- Teljesen megnémult - sóhajtott a
végén Taemin. Arcán látszott a csalódottság, ezért gyengéden megveregettem a
vállát.
- Ebből is tanultunk. Jonginról egy
szót se szólhatunk senkinek, egészen addig, amíg valaki láthatóvá nem
varázsolja nekünk - magyarázta Aron. Süti szomorúan felsóhajtott, de még mindig
nem mukkant meg, csakúgy, mint szegény Eli. Csendben néztem őt. Még mindig
ugyanolyan izomtömeg volt, mint akkor, amikor utoljára láttam.
A biztonság kedvéért, azért
beküldtük Elit a kórházba, hogy ellássák a két sebet rajta. Egyik sem volt túl
komoly, de mindkettő nyomot fog hagyni rajta, egy életen át. Puli a
telefonszámát is odaadta, hogy, ha bármi eszébe jut, akkor hívja fel.
Amikor a legtöbb ember elment már,
leültünk és gondolkoztunk. Kiderült, hogy a Betűs-Gyilkos a tűzlépcsőn lógott
meg, köszönhetően a rendőröknek a szirénáért.
- Jongin... nekem van egy érzésem,
hogy ti, akárhányan is, de elkövettetek valamit, valahol, valamikor, valaki
ellen - meredt maga elé Aron. Nem bírtam ki, hogy ne tapsoljam meg hangosan,
ugyanis ezt már eddig is tudtuk. - Ezzel arra akartam utalni, hogy valahogy
beszélned kellene, hogy elmondd mi történt - folytatta.
Inkább csendben maradtam. Nem
tudtam kommunikálni, és ez tényleg zavaró volt, de tehetetlen voltam ez ügyben.
- Eli meg néma lett - Puli
felsóhajtott, de inkább csak magában morgott, mintsem nekünk. Csendben várakoztunk,
hogy valamit kitaláljunk, ami segíthet.
- Kellene valami szellemidéző, meg
valami lélekbelátó - szólalt meg Kookie, mire mindenki odakapta a fejét.
- Ismersz egyet? - Aron egyből
izgatottá vált... magához képest.
- Nem – rázta meg a fejét Süti.
- Ilyet én se, de van egy barátom,
aki elég jól kiszedi az emberekből azt, amit akar. És vannak kapcsolatai is...
- Rendben van, Kopó. Akkor holnap
elmegyünk a pajtáskádhoz, most azonban valahogy kiszedünk Eliból mindent. A
legapróbb részletre is szükségünk van.
Kicsit még bóklásztunk a
színházban, de ismét nem találtunk semmit. A gyilkos túl profin végzi a dolgát.
Minden apró részletre figyel, nehogy, akárcsak egy apró jelet is hagyjon maga
után.
Amikor meguntuk a keresgélést
visszamentünk az autóhoz, és a kórház felé vettük az irányt. Aron megint
kedvesen megkérdezte, hogy ott vagyok-e. Egy apró suhintással jeleztem, hogy
megvagyok.
- Szerintem, most csapkodj egy
kicsit engem. Taemint hagyjuk pihenni - mosolygott a tükörbe. Újabb
legyintéssel adtam tudtára az egyetértésem.
***
Eli aludt, amikor bementünk a
kórtermébe.
- Nincs komoly sérülése, még időben
odaértek. Viszont sokkot kapott. Egyszerűen nem akar megszólalni. Nem is
csodálom, nagy trauma érhette szerencsétlent. Nem minden nap akarnak megölni
valakit. Egy óra és felébred, most még hat a nyugtató - magyarázta el a doki,
amíg kint várakoztunk a folyosón.
- Remélem, elmúlik a sokk majd,
különben vele sem kezdünk sokat az ügyben. Azzal meg nagyon nem megyünk semmire
- morgott Aron, de csak úgy a semmibe. Csendben figyeltem őket. Puli telefonnal
játszott, Minisüti is a mobilján szórakozott valamivel, de Mr. Kwak Aron nem. Ő
csak bámult a semmibe, ami elég hátborzongató volt számomra. Tényleg az a
nyomozó volt Aron, aki képes volt szoborrá változni a várakozás érdekében. Az
idő viszont nagyon lassan telt, így inkább csendben néztem Puli játékát.
- Felébredt, bemehet hozzá egy
ember - lépett ki a nővér, mire Mr. Kwak Aron azonnal felpattant.
- Majd én. Nem akarom, hogy Kopó
megint a szívbajt hozzá rá - szigorú hangjára mindenki bólintott, csak én
mentem közelebb, és gyengéden megpöcköltem a vállát. Eli is egy sorstárs volt,
régebben sokat beszélgettünk, éppen ezért akartam hozzá bemenni.
- Te is jönni akarsz, Jongin? -
kérdezte Csirke, mire helyeslően csapkodtam - rendben, de mozdulatlan leszel.
Nem szerezhet rólad tudomást.
- Oki- haptákba vágtam magam, majd
igent jeleztem neki.
Eli kómás fejjel bámult Aronra. Szerencsétlen
úgy nézett ki, mint aki egy évezrede nem aludt. A szemei karikásak voltak, és
holt sápadt volt. Vajon én is sápadt vagyok? Ja, nem, én átlátszó vagyok.
- Joo… jongin is… - kezdett bele
akadozva, de látszott rajta, hogy megszólalni sincs kedve.
- Nem, ő nincs itt – rázta Kwak
egyből a fejét. - Elmeséled, hogy mi
történt? Mit láttál, hogy néz ki a gyilkos, mi köze lehet hozzád? – sorolt fel
hirtelen pár kérdést, de én finom vállon csaptam. Megremegett kicsit, de
tartotta magát, nehogy lebukjunk.
- Én… én nem… nem akarok… - kezdett
el egész testében remegni. Megsajnáltam, és abban a pillanatban még örültem is,
hogy nem éltem túl. Szerintem, én idegileg roncs lettem volna, ha belőle ezt
váltotta ki. Eli sokkal magabiztosabb, keményebb srác volt, mint én. Semmi nem
tudta megijeszteni, most mégis rettegett.
- Kyoungjae, muszáj lesz beszélned
róla. El kell kapnunk a …
- Nem akarok! – kiabált rá
Csirkére. – Nem akarok, még csak rágondolni sem. Érti? – akadt ki teljesen.
Óvatosan meglegyintettem Csirke vállát.
- Rendben, semmi baj – emelte fel
megadóan a kezét.
- Jongin… ő meghalt, ő tudja milyen
rossz volt. Most meg egy… egy testetlen lélek, aki magukkal bolyong – vágott
bele másba Eli, csak nem értettem, ehhez mi köze van.
- Ő segített megtalálni. Nem tudunk
vele beszélni, mert nem halljuk, és nem is látjuk. Csapkodással kommunikál –
felelt nyugodt hangszínnel.
Kyoungjae megremegett, én pedig
egyetértően bólogattam Aron mellett. Elhiszem, hogy nehéz volt feldolgozni a
haveromnak ezt a fájdalmat.
- Nem tudok segíteni - jelentette
ki, mire Aron kihúzta magát.
- Muszáj lesz. Maga még mindig a
reménybeli áldozatok listáján van. Ha nem kapjuk el a gyilkost, akkor bajban
leszünk. Jongin segít nekünk, de a maga segítsége is fontos. Kell a csapatba
még valaki - magyarázta lelkesen. Az olyan király lenne, ha Eli velünk
tarthatna!
- Csapat? Két nyomozó, egy
gyakornok és egy szellem? Érdekes csapatuk van, nem gondolja? – kérdezte fintorogva.
Ebben egyetértettem, nekem is ez volt az első benyomásom, de ez már változott
az óta.
- Hát, ez az érdekes csapat
mentette meg az életét – felelt gúnyos hangon Csirke. De ha szeretné, akkor
megvárjuk, míg önt is megöli a gyilkos, és akkor legalább nem lesz magányos szellem
Jongin – vont vállat nemtörődöm stílusban a nyomozó.
- Nem akarok beszélni róla, még nem
tudok – rázta hevesen a fejét.
- Akkor pihenjen, és szedje össze
magát, Kyoungjae – erőltetett mosolyt az arcára Kwak.
- Nem lehetne, hogy tegez. Még csak
huszonegy vagyok – húzta fel kérdően a szemöldökét. Én jót röhögtem.
- De, persze, hogy lehet –
vigyorgott tovább Csirke.
- Köszönöm. Öhm... hogyan
szólíthatom? - Kyoungjae egy pillanatra elbizonytalanodott, de szerencsénkre
ott volt Aron.
- Mr. Kwak - jelentette ki amaz,
mire felnevettem. Koreában senki nem hívta így, de talán Eli majd fogja...
legyen meg neki is a boldogsága.
- Akkor magát is tegezhetem? -
érdeklődött Eli. Aron bólintott.
- Kérlek, siess a feldolgozással.
Tudom, hogy szívtelenül hangzik, de a munka az érzelmek felett áll...
- Rendben, megteszek mindent -
meredt az ablakra. Már délután volt, Mr. Kwak Aron pedig éhes. Nem mutatta ki,
de a gyomra folyamatosan küldte a jeleket. Finoman megveregettem a vállát, hogy
mára elég lesz.
- Lee nyomozó megadta a számát.
Bármi eszébe jut, akkor hívja, akár éjjel is - mondta Csirke, Eli bólintott. –
Akkor viszlát, Kyoungjae - zárta le a beszélgetést a nyomozó.
- Viszlát, Mr. Kwak. Üdvözlöm
szellem Kait - mondta fáradt hangon. Biztos voltam benne, hogy amint kilépünk,
aludni fog. Aron felállt, és kisietett, majd halkan becsukta maga mögött az
ajtót.
- Na, mi volt? Mondott valamit? -
lelkesedett be Sütike.
- Nem, még nem dolgozta fel.
Mondtam, hogy hívjon, ha kell. Menjünk enni valamit, kilyukad a gyomrom -
simogatta meg a hasát. Remek nyomozó. Folyton csak zabál… a fiúk ezek után egy
japán kifőzdébe mentek. Természetesen velem együtt. Aron és Taemin rament
majszoltak, Jungkook pedig szusit. Végig csendben voltak, ami már kezdett
zavarni. Nem hiszem el, hogy Eli nem lelkesítette be őket. Pedig végre valamin
elindulhatnánk...
- Én ezt nem értem - sóhajtott fel
Puli, mire Csirke és Süti odapillantottak.
- Mit?
- Volt már dolgom gyilkossal, de az
nem volt ilyen - morgott, inkább magának, mint nekünk.
- Ez egy pszichopata. Valahogy
tudta, hogy mi is jövünk, de a rendőrség végleg elijesztette. Ami logikátlan,
az a jelölési módszere, meg a helyszínek - kezdett bele Mr. Kwak Aron a
szövegébe.
- A betűkből biztos ki fog jönni
valami. A baj csak az, hogy eddig I C I volt. A többi holttestes fel is
gyújtotta, legalábbis apu szerint - magyarázta Kook, mire a két nyomozó
rémülten összenézett. Ez még nekem is új volt.
- Tehát azt mondod, hogy az utolsó
három ember testét valamilyen oknál fogva nem gyújtotta fel? - pislogott
Taemin. Megtapsoltam a zseniális logikájáért.
- Vagy a rendőrség miatt, vagy őket
már nem gyűlölte annyira. Mondhatni, szerencsés vagy, Jongin - Aron logikája
nem volt rossz, csak egyértelmű. Inkább nem mondtam vagy tettem semmit. Még
mindig Eli állapotán jártak a gondolataim. A lelkem könnyebben dolgozta fel az
esetet, mint a testem.
- Tényleg, neked az elején rakta oda az
"I"-t? - érdeklődött Puli kettő falat között, mire Kookival jeleztem
neki a választ.
- Igen - a kicsi megborzongott
tőlem, amit megérdemelt. Még haragudtam rá a háziállatos beszólása miatt.
- Szerintem mára ennyi volt. Többet
nem tudunk kezdeni az üggyel. Taemin, holnap elviszel a haverodhoz. – Aron intézkedésére
Kopó biccentett egyet. - Jongin, ma velem jössz - nézet felém, de nem volt
kedvem válaszolni. - Jongin, itt vagy? - kérdezett, én meg lomhán megcsaptam.
- Szerintem most vegetál - vigyorgott
Puli.
- Holnap nyolckor - állt fel
Csirke, én pedig mentem utána.
Mr. Kwak Aron hazáig meg sem
szólalt. Egy elég elit negyedben parkolt le, egy csinos kis panel előtt.
A háza egyszerűen elképesztő volt.
Sokkal tágasabb, és modernebb volt Puliénál. A nappali egyik fala üvegből volt.
A kilátás meg csodás.
- Érezd otthon magad - akasztotta
fel a kabátját. Nem lepődtem meg azon sem, hogy hatalmas rend uralkodott nála.
Még egy porszem sem volt sehol. - Jojora figyelj, kérlek, elég bújós - lépett
be a nappaliba. Ki az a Jojo? Na, mindegy, majd megismerem biztos. - Benyomom a
TV-t, nézd nyugodtan. Én lezuhanyozom gyorsan - tette le a távirányított mellém
a kanapéra. Bűnügyi sorozat ment, és nagyon tetszett. Végigizgultam az egészet,
hogy megtalálják a gyilkost, bár szerintem nagyon egyértelmű volt. Teljesen
beleéltem magam a filmbe, de valami kezdett zavarni. Valaki figyelt. Óvatosan
fordultam jobbra, és majdnem kiugrottam az ablakon. Egy szürke, nagyra nőtt
macska ült mellettem, zöld szemeivel engem fürkészve. Nem hiszem, hogy látott,
de lehet, hogy érezte a jelenlétem. Finoman arrébb csúsztam, de jött velem.
Felálltam, elmentem, de megint ott volt, és nyávogott. Elkezdtem futkosni, ő
pedig követte a példám. Akkor lepődtem meg igazán, amikor véletlenül átfutottam
Aronon.
- Jongin - csóválta a fejét. -
Megismerkedtél Jojoval? - kérdezte, és felkapta a szőrpamacsot, de az
izgatottan kiugrott a kezéből, és mellém telepedett. - Látom megkedvelt. -
Röhögött, és én erre felé fordultam teljesen. Ekkor tűnt csak fel, hogy
összvissz egy szürke melegítő nadrág volt rajta. Akaratlanul is megbámultam a
kidolgozott felsőtestét. Mindig is akartam olyan kockákat, amilyenek neki voltak.
Szerencsém, hogy nem látott, mert szerintem ezer százalék, hogy zavarba jöttem
volna.
Nem is hittem volna, hogy fapofa
ilyen izmos...
- Hé! - ugrottam fel hirtelen,
mikor a cica lefeküdt a lábamhoz. Nem volt bajom vele, csak ijesztően nézett
ki. Egyébként én azt hittem, hogy Mr. Kwak Aron egy hotelban lakik, ami mondjuk
ötcsillagos, de lehet, hogy csak négy. A fene hitte volna, hogy saját lakást is
kapott a macskájával együtt.
- Jó ez a csatorna, vagy váltsak át
valami másra? - kérdezte, de csak megcsapkodtam a vállát, jelezve, hogy
tökéletesen megfelel. Ezek után együtt ettek vacsorát Jojoval. Egy tányérból,
amit undorodva néztem. Szerettem az állatokat, nekem is volt kutyám, de soha
nem ettem volna vele így.
- Azt hiszem, lefekszem. Ha kell
valami, nyugodtan kelts fel. Jó éjt - azzal bevánszorgott a szobájába. Még
gyorsan megsimogattam a vállát, meg a cica hátát elköszönésképpen.
***
Reggel fél hat.
Ekkor lépett ki Aron a szobájából.
A lábánál máris egy éhes cica nyújtózkodott, ő pedig határozott léptekkel
vonult be a menő konyhájába. Egy tálba öntött tejet, tett bele fitt müzlit, és
öntött magának narancslevet. Ezek után jött a macskakaja, amit letett a földre,
majd kiment. Hamarosan felbukkant a mai újsággal, és azt olvasgatta, miközben
néha kanalazott egyet.
Én is leültem vele szembe, és
csorgattam a nyálam. Hiányzott, hogy nem tudtam már megtömni a hasam,
finomabbnál finomabb ételekkel.
- Na, tessék. Már benne is van az
újságban a tegnapi eset – sóhajtotta, de közben mosolyra húzta a száját.
Esküszöm, nem láttam ennyit mosolyogni Csirkét, mint most. Szerintem csak a
munka közben olyan rideg, és érzelemmentes. - Jongin, mehetünk? – kérdezte,
miután elmosta a tányérját, és a cipőjét húzta. Ránéztem az órára, és nehezen
konstatáltam, hogy még csak hét óra volt. A srácokkal nyolcat beszéltünk
meg. –Jongin? – kérdezte újra. Kapott
egy igent, és már mentünk is az autóhoz. Újabb meglepetés következett, mert
bekapcsolta a rádiót. Hát, nem szólt a legjobban, mert recsegett, meg ugrált,
de azért két perc után biztos felismertem volna a számot. – Kai, zavarod a
csatornát – röhögte el magát, és kinyomta.
Ezek után csend volt. Aron csak
vezetett, én pedig ültem mellette. Sokkal másabb volt nála az élet, mint
Pulinál. Nem tudtam összehasonlítani, mert az oké, hogy rendet tart, de a
macskája nagyon idegesítő, meg vannak furcsa szokásai. Puli pedig átlagos volt,
némi trehánysággal párosítva. A találkozóhely előtt letette a kocsit, utána
elsétált a közeli boltba.
- Be akarsz jönni? - kérdezte az
ajtóban, mire helyeslően megcsapkodtam. Már régen voltam ilyen helyen, és
hiányzott. Aron bement, vett egy kosárkát, és megtömködte csupa egészséges
dologgal. Meg vagy tíz liter tejjel. Ezek után még vett rágót, utána fizetett.
Én végig a nyomában lépkedtem, és epekedtem minden után. Nagy kitolás volt,
hogy semmit nem tudtam enni, bár még így is örülnöm kellett volna, hogy
egyáltalán még itt voltam. Lassan battyogtunk vissza a kocsihoz, mindenféle
beszélgetés nélkül. Aron bepakolt mindent, kivéve a romlandókat.
- Azokkal mi lesz? - kérdeztem, de
nem válaszolt. Csak bementünk az irodába, és bepakolt a dugi hűtőjébe.
Háromnegyed nyolc volt. Nem rossz teljesítmény.
- Foglald el magad, átnézem az
információkat - mondta, és előpakolt mindent a Betűs-gyilkosról.
Foglaljam el magam. De mivel? Még
egy könyvet sem tudok elolvasni, mivel nem tudom megfogni a tárgyakat. Elvileg
vannak szellemek, akik tudnak tárgyakat mozgatni valahogy, de ez lehet, hogy
csak a filmekben, meg a könyvekben van így. Csirkénél próbálkoztam vele, és
minden erőmet beleadtam, de nem történt semmi. Szóval, maradt az unalom.
- Hallod, elképzelni nem tudom,
hogy mennyire halálra unod magad – nézett mereven a fotelre az ajtó mellet.
Meglegyintve a haját, jeleztem, hogy ott állok szorosan mellette. – Bocsánat,
de ez a láthatatlan dolog esélytelenné teszi, hogy tudjam, hol vagy – nézett
rám sajnálkozva. Remek, még sajnálnak is. Ennél rosszabb már nem jöhet mára –
Ha most élnél, elküldenélek kávéért, meg fánkért. Futkoshatnál a leveleim után
a folyosón, és még sok ilyen. Tök jó segéd lennél – mondta komoly arccal.
- Magyarul kihasználnál mi, seggfej?
– dörmögtem magamnak, és püfölni kezdtem. Mi volt a reakciója? Röhögött.
Hangosan, és jóízűen röhögött.
- Tudod Jongin, te jó hatással vagy
rám. Meg a másik két srác is. Tíz éve nem volt ilyen jó kedvem, mint tegnap óta
– mosolygott hálásan - De ez titok. Ne mondd el senkinek - kacsintott a végén.
Jeleztem neki, hogy nem fogom, egy igennel, utána leültem a fotelba, és
bambultam ki a fejemből. Nem igazán volt jobb programom, mert Aron lakásán
legalább a macska lefoglalt, mert fogócskáztunk, de itt halálra untam magam.
Komolyan. Aron unalmas ember volt, még akkor is, ha kedveltem őt. Puli azért
kitalált volna valamit, hogy elüthessem az időt.
- Nagyon unatkozol? - kérdezte
hirtelen Mr. Kwak Aron. Azonnal felpattantam, odasiettem hozzá, és jeleztem
neki, hogy igen. - Van nálam egy Sherlock Holmes könyv. Ha gondolod,
olvashatod, amíg nem jönnek a srácok. Majd jelezz, és lapozok - kacsintott. A
fiókjából pedig kiemelte az említett könyvet, mire ugrálni kezdtem.
Aztán nekiálltam. Olvastam,
olvastam, olvastam, aztán egy suhintás, és Csirke lapozott. Megint olvastam, és
csaptam. Tizenkét oldalt sikerült kivégeznünk, de fogadni merek, hogy Aron is
olvasta.
- Jó reggelt – ugrált be az ajtón
Puli. Csirke döbbenten kapta fel a fejét.
- Neked meg mi bajod? – kérdezte
ijedten.
- Csak kipihentem magam – vágódott
le elénk a székre.
- Jrglt – hallottunk valami
morgást, és az ajtó felé néztünk. Süti kóválygott be rajta, de körülbelül úgy,
mint egy hulla. Ijesztő látvány volt.
- Mit mondtál? – koncentrált a fél
hullára.
- Jó… reggelt – nyögte ki, fél órás
szünettel a két szó között.
- Neked is – szívta be mélyen a levegőt
Mr. Kwak Aron. - Taemin, indulhatunk a haverodhoz? – csukta be a könyvet, de
nem a fiókjába tette, hanem a táskájába.
- Igen. De minek kell neked könyv?
– kérdezte a tárgyra mutatva.
- Jongin olvasott, én meg lapoztam
neki – válaszolta egyszerűen.
- Mindent értek – bólintott Kopó.
- Akkor menjünk – kapta el Süti
karját, és a parkolóba mentünk, hogy elindulhassunk Puli, titokzatos
haverjához.
Hehe, Csirke egyre szimpibb lesz xD
VálaszTörlésSzegény Eli nem csodálkozom, hogy nem tud róla mesélni, de azért elég vicces volt, ahogy beszélgettek..
Jézusom az a macska, hát haláli xD egy Csirkének macskája van... nem is rossz :D
Huuh na mist már remélem, hogy végre sikerül elérniük, hogy láthassák Jongint...
Jesszus, ahogy megbámulta Aront, mondjuk ezt én is megtenném ><
Huuh na most nemigazán tudok többet írni max. még annyit, hogy siessetek a kövivel :-)
Nagyon jó rész volt, a röhögésem most sem maradt el ^~^
Kamsahamnida~
Örülünk hogy tetszett. Még sajnos várni kell, mire Jongin látható lesz, de egyszer majd eljön az az idő is ígérem :) Nekem Csirke, Jongin után a kedvencem, ő olyan normális :D Sietünk a következő résszel, és köszönjük, hogy írtál :)
TörlésÉn is egyre jobban kezdem megkedvelni Mr. Aront :D Hihetetlenül tetszik ez a történet ^^ Izgalmas,érdekes,aranyos és nagyon vicces :D Határozottan felkerült a kedvenceim listájára ^^ Csak így tovább az írással,nagyon jók vagytok :)
VálaszTörlésEnnek nagyon örülünk :) Jól esik ilyen komikat olvasni, amiket írtok. Igyekszünk továbbra is ilyen részeket kiadni a kezeink közül, nehogy csalódást okozzunk. Köszönjük, hogy írtál :*
Törlés