Tengerparti nyomozás!

Nem értettem mi van velem. Legszívesebben ordítottam volna a fájdalomtól, ami eleve nagy szó, mivel a szellemek nem éreznek fizikai fájdalmat. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy eljussak Minhoig. Csakhogy minden lépés egy évezrednek tűnt.

- Jongin? - fordult hátra Taemin. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megálltak. Minho is egyre közelebb jött hozzám, ami még jobban megkönnyítette a helyzetem. Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, egy csapással jeleztem, hogy ott vagyok. Utána összeszedtem magam, hogy tudjak neki kopogni is.

- Újabb áldozat, fáj - ennyit bírtam lekopogni neki.

- Taemin, Jongin rosszul van. Szerintem megint baj van - közvetítette a helyzetet Coloska.

Nagyon büszke voltam rá, hogy értette a dolgot. Komolyan.

- Rendben. Hívom Aront, te addig valahogy nyomozd ki, hogy merre kell mennünk. Szólok Minisütinek is – darálta az ifjabbik, és már arrébb is viharzott telefonálni.

- Jongin, merre kell mennünk? – kérdezte aggódva. Tekintve, hogy éppen megint haldokoltam a fájdalomtól, csak nehezen tudtam megmondani. Ugyanolyan volt, mintha megint átélném azt, amit a Betűs-Gyilkos tett velem. Szinte éreztem a sebeim fájását. Ugyanott, ahol voltak.

- Víz – kopogtam le neki.

- Váz? Micsoda? – ráncolta a homlokát, mire kopogni kezdtem azt a tetves i betűt… mondhatni, a jelemet.  – Víz?

- Igen.

- Strand?

- Nem.

- Medence?

- Nem.

- Folyó?

- Nem.

- Tenger?

- Igen. Közel –kopogtam neki, de ismét furcsán nézett rám. Mit nem értett már megint???

- Hogy jön ide a sör? A parton valami európai söröző? Mert bírom a Kozelt, csak nem értem a logikádat… - Ha nem haldokoltam volna, akkor tuti agyoncsaptam volna abban a szent pillanatban.

- Közel - jeleztem a maradék erőmmel.

- Értettem. El tudsz jönni a kocsiig? Itt lesz… vagyis ott, ahol Taemin - mutatott a telefonálóra. Taemin cseszett messze volt tőlünk, a szar sem érti, hogy miért ment ilyen messze.

- Talán - kopogtam, bár szerintem inkább simogatás volt már.

- Gyere - állt mellettem, és nagyon lassan ment. Hát szerintem amikor velem csinálta, akkor nem fájt annyira. Mondjuk, ott néha elvesztettem a fonalat, mert már nem bírtam a fájdalmat. Szellemként viszont nem tudok elájulni meg ilyenek, szóval átélhettem újra az egész retkes folyamatot. Visszaemlékezve rá, úgy voltam, hogy már eléggé a sűrűjében jár a gyilkos, ha ennyi helyen zsibbadok és égek.

- Gyertek! - Puli már be is pattant a kocsiba, Minho pedig valahogy bekísért. Ekkor jelent meg egy újabb seb, én pedig már kezdtem megint haldokolni. Ha Colos meg Puli felügyelete alatt szívódom fel, akkor Aron megöli őket. Ez annyira biztos, mint az, hogy fáj mindenem.

- A tengerpartra legyen szíves, amilyen gyorsan csak lehet - intézkedett Minho, a pasas pedig végignézett rajta.

- Maga tudja, hogy nincs magán felső? - vonta fel a szemöldökét. Megölöm!

- Tudom. Most pedig siessen, amennyire tud.

- Mondjuk a barátnőjének sincsenek nagy mellei - azzal elindult. Minden erőmmel röhögni kezdtem, főleg a nem várt reakción. Puli persze sokkot kapott, de Minho vitt mindent...

- Maga csak ne stírölje a barátnőmet! Inkább vezessen!

- Rendben van, ahogy óhajtja - vont vállat a sofőr, és végre elindultunk.

- Minden rendben? - fordult felém.

- Szar - kopogtam le neki. Nem tudom, hogy értette-e vagy nem, de ha nem, akkor sem mutatta. Közben Pulira sandítottam, aki még mindig rákvörösen bámult maga elé. Elképzelni sem tudtam, hogy mi zajlódhatott a fejében, de nem is akartam. Nem nagyon tudom megérteni a melegeket, de erőteljesen igyekszem. Taemin miatt legalábbis próbálkozom vele.

- Tarts ki, pár perc, és ott vagyunk - nyugtatott Minho, de szerintem tudta, hogy ez nekem nem nagy segítség.

- Szülni fog a barátnője, vagy mi, hogy ennyire aggódik érte? - pillantott hátra a sofőr. Kipukkadt belőlem a röhögés, és Colos is alig bírta tartani magát. Taemin csak elkerekedett szemekkel nézett hol ránk, hol a sofőrre.

- Csak rosszul érzi magát a drágám - mondta Minho, majdnem teljesen komolyan.

- Értem, annyira nem is látszott terhesnek - biccentett a sofőr - de tervbe van véve egy lurkó, ugye?

- Én tizenegyet szeretnék, hogy lehessen egy magán focicsapatom. De ezt még vitatjuk Taeyeonnal, mert ő maximum kettőt akar - magyarázta Minho olyan lelkesen, mintha tényleg igaz lenne. Taeminyeon pedig már tényleg kezdett rosszul lenni... végülis bele kell húznia, száztíz hónap nem megy csak úgy el. Erre fel kell készülni.

- Nők... - nevetett fel a sofőr, Minho pedig csatlakozott.

- De mindenekelőtt meg kell kérnem  a kezét, mert szeretném, ha mindig velem lenne - hangsúlyozta ki az utolsó három szót, és közben Taeminyeonra nézett. Puli nyelt egyet, de nem szólalt meg. Akkor mindent elrontott volna, és a sofőr is hülyén nézett volna ránk.

- Akkor sok sikert fiatalúr. Vigyázzon erre a szép hölgyre - magyarázott tovább a hapsi elől. Szerintem Taemin legszívesebben a képébe nyomta volna a személyijét, vagy a jogsiját, hogy leakadjon róla.

- Így lesz uram, emiatt nem kell félnie - biztosította Minho, és a kezét a barátnője kezére tette. Puli kifolyt a kipufogón.

A taxi megállt, Colos pedig Puli kezét fogva kiszállt a kocsiból, valamint megvártak engem is. Már mindenem nagyon fájt, és szinte visítottam, persze, nem hallották. Csapatunk "férfi" tagja fizetett, és addig el sem engedte a bájos barátnője kezét, amíg a sofőr el nem tűnt. Ezek után zsebre vágta a sajátját.

- Te paraszt! Nem vagyok nő! - Puli azonnal csapkodni kezdte a szerelmét, aki röhögött.

- Mégis mit mondtam volna, azt hittem rájön, de hát nem így történt - védekezett közben Minho, de Taemin csak folytatta. Szívesen röhögtem volna tovább is, ha egy éles fájdalom a mellkasomnál nem akadályozott volna meg. Reflexszerűen csaptam rá Pulira, aki abbahagyta a pasija bántalmazását.

- Menjünk, Jonginnak ez elég szar lehet, mi meg itt idétlenkedünk - Váltott komolyra Puli. Minhoékkal szép lassú tempóban haladtunk a megbeszélt hely felé. Még oda sem értünk, amikor megint visítva fékezz le mellettünk Aron.

- Hol van Jongin? Minden rendben vele? Nem lett nagy baja? Sokat szenved? Mi van vele? - hadarta el egyhuzamban a kérdéseit Aron. Taeminék nagyokat pislogva néztek az aggódó nyomozó felé. - Mondjatok már valamit! - üvöltött rájuk, mire mindketten ugrottak egyet. Igaza van Elinak, ezek kész beszarik.

- Szenved. Szerintem az áldozat minden fájdalmát átélheti újra, úgy mint Eli-nál - szólalt meg végül Taemin.

- Akkor induljunk megkeresni. Jongin, merre menjünk? Bocsi, de csak te tudod megmondani - nézett szomorúan rám Mr. Kwak Aron. Próbáltam arra koncentrálni, hogy merre kéne indulnunk, de a folyamatos fájdalmak nehezítették a helyzetet. Végül lekopogtam Minhonak, hogy kelet.

- Keletre - vágta rá azonnal.

- Ezt honnan veszed? - Puli lassan végigmérte őt, de Colos kimagyarázta magát. Megint.

- Azt az oldalamat csapja meg.

- Akkor irány kelet - azzal Aron el is indult arra. Nekem még felocsúdni sem volt időm, ugyanis valaki átszáguldott rajtam, és Colos nyakába vetette magát. Ez volt Nyanya.

- Annyira hiányoztál - majdnem megfojtotta szerencsétlent, ráadásul Puli is felszívódott.

- Siess - kopogtam le Colosnak, aki kézen ragadta Yurit.

- D'accord - azzal Nyanyához fordult - Kein Problem mein Schatz, ich bin immer da, weil ich in dein Herz lebe.

- Jaj, Minho. Olyan cuki vagy - olvadozott - még jó, hogy értek németül egy picit.

- Tudom, egy kis cuki, zseni isten vagyok - mosolygott elbűvölően a csajra.

- Minden rendben Jongin? - kérdezte Aron. Válaszként csak egy nagyot szerettem volna ütni, hogy igen, de azért mellé tettem még egy enyhe másodikat is, hogy mégsem annyira. - Tarts ki egy kicsit, kérlek - sóhajtotta. Válaszoltam neki egy igen, és közben szidtam az egész helyzetet, hogy nem tudtam beszélni velük.

- Jongin, itt csak víz van, meg homok - szólt Kookie. Felelet: ötös. Gondoltam magamban. Szerintem minden hülye tudta, hogy a tengernél víz van, meg homok.

- Biztos erre kell menni? - kérdezett rá Minho is.

- Igen - üvöltöttem el magam mérgesen, és egy rohadt nagyot csaptam a lapockáira.

- Jóóó, nem kell leszedni a fejem - lépett gyorsan kettőt előrébb.

- Csak fáj neki, Minho - kelt a védelmemre Eli. Na, ilyen sem volt még.

- Nézzétek, sirály! - mutatott az égre Kookie.

- Egy mi???? - Aron nyolc oktávval az eredeti hangja felett visított fel hirtelen, majd beszáguldott Colos és Galamb közé, leguggolt, fejét pedig védelmezően átfogta. Most tudom, hogy köcsögségnek tűnt, de kinevettem. Minden fájdalmam ellenére röhögtem.

- Mi a bajod? - kérdezte Yuri. Lassan már olyan okos lesz, mint Kook.

- Ahogy elnézem, fóbia - Eli csak bambulta a remegő nyomozót.

- Biztos kiskorában megerőszakolta egy sirály - Puli lassan odalépkedett. Újabb dologgal tudta heccelni a srácot... szépen vagyunk...

- A világító torony!

Én pillantottam elsőnek a hang irányába, majd Yuri. Kook már száguldott is az említett hely felé, de a csaj gyorsabb volt. Szinte rávetette magát szegényre. Mindezt pedig hangtalanul. Kezdem úgy érezni, hogy Coloska meg Nyanya rokonok. Mindkettő szereti az ilyen helyzeteket.

- Ha ordítasz, elijeszted a gyilkost - azzal a csaj leszállt, és megigazította magán a felcsúszott miniszoknyát. Erre Colos varázsütésszerűen abbahagyta a nyáladzást.

- Ez igaz - nyöszörögte Aron, még mindig a fedezékéből.

- Aron, kellj már fel! Ígérem, ha idejönnek egy méteres körzetbe, akkor letépem a rokonaim fejét, de az áldozat meg fog halni, Jongin meg… akár el is tűnhet, vagy tudja a fene. De ha a fájdalmat érzi, akkor előfordulhat - magyarázta meg neki Eli. Másodszor esett le az állam a sráctól. Egyre normálisabb lesz. - És most akkor váljunk ketté. Puli, Colos és Yuri megy együtt előröl. Csirke, Süti, Kai és én hátul - osztotta szét az embereket.

- Mióta te… - kezdte el Taemin, de Minho megragadta a karját, és elindultak. Igen, én is meglepődtem, hogy Eli vette át a vezető szerepet, de mindennek eljön a maga ideje.

- Asszony egy és asszony kettő akcióba lép az urukkal - csivitelte az a nagy tulok.

- És én vagyok az asszony egy? - Yuri bájologva belekarolt Coloskánkba, aki felnevetett.

- Ha szeretnéd...

- Csúcs - mosolygott a kisasszony, Puli meg ott akart felrobbanni. Szerintem Galamb már százszor meg lett gyilkolva a pici buksijában. Mindenesetre megsimogattam Aront, aki hirtelen jobban lett. Már fel is pattant, hogy elinduljunk. Madaras csapat a... háromszög csapat ellen? Vagy a romantikus csapat? Majd még kitalálom. Mi is a közelükbe mentünk.

- Yuri, nyiss ajtót, kérlek - mosolygott Taemin.

- Miért én? - a lány inkább Coloshoz bújt... lány... szóval vénasszony.

- Mert ha valami támad, vagy leszedi a fejemet, akkor vége a nyomozásnak, Minhot meg nem akarom elveszíteni - válaszolt. Mielőtt azonban Nyanya reagált volna, Colos kinyitotta az ajtót.

Mi is megkerültük a hatalmas tornyot, és a hátsó ajtót vettük igénybe. Már előre meg lehetett mondani, hogy a gyilkosom is ezt az ajtót használta, mivel nyitva volt.

- Itt szerencsére csak felfelé lehet menni, szóval menjünk - indult el Aron, utána Eli és én. Rettegtem minden porcikámban, és ami a legkülönösebb volt, hogy egy ideje nem éreztem fájdalmat. A gyilkos már tuti elmenekült. Egy ablakhoz érve ki is néztem, és egyből elkezdtem csapkodni Aront. Nem tudom honnan, de tudta, hogy mit akarok jelezni, mert ő is odajött, és kinézett.

- Remek, a gyilkosunk elmotorcsónakozott. Megint észrevett minket a szemétláda, és még a rendőrség sem ért ide - mondta csalódottan, de nem volt mérges. Én már nem is tudtam eldönteni, hogy ki milyen személyiség ebben a csapatban, mert napról napra változtunk. Kookiera is azt mondták, hogy milyen ügyes nyomozó, erre átment hisztis kisgyerekbe.  Tiszta vicc volt az egész.

Talán Puli volt az, aki a legkevesebbet változott.

- Nem baj, valami nyomot biztos hagyott. Mondjuk egy áldozatot - azzal a szuperzseni felszáguldott. Aron meg Puli mentek utána, Conya pedig bambultak ki az ablakon. Én is felsiettem, Elival a nyomomban. A látvány pedig szörnyű volt. Egy test feküdt hason a földön, vérben ázva. Ismerős hajkoronával. Drága búzakenyér! Ez ő volt!

- Meghalt?

- Még van pulzusa - Aron lekapta a felsőjét, darabokra tépkedte, és igyekezett elszorítani a rengeteg vérzést. Galamb ugyanígy cselekedett. Nem rossz taktika, de ő már félig halott. Ha nem teljesen.

- Puli, hívd a mentőket! Minho jöjjön lélegeztetni, Yuri, és Kook! Ti menjetek, várjátok a rohammentőt. Két irányból. Én elszaladok az arcszeszemért, itt van a kocsiban. Eli, te maradj itt, Jongin, te vagy maradsz, vagy futsz velem - Aron felpattant. Még mindig szépek voltak a kockái, úgyhogy most ott csaptam őt meg kétszer. - Eli gyere! - utasította, és már kint is voltak az ajtón.

Yuri és Kook is lementek, így hármasban maradtunk, vagyis addig még négyesben, mivel az áldozat elvileg még élt.

- Én nem fogom megcsókolni - állt még mindig a mozdulatlan test mellet Minho, és hisztizett.

- Ember, ne szórakozz már. Az a srác mindjárt meghal - rivallt rá Taemin Colosra.

- De belegondoltál már, hogy mit ehetett előtte? Vagy, hogy milyen betegségei lehetnek? - nézett undorodó arccal Minho.

- Minho… állj neki, mert ha meghall, akkor te is a dutyiban kötsz ki.

- Nem fogom megtenni. Lehet, hogy herpesze volt, vagy valami más. Meg ott az a sok kosz is rajta, és a vér is a szája szélén. Nem akarok elkapni semmit - ellenkezett tovább hisztizve Colos. Istenem, legszívesebben agyonütöttem volna. Egy ember haldoklik előtte, és neki fontosabb volt minden más.

- Choi Minho! - kiáltotta el magát Taemin.

- Ez nem higiénikus, és undorító is - kezdett el már toporzékolni is.  Szívesen hallgattam volna tovább is a vitát, ha nem láttam volna meg, egy nagyon halvány szellem fejet kirajzolódni a srác mellkasánál. Meghal… másodperceken belül halott lesz a srác.

- Kai - suttogta a szellemfej, mikor észrevett. Ijedtemben Taeminhez ugrottam, és ütöttem, vertem, csaptam, hogy tegyen végre valamit. És meghallgatta az imáimat, ugyanis letérdelt mellé, és nagy levegővételekkel-, és fújásokkal igyekezett minden magától telhetőt megtenni. Valamint masszírozta a srác mellkasát, hogy beindítsa a vérkeringést. Mondjuk biztosan szívesebben csókolgatta volna Colost, de ez járt neki.

- Lélegzik - jelentette ki megkönnyebbülten.

- Büszke vagyok rád - Colos elmosolyodott, mire egy akkorát kapott tőlem, hogy majdnem lerepült a feje. Fel is kiáltott rendesen.

- Igaza van. Szemét voltál - Taemin oda sem nézett, csak figyelte a lélegzést. Nagyon hamar jöjjenek ki a mentők, mert hamarosan meghal...

Nemsokára Aron és Eli is megjelentek. Mindketten lihegtek, de nem álltak meg pihenni, hanem egyből Krishez léptek, és elkezdték fertőtleníteni a sebeket. Én magamban motyogva mászkáltam körülöttük, és reménykedtem, hogy a srác kitart, és nem dobja fel a talpát pont előttem.

- Jönnek a mentők - szólalt meg Taemin, visszazökkentve a valóságba. Én is hallottam a sziréna hangját. Percekkel később meg már fent is volt a négy mentős velünk. Óvatosan hordágyra tették Krist, és mentek is vele a kórházba.

-Yuri, Eli menjetek utánuk, és tudjátok meg, mekkora a baj. Mi pedig körülnézünk, hátha találunk valami nyomot - mondta Aron.

- Nem jöhet Minho is? - kérdezte Yuri. Csirke az említettre nézett, majd vissza a lányra.

- Nem, rá most itt lesz szükség - válaszolta, és hátat fordított a lánynak.

- Rendben - dünnyögött Yuri, és Elival elmentek.

- És most mit csinálunk? - érdeklődött Colos.

- Tudsz úszni? Be kellene saccolni, hogy merre ment a gyilkos, és elindulni arra - Aron rá se hederített, csak nézegette a padlót.

- Nem fogok utána úszni! És ha megöl?! - Coloska azonnal kiakadt, a hangja is szép magasra sikeredett.

- Ebben ez esetben kipróbáljuk, hogy hogyan szökhetett el. A kérdés az, hogy mikor hallott meg minket.

- Szerintem, amikor Kookie felkiáltott - Puli ismét vérlenyomatokat gyűjtött. Egyébként mostanában kezdtem abbahagyni a zseniális becenév-rendszerem működését. Egyszerűen nincs rá időm, mert túlságosan sokat mozognak, meg minden egyszerre történik...

- Lemászott egy kötélen - szólalt meg Süti. Aronék értetlen fejjel néztek rá.

- Jungkook, ez marhaság. Senki nem olyan hülye, hogy tizenöt méter magasból, mindenféle rögzítő cucc nélkül lemásszon innen - rázta a fejét Csirke, és vissza is fordult a többiekhez. Én odasétáltam Kookie mellé, aki még mindig az ablak mellett állt, és megveregettem a vállát.

- Igazat mondok - hajolt ki megint az ablakon. Követtem a példáját, és én is kinéztem. Igaza volt. Egy régi, rozsdás kampón még ott volt a kötél maradványa. - Látod? - kérdezte nyöszörögve.

- Igen - jeleztem neki finoman, majd odamentem Aronhoz, és megcsapkodtam.

- Később, Jongin - szólt rám, még csak felém sem nézve. Újra megcsapkodtam. - Mondtam, később - váltott szigorúbb hangnemre. Duzzogva átsétáltam Coloshoz, és lekopogtam neki, hogy menjen Kookiehoz.

- Jongin, ne legyél perverz. Nem mutogatom - sziszegte a foga között, de közben leesett neki, hogy megint marha volt.

- Jungkook - csapkodtam le a nevét. Válaszként biccentett egyet, és odament a sráchoz.

- Ott a kötél - mutatta meg neki is.

- Aron, Kookienak igaza volt - mondta, de Aron csak intett egyet. - Told már ide a tarajos formádat, Csirke! - üvöltött a nyomozóra, aki felállt.

- Te csak ne hívj engem így, Colos! - Csirke már jött is. Mikor odaért, arrébb tolta a magasabbikat, fejét pedig kidugta az ablakon.

- Rafinált. A motorcsónak hangját pedig azért nem hallottuk, mert...

- Valószínűleg olyat vett, ami nagyon halk, és csak akkor ment el, amikor itt már ordítozni kezdtünk - Süti összegezte a dolgokat. Nem is volt olyan butus, mint hittem, sőt, még talán igaz is volt az, hogy egy zseni. Csirke is elgondolkozott a dolgon, végül biccentett.

- Van benne valami. Ezek után elvágta, hogy megmenekülhessen. Logikus - elemelte az álláról a kezét, és nagyot sóhajtott. Csendben bámulta a tengert, amikor is odarepült egy sirály az ablakhoz. Nyomozónk hanyatt esett, egy hatalmas csattanással és ordítással társítva.

- Vigyétek innen! - ordított kétségbeesetten.

- Nyugodj már meg. Ez csak egy madár. Hess - legyintett egyet Colos, és a madár elrepült. - Látod, ennyi volt - mutatott az ablak felé Minho, de egyből le is engedte a kezét.

- Látom, már ketten vannak - húzódott a másik oldalra Csirke. Hát én ezt nem tudtam elhinni. Komolyan beszart a madaraktól.

- Izé… biztos éhesek, vagy csak szeretnének haverkodni veled - vont vállat tehetetlenül Colos.

- Menjenek mással pacsizni, én nem leszek a játszópajtásuk - rázta hevesen a fejét Aron. Colos ezen a mondatán elröhögte magát, még Puli is elmosolyodott.

- Ne legyél gyerekes, Mr. Kwak Aron - mondta.

- Nem vagyok gyerekes, csak nem szeretem őket, ennyi - duzzogott tovább, de még mindig nem mozdult.

- Mi a fene bajod van, most komolyan? - Puli felsegítette őt a földről, bár Aron még meg volt dermedve.

- Ahogy elnézem, fél a sirályoktól - Colos elzavarta a madarakat, és odasétált a társaihoz. Puli gúnyos tapsolására azonban kicsit megtorpant.

- Nem is tudom, miért nem lettél nyomozó, Choi Minho - kacagott. Oké, ez tényleg egy nagyon pocsék állítás volt, de neki adtam igazat.

- Nagyon vicces - fújtatott szerencsétlen. A nyomozók persze jót kacagtak a dolgon.

- Mondjuk, rád allergiásak a pipik, Minho. Már egy sincs itt a háromból - Kook csapkodni kezdte a falat a nagy nevetésben, ha Minho idegesebb típus lett volna, akkor azt hiszem, Kookot jelenleg a vízből kellene kiszedni.

- Testa colla colona vertebrale e teccie frusto - mormogott Colos valami furcsa nyelven, és inkább lement. Megcsapkodtam Aront, és utána siettem. Nem akartam egyedül hagyni, amikor ilyen rossz kedvében volt.

- Minden rendben? - kérdeztem tőle.

- Persze, csak nem tetszik, ha Taemin kinevet, meg úgy mindenki - fújtatott mérgesen, egy darab valamit rugdosva a lábával. Én is mindig ezt csináltam, amikor egyedül voltam, vagy csak szomorú. Éppen ezért nem is szóltam hozzá. Hagytam, hogy megnyugodjon, és ha beszélni akar, úgyis szólni fog. Másik esetben pedig fázni fog, ugyanis már négy óra is múlhatott, és még messze nem volt nyár. A tenger mellett pedig alapból hidegebb szokott lenni, mint a városban. Itt a szél, kénye kedvére fújhat, mindenféle akadály nélkül.

- Te még nem unod, hogy mindenki hisztijét hallgatnod kell? - törte meg a hosszúra nyúlt csendet.

- Nem - válaszoltam röviden, és reméltem, hogy be is fogja érni ennyivel.

- Hát, én szerintem már a pszichológián kötöttem volna ki, ha mindenki baját meg kellett volna hallgatnom - vigyorodott el. Én sosem éreztem ilyet, szívesen hallgattam meg mások problémáit, még ha segíteni nem is tudtam. - Véletlenül nem pszichiáter akartál volna lenni? Nekik megy ez olyan jól... csak ülnek, és mindenki nyavalyog nekik - egy kicsit felpillantott az égre, majd vissza. Talán hiányzott neki valaki, talán csak fel kellett néznie.

- Minden ok? - kérdeztem. Egy darabig hallgatott.

- Igen, csak elgondolkoztam - elmosolyodott - szóval, mi is akartál lenni?

- Ügyvéd - kopogtam le neki. Persze, a komolytalanságom megnehezítette a dolgom, de ez volt az álmom.

- Hátvéd? Nem is tudtam, hogy fociztál. Apám edző. Tudod, ha még élnél, és mondjuk találkoztunk volna, akkor ajánlanálak neki. Biztos felvenne - teljesen fellelkesült a témától. Cuki volt, hogy szerzett volna nekem munkát, de utáltam a focit, és soha nem akartam hátvéd lenni. Éppen mondtam volna valamit, de megelőzött: - ezért nem szeretsz focit nézni? Mert fáj? - Erre a kérdésre nem szívesen akartam válaszolni, mert lehet, hogy megbántottam volna. Viszont én utálok hazudni.

- Ügyvédnek tanultam. Nem szeretem a focit, nem tud lekötni - vallottam be neki az igazat. Minho egy ideig szünetet tartott, gondolom próbálta helyretenni a szavakat. Amikor kicsit elszomorodott, tudtam, hogy megértette.

- Értem. Azért, vicces, hogy megint félrefordítottam, de már azért elég szépen haladok az ABC- vel - nevette el magát, de nem volt az a vidám nevetés, amit mindig előad. Érezni lehetett benne, hogy még mindig bántja valami.

- Te miért nem focizol akkor? - kérdeztem tőle lassan kopogva.

- Nem tudom. Erre most nem tudom megadni a választ, de amint lehet, elmesélem, rendben? - fordult felém.

- Rendben. Amúgy nem fázol póló nélkül? - néztem végig rajta, és eszembe jutott, hogy így futott le Taemin után, hogy beszélhessenek.

- De, igazából majd megfagyok - fonta a karjait a mellkasa köré, bizonyítva, hogy igazat mond. - Meg a te közeledben amúgy is mindig hűvösebb van. Nem gondoltam volna, hogy ez igaz. Sok könyvben olvastam, hogy a szellemek jelenlétében hidegebb a levegő, de amíg nem jöttél hozzám, addig észre sem vettem - mesélte, közben megállt.

- Sajnálom - mondtam. Én nem éreztem sem hideget, sem meleget. Nekem minden hőmérséklet megfelelő volt.

- Ne nevettess, nem tehetsz erről - kissé elmosolyodott, és fix, hogy belebokszolt volna a vállamba.

- Hazamegyünk? - kopogtam le neki. Egy picit elgondolkozott, de végül biccentett.

- Nem tudom, ez hogyan jött ide, - rosszul kezdődött - de igen, ehetünk halat.

Fejbe csaptam. Persze, büszke voltam rá, hogy ilyen ügyesen megtanulta a dolgokat, de akkor is nagyon hülye volt néha.

- Hazamegyünk? - ismételtem meg magam. Igen, Aronnal kellett volna lennem, de Colos más volt. Vele tudtam beszélgetni.

- Menjünk. Nem baj, ha gyalogolunk? Eltaxiztam a pénzem - azzal Colos el is indult a cél felé, azaz hozzá.

Minho szerintem nagyon megbánta a sétát, miután az utcán több lány, és fiú is megbámulta. Mondjuk, ki nem bámult volna meg október végén egy srácot, aki egy rövidgatyában mászkál. Az elején még tetszett neki, de egy idő után, már kezdett kínosan kijönni a dolog, amikor pár öregebb beszólt neki, hogy legközelebb öltözzön fel, mert senki nem kíváncsi a testére. Volt olyan is, aki láthatóan megrázkódott, Colos hiányos öltözete láttán. Ezen sem csodálkozom, mivel már ősz volt, és a hőmérséklet sem verte az eget.

Amikor felértünk a lakásához, megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- Azt hittem nem érünk haza - ment egyből a szobájába, hogy átöltözzön. - Így már sokkal jobb - ült le a kanapéra, már hosszúnadrágban és pulcsiban. Én is helyet foglaltam mellette.

- Nem eszel? - kérdeztem, mivel már régen tömte meg a bendőjét.

- Rendelek egy pizzát - vette elő a telefonját. - Két nem fogadott hívás Arontól - mondta nyugodtan. - Bassza meg, engem megöl! - kiáltott fel, és gyorsan írt egy üzenetet neki, hogy vele vagyok, és hazajöttünk. Nemsokára jött az SMS, hogy rendben, de ezért még számolnak holnap. Hát, legalább volt egy érdekes napunk, és megmentettük Krist a haláltól.