Mindenki szellem akar lenni?

- Ember, mi a szart csináltál? - dobta félre a telefont Csirke, és felállt.

- Mit csináljunk? - állt neki pánikolni Kookie is, ami nem, hogy nem segített a helyzeten, hanem inkább idegesített.

Nem akartam, hogy Puli ott előttem dobja fel a pacskert, de én szellemként semmit nem tudtam tenni. Csak idegeskedtem, és reménykedtem, hogy Hófehérke felböfögi az almát, és minden rendben lesz. Jó, viccet félretéve, tényleg reménykedtem, hogy megússza, és életben marad, mert én őt is nagyon szerettem.

Jonghyun és Key azonnal kirohantak a konyhából, de mind a ketten sokkot kaptak a látványtól.

- Min… - tátogta szegény. Egyértelmű volt, hogy látni akarta Minhot, mielőtt meghal. Nem akartam, hogy ő is szellem legyen. Neki élőként volt itt a helye.

- Hívjátok Minhot, én megpróbálom kiköhögtetni vele az almát – Eli halál nyugodtan leguggolt Pulihoz, és veregetni kezdte a hátát. Aronnak sem jött be, neki sem fog… 

Ellenben Taemin szemeiből már ömlöttek is a könnyek. Látszott rajta a félelem, és a pánik. Aron Minhonak telefonált, hogy azonnal jöjjön haza, mert Taemin éppen fuldoklik egy almától, Kookie és Jonghyunék csak fel-alá futkostak, Eli meg erőteljesen verte Puli hátát, akinél nem szűnt a köhögő roham.

- A francba is te idétlen, szedd már össze magad! - állította fel a nyomozót Galamb, és a Heimlik-féle műfogást kezdte el alkalmazni, amit az elsősegélyen tanítanak. Még jó, hogy eszébe jutott. Négy rántás után Taemin sikeresen visszaöklendezte a félrenyelt almadarabot.  - Megvagy? - fordította maga felé Eli. Nem kapott semmi választ, Taemin ugyanis sírt, és nem bírta abbahagyni. Biztos pocsék lehetett neki ez a halál közeli élmény. 

- Taemin! – Minho szinte berobbant a nappaliba, és magához szorította őt. Na, ez egészen rendes volt tőle, főleg, hogy szegény nyomozó már remegett is.

- A… azt… azt hittem… hogy… többé… nem látlak – zokogta suttogva Puli. Nos, ez eleve nem történhetett meg, tekintve, hogy itt volt Jonghyun, de nem baj.

- Jól van, semmi baj. Itt vagyok – megsimogatta az ifjabbik hátát. Taemin felemelte a fejét.

- Köszönöm, hogy mindig itt vagy… szeretlek… - suttogta, majd ajkait Colos ajkaihoz tapasztotta.

- És nem jelentett neki semmit, ugye Choi? - néztem mérgesen a smacizó Colos felé, aki a hangomra eltávolodott Pulitól.

- Én… én nem tudom. Mért nem mondtad? - dadogott, én meg csak a fejem fogtam. Ezek ketten összeillenek, mert mindkettőnek hiányzik az egyik kereke.

- Szerintem hagyjuk a fiúkat megbeszélni a dolgokat, és készülődjünk, hogy mehessünk melózni - tapsolt kettőt Aron, Taemin meg hálásan nézett rá.

Elmentünk. Pontosabban ki a kocsikhoz, és mindenki csendben ácsorgott a válaszra várva.

- Vicces, holnap ugyanez lesz Kookkal és Elival? – nevetett fel hirtelen Jonghyun. Mindannyian riadtan kaptuk fel a fejünket.

- Mi van? – Eli hirtelen felkapta a fejét.

- Nyugi, Kook ma otthon alszik - nyugtatta meg egyből Galambot Csirke.

- Miért kell otthon aludnom? - kérdezte csalódottan Sütike.

- Mert holnap szabadnapot kapsz. Amúgy is csak jelenteni megyünk a kapitányságra megint, szóval pihenj kicsit, apád is otthon lesz - veregette meg a fiú vállát Aron.

- Tényleg? - nézett boldogan Csirkére Kookie.

- Még szép, még gyerek vagy, kell neked is a szórakozás - mosolyodott el a nyomozó. Hát igen, Aron amilyen szigorú tud lenni, olyan kedves és megértő is. Imádtam őt, biztos jó apuka lesz majd belőle.

- És amúgy sem engednek túl sokáig el az öregeid – magyarázta Galamb is, mire felpillantottam. Oké, ez elég világos volt, csak gonosz…

- Ja, van benne valami – Kook kicsit csalódottan biccentett. Ezzel párhuzamosan nyílt ki az ajtó, és kilépett rajta egy Puli egy Colossal megspékelve.

- Na? – kérdezte Key türelmetlenül. Minho rápillantott.

- Nem na. Megyünk dolgozni. Megbeszéltük a dolgokat.

- És mi lett a végeredmény? – vonta fel a szemöldökét Jonghyun. Igen, ez mindenkit érdekelt.

- Majd megtudjátok – Puli csak lazán megvonta a vállát, de látszott az arcán egy pici, elégedett mosoly.

- Ez így nem fair, gonoszak vagytok. Mi itt szenvedtünk a kutyuli életéért, és még annyit sem mondotok el, hogy igen, vagy nem! - háborodott fel Key.

- Én küzdöttem Puli életéért, te csak visítottál, mint az újévi malac - nézett rá flegmán Eli, de a beszólásán mindenki röhögött.

- Nem is vagyok malac - pufogott Key. - Ugye, Rexi? - fordult megerősítésért a pasijához, aki hirtelen abbahagyta a röhögést.

- Dehogy vagy az, Cica - húzta magához, de közben kacsintott egyet Elinak.

- Na, csüccs be a kocsiba – Puli kinyitotta a sajátjának az ajtaját. – Colos, velem jössz?

- Igen – biccentett a másik, és behuppant az anyósülésre – most mit is csinálunk?

- Ülünk, cseszd meg – nevettem fel, közben bemásztam a hátsó ülésre.

- Jongin! Te Jonghyunnal mész! – Aron felkiáltott dühösen. Még én is megijedtem tőle.

- Jó - szálltam ki fénysebességgel az autóból, és ültem át Jonghyunékhoz. - Nem kell egyből kiabálni - dugtam ki rá a nyelvem.

- Ha meghalok, megkereslek és elverlek a szemtelenségedért! - fenyegetőzött az ujjaival.

- Rendben, apuci. Szia - integettem neki, Jonghyun meg megpukkadt a röhögéstől.

- Te nem vagy normális szellem, az már biztos - nézett hátra, aztán beindította az autót. Jó volt szórakozni velük, mert engem egyikük sem bánthatott, maximum Jonghyun, de ő meg túl jó fej ahhoz, hogy kárt tegyen bennem.

Csendben figyeltem Jonghyun vezetését, miközben Keyvel dúdolgattak mindenféle dalt. Nagyon aranyosak voltak.

- Jogin, amíg te a rendőrségen leszel, én elintézek itt a kocsiban egy telefont, de ne menj ki az épületből, rendben? – Jonghyun hátrapillantott, mire bólintottam.

- Én pedig bevásárolok – magyarázta Key, mire felnevettem. Máriám, akkor holnap talán vissza is jutunk…

- Egyébként járnak, pontosabban megpróbálják – Rexi indexelt, és megelőzte Csirke kocsiját.

- Ha megsérti Pulit, akkor megtanulok tárgyakat mozgatni, és ő lesz az első áldozatom, akin tanulni fogom a késdobálás technikáját - reagáltam Jonghyun kijelentésére, aki erre nagyokat pislogva nézett rám a tükörben.

- Jongin, ennyire azért ne haragudj rá - szólt közbe Key is, de szerintem ő is ugyanezt tenné, ha ilyen helyzet lenne. Még a vak is látta volna, hogy neki is szimpi Taemin. Nem úgy, mint pasi, hanem csak úgy haverként.

- Akkor is ezt fogom tenni. Én szeretem Colost nagyon, de Taemint is - fontam össze a karom.

- Éppen ezért kellene megértened Minho nézeteit is. Eddig nagy nőcsábász lehetett Taemin pedig a barátja volt. Mármint a legjobb barátja, akihez nyugodtan fordulhatott baj esetén, érted? Ez most hirtelen jött neki, mert így most összezavarodott – magyarázta Jonghyun. Jó, valahol ezt is megértettem, de akkor is… - gondolj bele, te mit szólnál ahhoz, ha Aron odaállna eléd, hogy szeret?

- Röhögnék – jelentettem ki. Elképzeltem a szituációt, és elég vicces volt.

- Mi lenne olyan vicces? - kérdezte egyből, közben beparkolt az egyik üres helyre.

- Aron az, akiről ezer százalékban ki merem jelenteni, hogy hetero. Ő szeretne családot, gyerekeket meg minden ilyesmit. Kookie is ugyanezen a pályán van, Eliról pedig fogalmam sincs, de nem tudnám elképzelni pasival, mondjuk csajjal sem - töprengtem el, végül egy vállrántással jeleztem, hogy részemről ennyi volt.

- Hát ebben egyetértünk, szerencse, hogy csak négyen vagyunk bemelegedve - mondta Key, miközben szállt ki az autóból.

- Akkor itt találkozunk - intett Jonghyun. Én is átlebegtem az ajtón, és Aron mellé mentem.

- Na, jól telt az út? – érdeklődött, miközben bezárta a kocsiját.

- Aha. Jonghyun itt fog ránk várni, mert dolga van, Key meg shoppingol, és szeretné, ha mennél vele, mert élvezte a múltkorit – igyekeztem fapofával végigmondani, de nem hiszem, hogy összejött volna. Ennek ellenére siker volt, ugyanis Aron eléggé megrémült.

- Na, nem! – védekezően megrázta maga előtt a kezét, hogy rásegítsen a dologra.

- Mi nem? – bukkant fel mögöttem Colos. Nem, dehogy ijedtem meg! Nem vagyok az a fajta, így inkább félreálltam, hogy ő is elférjen.

- Hosszú. Nyomozóhaveromat hol hagytad? – Aron gyanakvóan mérte végig a magas srácot. Megjegyzem, én is. Ha bántotta Pulit, akkor megtépem.

- Dohányzik – fújtatott unottan Minho, fejével az egyik kukához bökve – ez lesz az első, amiről leszoktatom. Olyan büdös a szája, hogy rosszul leszek egy idő után…

- Értem - zárta le ennyivel a témát Csirke. Én nem szóltam hozzá, mert nekem addig nem volt bajom a dohányosokkal, amíg nem a képembe fújták a füstöt. Most meg már ugyan mindegy, mert úgysem érzem. - Te maradj kint, kérlek, nem szeretnék egy halom hülye kérdésre válaszolni, hogy ki vagy meg ilyenek - húzta el a száját Aron, gondolom elképzelte a sok kérdést. Ki ez a fiatalember? Á, csak egy hímribanc, de jó fej. Ezen tuti elröhögtem volna magam.

- Rendben, akkor a kocsiban megvárlak titeket - egyezett bele Colos.

- Na, akkor felszedjük Pulit – Aron azonnal a kukához sétált, én pedig mentem utána. Puli szó nélkül elnyomta a csikket.

- Minho üzeni, hogy szokj le – mondtam nemes egyszerűséggel. Inkább tőlem tudja meg az igazat, mint mástól…

- Ja, sejtettem. Állandóan csak a feltételek. Ha leszokom, akkor más miatt fog cseszegetni. Nem mintha ő olyan nagy szent lenne… - Puli csak morgott, majd elindult befelé. Mi is mentünk utána, mögöttünk Kook zárta a sort.

Bent ugyanaz a látvány fogadott, mint múltkor, semmi sem változott. A rendőrök az asztalaiknál ültek egy halom papír társaságában, vagy ettek. Mi egyből a kapitány irodája felé mentünk. Nem szerettem már láthatatlan lenni, mégsem tehettem mást. Kicsit kiakadtak volna az emberek, ha meglátnak.

- Jongin, viselkedj - figyelmeztetett Aron mielőtt bementünk az ajtón. Úgy csinált, mintha rossz fiú lettem volna. - Jó napot, uram - hajolt meg ő, Taemin és Kookie egyszerre.

- Jó napot kívánok – a kopasz felállt a helyéről, amint meglátta ezt a három szépséget. Kopó azonnal egy mosolyban részesült, mint elismert kiskedvenc. Chhh… öleb… - Hogy haladnak?

- A gyilkos jelenleg felszívódott – Pulikopó felsóhajtott – semmit nem tudunk róla, a tanú többet nem tudott segíteni, az áldozatok mind túl nagy sokknak voltak kitéve, de elméletileg Wu Yifan volt az utolsó.

- Értem, ennyi? – a kopasz körbenézett.

- Még annyi, hogy a gyilkos valószínűleg ismétlő-folyamatot hozott létre, azaz, ugyanazok a betűk szerepelnek mindenkinél. Ezeket valamilyen oknál fogva kavargatja, de nagyon utal arra, hogy ki mi okból kapta a betűt. Az egésznek egy puzzle-t kell alkotnia. Van is már egy elméletem, de még nem vagyok biztos benne, így időre lenne szükségem – Aron csak mondta, és mondta, és mondta. Mindenki elkerekedett szemekkel nézte őt.

- Amíg nem hal meg új ember, addig van ideje, nyomozó. De szeretném már mielőbb a rácsok mögött látni azt a pszichopatát - mondta a kapitány, a többiek bólintottak. Én is nagyon szerettem volna ott látni.

- Mi is ezt szeretnénk - értett egyet Taemin.

- A halott srác szülei is, múltkor találkoztam velük, és rosszul éreztem magam, hogy nem tudtam megnyugtatni őket, hogy a fiúk gyilkosa ott van, ahol lennie kell - szontyolodott el, velem együtt. Sajnáltam a szüleimet, hogy ennyit kellett szenvedniük miattam, vagyis a halálom miatt.

- Mindent megteszünk, hogy elkapjuk - bíztatta őt Aron.

- Ebben biztos voltam. Most viszont megbeszélésem lesz, szóval, majd még beszélünk fiúk - közölte finoman, hogy tiplizzünk le.

- Rendben, köszönjük – ismét meghajolt a három nyomozó, majd kisétáltak a teremből.

- Aron, veszünk fánkot? – Kook azonnal az idősebbik fiúra nézett, aki elmosolyodott.

- Legyen, de legközelebb te otthon maradsz. Mindig bank automatának hiszel, kölyök – mosolyogva összeborzolta a kisfiú haját.

- Vegyünk mindenkinek, én állom a felét – ajánlotta fel Puli váratlanul.

- Remek, és még azzal szekáltatok az elején, hogy az amerikai rendőrök esznek fánkot. Ebben a pár napban többet megettetek, mint én összesen - nevetett fel Csirke, közben Puli és Süti elmentek sütiért, azaz fánkért. Három rózsaszín, három barna és két fehér csodával jöttek vissza. Gondolom a két lányé, meg a gyereké lesz a rózsaszín, mert az illik a személyiségükhöz.

- Menjünk, a fiúk biztos várnak már - invitált ki mindenkit Aron.

- Megyünk, apuci - mosolyogtam rá, bár ő nem láthatta, mert láthatatlan voltam.

- Jongin, lecsaplak - csóválta nevetve a fejét. Szerettem nagyon, olyan kedves volt. Mindig olyan szeretettel beszélt hozzám, mintha tényleg az apám lett volna.

- Mit hoztatok? – Jonghyun már ott is volt, és csóválta a nem létező farkát.

- Fánkot – Süti megemelte a dobozt, mire Rexi értetlenül felpillantott.

- Aron már nem bírta? – kérdezte értetlen arccal. Az említett személy lemondóan felsóhajtott. Szegény, mindenki őt szívatja a fánkok miatt…

- Elmondom most, és utolsó előttinek, hogy én nem eszem fánkot Amerikában - nézett végig szigorúan a bagázson.

- Miért utolsó előttinek? - kérdezte értetlenül Puli.

- Azért, mert biztos vagyok benne, hogy Key is el fogja sütni egy verzióját - biccentett a négy szatyorral megpakolt srác felé.

- De gyors volt - mondtuk egyszerre Rexivel, aztán nevettünk.

- Ahelyett, hogy röhögtök, inkább gyertek segíteni, mert leszakad a karom - szólt nekünk, a pasija meg egyből ugrott. Papucskutya!

- Mi ez a sok minden? - szimatolt bele a két szatyorba.

- Kaja, mivel nálunk vannak a fiúk. Az mi? - nézett Sütire és a dobozokra.

- Fánk - mondták többen is egyszerre, aztán néma csend.

- Aron? - csak ennyit kérdezett, de mielőtt megszólalhatott volna az említett, Jonghyun elmagyarázta neki, hogy Csirke nem fánkevő.

- Ha van rózsaszín, az az enyém - szögezte le pillanatok alatt.

- Nekem meg barna kell! - ugrált oda Minho is a dobozhoz.

- Miért barna? - kérdezte meglepetten Taemin.

- Mert a barna megy a rózsaszínhez - kacsintott egyet - neked pedig az lesz, mert azt szereted - mosolyodott el büszkén.

- Mert a fehér nem megy hozzá - forgatta a szemeit Puli.

- Cicukám, tudhatnád, hogy minden jöhet nekem, ami csokis – Minho megvonta a vállát, és ki is emelt egy csokis fánkot. Olyan nagyot harapott bele, hogy a fél arca csokis lett. Olyan volt, mint egy nagy gyerek.

- Amerikában láttam csokis óvszert – kacsintott Aron.

- Ja, hogy te fánk helyett óvszert vásárolgatsz? – Puli felvonta a szemöldökét, miközben igyekezett minél stílusosabban enni, ezt azonban megnehezítette, hogy Jonghyun is kutakodott egy fánk után.

- Nem, kombinálom a kettőt – forgatta a szemeit Aron, mire mindenki nevetni kezdett. Rexi végre kivett egy csokisat, pont úgy, mint Kookie. Csirke kiemelte az egyik vaníliásat.

- Ja, tudod, a vaníliát én nem tudnám röhögés nélkül enni – kacagott fel Puli.

- Túl perverz fantáziával vagy megáldva - dörmögte Aron teli szájjal, mire csattant egy kéz a tarkóján.

- Megmondtam, hogy nem illik teli szájjal enni - nézett rá felfújt arccal Key. Aron olyan hitetlen pofit vágott, hogy nem bírtam nevetés nélkül.

- Jó - mondta, már üres szájjal, és tett négy lépés távolságot Kulcstól. Fura volt, hogy Elion kívül mind ott ették a fánkot, de hát egy egyetemistának néha muszáj bemennie órára.

- Megehetem az utolsó fánkocskát? - szemezett a fehér áldozatával Rexi.

- Nem, az Elié lesz majd, ha hazaér - csukta be a dobozt Taemin, hogy a srác ne csorgassa rá a nyálát.

- Ne már! Nem is fog neki örülni – duzzogott a hoppon maradt látnok.

- Miért ne örülne neki?

- Mert Kyoungjae semminek nem örül – Jonghyun továbbra is puffogott, és a meglepett Aron kérdésére is egészen jogos választ adott. Eli még annyira se mutatja ki az érzelmeit, mint a nyomozó.

- Ez nem igaz, ő egy nagyon jólelkű ember.

- Jól van, Minho, köszönjük, hogy így védesz mindenkit – Key vigyorogva vállon veregette Colost, aki csak a szemét forgatta. Ma biztosan mindenki bunkózni fog vele.

Miután végeztünk a fánk evéssel, autóba ültünk, és visszamentünk Jonghyunékhoz. Nem volt aznapra semmi értelmes dolgunk, ezért kitaláltuk, hogy grillezni fogunk az udvaron, mivel annyira még nincs hideg, hogy ne lehessen kint tölteni a délutánt. Amúgy sem volt nagy kedvem bent punnyadni a házban, mert a szüleim jártak a fejemben, és így legalább lefoglal majd a többiek hülyesége, és nem erre kell gondolnom.

- Amint beérünk, mindenki átöltözik itthoniba, és segít a kajában. Nem fogok egyedül megpucolni ennyi krumplit meg zöldséget egyedül - morogta Key a kapuban, és mindenki biccentett.

- És Aron? - kérdezte felháborodottan Taemin.

- Ő majd segít a tűzgyújtásban, de most elment a macskájáért, mert szerencsétlen egyedül van otthon - magyarázta el neki Kulcs, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Lógós – forgatta a szemeit a megmaradt nyomozónk.

- Jaj, nyugi, álló munkát adok neked – szerintem Key élvezte, hogy húzhatta Taemin agyát, vagy agyhelyét, még nem tudom, de mindenesetre Minho meg én jót nevettünk rajta.

- Elmentek a fenébe…

- Van egy bolt, ahol lehet venni áfonyás grillkolbászt, és nagyon finom, hozok, jó? – miután jól kinevette magát, Minho lelkesen ajánlkozott azt a furi izét elhozni.

- Jó, hozz – vont vállat Kibum, de őt sem győzte meg az izé.

- Puli, odaadnád a slusszkulcsod?

- Te az én kocsimat akarod vezetni? Van egyáltalán jogsid? - méregette őt a Kopó, Minho meg csak kinyújtott kézzel várakozott. Mondjuk én sem láttam még vezetni a Colosunkat, szóval szerintem jogos volt Taemintől a kérdés.

- A viccelődésed helyett, inkább add ide - kapta ki a másik kezéből a kulcscsomót, és ment is egyből a kapu felé. - Jongin, nincs kedved jönni? - kérdezte lelkesen.

- Nem mehet, csak bizonyos távolságot tehet meg nélkülem, különben eltűnik a semmibe - válaszolt helyettem Jonghyun.

- Oh, mindent értek - vont vállat, és elment. Néha azért rossz volt, hogy nem mehettem nélküle messze.

- Egyébként tud vezetni? – pillantott Key Taeminre, aki megvonta a vállát. Hó, jaj, öngyilkossági kísérlet Choi Minho részéről…

- Nem tudom. Elvileg járt KRESZ-re, de nem tudom, hogy befejezte-e. Az is csoda, hogy végigjárta a középiskolát – magyarázta, aztán nekiállt zöldségeket mosni.

- És te egy ilyen agyatlan melákba szerettél bele? Nem találtál inkább valami ügyvédet, vagy politikust? Nála még Jongin is jobb - mutatott a végén rám, hogy megerősítse a mondanivalóját.

- Én is itt vagyok ám - fontam össze duzzogva a karom.

- Azért mondtalak, mert szellem vagy, de Minhonál okosabb, az biztos - mondta az indokot Rexi.

- Köszönöm - csóváltam meg a fejem, és mondtam volna még valamit, csak Taemin telefonja közbezavart.

- Ki keres? – kérdeztem, mikor elővette a kis kütyüt. Egy darabig nézegette, aztán vállat vont.

- Ismeretlen – megnyomta a hívás fogadása gombot – Lee Taemin, a Kopó. Miben segíthetek?... Igen… nem… az kizárt… és hogy van? Nem a kocsi… értem… köszönöm… igen, várom a hívását… visszhall – remegő kezekkel letette a telefont.

- Mi van? - fordult felé mindenki, te Taemin csak egyhelyben állt és bambult. Teljesen lesokkolt a szerencsétlen.

- Taemin, mondasz is valamit, vagy képeljelek fel, hogy magadhoz térsz? - kérdezte türelmetlenül Kulcs.

- Az a barom nekiment egy fának. Annyira egy idióta, minek kell neki autó, ha csak összetöri, meg fogom fojtani, ha valami komoly baja lett neki - hadarta el idegesen Puli, közben végig a telefonját szorongatva.

- Nyugi, biztos semmi baja. Egyáltalán ki hívott? – érdeklődött Key, és gyorsan öntött egy pohár vizet szegény Pulinak.

- Valami nő. Minho telefonján én voltam az utolsó hívott, de az övé nem tudott hívni, valószínűleg meghibásodott – magyarázta, és elvette a vizet – köszönöm Key a vizet.

Jonghyun leültette őt egy székre.

- Igyekezz megnyugodni. Lehet, hogy nem túl súlyosan roncsolódott meg a kocsi – simogatta meg Puli vállát.

- Kit érdekel a kocsi, amikor a pasim valahol van, és nem tudom mi a baja! - kapta fel Taemin a vizet. Az agyvizet, nem azt amit ivott.

- Puli, tényleg nyugodj meg, nem kell ordibálni - szólt rá Kookie. Sajnáltam szerencsétlent, mert egy nap alatt halt meg majdnem ő is most meg Colos. Tiszta szerencsétlen nap volt.

Éjszakai meglepetés

 - Legfeljebb mindenki párosával fürdik – mosolygott Kulcs, mire kitört belőlem a nevetés. Jó, elképzeltem mindenkit együtt zuhanyozni, mert oké, Jonghyun meg Key biztos csinálták, de a többiekről ezt valahogy nem tudnám elképzelni. Még Colosról, és Puliról sem.

- Nagyon vicces – gúnyolódott Csirke. Egyébként így átgondolva szerintem Kookból tényleg remek nyomozó lesz, de tapasztalatlan még.

- Miért, a kis Puli biztos örülne neki, Kyoungjae már kevésbé szerintem. Jongin, amúgy ő a fiúkat vagy a lányokat szereti? - fordult felém a második kérdésnél.

- Fogalmam sincs. Egyikkel sem láttam még - pislogtam nagyokat, és jobban belegondolva nem is hazudtam. Eli egyik nem felé sem mutatott semmiféle vonzódást.

- Értem, akkor majd megtudakolom tőle is - fordult vissza Csirke felé, hogy elvegye tőle az utolsó tányért is. - Köszönöm, Aron - vigyorgott rá kedvesen.

- Máskor is - engedte le a vizet, és visszasétált a nappaliba.

A következő pillanatban már felment ő is fürdeni.

- Nagyon kedvelitek egymást Aronnal – mosolyodott el Kibum, mire bólintottam. Naná! Aron volt a kedvencem a csapatból! Jó, a többieket is imádtam, de Csirke volt a legjobb barátom.

- Igen, bár az elején Puli volt a szimpatikusabb. Csirke túl szigorúnak, okoskodónak, és munkamániásnak tűnt. Közben meg fordult a kocka, mert kiderült, hogy Aron is jó fej, csak el kell engednie magát – magyaráztam.

- Igen, nekem is furcsa volt első benyomásra, azért nem is bíztam benne. De be kell látnom, hogy nagyon jó fej, és hogy szeret téged - mondta el ő is a véleményét. Azt én is észrevettem, hogy nem bízott meg benne. - Itt maradsz lent? - kérdezte félig az emeletről.

- Aha, tévézek kicsit, utána lehet, felmászom Aronhoz - ismertettem az esti terveimről, persze az kimaradt, hogy felfedezőkörútra megyek. Nem tehetek róla, szeretek az új házakban nézelődni.

- Rendben, akkor jó éjt, Jongin - integetett, aztán eltűnt.

Egy darabig néztem a tévét, közben hallgatóztam, hogy mikor csukódnak már be az ajtók. Tegnap nem igazán volt lehetőségem megnézni az épületet, mert akkor még én is tartottam Kulcs haragjától. Szóval, amikor minden ajtó bezárult, útnak eredtem, és megnéztem, hogy ki hogyan csicsinkol. Kezdetnek Eli és Kook szobájába tévedtem. Mind a ketten külön ágyban aludtak. Kook a takarót szorongatva, Eli pedig elnyúlva. Az ő takarója már a földön hevert. Biztos melege volt. A szoba egyébként egészen kellemes lett. A fal azt hiszem, világoskék volt, a két ágy előtt hevert két báránybőr. Az ágyak pedig újak voltak, szinte most jöttek ki a bútorboltból, és fekete színük tökéletesen passzolt a fekete bútorhoz, ami szintén baromira jól nézett ki. Csak gratulálni tudtam ehhez a tervezéshez. A következő célnak Puli és Colos szobáját szemeltem ki, ahonnan hangok is kijöttek. Biztosan beszélgettek még, így inkább láthatatlanná váltam. Majd vissza láthatóvá. Ez nagyon király, hogy így tudok váltakozni! Olyan, mintha szupererőm lett volna. Még egy párszor eljátszottam magammal, végül láthatatlanul besétáltam. Kár volt. Ha tehettem volna, és tudtam volna, hogy ide nem szabad bejönni, akkor nem tettem volna. Tényleg, ezerszer meggondoltam volna a dolgot. Mondom, hogy mi tárult elém. Egy vajszínűnek tűnő szoba. Nem tudom, mert nem látok sötétben, de szerintem vajszínű volt. A bútorok sötétebbek voltak, lehet, hogy itt is feketék, de nem biztos, lehet, hogy csak barna. A padló is világosnak festett, és szintén szőnyeg díszítette. Vörös, pontosan olyan árnyalatban, mint amilyenek a függönyök voltak. Eddig még semmi probléma, ugye? Nos, mondom, hol kezdődött. Az ágyon. Azon a franciaágyon, amelyen Puli térdepelt textil nélkül, könyökével pedig támasztotta magát. A beszélgetés, amit hallottam, az a folytonos sóhajai, és visszafogott ordításai különös kombinációját jelképezte, ugyanis Colos mögötte térdelt, szintén meztelenül. Háta ki volt húzva, kezei Taemin fenekén pihentek, mintha kapaszkodott volna. Ő is sóhajtozott rendesen. Azt hiszem, teljesen sokkot kaptam a melegpornó láttán, főleg, hogy Minho nem kis fegyvere már elég mélyen volt…

- Gyorsabban, Min…hooo - nyögte elég erotikus hangon Puli. Na, nálam ez tette be véglegesen a kaput, és fejvesztve menekültem ki szobából. Sőt még az emeletről is lefutottam, hogy a háztól is megmenekülhessek. Az udvarban megálltam, és mikor megláttam a kényelmesnek tűnő hintaágyat, inkább oda telepedtem le. Annyira beleégett az elmémbe az a kép, hogy szerintem egy hétig nem leszek képes visszamenni abba a házba. Esküszöm, az égadta világon semmi problémám nincs a melegekkel egészen addig, amíg ilyen dolgokat nem csinálnak előttem. Még a csókot valahogy elnézem, meg el is viselem, de könyörgöm, ezek… ezek szexeltek. Ráadásul úgy, hogy nem is szeretik egymást. Vagyis Puli szereti Colost, de fordított esetben nem hiszem, hogy így lenne. Legalábbis nem tudok róla, hogy Minho bármiféle olyan utalást tett volna, hogy szerelmes lenne a barátjába. És még tartsam is a szám, mert nem hiszem, hogy el akarják mondani a többieknek, hogy mit is csináltak Kulcsék házában. Szerintem, ha a díva megtudja, hogy mik történtek azon az ágyon, fél pillanat alatt gyújtja fel a bútordarabot. Vagy az egész házat. Amúgy lehet, hogy Colos meg Puli jártak már egy ideje, csak jól titkolták. Mindegy, ez az egész sok volt nekem. Nekiálltam nézegetni az előttem levő tavacskát, benne a halakkal. Hogy fogok ezek után Colosra vagy Taeminre nézni? Miért történt mindez? Egyáltalán hogyan? Minho még csak nem is meleg. Jó, mondjuk Puli egy lány, de akkor is...

Nem tudom, hogy történt, de mire észbe kaptam, már reggel volt. A nap is feljött, a madarak is csicseregtek és a házban is meghallottam az élet első jeleit.

- Jongin! - Na, pont ezt. Ugyanis senkinek sem szóltam, hogy hol leszek, pluszban még láthatatlan is voltam. - Jongin, gyere már elő! - szólt újra Aron. Hát én be nem teszem a lábam abba a házba.

- Itt vagyok kint! - kiabáltam vissza, és láthatóvá tettem magam, hogy tudja, merre vagyok. Nem telt bele két perc, és már ott is volt mellettem.

- Hát te mit csinálsz idekint? - kérdezte kíváncsian, közben lepakolta magát mellém.

- Én csak vagyok, nem bírtam bent lenni - válaszoltam neki, közben pedig mindenáron el akartam neki mondani, mi is nyomja a már nem dobogó szívemet. Benne bíztam a legjobban, és tudtam, ha megkérem arra, hogy ne mondja el, akkor nem is fogja.

- És ennek van valami oka is? – Aron leült mellém, és nézte velem a halakat. Tényleg szerettem őt, és hálás voltam neki, amiért ilyen rendes volt velem, és viszonozta a szeretetem.

- Van, de titok.

- Ja, értem – biccentett.

- Majd figyeld Pulit és minden megvilágosodik – adtam neki egy tippet. Aron összeráncolta a homlokát.

- Megoldotta az ügyet? – kérdezte rémülten. Nem is Aron lett volna…

- Nem. Szerintem nem is foglalkozik vele, hanem élvezi, hogy velünk van. Csak figyeld, és meglátod. Na, én tanúja voltam annak – magyaráztam. Szerintem össze is rakta fejben a dolgokat, elvégre nem volt hülye.

- Remélem, hogy rosszra gondolok, mert ha nem, akkor azt hiszem, letekerem a fiúk fejét - mondta suttogva, de láttam rajta, hogy azért mérges is volt.

- He? - kérdeztem értetlenül.

- Látszik rajtad, hogy mennyire nem tetszett neked ez a dolog. Mondjuk a te hibád is, mert nem kéne éjjelente mások szobájában mászkálnod - rótt meg kicsit engem is, de nem rám haragudott jobban.

- Igazad van - hajtottam le bűnbánóan a fejem.

- Jó, nem ez a lényeg. Kíváncsi vagyok Taemin milyen hazugságot talál majd ki, hogy miért húzza a seggét - gondolkozott el, nekem meg a szőr is felállt a hátamon, mert megint beugrott a kép.

- Gusztustalan volt. Mármint, ne értsd félre, mert semmi bajom velük, de ezt még hetero változatban sem akartam látni – magyaráztam. Közben erőteljesen igyekeztem kiverni a képet a fejemből.

- Valahogy megértem. Viszont akkor most együtt vannak? – pillantott rám Csirke. Megvontam a vállam.

- Nem tudom. Én azt hittem, hogy Colos a lányokat szereti, bár ez még mindig jobban tetszett, mint amikor előttem akarta Nyanyát is meg… izélni… ezt a kettőt legalább szeretem együtt.

- Aron, reggeli – kukkantott ki Kulcs, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Megyek – Csirke felállt – bejössz?

- Pfuj, nem – rázkódtam meg.

- Nem vagy kíváncsi Puli meséjére? – kicsit elmosolyodott, és a szemeivel sugallta, hogy egyedül nem bírná ki. Most mit tegyek? Egy fájdalmas sóhaj kíséretében besétáltam mögötte. Kook, Eli, Jjong és Key már az asztalnál ültek, Rómeó és Júlia még biztos kipihenték az éjszakát. Pfuj…

- Taemin és Minho úgy alszanak, mint akiket kinyírtak – magyarázta Jonghyun.

- Biztos sokat beszélgettek. Az nagyon rossz dolog, ha szinte sosem tudsz kettesben lenni a legjobb barátoddal – Kulcs kipakolta a kaját.

- Ja, beszélgettek – morogta Aron az orra alatt, és próbált nem tudomást venni a rá szegeződő szempárokról.

- Jó étvágyat - tért először észhez Kulcs, és nekiláttak enni.

- Jó reggelt - hallottuk Minho hangját a lépcső felől.

- Neked is. Ilyen korán kell felkelni? - nézett rá szigorúan Key, de Minhot nem nagyon hatotta meg a dolog. - Taemin? - kérdezte, miután nem kapott választ a kérdésére.

- Itt vagyok - jött ő is. Elmondani nem tudom, milyen szélsebes tempóban közelítette meg a konyhát. Esküszöm, egy párducot simán lehagyott volna.

- Veled mi történt? - kíváncsiskodott Eli.

- Ez az állat éjjel derékon rúgott, marhára fáj - nézett bosszúsan Colosra, aki próbálta visszafojtani a nevetést.

- Szerintem mást rúgott meg - nézett felvont szemöldökkel Pulira Aron.

- Marha vicces vagy, Csirke - pufogott Taemin.

- Csüccs le enni - mutatott a mellette levő székre Jonghyun. Na, azt az arcot érdemes lett volna látni. Olyan rémült tekintettel kapta a fejét Minhora, mintha azt kérték volna tőle, hogy egyen meg egy élő szöcskét.

- Nem… nem vagyok éhes - dadogta, és megállt a szexpartnere mögött.

- Nekem viszont majd kilyukad a gyomrom – Colos szemei szinte csillogtak az étel láttán, és azonnal helyet foglalt Jonghyun mellett. Drágalátos partnere kikívánta a tányérról az ételt. Legalább tudta, hogy nekem ez milyen érzés volt.

- Attól függetlenül leülhetsz mellénk. Így olyan kívülállónak tűnsz – Csirke bájosan mosolygott Pulira. A kis szemét! Ki hitte volna, hogy ennyire szeret szívózni a társával?

- Nem, inkább állok, köszi – válaszolt Puli zavartan. Ekkorra már Kulcs, mint speciális, tapasztalt szakértő is felfigyelt a beszélgetésre, sőt, Eli arcán láttam, hogy neki is leesett a dolog.

- Mi a baj az üléssel? Ha a derekadat rúgták meg, akkor tudsz ülni – magyarázta a házigazda. Kook is igyekezett magyarázatot találni, de neki nem ment, Jonghyun pedig szerintem vagy nem tudta, vagy nem akarta megérteni, hogy miről is szólt a beszélgetés.

- Nagyon fáj, minden lépésnél erősen belém nyilall a fájdalom. Lehet, ha leülök, akkor nem kelek fel egyhamar - hadarta el, de közben olyan piros lett zavarában, hogy szerintem mindenki levágta, hogy hazudik.

- Remélem, rendet hagytatok magatok után - sóhajtotta Key, és folytatta az evést. Hát, aki eddig nem értette a csapatból, hogy mi is volt, az most bár biztos tudta.

- Ez annyira gáz - hajtotta le a fejét mindkét fél.

- Nem gáz, de egy nyomozónak nem tudtok hazudni – Aron diadalittasan elmosolyodott.

- Akkor ti most jártok? – kérdezte Key a mindenkiben megfogalmazódott kérdést. Minho rezzenéstelen arccal evett tovább, Puli viszont lehajtotta a fejét, és elpillantott.

- Nem, ez egyszeri alkalom volt – jelentette ki az idősebb, miközben megkent egy újabb kenyeret – csak úgy jött a dolog.

Na, most haragudtam rá, ráadásul nagyon. Ez azért bunkó dolog volt tőle.

- Hogy lehetsz ekkora szemétláda, és ha mondjuk Taeminnek jelentett valamit az este, akkor most mekkora taplónak képzel téged szerinted? Egyes pasik annyira undorítóak tudnak lenni - kezdtem el osztani Minhot, akinek szó szerint megállt a kés a kezében. Taeminék meg úgy néztek rám, mintha valami sorozatgyilkos lettem volna.

- Miért jelentett volna? - meredt rám idióta fejjel Minho. Agyon fogom verni, amint tudom.

- Megkérdezted tőle egyáltalán, miután jól megtömted? Attól, mert te egy hímribanc vagy, attól ő még nem az. Érzéketlen tuskó - fújtam rá egyre mérgesebben, és esküszöm szerencséje volt, hogy nem tudtam tárgyat mozgatni, mert biztos a fejéhez vágtam volna a serpenyőt.

- Taemin, neked jelentett valamit? – Minho unott képpel felnézett, és egyszerűen szuggerálta Pulit a tekintetével, hogy nehogy igent merjen mondani. És Choi Minhonak ki tud ellenállni? Hát, Puli biztos nem. Látszott rajta a fájdalom, és még az is, hogy már majdnem sírva fakadt, de kimondta azt, amit Minho hallani akart.

- Nem.

- Látod, Jongin? Nem kell ekkora hiszti… - forgatta a szemeit Colos, és elvett egy paradicsomot is. Aron lenézően nézett a nyomozó társára. Szerintem már helyette szégyellte magát. Mondjuk, nem csodálom. Lehet, hogy élete nagy lehetőségét rontotta el. Mindenesetre a hímribanc most nagyon gonosz volt, ráadásul Taeminnek nevezte Pulit, amit ő sosem szokott. Neki Puli az Minnie, és kész.

- Mikor megyünk? - fordultam fintorogva Aronhoz.

- Egy óra szerintem - nézett végig az asztalnál lévőkön, akik bólintottak.

- Remek, akkor én visszamegyek a helyemre, nem bírom ezt a levegőt - álltam fel az asztaltól, és legszívesebben felrúgtam volna a széket, de csak átmentem rajta.

- Nem is tudsz lélegezni, honnan tudod milyen a levegő? - szólt utánam Jonghyun.

- Szellemi megérzés, nem mindegy? - hurrogtam rá is, és mentem tovább. Komolyan, olyan voltam, mint egy menstruáló lány. Igen, tudom milyenek, mert volt egy pár barátnőm, akik olyankor olyanok voltak. Ez is értelmes mondat lett, sebaj.

- Mérges vagy? - ült le mellém Rexi.

- Nem - változtam duzzogva láthatatlanná.

- Ugye tudod, hogy én így is látlak? - kezdett el nevetni.

- Elfelejtettem.

- Látom – biccentett – a fiúk a baj?

- Szerinted? – fújtattam – Taemin teljesen odavan ezért a tulokért, az meg úgy táncoltatja, ahogy őfelsége fütyül. Eddig imádtam Minhot, mert rendes embernek tűnt, de csak a szexre megy. Meg amúgy is… tegnap láttam őket, amikor bekukkantottam, hogy mindenki alszik-e. Azt hittem, hogy legalább járnak, de nem. Minho kihasználja Taemint, és ez nem tetszik. Most még a becenevektől is elvette a kedvem.

- Igen azt vettem észre. De próbálj megnyugodni jó? Egész nap velük kell lennünk, szóval ki kell, bírd - küldött felém egy bíztató mosolyt.

- Jó, de én sosem tettem volna ilyet… senkivel - dörmögtem még mindig. - Olyan rossz, hogy én már nem lehetek szerelmes.., meg hogy nem lehet párom sem - szontyolodtam el teljesen. Gratulálok, Kim Jongin, sikerült még jobban elrontsd a saját kedved.

- Jongin, elmondok neked valamit. Aronnak volt egy olyan pillanata mielőtt láthatóvá tettünk, hogy jobban járnál, ha elengednénk téged, mert így csak szenvedni fogsz. Senki, még én sem adtam neki igazat, mert azt gondoltam, egy szellem miért szenvedne? De te tudsz, és ez nem jó - szomorodott el ő is kicsit.

- Szerinted jobb lenne, ha elmennék? - kérdeztem őszintén.

- Nem tudom, én nem voltam még a másvilágon. De mi nagyon szeretünk, szóval ne menj, jó?- szuggerált a nagy kiskutya szemeivel.

- Nem akarok elmenni - mosolyogtam - de Minhot meg akarom ölni - kacsintottam egyet.

- Komolyan? - sápadt el hirtelen.

- Dehogy is - álltam fel mellőle és bementem Aronhoz.

- Na, lenyugodtál? – kérdezte mosolyogva Kook, amint éppen Aronnal játszottak a kisfiú telefonján.

- Igen. Ti mit csináltok? – odatelepedtem közéjük.

- Nem tudtam megcsinálni egy szintet, és Csirke azt hiszi, hogy neki menni fog, de még bénább, mint én – kacagott fel, mire elmosolyodtam.

- Nem is, már elértem hat pontot.

- Én huszonhármat – fújt Kook – negyven kell a szintlépéshez…

- Aham, hát akkor húzz bele, Csirke - mosolyogtam rájuk, és figyeltem, ahogy Süti grimaszolgatott Aronra. Tiszta kis cuki ez a srác. Nem is értem, hogy mit keres ő velünk. Sokkal jobb lenne neki egy suliban, vagy a haverjaival lógni az utcán, mint a vele egyidősek. Ehelyett elvetemült sorozatgyilkosokat keres velünk. Tiszta marhaság az egész. Aron vállat vont, aztán folytatta a tevékenységét.

- Megértem, hogy itt kell lenned. Olyan, mint egy kis fogyatékos - mosolyodtam el kedvesen.

- Ki a fogyatékos? - huppant le Minho mellénk.

- Te - morogtam.

- Jaj, Jongin, akadj már le erről az egészről, nem haragudhatsz folyton azért, mert lefeküdtem Taeminnel – nézett rám szúrós szemekkel Minho, de engem nem izgatott. Szellem vagyok, rám nem hat a bűvereje.

- Nem érdekelsz – morogtam még neki, utána visszafordultam Aronékhoz – Hogy állsz? – kérdeztem Csirkét, aki vagy nem hallotta meg, vagy nem akarta.

- Még szenved – felelt helyette Süti.

- Az jó – dőltem vissza a fotelba, és tudomást sem vettem Minhoról.

- Na jó, mondjátok már el, hogy mi van – mormogott Minho, de nem is foglalkoztam vele. Aron pedig játszott tovább. Minho egy darabig várakozott, aztán inkább kiment az udvarra. Szerintem Csirke fel sem fogta a dolgot, mert ugyanolyan rezzenéstelen arccal játszott tovább.

- Neki tényleg nem esett még le, hogy Taemin teljesen belé van zúgva? – kérdezte Kook.

- Nem hiszem, mert akkor nem lenne ekkora tapló, de az is lehet, hogy már rég lelépett volna, mert nem akarja elkötelezni magát – hallottuk meg végre Aron hangját is. Már kezdtem azt hinni, hogy megnémult, vagy elfelejtette, hogyan kell kommunikálni.

- Akkor mondjuk el neki – csillantak fel Kookie szemei.

- Na, ezt most elejtsd el. Ennél jobban már nem árthatjuk bele magunkat – finoman tarkón csaptam Sütit. Mondjuk én beszéltem…

- Jó, bocsi, csak segíteni akartam nekik – emelte egyből védekező állásba a kezeit.

- Helyes – biccentettem, mikor megláttam szegény Pulit kisántikálni hozzánk. Egyszerűen megszakadt a nem létező szívem tőle. Olyan keserves látványt nyújtott, ahogy még mindig pizsamában volt, és szerintem otthon még a plüssmaciját is ölelgette volna. Minho kegyetlen volt vele.

- Aron, úgy játszol, mint akinek van valami baja – pillantott a másik nyomozóra, de elég egykedvű arccal.

- Taemin, attól, mert neked szar kedved van a szerelmi életed miatt, nem kellene beszólogatnod – pillantott fel egy percre a telefonról Csirke, de azonnal folytatta.

- Nincs szerelmi életem, ez csak egy egyéjszakás kaland volt, semmi több – sóhajtotta, és leült a kanapéra.

- Puli, ezt csak ő vette be, mi nem – lépett be Eli is.

- Hagyjatok már, nem tudok mit tenni, ő ezt csak egy kalandnak fogta fel, és kész – háborodott fel Taemin.

- Jó, higgadj le, és egyél valamit – forgatta a szemeit Aron. Való igaz, Puli nem igazán evett sokat, és tényleg félő volt, hogy rosszul lesz.

- Jó. Egyébként hol van az a paraszt? – kérdezte körbenézve, miközben kivett a kávézóasztalról egy almát.

- Gondolom, sétál – vont vállat Aron – egy idő után fogta magát, és lelépett.

- Értem. Nézhetlek? – Puli leült Csirke másik oldalára, és bambulta a játékot, miközben majszolta a gyümölcsöt. Soha nem rajongtam az egészséges kajákért, de most még az almát is kikívántam Puli szájából. A csapat egészen jól elvolt. Eli olvasott, Aron játszott, Jonghyun a konyhában téblábolt, pont úgy, mint Key, Taemin pedig nézte a játékot. És nem, valahogy most egyáltalán nem hiányzott innen Minho.

Aztán hallottunk egy köhintést. Majd még egyet. Aztán ez rohamosabb lett. Mindenki Pulira pillantott. Szerencsétlennek már fakult a bőre, és igyekezett minden módon levegőhöz jutni. Biztos félrenyelt. Aron azonnal veregetni kezdte a hátát, de nem hatott. Puli a megfulladás szélére került.