Időutazás

Az éjjel nagyon lassan akart eltelni. Lehet csak azért, mert sok dolog történt az utóbbi két nap folyamán, én pedig végig ezen agyaltam. Kezdve attól a résztől, hogy az eltűnésem mindenkit megviselt, legfőképpen Aront és Minhot. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódni fognak értem. A másik ilyen az Taemin és Yuri veszekedése volt, amibe Colos is belekeveredett. Hát az egész úgy kezdődött, hogy... inkább menjünk vissza az időben kicsit, mondjuk az eltűnésemig, hiszen a hirtelen jött fájdalmak miatt, el is felejtettem elmesélni, hogy hogyan is történt az egész. Pedig a megtalálásom is elég érdekes dolog volt, sőt, szerintem még megható is. Akkor, mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, és induljon is az időutazás.

Az autó csikorogva fékezett le, majd két pasi pattant ki belőle. Pontosabban egy Csirke, meg egy Colos. Hamarosan pedig elővánszorgott Nyanya is.

- Mi az, hogy nincs meg Jongin?! - Aron robbanni készült. Kezdett bántani a dolog, de még érdekelt a végkifejlet. Csendben figyeltem tovább.

- Nem tudom. Beszélgettünk, és amikor megkérdeztem, akkor nem válaszolt. Azóta sincs sehol... - Puli igyekezett higgadt maradni, de annyira nem ment neki.

- Mikor szólalt meg utoljára?!

- Öt... órája... de nem hittem volna, hogy eltűnik... - dadogott az ifjabbik nyomozó.

- Tudod, mi tűnik el?! Az arcberendezésed - eskü, hogy Aron majdnem nekiugrott Pulinak, ha Minho nem száguld be közéjük.

- Ne! - kiáltotta, mire megállt a levegő - biztos itt van, vagy ha nem, akkor a mi hibánk. Yuri meg Eli neki túl újak, és szeret velünk lenni, de folyton szétszakadunk. Lehet, hogy téged keres, Aron. Nem tudhatod, hogy mi jár a fejében.

- Az is lehet, hogy megunt minket. Mert oké, elvan velünk, de ő akkor is egy szellem, és biztos kíváncsi a rokonaira. Az is lehet, hogy honvágya van, és hazament. Most emiatt tényleg felesleges veszekedni. Az nem Taemin hibája, hogy elment a haverja.

- Honnan tud ennyi mindent? - suttogott Puli, mire Minho rákacsintott. Azt hiszem, Júlia megint fogyott öt kilót a csöpögés során.

- De... Jongin nem mehet el... - Aron teljesen kiakadt, szinte már sírt. Sajnos mindenki. - Ő is a csapatunk tagja. Oké, hogy furán vagyunk összerakva, de én nagyon kedvelem...

- Mindannyian nagyon kedveljük. Mondjuk, kicsit elhanyagoltuk most a végére - Sütötte le a szemét Kookie. Na, ő volt az első, akinek leesett mi is volt a bajom.

- Keressük még egy kicsit - indult el Aron a nevemet kiabálva. Minho volt a második, aki elindult, aztán sorban a többiek. Rossz volt így látni őket, de megérdemelték.

- Sehol sincs - túrt bele a hajába Eli.

- Tudom, tényleg itt hagyott minket. Menjünk haza, talán holnapra előkerül - ment vissza a kocsijához.

- Reméljük - sóhajtotta Puli is. Én megint Taemin csomagtartójába másztam be, hogy Minhonál aludhassak. - Aron nagyon kibukott. A szívéhez nőtt Jongin, még ha nem is ismerte. Én is bírtam, már az elejétől fogva - magyarázta Puli.

- Én erre nem sok mindent tudok mondani, mivel alig pár órát töltöttem vele - mondta őszintén Eli, amiért nem is haragudtam rá.

Az út ezek után csendben telt. Az irodánál mindenki elbúcsúzott a másiktól. Aron még maradt, a többiek viszont elmentek. Minho csendben bámulta a telefonját a buszon, mintha valakivel beszélni akarna, de nem teheti. Tényleg kezdtem sajnálni őket, és sokszor gondolkoztam el azon, hogy elmondjam-e neki, hogy ott voltam. Ezek után hazamentünk. Kitette az asztalra a Morze-abc-t, a tévét meg bekapcsolta. Írt egy cetlit, ezt rátette a képernyőre, majd elment zuhanyozni. Odamentem, és elolvastam: "Jongin, bekapcsolva hagytam neked a tévét, ha itt vagy, nyugodtan nézd, ne unatkozz. Nagyon hiányzol nekünk, legközelebb ne tűnj el, légy szíves. Aron keresett a legjobban. Szeretünk mind, és sajnáljuk."

Hát, nem tudom, hogy a szellemek tudnak-e sírni, de én könnyek nélkül bár, de szerintem azt tettem. Mégsem szóltam senkinek, hogy megvagyok, csak ültem a kanapén, és néztem a focimeccset, amit Colos beállított. Rendes volt, hogy nem valami nyálas romantikus filmet keresett. ,, Aron keresett a legjobban. Szeretünk mind, és sajnáljuk” - ez a mondat járt a fejemben hajnali ötkor. Gondolkoztam, hogy ébresszem-e fel Minhot, de inkább hagytam aludni, és egyedül indultam el az iroda felé. A félórás utat, amit Minhoval szoktunk megtenni, nekem egy órába telt. Összevissza utazgattam a busszal, mert elfelejtettem melyikre szoktunk felszállni. Csak az útra emlékeztem, ezért az első ismerős helyen leszálltam, és gyalog haladtam tovább. Az épületbe szerencsére nem volt gond bejutni, mivel csak átlebegtem mindenen. Aron irodájánál megálltam egy pillanatra.,, Várunk!” Csak ennyi volt az ajtóra írva, de tudtam, hogy nekem szól. Belebegtem az ajtón, és egy félkómás Aronnal találtam szembe magam. Éppen papírokat rendezgetett. A szemei alatt hatalmas karikák voltak, a haja összevissza égnek állt, és a tegnapi ruhájában volt. Nagyon megsajnáltam szegényt. Odamentem mellé, és óvatosan megsimogattam a vállát.

- Jongin? - ugrott fel, és körbenézett. Amikor nem értem többet hozzá, csalódottan visszaült. Vártam, és elgondolkoztam azon, hogy mi lesz akkor, ha végleg el kell mennem erről a világról oda, ahova tartozom majd. Akkor is ennyire ki fognak majd borulni? Lehet, hogy jobb lenne, ha már nem is jeleznék nekik többet, csak figyelném, mit csinálnak?

Csendben figyeltem őt, amint pakolászott. Ezek után kiment az irodából. Csendben kullogtam utána. Autóba ült, és elhajtott, szerencsémre még pont be tudtam ülni. Már közel sem volt annyira vicces a dolog, sőt, egyre jobban mardosott a bűntudat. A temetőnél álltunk meg. Csirke ki akarta nyitni a kaput, de nem az zárva volt.

- Jongin? Itt vagy? - kiáltotta. Fújni kezdett a szél, mire felbátorodott. Fogta magát, és átmászott a kerítésen. Csodálkozva figyeltem, amint földet ért, majd haladt tovább. Na, már érdekelt, hogy mit tett.

- Jongin? Figyelj, sajnálom - kiabálta. Aron... ez nagyon szar ötlet volt - sajnálom, hogy nem foglalkoztunk veled, hogy elhanyagoltunk, hogy tárgyként kezeltünk. Főleg én sajnálom mindezt, hiszen nekem kellett volna rád a legjobban figyelnem. Lelkek! Ha hallotok, és láttok egy szellemet, aki egyedül van, vicces, kedves, és még mindig életvidám... akkor szóljatok neki, hogy várjuk vissza. Meg azt, hogy vettem neki az antikváriumban egy csomó Sherlock Holmes, meg Agatha Christie könyvet... köszönöm - beszélt hozzájuk. Még meghatódni sem volt időm, ugyanis hirtelen odalépett hozzánk egy sírásó.

- Maga mi a fenét csinál? - kérdezte Aront, aki ijedtében akkorát ugrott, hogy majdnem a hátsójára esett.

- Én, semmit csak az egyik nagyon jó barátom elcsálingózott tegnap, mert szemét módon viselkedtünk vele, és szeretett temetőbe járni ezért gondoltam itt van - hadarta folyamatosan. Majdnem teljesen igazat mondott, kivéve, hogy utáltam temetőbe járni.

- Értem, akkor kérem, halkabban keresse, ez egy temető - nézett mérgesen a férfi.

- Igen, elnézést kérek - hajolt meg Aron, és elindult befelé. Kérlek, fordulj meg - dünnyögtem, és már csapni akartam, amikor megláttam egy tucat szellemet. Ledermedtem, és csak figyeltem, ahogy egyre közelebb megy feléjük. Elvileg egy szellem nem tud ártani egy embernek, de sok szellem már tud. Ezek pedig nem úgy néztek ki, mint akik csak pár hete lennének ott.

- Jongin - szólított megint.  A többi is elindult felé. Gyorsan odaspuriztam mögé, és elkezdtem csapkodni, teljes erőmből. - Jongin, hát megvagy annyira… - kezdte, de én megállás nélkül ütöttem. Basszus, nekünk annyi. - Mi a baj? - kérdezte, és szerencsére kirázta a hideg. A hülyék olyan sebességgel közeledtek, hogy felkavarták a levegőt. - Futás? - kérdezte kétségbeesett hangon.

- Igen - csaptam egy nagyot, mire futni kezdtünk. Egyetlen egy baj volt, hogy ezek nem maradtak ott, hanem üldöztek minket. Ösztönzésképpen csapkodtam Aron hátát, aki szerintem teljes sebességével száguldozott a kapu felé. Pillanatok alatt átmászott rajta, nem foglalkozva azzal, hogy a kapu már rég ki volt nyitva.

- Még? - kérdezte, egy pillanatra megállva. Hátrafordultam, de szerencsére már eltűntek.  Nemmel reagáltam.

- Ennyi elég lesz - sóhajtottam.

- Örülök, hogy megvagy. De legközelebb ne tűnj így el! Halálra aggódtuk magunkat! - igyekezett persze leszidni, de nem sikerült. Túl fáradt volt a dologhoz.

- Nem - jeleztem neki.

- Mi nem? Tudod mit? Hagyjuk... visszamegyünk az irodába, és alszom egy picit, jó? - ásított.

- Nem.

- Nem? Akkor mi legyen?

Nos, Minho eleve közelebb lakott, mint Aron. Meg neki is jelezni akartam, hogy itt vagyok. Már csak ezt valahogy Csirke tudatára kellett adnom...

- Figyelj, üljünk be az autóba, és ott megpróbálok rájönni mit akarsz, rendben? - kérdezte, és miután igeneztem egyet, beszálltunk. - Éhes, szomjas nem lehetsz. Pisilned sem kellhet és álmos sem lehetsz, ahogy azt is kizárom, hogy tartozol valakinek. Eddig stimmel? - kérdezte kíváncsian.

- Igen - csaptam meg egyszer.

- Akkor… eszedbe jutott valami a gyilkosságról?

- Nem - adtam neki kettőt.

- Ezt sejtettem, hogy így lesz - motyogta. - Szerelmes vagy! - kiáltott fel boldogan. Mi baja van?

- Nem, nem és nem - csapkodtam egyfolytában. Aron ezen jót derült.

- Szeretnél találkozni valakivel? - újabb kérdés, újabb igennel. Annyira azért mégsem hülye, mint gondoltam. - A csapatból? - folytatta a találgatást, én pedig büszkén tapsoltam.

- Ügyes vagy - mondtam közben, és meg is simogattam.

- Taeminnel? - kérdezte. Nem néztem hülyének, hogy őt mondta, mivel vele léptem először kapcsolatba, de nem rá gondoltam, ezért kétszer megcsaptam.

- Akkor, Minho - csapta össze a két tenyerét. Boldogan megcsapkodtam. - Rendben, akkor odaviszlek - mondta, és már indította is a kocsit.

Azzal elindultunk. Immáron nyugalom volt mindenhol, Aron sem aggódott, és ez látszott is rajta. Másodpercenként akarta lecsukni a szemeit, de szerencsére tényleg hamar odaértünk.

- Parancsolj.

- Gyere be te is - mondtam, de megint rá kellett döbbennem, hogy nem érti, ezért legyezgetni kezdtem.

- Kísérjelek be? - mosolyodott el.

- Igen - jeleztem neki. Aron ki is szállt tisztességesen, majd a báron át felsétáltunk a lakáshoz.

- Itt vagyunk - hatalmasat ásított. Ekkor csapkodni kezdtem. Szerintem már kezdett olvasni a gondolataimban, ugyanis kopogni kezdett. Majd öt perc után dörömbölni.

- Mi van?! - Colos olyan hévvel nyitotta ki az ajtót, hogy még én sem vettem észre. Sem pedig Aron, aki hatalmasat ütött Minho mellkasára. - Au, Aron… történt valami? - kérdezte a mellkasát masszírozva.

- Bocsi, rohadt álmos vagyok, de Jongin idea kart jönni - motyogta befelé menet, közben kidőlt a kanapén, és szerintem egyből el is aludt.

- Jongin? - kérdezte, én pedig megcsapkodtam.

- Te semmire kellő kis szellem hulladék! Hogy voltál képes így eltűnni, a frászt hoztad ránk. Szégyelld magad, de nagyon! - kiabálta le a fejem. - Másodszor pedig, bocsánat, hogy nem figyeltünk rád az utóbbi napokban, csak minden összejött. Ezentúl mi is figyelünk - sütötte le a szemét.

- Semmi baj. Nem csinálok többet ilyet - kopogtam le neki. Az biztos, hogy fel sem fogta a dolgot, de legalább próbálkozott.

- Hozok neked egy széket, meg betakarom Aront, utána alszom tovább, ha nem baj - igyekezett mosolyogni, de még vagy már ő is félig aludt. Elszaladt először is egy takaróért, és alaposan betakargatta az alvó nyomozót.

- Van egy cicája - jeleztem neki.

- Jongin, ne beszélj így. Miféle fikája? - rázta meg a fejét.

- C I C A - kopogtam le lassan. Hülye.

- Ja! Cica! Megoldjuk - azzal leemelt egy plüssmacit az egyik polcról, aminek a pólóján ő volt rajta Taeminnel, meg egy felirat, hogy "Best Friends Forever". Ezt eddig miért nem vettem észre?

Mindegy is, odaadta a macit a másik srácnak, majd hozott egy széket. Nekem

- Aludj jól - kopogtam le neki, és nézni kezdtem a biliárdot. Csodás. Unalmas szar...

- Te meg vigyázz magadra - Minho bedőlt az ágyba, és már aludt is.

Régen annyira utáltam, hogy le kellett feküdnöm, aludni, mert fáradt voltam. Most arra is rájöttem, hogy igazából dög unalmas fent lenni. Minho szerencsére két órával később felébredt, és nekiállt egy kiadós reggeli elkészítésének, és tripla adag kávét főzött le. Aztán még Írt a többieknek is, hogy szerinte ma csak délután menjenek az iroda felé, mert Aron alszik. Meg azt is közölte, hogy én előkerültem.

- Szerencsétlen biztos nagyon kiborult, ha ennyire fáradt - biccentett a fejével Mr. Kwak Aron felé. Húúú, de régen hívtam már így.

- Egész éjjel melózott - kopogtam le neki.

- Nem is tudtam, hogy tud csellózni - nézett elképedve a halkan szuszogó nyomozó felé.

- Mert nem is tud, én munkáról beszéltem - csapkodtam le neki nagyon lassan.

- Hehe, megint félreértettem - röhögött saját magán. Ilyenkor aranyos volt. Ezek után megint kopogott valaki. Érdeklődve száguldottam az ajtóhoz, és ki is dugtam rajta a fejem. Nos, egyszerre ketten is ott álltak. És veszekedés nyomait lehetett látni.

- Sziasztok - Colos is meglepődött.

- Taemin egy barom - Yuri könnyes szemekkel borult a srác mellkasára, míg az említett személy elkerekedett szemekkel bámulta őket. Szegény Pulika...

- Mi történt? - Dr. Colos Minho pszichiáter rendel...

- Mi van, hogy én vagyok a barom? - kérdezte Taemin, hitetlenkedve.

- Igen te. Megint beszóltál, pedig nem is volt rá okod. Hisztis vén banyának nevezett - hisztizett tovább a csaj. Hát, egyetértettem Taeminnel, ezért megveregettem a vállát.

- Jongin? - kérdezte derült arccal.

- Hja, megjött. De maradjunk ennél a témánál. Minek nevezted így? - kérdezte Colos.

- Mert az. Egész nap hisztizik, mint egy aranyeres tyúk, vagy tudja a fene…

- A nénikéd az - visította Yuri.

- Ha nem fogjátok be fél percen belül a képeteket, esküszöm, hogy egész nap fekvőtámaszt és felülést fogtok csinálni az irodámban - morogta Aron.

- Igaza van. Yuri nem hisztis vén tyúk. Kérj bocsánatot - Colos ijesztő szemekkel bámult Pulira, akinek konkrétan leesett az álla.

- Na nem! Choi Minho, tizenhat éves korod óta a legjobb barátom vagy. Most meg egy fruska miatt csak úgy elhagysz? - suttogott, de így is éreztem rajta, hogy mindjárt sírva fakadt.

- Kérj bocsánatot!

- Bocsánat - leszegte a tekintetét, én pedig megsimogattam őt.

- Te is, Yuri.

- Ne haragudj... - törölgette meg a szemeit. Szinte látszott rajta, hogy kárörvendő, amiért megnyerte Minhot

- Na, akkor most Aront hagyjuk aludni, mielőtt katonaságra küld minket, és üljünk le enni - mutatott az asztalra, ahol már várt a tojásrántotta.

- Kimegyek inkább levegőzni - fordult egyből sarkon Taemin. - Jössz Kai? - nézett hátra a válla felett.

- Igen - csaptam meg a vállát.

- Taemin, maradj már - szólt Minho.

- Chhh, nincs kedvem, bocs - fújt Kopó, és már kint is volt, becsapva maga után az ajtót. Még jó, hogy szellem vagyok, különben betört volna a képem.

- Elegem van belőle. Egy utolsó, bunkó paraszt! Yuri így, Yuri úgy, így basztunk Yurival...-

Megsimogattam a vállát. Most biztosan mondtam volna neki valami napi okosságot, de nem érti, úgyhogy csendben maradtam.

- Azt hiszem, én is kiérdemlek valami nőt. Nem mintha felizgulnék tőle, de akkor is... - Puli szólt az egyik pincérnek - valami masszőrt, mindenféle szex nélkül - adott pénzt, és már kapta is a szobakulcsot. Lassan besétált. Na, ezt nem fogom végignézni! Azonnal sarkon is fordultam, amíg meg nem láttam azt a valakit bemenni Pulika szobájába. Na, azonnal beszaladtam. Nem perverzségből, de ez érdekelt. Az illető elkezdte masszírozni a nyomozó vállát.

- Ez jól esik. Tudod... most ez kell nekem. Nem is tudom, miért nem használtam ki ezt a lehetőséget.

- Én se - sóhajtott a munkáltató, mire Puli felpattant, és maga elé rántotta az inget.

- Minho?! Te mi a szent szart csinálsz itt?!

Esküszöm, hogy sírva röhögtem a jeleneten. Ez mindent vitt.

- Gondoltam, beszélgetünk. Kezdek aggódni érted. Olyan ellenséges lettél... - Minho rövidnadrágban térdelt az ágyon, nagy, szomorú szemekkel bámulva a legjobb barátját.

- Nincs miről beszélgetnünk. Egyszerűen csak rosszul aludtam Jongin miatt, és még nem ébredtem fel rendesen - hazudott Puli. Colos unottan bámult tovább a barátjára.

- Figyelj, én nem vagyok nyomozó, de annyira már ismerlek, hogy tudjam mikor hazudsz a képembe - mondta monoton hangon.

- Megint hülye vagy - rázta a fejét Puli. - Folytasd a masszírozást, ha már elkezdted! - parancsolt rá Minhora, és hasra feküdt.

- Meg még mit nem… háborodott fel Colos.

- Én egy rendes masszőrt kértem, mivel ezt elcseszted, ezért helyettesítheted - morogta Taemin.

- Jó, de akkor beszélgetünk közben - egyezkedett Minho.

- Legyen - adta meg magát Puli.

- Szóval, mi a bajod? - Minho ráült Puli derekára és masszírozni kezdte. Hogy miért voltam még ott? Halovány lila gőzöm sem volt, de aranyosak voltak együtt.

- Yuri - nyögte ki - úgy mászik rád, mint egy pióca, és nagyon idegesítő... áu... az ott fáj...

- Érzem. Tele vagy csomókkal, de nyugi, kinyomom belőled a lelket is - Colos erősen koncentrált a masszázsra, csak Pulika hirtelen felemelkedett.

- Basszus! Jongin! - kiáltott fel, mire megcsaptam őt. Elkerekedtek a szemei - várj meg az ajtó előtt..

- Sok sikert - közöltem Minhoval, aki elvigyorodott. Igazából, nem lett volna muszáj kimennem, mivel úgysem tudták, hogy bent vagy kint vagyok-e, de nem akartam bunkó lenni. Inkább elsétálgattam egy kicsit a szomszédos szobákba, hogy megnézzem, mi folyik ott. A legtöbb szoba üres volt, egyben egy félmeztelen lányt masszírozott egy pasi. Fogadni mertem volna, hogy ha visszafelé is benézek, addigra már érdekesebb dolgok történtek volna. Természetesen nem néztem be. Hangsúlyozom a nem szót. Elég perverz tudok lenni, de azért egy élő pornó még nekem is sok lenne.

Körülbelül negyed órával később visszamentem az ajtóhoz, és leültem a fal mellé. Nem akartam, hogy megint azt higgyék, eltűntem. Aron nem bírta volna nélkülem.

Hamarosan pedig felbukkant Puli üdén.

- Olyan puhák a kezei - suttogott magának. Felnevettem. Annyira bénán pasizott, hogy az már röhejes volt. Megpaskoltam a mellkasát. Végülis elérte azt, amit akart. Colos az ő felsőtestét tapogatta.

- Mehetünk? - mosolygott a magasabbik, Puli pedig elvörösödött.

- Persze.

- Mit beszéltetek? - kérdeztem Colost.

- Jongin, csak a madarak fészkelnek. Mi beszélgettünk - megrázta a fejét. Ez hülye. És Puli is furán nézett rá.

- Mi a francot működsz?

- Semmit, csak beszélgetek Jonginnal - vont vállat Colos.

- Ja, de úgy, mintha értenéd, amit mond, vagy csak kitalálsz ekkora marhaságokat? - kérdezte Puli. Napról napra egyre közelebb kerültünk a lebukáshoz, főleg, ha ez a létra még ötször elszólja magát.

- Hja, így legálabb röhöghet is. Nem unja halálra magát - vigyorgott Minho. Komolyan egyre jobban meg akartam fojtani.

- Te nem vagy normális, Choi Minho - röhögött Puli. Ebben egyetértettem vele.

- Köszönöm, hogy ezt megjegyezted nekem - bólogatott elismerően.

- Igazán nincs mit. Jobb most, hogy megbeszéltük a dolgot. Viszont elszaladok mosdóba. Megvársz? - megrebegtette a szempilláit. Szerintem ő igaziból lánynak indult, csak valahol lett farka... nem tudom, hogyan, ne kérdezzen erről senki.

- Persze, csak siess, mert kilyukad a gyomrom.

Puli el is szárnyalt, nekem pedig lehetőségem volt kíváncsiságomat kielégíteni.

- Miről beszélgettetek?- kopogtam le. L A S S A N.

- Kiderült, hogy féltékeny Yurira, mert elhanyagolom miatta. Meg ilyenek - magyarázta. Köszi, kincsem, most okosabb lettem...

- Azt hittem szerelmet vallasz neki, hogy még engem is kiküldtetek - kopogtam az előző tempóban ezt is. Minho megforgatta a szemeit.

- Te egy vadbarom vagy, Kim Jongin - közölte velem a véleményét. - Sosem vallanék szerelmet Taeminnek. Ő a barátom és… - kezdte el, de közben megjelent az emlegetett szamár is, ezért gyorsan elhallgatott.

- Miről beszélgettek? - kérdezte gyanakvóan.

- Arról, hogy éhen halok - ragadta meg Puli karját, és már húzta is a kocsi felé.

-  A többieket is…

- Nem, kettesben megyünk, vagyis hármasban - vágott Puli mondatába Colos. - Beül! - parancsolt rá, mikor kinyitotta neki az ajtót.

- És a rántotta? - Puli ellenkezett tovább, tekintve, hogy élete szerelmén csak egy nadrág volt, de az meg sem hallgatta. Bevágott minket a kocsiba, behuppant előre.

- Hideg van - szólalt meg.

- Nos, felső nélkül én is fáznék - biccentett a taxisofőr, és már ment is a megadott címre. Mindenki csendben ült, főleg, hogy eddig ismeretlen helyeken jártunk. Izgatottan bámultam a rengeteg embert, meg mindent. Aztán megálltunk egy amerikai kamionbüfé előtt. Mármint a kamionosok ettek itt, bár volt benzinkút is. Colos fizetett.

- A legjobb amerikai étterem a környéken. Gyors, laktató és finom. Meg van fánk is - eközben kiszállt.

- Összekeversz Aronnal. Én nem szeretem a fánkot - megrázta a fejét. Szegény Pulika...

- Ezt szeretni fogod.

- Hát, legalább nem puccos étterembe mentünk - sóhajtott Taemin, végignézve Colos izmos hátán.

- Szerintem még be sem léptem volna, már repültem is volna kifelé - nevetett Minho.

- Jongin drága, te is itt vagy? - kérdezte Minho.

- Itt, hol lennék? - kopogtam le neki.

- Ennek örülök - vigyorgott tovább, Kopó meg már szivárgott a föld közepe felé, annyira elolvadt tőle. Esküszöm, szerencse, hogy soha nem volt bajom a melegekkel, különben már hánytam volna, ha tudtam volna.

- Két óriás… nem. Inkább egy óriás, és egy közepes hamburgert kérek, sült krumplival, kólával és fánkkal - sorolta Colos a kiszolgáló srácnak.

- Nem tudsz megenni egy óriás hambit? - kérdezte csodálkozva Puli, válaszként egy értetlen tekintetet kapott.

- De igen, azt is kértem - felelte.

- Én is meg tudom enni - akadt ki a kisebb.

- Akkor kettő nagyot kérek - javította újra a rendelését. - De ha nem eszed meg, akkor letömöm a torkodon - mondta komolyan.

- Bármit lenyomhatsz a torkomon - suttogott Puli. Én mondjuk hallottam, de Rómeó nem biztos.

- Parancsolsz? - felvonta a szemöldökét.

- Semmi. Te komolyan kezdesz eltávolodni tőlem. Tudod, hogy sokat eszem, tudod, hogy utálom a fánkot, és tudod, hogy szeretek veled lenni. Mégis... teljesen máshogy cselekedsz, szinte már kerülsz - Puli lesütötte a szemeit. Igazat adtam neki. Colos gonosz volt vele. Mától fogva ők hárman mindig együtt mennek mindenhova, mert Nyanyát nem lehet levakarni Coloskánkról.

- Ez nem igaz, csak gondoltam jobb, ha nem lógunk egész nap együtt, mert a többiek félreértenék - motyogta Minho. Ühm…ühm, ha tudnák, hogy mi már semmit sem értünk félre.

- Mégis mit értenének félre, ha folyton a nyakadon lóg egy csaj? - tárta szét a karjait Puli. Ott a pont, és mégsem. Szét kell szednem ezt a kis párocskát, hogy a két lökött össze tudjon jönni.

- Ígérem, mától többet foglalkozom veled is - tette a szívére a kezét Colos.

- Na persze, mert Julcsika majd hagyja is ezt - dünnyögte Puli, és közben hatalmasat harapott a burgerébe. Jó nagy szája van, ennek még hasznát veheti majd.

- Yurinak hívják, Taemin - javította ki.

- Na ne - Puli olyan hitetlen arcot vágott, mintha Colos éppen most jelentette volna ki, hogy megtalálta az örök ifjúságot tartalmazó kutat.

- De, komolyan - amaz beleharapott a sajátjába, bár ő kisebbet.

- Amúgy ti most jártok? - tette fel Puli a nagy kérdést. Csendben figyeltem Minho reakcióját. Ha igent mond, megtépem, mint Kookot, amikor leháziállatozott.

- Nem tudom. Ő biztos igent mondana, de én még nem vagyok ebben biztos - sóhajtott a végén. Nem igazán tudtam, hogy most akkor megtépjem-e, vagy sem.

- Akkor csak lefeküdtél vele, és részedről ennyi? - döbbent meg Taemin.

- Ezt nem mondtam, csak azt, hogy nem vagyok szerelmes belé - helyesbített ismételten Colos. Így már én is éreztem párszor, amikor még éltem, de akkor volt annyi vér az ereimben, hogy elmondtam a csajnak. Annyit ők is megérdemeltek, hogy őszinte voltam velük, nem úgy, mint Coloska.

- Ez nem szép dolog - mondta ki hangosan Puli, ami nekem csak a fejemben volt. Minho lesütötte a szemét, és inkább a krumpliját kezdte el turkálni. Mindkettejüket nagyon szerettem, de a tenyerem már egyre jobban viszketett, hogy adjak nekik egyet. Minhonak azért, mert csak. Taeminnek meg, mert egy beszari nyuszi.

- Tudom, hogy szemétség, de még szükség van rá. Éppen ezért igyekszem úgy csinálni, mintha járnék vele. De amúgy nagyon remek az ágyban - itt egy kicsit elkalandozott. Colos, kérlek, ezt ne az asszonnyal beszéld meg... te bunkó...

- Mindent értek - Puli nagyot sóhajtott. Hallottam a pici szívét összetörni. Ő sosem lesz Yuri... mert pasi... azt hiszem... inkább biztosra mentem, megkérdeztem Colost. Az csak pislogott.

- Persze, hogy az - nevetett fel. Puli pedig hatalmasakat pislogott.

- Na jó, te beteg vagy.

- Nem. Viszont a kérdés az, hogy neked van-e kiszemelted.

- Van. - mondtam volna én, de ehelyett inkább Puli elvörösödött.

- Öhm… igen, van - dadogta és közben összevissza nézett, csak éppen Minhora nem.

- Azt ne mond, hogy végre, ennyi idő után van, aki tetszik - tátotta el a száját Colos. Nekem csak egyetlen egy dolog forgott már a fejemben, és az egy kép volt, amin Minhot lecsapom egy székkel.

- Pedig van - mondta kicsit bátrabban.

- És milyen a csaj, mesélj már róla - Kisgyerek módjára elkezdett követelőzni. Ilyenkor mindig annyira cuki tudott lenni, hogy legszívesebben megcsipkedtem volna a pofikáját.

- Nem tartozik rád - harapott gyorsan a szendvicsébe Puli, hogy ne kelljen válaszolnia.

- Ne legyél már szenya, mesélj róla! - folytatta a hisztijét az ovisunk. Taemin, nyomj egy nyalókát a szájába, és befogja.

- Bocs, de nem. Még nem akarom nyilvánosságra hozni a dolgot.

- Már jártok is?

- Dehogy, csak barátok vagyunk - ellenkezett hevesen Puli.

- Nem is tudtam, hogy vannak rajtam kívül barátaid.

- Nénikéd - fújtatott a másik. Ez tényleg nem volt vicces, ezért kapott is egyet Colos a tarkójára.

- Áu, Jongin - nyafogott, Puli pedig elnevette magát. Én is. Ez tényleg vicces volt. - Ezért még számolunk nagyfiú - fújt rám, amin Kopó még jobban nevetni kezdett. Na, ilyenkor jobban szerettem őket. Aztán a beszélgetés folytatására már nem került sor, mert Taemin telefonja megszólalt. Pár másodpercig tartott csak a beszélgetés.

- Mennünk kell. El kell hozzuk Yurit, Jongint pedig lekell passzolnunk Aronnak. Szegény így is kiakadt, hogy megint eltűnt. Szerintem Jongin, egy darabig most jobb lesz, ha Aron mellett maradsz, nagyon megviselte a dolog - fordult felém az utolsó mondatánál. Egyetértően megcsapkodtam a vállát. Örültem, hogy Aronnal lehettem, mert azt a pasit nagyon megszerettem. Olyan volt, mintha a bátyám lenne. A rossz az volt, hogy Taemin, Colos és Yuri egy bandába kerülnek.

- Ne hanyagold majd el Taemin, Yuri miatt - kopogtam még le neki, mielőtt elmentünk volna.

- Nem fogom, nyugi - suttogta, és közben halványan mosolygott.

- Helyes – kopogtam le neki, mire összeráncolta a homlokát.

- Mi hegyes?

- A farkad. Ez hogy jött? – Puli hátrafordult, én pedig elkezdtem megtépni magam. Colos, fogd már be a pofádat!!!!

- Az asztalnál mondták, és nem értettem – mosolyodott el, Puli pedig csöpögve viszonozta – Mi a mai program?

- Nos, Aron eloszt minket, utána nagyjából ugyanaz, mint eddig.

És ekkor megint furcsa érzésem támadt. Valami nagyon nem stimmelt. Szinte görcsölni kezdtem, és moccanni is alig bírtam.