoltozás szakította félbe. Nemsokára pedig megjelent az ifjú pár is. Lihegve, és halálra izzadva, de mégis mosolyogva. Ha pap lettem volna, ott helyben összeadtam volna őket annyira cukik voltak. Mondjuk Minhon látni lehetett, hogy nem érdekli komolyan a csaj, fordítva viszont nem ez volt a helyzet. A csaj úgy nézett rá, mintha magát Zeuszt látta volna maga előtt. Csoda, hogy nem olvadt el.

- Fantasztikusak voltatok! – dicsérte meg őket a hölgy.

- Köszönjük – hajoltak meg egyszerre.

***

Ezután ez előadást végigvártuk az egyik öltözőben. Én ujjongva néztem, ahogy a lányok táncikáltak, meg énekeltek. Kétszer is megpróbáltam letiplizni a szünetekben, hogy megnézzem a lányokat öltözés közben, de Aron a fejembe látott. Olyankor mindig a vállát kellet csapkodnom egyfolytában, hogy tudja, ott vagyok. Annyira szemét volt.

- Készen vagyok! – esett be az ajtón Yuri. Új smink volt rajta, és egy egyszerű, bár gyönyörű öltözet. Ha lett volna testem, akkor már fix, hogy vízesésként csorogna a nyálam.

- Rendben van drága, mehetünk – Colos azonnal felpattant, és immáron ő is az eredeti öltözékében volt.

- Hova mentek? – Aron felvont szemöldökkel nézett felváltva a gerlepárra. Jól van, nem csak én nem értettem a dolgot.

- Sütizni. Megérdemeljük. Ne várjatok, szerintem egyből hazamegyek – azzal Colos átkarolta Yuri derekát, és kimentek az ajtón. Most ezek Komolyan elmentek randizni??????

- Az egy dolog, hogy félbeszakadt a nyomozás… de mit fogok mondani Pulinak? – rám nézett, majd felállt, és mi is elmentünk. Szerintem Aron bízott Minhoban és tudta, hogy nem marad adatok nélkül. De ha Minho tényleg megkedvelte Yurit, amit csak én nem vettem észre, akkor nagyon-nagy gáz van…

Taemin tuti kiakad, és szerintem nincs rosszabb, mint egy vonyító kiskutya. Már elképzeltem, ahogy összetörik a kicsi szíve, és lábtörlőként hever a földön, és…

- Jongin, gyere végre – szólt az autóból Csirke. Gyorsan behuppantam mellé, előre. Elöl ültem, egy nap másodjára. Tökre örültem neki. Gyorsan megpaskoltam a vállát, és indultunk is vissza Mr. Kwak Aron irodájába. - Nem is tudom, hogy mit mondjak Pulinak. Ki fog bukni, átmegy HP-be én meg felkapom a vizet. Összeszólalkozunk, majd valamelyikünk, szerintem ő megsértődik. Kookie meg majd megint kiakad, elkezd osztani minket, és akkor újra nyugton leszünk – hadarta el az előrejelzést. Nagyokat pislogva meredtem rá.

- Sok sikert – mondtam, és közben megveregettem a vállát.

Az út innentől csendben telt. Aron vezetett, én pedig Pulin gondolkoztam. Colos nagyon gonosz volt vele, mert otthagyta, mert megcsalta, mert nem szerette. Milyen barát az ilyen?

- Megjöttünk – Aron kiszállt a kocsiból, és nekem is kinyitotta az ajtót.

- Sziasztok! – Puli már szaladt is elénk, mint egy kisgyerek, mikor megjönnek a szülei… vagy, mint egy kutya a gazdái érkezésekor. Mosolyogva nézett körbe, de hamarosan elfehéredett – Minho?

- Dolga akadt, és lelépett – hallatszott a tömör válasz, mire Puli sokkal szomorúbb lett. Nagyon sajnáltam szegényt, így megveregettem a vállát.

- Szóval dolga. Azzal a csajjal, akihez mentetek? – Talált süllyedt. Komolyan mondom,  ő sem tagadhatta, hogy nyomozó.

- Nem, én ilyet nem mondtam – ellenkezett egyből a másik.

- Felesleges védened, imádja a csajokat – sóhajtott, és ment is befelé. Aron csak nyögött egyet, és ment utána. Amin meglepődtem, az az volt, hogy Taemin egyáltalán nem akadt ki annyira, hogy leossza Aront, vagy beszóljon valakinek is. Csak csendben gubbasztott a széken, és szenvedett.

- Őszinte leszek, nagyobb kirohanásra számítottam. – Aron csendben sétált oda az asztalhoz, és huppant le a székére.

- Nem éri meg. Most minek hisztizzek azért, mert ő mást szeret? – Taemin csak bámult maga elé. Már nagyon sajnáltam őt, így odasétáltam hozzá, és megsimogattam a fejét – Köszönöm, Kai, ez most jól esett.

Kook csak csendben nyugtázta magában az eseményeket, Eli pedig a másik fotelban nézegetett.

- Mit tudtunk meg?

- Semmi újat. Ti? – a fiatalabbik nyomozó teljesen le volt törve. Tényleg muszáj ma a pasijánál aludnom, mert szegényem belehal a bánatba, ha Colos becsajozik…

- Mi sem, de van egy pár elméletem. Van egy olyan teóriám, hogy a gyilkos minket is meg fog támadni, méghozzá a leggyengébb pontjainkon. Taeminnek Minho, Minhonak a pénze…

- Hé! – vágott közbe Taemin, de még én is tudtam, hogy Csirkének volt igaza.

- Már bocs, de Finnyakirály a pénzéhez ért. Kooknak a szülei, nekem Jojo, sőt, már Elit és Yurit is beleszámíthatjuk – ezzel fejezte be Aron a felsorolását. Körbenéztem, és mindenki le volt döbbenve.

- Ezt hogy akarod megoldani? – kérdezte Taemin. Szerintem fogalma sem volt. Én úgy voltam vele, hogy Süti szüleit nem kell félteni, hiszen egy rendőr házába nem fog betörni, hogy megölje őket. Főleg, hogy nem az a fajta gyilkos, aki bemegy egy pisztollyal, és szitává lő mindenkit. Ő lassan, és alaposan szereti kínozni az áldozatait, minden egyes sikolyát kiélvezve.

- Még nem tudom – tette le a jegyzetfüzetét az asztalra.

- Hát, ez marha sok segítség volt, Csirke – mordult rá Puli. Szerintem már olyan megszokott lett a becenevük, hogy fel sem figyeltek rájuk.

- Igaz, Puli, de nem egyedül vagyok a bandában, akinek a fejét kéne használni – vágott vissza egyből Aron. Tévedtem, mégis észreveszik.

- Abbahagynátok? – kérdezte Kookie, nagyot sóhajtva.

- Neked csend, Süti – szóltak rá egyből. Az említett személy kissé megilletődött.

- Ez gonosz volt - mormogott.

- Bocs, de nagyon rossz passzban vagyok - Taemin rá se hederített, csak figyelte Csirke jegyzeteit.

- Rómeó miatt?

- Fogd már be - vetett egy szigorú pillantást a picúr felé Aron, aki azonnal összehúzta magát.

- Szerintem nem olyan hülye, hogy megszakítsa a betervezett listáját miattatok. Keresztbe fog tenni nektek, de nem fog gyilkolni - Eli fel se pillantott a könyvéből, csak olvasott csendben.

- Kösz... - válaszolta Aron fittyet sem hányva a haverom gondolataira - mondj el mindent Kairól és az áldozatokról.

- Nincs nagy kedvem mesélgetni. Főleg nem a magándolgaimról – mondta flegmán Eli, még mindig a könyvet bújva. Na, ő mindig is ilyen volt. Ha akart, akkor nagyon kedves, segítőkész és okos tudott lenni, de ha rossz napja volt, akkor simán bunkózott. Arról nem is beszélve, hogy az önfejűek királya.

- Ez nem kedv kérdése, fiatalember – förmedt rá Aron.

- Most mégis mit mondjak? Kait ismertem, vagyis ismerem. Egy gimibe jártunk. Nem beszéltünk minden nap, de azért tartottuk a kapcsolatot. Még az egyetemen is, de ennyi. A többiekről nem tudok mit mondani – vont vállat, és folytatta a dolgát.

- Semmi kapcsolat nem volt közted, és a többi áldozat közt? Egy közös iskolai program, vagy akármi? – faggatózott tovább. Eli egy pillanatra felém nézett. Nem fogja elmondani.

- Nem, nincs. Legalábbis, nem tudok róla – válaszolta.

- Ééértem – biccentett egyet, de ő is felém nézett.  Nem igazán tudtam mit mondani. Fedjem fel a titkot, vagy hagyjam abba? Vagy mit tegyek? Persze, tart a baráti kötelezettség, de már úgyis halottak voltak, a többiek meg nem voltak a barátaim. Aron és csapata jobb volt. Ők tényleg kedveltek, remélem...

Az órák lassan teltek, igazából csak adatokat gyűjtöttünk, amikor váratlanul betoppant Minho. Nem, kicsit sem látszott, hogy vetkőző-showja volt...

- Na, megjött az elveszett feketebárány – morgott egyből Taemin. Eli felvont szemöldökkel emelte fel a fejét a könyv mögül.

- Féltékeny vagy? – vigyorgott Colos.

- Csak szeretnéd, Létra – fortyogott tovább, és biztos voltam benne, hogy egyszer fel fog forrni. A húslevesnél is így van. Egy ideig csak fortyog, aztán hirtelen elkezd folyni mindenhol a leves.

- Ne hisztizz már, kérlek – szólt Eli is. Puli már nyitotta a száját válaszra, de inkább csendben maradt. Felmérve az erőviszonyokat, jól is tette.

- Minho, akkor ma te viszed haza Jongint. Én hazaviszem Kyoungjaet, Taemin pedig Kookiet. Holnap reggel nyolc órakor találkozunk. Egy perccel sem később – hangsúlyozta ki az utolsó mondatot.

- Oké zsoké - vigyorgott Colos. Mi a fene ütött ebbe?

- Te beteg vagy - Taemin csak reménytelenül felsóhajtott. Megölelte a legjobb barátját, utána elment Jungkookkal. Hamarosan pedig mi is távoztunk. Kíváncsi voltam Colos kocsijára, ezért folyton figyeltem a járműveket. Biztos valami menő autója van. Mondjuk piros, vagy fekete... inkább piros. Cabrio.

Mikor megálltunk, érdeklődve kezdtem keresgélni. Biztos telefonált, vagy valami.

És ekkor megérkezett Minho kék kocsija a sofőrrel. A busz. Hősünk felvett egy bőrkesztyűt, majd a bérletét bemutatva felszállt.

- Leülsz? - kérdezte. Nemmel válaszoltam neki. Úgyis félre fog lökni egy barom, minek erőltessem meg magam? - Képzeld, Yuri is erre lakik.

- Csodás - mormogtam magamban. Egy pillanatra ránéztem. A telefon a fülénél volt, mintha valakivel beszélgetett volna... aha! Csak nem akarta magát kínosan érezni.

- Holnaptól ő is erre fog jönni, csak én hamarabb szállok le - Colos csak nyomta nekem a rizsát egy darabig, utána elnémult.

Majdnem fél óra után szálltunk le. Reméltem, hogy már lassan odaérünk, de tévedtem. Még több mint tíz percet sétáltunk, közben magyarázott a munkájáról. Miért nincs közelebb is buszmegálló egy sztriptíz bárhoz?

- Jaj, Kai, ez így nem jó. Ki kéne találnunk valamit, amivel megkönnyítjük a kommunikációt – nyafogott Coloska, amit tőle nem nagyon szoktam meg. Igaz, ő egy nagyra nőtt gyerek volt, szóval ez is hozzá tartozott. A lakásán már jártam egyszer, de akkor csak a nappaliig jutottam el a srácokkal. Most alaposan meg tudtam nézni, hogy valójában milyen helyen is lakik.

- Kai, foglald el magad, amíg lezuhanyozom. Gondolom, végigelemzed a lakásom. Csak ha lehet, ne jelölgesd meg a sarkokat - kezdett el röhögni.

- Marha vicces – dünnyögtem, és közben egy erőset vertem a vállára.

- Jó jó, sajnálom - mondta, de igazából nem gondolta komolyan, mert ugyanúgy röhögött. Nem is hittem volna, hogy Minho, a drága kurva ilyen rendes ember volt. Talán vele lehetett a legjobban kijönni, hiszen mindenkinek megtalálta a gyengéjét, szinte azonnal. Nem csodáltam, hogy Puli oda-vissza volt érte.

- Ez mi? - tekintetem egy táblára tévedt, ami fel volt akasztva a falra. Pontok és vonalak voltak rajta, valamint az angol ABC. Megálltam előtte, és bámulni kezdtem. Talán Morze... odasiettem az új haveromhoz, és megcsapkodtam. Először hármat gyorsan, majd hármat szünetekkel, utána megint három gyorsat.

- S.o.s? - Minho összeráncolta a homlokát, mire biccentettem. A táblát figyelve lekopogtam neki, hogy megtaláltam a Morze ABC-jét, de ha lehet, még értetlenebbül nézett rám. - Sajtos tésztát ennél? Mi van? – Miután szétröhögtem a fejem, újra próbálkoztam a mondattal. – ABC - be akarsz menni? – vakarta a tarkóját, én meg hisztérikusan csapkodni kezdtem. Ennyire nem lehet hülye. Azt hittem, hogy tud rendesen fordítani, de már ott tartottunk, hogy az ABC-be akarok menni sajtos tésztát enni. Ez kész. Nem is tudok enni.

Sokadjára sikerült lefordítania, aminek nagyon megörültem, mert végre eljutott odáig, hogy felemelje a hátsóját és odasétáljon a falhoz.

- Jongin, te egy zseni vagy - csettintett egyet az ujjaival, én meg büszkén megcsapkodtam, majd megpróbálkoztam egy köszönömmel. - Bocs, nem tudok kölcsön adni, de holnap kérünk Aro… várjunk, ez hülyeség volt. Még egyszer - kérte és erőteljesen koncentrált.

- Te barom, olvasni sem tudsz? - mormoltam, majd lekopogtam neki újra, lassan. Minho tekintete ide-oda járt, mire végül elmosolyodott.

- Nincs mit. Így legalább tudunk kommunikálni.

- Ha így fordítasz, és morze abc helyett sajtos tésztát mondasz, akkor erősen kétlem... - gyorsan letudtam a nyafim, mert Minho szinte válaszolt nekem.

- Ne haragudj, még csak tanulom, és nem sok időm van rá, de igyekszem - a végén elmosolyodott. Ugyanolyan csábos mosolya volt, mint mindig, szinte megigéző. Lekopogtam neki, hogy semmi baj, de megint valami oltári agyatlanság lett belőle.

- Fej bab? Mi a szent szar? - értetlenül pislogott a táblára... inkább ne mondjuk el senkinek, hogy tudunk kommunikálni...

- Egyetértek - csapkodtam le neki. Egy pillanatra gondolkozó fejet vágott, aztán biccentett. Szerintem megint nem értette, de sebaj.

- Feküdjünk le aludni, holnap megint meló van - ásított egy nagyot.

- Várj - csapkodtam gyorsan, mert már az első nap óta kíváncsi voltam valamire.

- Mondd - állt még mindig a táblája előtt. Lassan elkezdtem neki leadni a jeleket. "És táncolsz rúdon is?" - ez volt a kérdésem.

- És tákolsz ludat is??? Mi van??? - Ennyi volt. Feladtam, és inkább kiterültem a kanapén. A sok röhögést még én sem bírtam elviselni. Minho egy értelmes ember, de néha olyan hülye, hogy az már nekem kínos.  - Jongin, még egyszer. Tudni akarom, mit kérdeztél! - jött rá a nyafoghatnék. Odabattyogtam mellé, és közöltem vele egy nemet. - Nem csinálhatod ezt - kezdett el hisztizni, mint egy kétéves. Hát én meghaltam tőle.

Ismét nem, mire Minho még jobban fortyogni kezdett.

- Gonosz vagy - mormogott, ezek után pedig besietett zuhanyozni. Természetesen bevágta maga mögött az ajtót, én pedig bámultam a... meccset? Sosem kedveltem nagyon a focit, így unalommal bámultam a televíziót, amíg ő zuhanyozott. Hallgattam a vizet, meg a sok üvöltést. Mennyire utáltam ezt a sok szart. És őszintén... meguntam... odasétáltam az ajtóhoz.

- Készen vagy már? - dugtam be a fejem az ajtón, mire megláttam őt zuhanyozni. Izmos volt. Nagyon izmos, szinte tökéletes, és lent sem volt pici... legyen... Choi Minho 30 százalékban olyan szexi, mint én...

Tudtam, hogy nem bukhatok le, mivel nem lát, de azért visszamentem a helyemre. Nem vagyok meleg, hogy a fiúkat nézegessem zuhanyzás közben. Én a formás női seggekért, mellekért és combokért vagyok oda.

- Jongin, itt vagy még? - hallottam Minho hangját a hátam mögül. Megfordultam, és lustán megcsaptam a karját. - Akkor jó. Maradjon a foci, vagy tegyem át? - mutatott a TV- felé. Gyors csapkodással jeleztem, hogy tüntesse el a képernyőről azt a förtelmet. - Rendben, rendben - kapta fel a távirányítót, és kapcsolgatni kezdett.

- Nem… nem… nem… nem… nem… igen - állítottam meg egy filmnél. Szerettem nagyon. Régen, mikor még éltem, akkor vagy a szüleimmel, vagy az úgymond barátaimmal néztem.

- Maratont tartanak belőle. Leadják mind a három részt, és még csak fél órája megy - huppant le a kanapé másik oldalára. - Holnap hulla leszek, de ezt megnézem veled - vigyorgott a kisfiús vigyorával.