Pulika pasija

Érdekes módon nem beszélt róla, pedig azt hinné az ember, hogy órákat fog átzengeni erről az emberről, meg a képességeiről. De semmit nem mondott azon kívül, hogy ismeri.

- Barátok vagytok? - faggatózott a kiskölyök, de Puli csak megrázta a fejét.

- Olyasmi, de nem tudom. Nem igazán beszélünk, csak ha segítség kell - magyarázta. Csendben vezetett tovább, Aron pedig mellette bambult ki a fejéből.

- Honnan ismered? - jött az újabb kérdés.

- Régen együtt buszoztunk. Aztán valahogy beszédbe elegyedtünk mindig - Puli a végén lefékezett - remek. Dugó...

- Komolyan, ezt nem hiszem el – csúszott lejjebb az ülésén Aron. Kookie egy pillanatra elkezdett felém dőlni, de én felpofoztam.

- Jaj, bocsánat Jongin – ugrott vissza a helyére. Kis lustaság.

- Jungkook, helycsere! – parancsolt rá Aron. Ma kifejezetten nem tetszett neki Kookie viselkedése. Meg is értem. Ha egyszer nyomozó akar lenni, akkor ne félholtan essen be dolgozni.

- Minek akarsz helyet cserélni? – kérdezte felháborodva.

- Mert. Szerencsétlen Jongin halálra unja magát – adott egyszerű választ, és még nem is zavart, hogy engem is belerángatott.

- Nem értem, hogy ez miben fog változni, ha te ülsz mellette – akadékoskodott tovább.

- Abban, hogy olvashat. Te pedig nem fogsz aludni. Tanuld meg, hogy időben le kéne feküdnöd ahelyett, hogy hajnali kettőig gépezel – rótta meg, mintha a fia lenne.

- Nem is gépezem kettőig - durcizott a kissrác, mire Aron felsóhajtott.

- Akkor fél négyig.

- Akkor már rég alszom - Süti továbbra is nyafogott, és kötözködött, mire Aron agya elborult. Azaz egy negyeddel megemelte a hangját.

- Ne vegyél mindent szó szoros értelemben! Így sosem lesz belőled nyomozó. Nem érdekel, hogy apuci kicsi fia vagy. Ha kell, a kocsi után kötlek, és futsz mögöttünk. Nem játsszuk azt, hogy elalszol. Most pedig helyet cserélünk, és ha csak pislogni is mersz, Jongin lecsap. Világos, Jung Jungkook? - kérdezte a végén. Mindenki dermedten ült, főleg az érintett személy. Ha valakit a teljes nevén szólítanak, akkor baj volt. Viszont annyira megijedt, hogy majdnem sírva fakadt. Fél másodperc alatt ugrott ki az autóból, és ült be előre. Csirke bevágódott mellém, és becsapta a kocsi ajtaját.

- Aron, ez nem WC ajtó, kérlek - szólt rá Taemin előröl. Legszívesebben kiugrottam volna az autóból, mielőtt megint ordítani fognak egymással.

- Elnézést - motyogta halkan, közben elővette a könyvet. Így, mi ketten olvastunk. Taemin is próbált rádiót kapcsolni, de nem ment neki. Ő volt az egyedüli, akinek még mindig jókedve volt, legalábbis a körülményekhez képest. Süti az ablakon bámult kifele, és erőteljesen próbálta nyitva tartani a szemeit. Eltelt húsz perc, de két méternél nem aludtunk többet. Mr. Kwak Aron már megnyugodott mellettem, és minden érintésemre készségesen lapozott egyet. Rájöttem, hogy Csirke kicsit hasonlít Sherlockra. Talán kiskorában sokat olvasta.

- Nem hiszem el, hogy nem haladunk - kezdett el nyávogni Puli.

- Majd fogunk, ne aggódj - reagált Csirke, fel sem nézve a könyvből.

- De nem akarok későn érkezni. Addigra elviszi valaki - nyavalygott tovább.

- Kezdem úgy érezni, hogy a haverod valami tárgy - sóhajtott Aron, és a csapkodásomra lapozott. Úgy csinált, mintha nem a szövegre figyelne, hanem bambulna, de én láttam, hogy olvasott.

- Nem egy tárgy, csak dolga van - mormogott Taemin - viszont lehet, hogy pénzt fog kérni.

- Szuper barát.

- Ezt hagyd abba. Igazából nagyon rendes, csak nem csinál felesleges feladatokat pusziért.

- Rendben. Adok majd neki egy kis pénzt. Ha felmutat valamit. Addig semmit - jelentette ki Aron. Ezek után lapozott, és folytattuk az olvasást.

- Kookie elaludt - Taemin a visszapillantó tükörben Aronra pillantott, aki kiemelt egy vizesüveget a táskájából.

- Öntsd nyakon. Még hideg.

- Normális vagy? Tiszta víz lesz az autóm - visította. Aront ez egy cseppet sem zavarta, mert lecsavarta a kupakot, és nem kis lendülettel a srácra öntötte a vizet.

- Mi a szar ez?- ugrott meg hirtelen. Még a fejét is beütötte.

- Megmondtam, hogy nincs alvás- csavarta vissza a kupakot az üvegre.

- De hát csak állunk ember!- kiabálta el magát Süti.

- Nem hiszem, hogy kiabálnod kéne. A végén kiteszlek a napra száradni, és ottfelejtelek - fenyegetőzött Csirke, és még nekem is felállt a szőr a hátamon a hangjától. Baromi ijesztő volt.

- Taeminnek is van szava. Ő nem hagyna itt, ugye? - nézett reménykedve a Kopóra, aki csendben hátrasandított Mr. Kwak Aronra.

- Ez egy munka Kook. A munkahelyen pedig nem alszunk. - Beszari. Tuti nem ezt mondta volna, csak nem akart vitatkozni Aronnal, amit valahogy meg is értettem. Ezek után én se vitatkoztam volna vele. Ráadásul rangidős lévén neki volt itt a legnagyobb szava, és ezt szerintem ki is használta.

- De csak állunk! - próbálkozott Süti, azonban nem figyeltek rá. Kivéve engem. Én megsajnáltam szegényt, ezért gyengéden megsimogattam a buksiját - köszi, Kai. Te legalább egyet értesz velem.

Kettő csapás. Tényleg nem alszunk munkahelyen, nagyfiú! - Au...

- Helyes. Megérdemled - biccentett Csirke - lapozhatok?

- Naná! - nevetve megcsapkodtam a vállát, mire lapozott.

- Elindultunk! - kiáltott fel boldogan Puli, és csatlakozott a többi autóshoz. Három méter erejéig, aztán megint megálltunk. - Ilyen nincs...

- Kezdek éhes lenni - nyafogott Kookie. Csirke erősebben fogta a könyvet, hogy ne ordítsa le megint a srác fejét.

- Körülbelül négy- ötszáz méternyire van előttünk egy bolt, menj, vegyél magadnak kaját - mutatott előre mellőlem.

- Inkább várok még - sóhajtott Süti.

- Akkor sokat kell várnod, ugyanis a bolt előtt lekanyarodunk - szólt közbe Pulika is.

- Ne már. Ugorjunk be előtte - kérte Süti.

- Kook, így is csak reménykedni tudok, hogy még ott lesz - morogta Puli.

- Jó utat - integetett neki Aron, amiért kicsit megcsaptam. - Bocs - hajtotta le a fejét. Jó, igazuk volt, de azért túlzás is. Újra megcsapkodtam, de erősebben. - Nem megyek vele - rázta a fejét. Olyan erősen csaptam meg, hogy sziszegve arrébb ment. Kinyitotta az ajtót, és a srác után futott.

- Jongin? - fordult hátra Taemin. Finoman megsuhintottam. - Olyan gyerekesek - sóhajtotta lemondóan. Az nem kifejezés, hogy gyerekesek. Elviselhetetlen óvodások voltak.

- Valamiért Aron mindig talál magának valakit, akit tud csesztetni - rázta meg a fejét Puli, én pedig helyeslően megcsapkodtam a vállát. Nem bántásból, de Aron tényleg szeretett vitatkozni ezzel a kettővel. Félek, hogy Puli haverját is meg fogja próbálni nevelni. Ezek után csend volt, Puli rágyújtott, én pedig ösztönösen arrébb húzódtam. Cigiztem én is, amíg éltem, de így szellemként akár fel is gyújthatott volna. Az idő lassan telt, a kocsi még állt, Kookieék pedig még sehol sem voltak. Eli sem jelentkezett, így unatkoztunk. Puli megint megpróbált rádiót kapcsolni, sikertelenül.

- Tudod Jongin, néha sokkal jobb lenne, ha látnálak, vagy hallanálak. Így olyan rossz beszélgetni, hogy én magyarázok, te pedig igen-nemet játszol. Nem csoda, hogy unatkozol mellettünk – töprengett, újra, és újra beleszívva a cigijébe. Óvatosan leigeneztem a dolgot, amin elmosolyodott. – Tudod mit Jongin? Megígérem neked, hogy keresünk valakit, aki tud segíteni neked, és nekünk. Jó lesz? – kérdezte. Lelkesen kezdtem el csapkodni. A többiek is mondták már, hogy meg kéne oldani, de Puli volt az első, aki megígérte, hogy segít is benne.

- Ah, megvagyunk – esett be az ajtón Aron, és majdnem rám ült, de én rácsaptam egyet. – Jaj, bocsi Jongin. Elfelejtettem, hogy ezen az oldalon ülsz – kért bocsánatot. Nem haragudtam rá, sőt, szerintem rám sem tudott volna ülni. Vagy, ha mégis, fájni biztos nem fájt volna.

- Na, Kook felébredtél? – dobta ki az ablakon a cigit Puli.

- Mondhatni igen. Aronnal is megbeszéltük a dolgokat, és most minden rendben van – vigyorgott, mint vadalma a körtefán.

- Ennek őszintén örülök – mosolyodott el Puli, Aron pedig elővette a könyvet, és folytattuk az olvasást.

- És itt történt valami? – Kookie lassan eszegette a pohárkából az instant levest, aminek isteni illata hozzám is eljutott.

- Haladtunk kettő teljes centit – Puli reménytelenül felsóhajtott – legközelebb ne vegyetek ilyen szagos kaját, mert én is megéhezem …

- Hoztunk neked is – Aron odanyújtott egy, már szintén feloldott levest – a néni nagyon rendes volt, bár kicsit kiakadt, hogy ilyen fiatalon ennyi idős gyerekem van.

Itt Kookie felnevetett.

- Kénytelenek voltunk azt hazudni, hogy az anyám a kocsiban vár a tesómmal együtt – magyarázta. Puli elmosolyodott, megköszönte a levest, és ő is eszegetni kezdett.

- Szóval, Mrs. Kwak, meghívtalak egy leveskére – Aron felpillantott, arcán átsuhant egy apró mosoly.

- Köszönöm, Mr. Kwak nyomozó – röhögött hangosan Taemin. Én is nehezen bírtam visszafogni magam. Mondjuk, senkit nem izgatott volna, ha röhögök, mivel nem tudták volna.

- Lapozhatok? – nézett rám Csirke. Igeneltem, és már kezdtük is a következő fejezetet. Általában sokkal gyorsabban befejezetem egy oldalt, mint ő. Pedig, szerintem nem először olvasta el. Tuti, hogy minden szabadidejében ezzel szerencsétlenkedett.

- Megyünk! – kiáltotta el magát Taemin. Egy pillanatra felkaptuk a fejünket, majd folytattuk a könyvet. Kezdett nagyon gyanús lenni, hogy nem álltunk meg két méter után, ezért felpillantottam. Lassan, de azért folyamatosan haladtunk. Már a rendőr, és mentő szirénáját is látni lehetett. És, ennyi – álltunk megint meg, de legalább már biztos volt, hogy, ha újra elindulunk, akkor már átjutunk a baleset helyszínén, és onnan folyamatos lesz majd az utunk.

Mi olvastunk tovább, Kookie és Taemin pedig tömték a pofijukat. Egészen családias hangulatot sikerült kialakítanunk, ami Elival meg Kopó haverjával csak jobb lesz… remélhetőleg.

- Lapozz! – jeleztem Aronnak, ő pedig azonnal cselekedett.

- Te nem eszel? – mikor felpillantottam, Taemin tekintetével találkoztam a visszapillantó-tükörben.

- Én már elmajszoltam a fánkot, amit Kookie vett nekem, amíg vízért könyörögtem – hallatszott a válasz, mire Puli elnevette magát, velem egy időben.

- Szép volt, Kookie – kacagott, megsimogatva a kisfiú vállát. Minisüti elmosolyodott.

- Mondtam, hogy az amerikai rendőrök fánkon élnek…

Folytatódott a röhögés, csak Aron rázta meg a fejét, bár ő is elmosolyodott egy picit.

- Ez nem igaz, csak Amerikában marha jó fánkot csinálnak – védte meg magát, vagy legalábbis próbálta. Még mindig röhögtünk.

- Szegény Kait sajnálom. Nézi, ahogy zabálunk, de nem ehet belőle. Tuti ki kívánja belőlünk az ételt néha – komolyodott el Sütike. Igaza volt, mert tényleg ez volt a helyzet, de nem tudtam mit tenni. Én már halott voltam, és csak a szellemes szellemem maradt meg. Az pedig nem tud enni, ezért be kell érnem azzal is, hogy élvezhetem a három majomnak a társaságát. Visszagondolva a sulira, ahol a többieket kérdezték ki, rájöttem, hogy a legjobb barátim sem azok, akiknek mutatták magukat. Simán kihasználtak, hogy nekik jobb legyen. Aronék pedig még csak ki sem tudnak használni, mert nem érnek velem semmit. Mégsem küldtek el, hogy menjek máshova, mást boldogítani. Ők kitartanak mellettem.

- Ne haragudj, Jongin, szellemkosztot nem tudtunk hozni - Aron eredetileg biztos viccnek szánta, de nem hallatszott annak, sőt… megsimogattam a vállát, jelezve, hogy semmi baj.

- Én örülök, hogy még itt vagy velünk. A helyedben lehet, hogy már rég elhúztam volna – Puli kissé hátrafordult, mosolyogva. Szerettem őket, na. Aranyosak voltak velem. Pulit is megsimogattam, és Kookiet is.

- Elindultunk – a romantikus hangulatot Aron törte meg, mire Puli azonnal útnak eredt, a lába közé helyezve a levest. Szerintem magában imádkozott, hogy ne löttyenjen ki. Mit fog szólni a haverja, ha úgy megy oda, mint aki bepisilt?

Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor rendesen tudtunk már haladni az úton. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hova foguk menni, és, hogy ki Puli haverja. Érdekes lelkesedéssel beszélt róla. Nekem néha úgy jött le, hogy már nem csak sima barátság van köztük. Inkább olyan szoros kapcsolat. El tudtam képzelni, hogy, ha valamelyiküknek gondjuk van, akkor mindig számíthatnak a másikra. Olyan bizalommal és szeretettel mesélt róla, hogy még nem is láttam, de már nekem is szimpatikus volt a srác.

- Megjöttünk – állította le az autót Taemin.

- A barátod egy sztriptíz táncos? – Kookie tette fel a –szerintem- mindhármunkban megfogalmazódott kérdést. Az épület még annyira nem is lett volna feltűnő, ha nem lettek volna ott a világító és mozgó képecskék.

- Olyasmi. Na, nyomás kifele, mert elviszik – Puli azonnal felkapta a levest, és kipattant a kocsiból, őt követte egy bizonytalan Aron és egy Süti.

- Már kezdem érteni a bajodat –biccentet a rangidős, de a másik nyomozó csak megrázta a fejét, bezárta a kocsit, majd határozott léptekkel elindult.

- Gyertek. Kook, te velem vagy, ha kérdezik, és csukd be a szemed. Majd valaki navigál – intézkedett. Szerencsétlen kisfiú szinte sokkba került, azonnal becsukta a szemeit, és megragadta Aron felkarját, hogy az navigálja. Ezek után sikeresen besétáltunk a bárba, ami szerintem nagyon igényes volt.

- Ez az ország egyik legjobbikának tűnik – Aron elcsodálkozva nézte a tényleg szép helyet.

- Az is – biccentett Taemin, majd odament egy rövid hajú bombázóhoz, természetesen vele tartottam, csakúgy, mint Csirke és Minisüti.  – Ne haragudj, Flame-t keresem.

- Pihen. Ma csak esti műszakban van – hallatszott a flegma válasz, mire Taemin megköszönte a segítséget, és elindult hátra. Ott volt egy lépcső. Határozottan felsietett, persze néha vissza-visszanézett, hogy mentünk-e utána, vagy esetleg leszakadtunk valahol. Jeleztem, hogy én is ott voltam, mire megnyugodva folytatta az útját. Az emeleten aztán sietni kezdett, és megállt a nyolcas számú ajtónál. Bekopogott, majd a kopogásból később dörömbölés lett.

- Nyisd már ki! – mormogott, mire teljesült a kívánsága. Az ajtó kinyílt, és kilépett rajta egy srác. Nagyon magas volt, a frizuráját jól belőtték, nem is beszélve a tökéletes, hatalmas szemeiről.

- Buenos dias – mosolyodott el. Egyébként egy szál alsógatyát viselt, így jól látszottak az izmos lábai, a bicepsze, és a kocka hasa – egyszerre hárman? Ez új, de tetszik.

- Hülye… ő itt Mr. Kwak Aron nyomozó, Jung Jungkook, a tanonc, ő pedig Jongin – mutatott Taemin a bal oldalára. Odasétáltam Aron mellől, hogy ne a levegőt mutogassa.

- Mr. Choi Minho, Anglia királynője – mutatkozott be ő is – hoztál nekem levest, Minnie? De cuki vagy – azonnal kikapta a kaját a nyomozó kezéből – gyertek be.

Miután mind bementünk, ő még mindig az ajtóban állt.

- Na, jössz végre? – kérdezte flegmán Taemin.

- Persze, a láthatatlan barátod is bejött? – kérdezte röhögve.

- Jongin? – fordult körbe Puli. Óvatosan fejbekólintottam. – Igen, itt van – helyezkedett el kényelmesen a kanapén, Csirke, és Süti közt.

- Tudod, nem gondoltam volna, hogy egyszer még kitalált, láthatatlan barátaid is lesznek. Ennyire elcseszted az életed? – röhögött tovább, a levest kanalazva.

- Nem, nem csesztem el. Jongin valós, ő a Betűs-gyilkos utolsó áldozatának a szelleme, jelenleg – duzzogott Puli. – Amúgy, az a leves az enyém – fonta keresztbe a karját.

- Azt hittem, a kitalált barátodé – cikizte tovább. Nekem kezdett nagyon is az agyamra menni a srác.

- Jongin, kérlek – nézett felém kiskutya szemekkel. Boldogan ugrottam fel a helyemről, és erősen püföltem az alsógatyás pacát.

- Elég, mi a szar ez? – kérdezte egészen a sarokig futva, mire mindenki felnevetett.

- Ő Jongin. Kim Jongin – mutatott be újra Puli. Vártam a reakciót, de nem történt semmi. Megint kapott egyet.

- Jó, izé…. Choi Minho, csak hagyj békén, kérlek – tette védekezően maga elé a kezeit.

- Nem fog, nyugi. Amúgy csapkodással kommunikál. Az egy az igen, a kettő a nem, a sok pedig az, hogy vagy vicces vagy, vagy haragszik rád - magyarázta Csirke, bár még mindig megszeppenve a sráctól. Egyébként nagyon szép szobája volt. Igényes, tiszta, és szerintem nem öt fillérbe került.

- Értem - Minho azért tartotta a tisztes távolságot, szemmel láthatóan nagyon megijedt tőlem. - Kértek inni?

- Egy pohár vizet elfogadok - biccentett Aron. - Kookie, Puli?

- Milyen puli? - sandított Csirkére Taemin, mire ismét elkerekedtek a szemeim. Minho persze a háttérben nagyon jót derült ezen a becenéven.

- A puli egy kutyafajta - magyarázta Kook - kicsi, és nem látszanak a szemei a raszta szőrétől.

Taemin egy darabig tátogott, de végül nem mondott semmit.

- Ne haragudj, nem tudom, honnan jött... - dadogta Aron. Minho eközben egy tálcára pakolta a három poharat, és odasétált a többiekhez. Aron vizet kapott, a másik kettő pedig friss narancslevet.

- Azt hiszem, Kai a tettes. A Csirkét is ő találta ki - mosolyodott el Jongkook, mire megsimiztem a buksiját. - Igazam van.

- Ó, Kim Jongin, ha meg tudnálak fojtani, megtenném. Szerencséd, hogy már szellem vagy – fenyegetőzött Puli.

- Tényleg, Jungkookot vajon hogy hívja? – Tűnődött el Csirke.

- Nemsokára megtudjuk majd, ahogy Minho becses nevét is – Nevetett Puli. Neki nem találtam ki különösebb nevet, de szerintem a colos megfelel majd neki. Úgyis nagyon magas, legalább illik rá is, mint a másik háromra.

- Na, szóval mit szeretnétek?  - tért a lényegre Colos.

- Segítség kéne. Az üggyel kapcsolatban. Jongin nem tud segíteni, mivel nem megy a kommunikálás, az utolsó kiszemelt, akit megmentettünk, megmakacsolta magát – zavarta le neki gyorsan Puli.

- Mi az, hogy megmakacsolta? – vonta fel kérdően a szemöldökét.

- Nem akar, vagy nem tud beszélni róla. Elvileg sokkos állapotban van, de megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz – vonta meg a vállát Csirke is.

- Tehát, ha jól sejtem, akkor ki kell faggatni őt - biccentett Colos.

- Olyasmi, de fog kelleni minden. A kapcsolataid, a tudásod, a képességed. Nagyon aljas gyilkossal van dolgunk - Puli kissé belelkesült a mesélése során. Ebből is látszott, hogy szeretett együtt dolgozni a haverjával.

- Minho mindig segít neked? - érdeklődött Kook. A kétfős csapat bólintott.

- Ő Sherlock, én meg Watson - magyarázta Minho, mire Aronnal nagyjából összenéztünk.

-Ha Minho nincs, akkor sosem lettem volna nyomozó. Mindig segít, és jó munkát végez - Taemin a végén elmosolyodott, mintha csak régi emlékeket idézne fel magában.

- Akkor hogyhogy nem lettél te is nyomozó? - Aron azonnal Colosra kapta a tekintetét.

- Nekem ez így jó. Minnie learatja a babért, én meg megkapom a pénze felét - hallatszott a kissé kiakasztó válasz. Szerintem bunkóság, hogy kihasználja Pulit.

- Mindent értek – zárta le a maga részéről a témát Mr. Kwak Aron.

- Szóval, segítesz? – esett le majdnem a kanapéról Puli, a nagy lelkesedése közben. Szerencséjére Aron megmentette. Simán visszalökte.

- Persze, de csak holnap. Ma még be kell fejeznem a melót. Holnaptól szabit kérek majd – mosolygott Coloska. Esküszöm, hogy már nem emlékszem az igazi nevére.

- Remek – biccentett Aron.

- Akkor, mi megyünk is – állt fel Puli.

- Rendben, holnap találkozunk – ölelte meg finoman Taemint, aki szerintem helyben fogyott két kilót, miközben csöpögött az olvadástól.

- A rendőrségre gyere, ott van az irodám. Minden reggel onnan indulunk. Nyolckor, nem később – tájékoztatta hivatalos hangnemben Colost.

- Ott leszek – egyezett bele.

- Szia, Minho – integetett neki Kook. Minho, hát persze! Úgy is elfelejtem, és Colos marad.

- Sziasztok – kísért az ajtóhoz. Még utoljára intettünk neki, utána becsukta maga mögött az ajtót.

- Azért felöltözhetett volna - jegyezte meg Aron, kicsit komoran.

- Jaj, hagyd már! Valószínűleg felkeltettük. Nem is tudta, hogy jövünk - mosolygott Puli.

- Meg legalább láthattuk a kockáit - Kookie kissé a fiatalabb nyomozóra sandított, aki még mindig olyan vörös volt, mint a pávián feneke.

- Azok a kockák annyira igaziak, mint a bolti levesek - fújtatott Aron - szerintem nem olyan erős ez a gyerek, de valami van benne. Eskü, ha lenne pszichiáterem, annál nem éreznék ekkora késztetést a beszélésre, mint ahogy most is volt...

- Igen, ez Minho. Mindenkinek megtalálja a gyengéjét - kacagott Puli.

- Kai, te is itt vagy? - Kookienak még csak most jutottam az eszébe, de azért rendes volt. Gyengéden vállin csaptam Júliát.

- Itt - rázkódott meg.

- Akkor ma Taeminnél alszol - Aron ezek után beült a kocsiba, és lassan hazaindultunk.