Pizsiparti

Kris, mielőtt válaszolt volna, egyből rám nézett. Ez Aronnak is feltűnt.

- Nem kell semmi olyat mondanod, amit nem akarsz. Tegnap óta tudunk mi is kommunikálni Jonginnel, és ezért őt fogjuk először kihallgatni, de a te vallomásod is kell, hogy előbb elkapjuk azt a szemetet - ismertette a tényeket Csirke. Én leragadtam annál a résznél, hogy ki akarnak hallgatni. Miért is pont nekem kell mindent elmondanom? Ez nem fair dolog, főleg, hogy már eddig is elmondhattam volna.

- Igen, segítek majd, de csak ha a többi túlélő is beleegyezik. Megígértük egymásnak, hogy nem mondunk senkinek semmit a biztonságunk érdekében - magyarázta Kris.

- Hányan vannak még életben? - kérdezte Minho.

- Nem tudom, talán már csak Eli meg én. De nem lehet tudni - vont finoman vállat. - De most szeretnék aludni egy kicsit. Bármiben segíthetek, akkor szóljanak - ajánlotta fel kedvesen.

- Rendben, akkor jó pihenést, és gyógyulást - köszönt Aron, majd sorban a többiek.

A csapat nagyjából libasorban vonult ki, zárásképp Taeminnel, aki behajtotta maga mögött az ajtót.

- Nem igazán akart vallani – Professzor-doktor Colos Minho magánnyomozó csípőre tett kézzel fújtatott egy nagyot. Sajnálatos módon a szuper zseniális kikérdezése itt most nem vált be annyira, mint hittük volna, áldozatunk ugyanis nem hatódott meg ezen elbűvölő hangtól. Bezzeg Puli az ajtóban! Csak úgy olvadozott, miközben babaarcán némi bíborszín kezdett tündökölni. Drága búzakenyér! Mi a fene történt velem?

És ha már itt tartunk, Minho mindig valami furcsát mondott ehelyett. Próba-szerencse alapon megkérdeztem tőle.

- Mit szoktál mondani a Jézus Máriám helyett? – fordultam hozzá.

- Mio Dio – rám pillantott, majd folytatta a Colos szexi teste megbukott című drámát újra és újra előadni, teljes depresszióba lépvén ezzel.

- Hát igen, nem mindenkinél használ a módszered - szekálta kicsit Aron, amivel csak még jobban felhúzta a Colosunkat.

- Szerintem kezd veszteni a vonzerejéből - tetőzte a helyzetet Puli is, Minho pedig majdnem sokkot kapott ott előttem. Ha bunkó lettem volna, és vissza akartam volna vágni neki, amiért ő is elárult, akkor én is folytattam volna.

- Nyugi, Minho. Kris nagyon mogorva személyiség, de kedves, és tisztelettudó is. Rajta nem fognak ezek a bűbáj dolgok, ha akar, akkor majd beszél. Ő sem egy társasági ember, elhiheted nekem - nyugtatgattam a létrát, aki még mindig elszontyolodva bámult maga elé.

- Menjünk, hozzuk el Jungkookot meg Elit, és menjünk partizni - ugrott közénk Rexi, egy hatalmas vigyorral a képén. Ha a nyelvét is kidugta volna, és lihegett is volna mellé, akkor elmehetett volna Rexijuhásznak. Olyan kis cuki lett volna.

- Szerinted jól nézek ki? – Minho nem is foglalkozott a készülődő bulival, sokkal jobban lekötötte a külsője. Szegényt már sajnáltam, amiért így megszívatta őt a két nyomozó.

- Figyelj, Minho, a külső csak egy tükör, vagy egy börtön, kinek, hogy tetszik. Az igazi szépség az a lelked. Az az ember szép, aki jót cselekszik, és nem vág fel az értékeivel. A testi szépség múlandó. Itt van például Kai… - Jonghyun még folytatta volna, azonban Kibum eléjük állt, cicaszemeivel lassan végigmérte a hímribancot.

- Ha engem kérdezel, aránytalanul kicsi a fejed, és nagyok a szemeid, ráadásul nem is szimmetrikusak. A bőröd túl sötét, nem beszélve erről az elavult hajszínről. Ráadásul az agyad maximum akkorának felel meg, mint egy csikóhalé, ugyanis azt hiszed, hogy a kurvulás elég a sikeres élethez. Mi lesz veled negyven évesen? – Kibum csak sorolta, sorolta és sorolta a hibákat, Colos pedig sokkoltan állt előtte.

- Je ne pense pas que ce soit gentille – rázta meg a fejét.

- Yo tampoco, pero esta es la verdad – Key szélesen elmosolyodott Minho reakcióján. Szegénynek tátva maradt a szája.

- Beavatnátok minket is a csodálatos ógörög beszélgetésetekbe, vagy inkább ne akarjuk tudni? – Aron a pároshoz fordult, de csak Kibum mosolyát kapta viszonzásképp.

- A barátotok azt hiszi, hogy csak ő ért a nyelvekhez. Remélem, nem haragszol, hogy egy kicsit felfrissítettem a spanyoltudásomat – fordult vissza a sokkolt állapotban álló Coloshoz.

- Nem… dehogy - makogott Colos, még mindig hatalmasak pislogva.

- Ezt megszívtad - veregettem át a kezem a vállán, és elindultam Jonghyunék után. Aron természetesen egyből jött utánam, a másik kettő meg utána. Háp háp háp.

- Éljeeen, buli lesz - ujjongott a kocsiban Kookie, teljesen átmenve óvodásba. Még az asztalt is körbefutotta párszor a konyhában.

- Éljen - emelte lomhán fel a karját Eli. Na ja, ő nem bulizós.

- Legalább egy kicsit élvezhetnéd - fintorgott Jonghyun, de Galamb nem is foglalkozott vele.

- Így nem is fogja - vette ki Kulcs Eli kezéből a könyvet, és messzire vitte tőle, majd visszament, és felrángatta a kanapéról.

- Egy, ne nyúlj hozzám. Kettő, hagyjatok élni - indult volna meg vissza, de Kulcs megint elkapta a karját, nem törődve az egyes szabállyal.

- Egy, ez itt az én házam is. Kettő, ha elcseszed Jonghyun hangulatát, akkor mogyoró krémleves lesz a vacsora számodra, és kiskanállal fogom lenyomni az egészet a torkodon - mondta mindezt csábos mosollyal.

- Már megbocsáss kisasszony, de ha akarom, fél perc alatt töröm el a karod - kontrázott Eli.

- Jajj kibírsz egy kicsit velünk nem? Utána majd csinálsz, amit akarsz - siettem gyorsan oda, hogy ne legyen balhé.

- Utána meg az lesz a baj, hogy elvonulok – fújtatott Galamb.

- Na, idefigyelj! Most untam meg ezt a hisztit! Elhiszem, hogy nem vagy egy társasági lény, de miért nem lazulhatsz el te is egy kicsit? Azt ne mondd, hogy annyira szar velünk lenni, mert látom rajtad, hogy nem az! Viszont, ha gondod van az emberekkel, akkor keverek neked egy kis mérget, és légy szíves, idd meg, mert az, amit művelsz, gusztustalan! Mindenki hangulatát elbaszod, mert te milliomos fattyként azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, holott a való életben megdöglenél! Ha ez a csapat nem talált volna rád, akkor valószínűleg felszívódtál volna az univerzumból, mert egy ekkora sznobot, mint te, nem tud elhordani magán a világ. Képzeld, én is gazdag vagyok, én is utálom az embereket, mégsem vonulok el egy sarokba, mint te! Nézz már magadba! Vagy ha ennyire utálsz mindenkit, akkor húzz a fenébe, és soha ne is lássunk!

- Key, ezt ne! - figyelmeztettem, mert tudtam, hogy ez Eli gyengepontja, és ha kell, akkor ebből hatalmas cirkuszt tud csinálni.

- Te beteg vagy! - lökte kicsit arrébb vállal Kulcsot, és felhúzva a kabátját, az ajtó felé indult.

- A francba is - dobbantott egyet dühösen, és már sietett is Galamb után, nem törődve azzal, hogy majdnem fellökte a pasiját.

- Ezt nem hiszem el - száguldoztam én is utánuk, telibe átlebegve Minhon, és az összes útba eső tárgyon.

- Sajnálom. Csak kicsit hisztis vagyok, hogy hirtelen ennyin lettünk, meg hogy belekeveredtünk ebbe az egész ügybe - hajolt meg egy kicsit Eli előtt, aki egyből kiegyenesítette a srácot.

- Nem szeretem, ha előttem hajlongnak az emberek - próbált mosolyogni, de esküszöm, egy földigiliszta is aranyosabb, mint Galamb, ha mosolyog.

- Én tényleg csak azt akarom, hogy Jonghyunnak jó kedve legyen - húzta el a száját Key.

- Akkor majd próbálom aktivizálni magam - adta be a derekát Kyoungjae.

- Köszönöm – Key visszamosolygott, de neki legalább sikerült is. Ő inkább egy sunyi kismacskára hasonlított.

- Nincs mit – Eli megvonta a vállát, majd lehuppant a kanapéra.

- Az ágyakkal, meg a szobákkal kapcsolatban annyi bökkenő van, hogy az egyik vendégszobában csak franciaágyon lehet aludni, és akkor pont kijön a létszám – Jonghyun kipakolta a tányérokat, és sunyin Pulira pillantott. Nem, egyáltalán nem volt ebben semmi utalás. Ámbár hihetetlen módon Minho agya is így forgott.

- Én szívesen alszom Taemin mellett –vonta meg a vállát. Szerencsétlen nyomozó mellette elpirult, majd inkább úgy gondolta, hogy szellem-fehér lesz.

- Mi van?!

- Ne problémázz! Már aludtunk egy ágyban, és mind a ketten túléltük. Nem rémlik? Valamelyik táborozásnál, meg amikor lerobbant a kocsim, meg még egy párszor…

- Minho, ne égess már le mindenki előtt - nyöszörögte a tenyerébe, amivel eltakarta a színváltós arcát.

- Nyugi, mindketten fiúk vagyunk, és a lányokat szeretjük. Mi baj lehet abból, ha mellettem alszol? De ha akarod, aludhatok Aron, vagy Kookie mellett is - vont vállat nem törődően.

- Velem alszol - vágta rá egyből, nem foglalkozva a sok, nagyokat pislogó arccal.

- Én is így gondoltam, Lee Taemin - vigyorgott egy cukit, Puliból pedig leves lett.

- Néha ilyennek képzelem el a házas embereket is - sóhajtotta Key, mire mind odakaptuk a fejünket.

- Én is - értett egyet Minho is. Taeminleves pedig kifolyt a tányérból a földre.

- Nem is viselkedünk úgy – zavartan elpillantott, de a legjobb barátja megölelte őt hátulról. Szegény nyomozó folytatta az olvadozást.

- Csak egy kicsit. De ez így remek – mosolyogva a vállára tette a fejét. Mármint Puliéra a sajátját.

- Neked – suttogta Taemin. Szegény most inkább szomorú lett, vagy angolosan kék.

- Hm? – a hímribanc elhajolt. Na, Pulikám, most mentsd meg magad!

- Mi hm? - kérdezett vissza ártatlanul Puli, mint aki nem érti a kérdést.

- Mi nekem? - faggatózott tovább Coloska.

- Hát, hogy neked remek, nekem meg nem, mert Aronék megint tudnak mivel szekálni - kente az egészet a nyomozókra.

- Nha, ne kend ránk, cukorborsó - pislogott ribancosan Kookie, amin sikeresen elnevettük magunkat.

- Inkább együnk - mentette a menthetőt Key, és letette az asztalra a nagy pizzát. - Jó étvágyat - foglalt helyet a párja mellet.

- Viszont - ment a kórus, és mind a hatan egyszerre kaptak a pizza lapáthoz.

- Inkább majd én - csapott rá a sok kézre Key, és egyenként pakolni kezdte a tányérokra a szeleteket. Én meg csak csorgattam a nyálam, és szidtam a Betüs-gyilkost. Mint szoktam általában. Esküszöm, már kegyetlen volt ez az állapot.

- Jó étvágyat – végül Key leült a helyére, és nekilátott enni. Mindenki csendben majszolni kezdett.

- Viszont.

Szerény személyem elfeküdt a földön, közben nézett ki a fejéből. Én is éhes voltam!!! Mármint nem, de tudtam volna enni…

- Ki segít elmosogatni? - jött a kérdés Kibumtól, mire Minhon és rajtam kívül mindenki szélsebesen távozott az asztaltól.

- Köszönöm - üvöltött a többiek után, akik már a nappaliban játszottak valamit. - Nem gondoltam, hogy pont te fogsz maradni - fordult Colos felé, aki csak vállat vont. - Jongin, aranyos vagy, de te csak kárt okoznál - mosolygott rám.

- Tudom, nem is azért maradtam itt, hanem mert itt most pont jó - könyököltem rá az asztalra, és figyeltem, ahogy elkezdik lepakolni az asztalt. Egyébként Minho meg Key egészen összhangban voltak. Szinte ösztönösen követték egymás mozdulatait. Kulcs mosogatott, Coloska pedig törölte az edényeket, de úgy, mintha nem is sztriptíz fiú lenne, hanem hivatásos törölgető. Valamiről nagyon pusmogtak, így odasettenkedtem én is.

- Szóval, hogy jött össze ez a csapat? – kérdezte Key hirtelen.

- Nos, Aron meg Minnie fel lettek kérve, hogy nyomozzák ki a Betűs-Gyilkost – Minho egy újabb tányért vett a kezébe.

- Minnie? – ráncolta a másik a homlokát.

- Taemin. A Puli kinézetű. Nekem csak Minnie.

- Miért?

- Nem is tudom. Régóta ismerem, és akkor még olyan Minnies volt. Igazából fogalmam sincs, miért is hívom így - jött zavarba Colos, hogy nem tudott ésszerű választ adni Kulcsnak.

- Hát rendben, csak azt hittem valami oka is van - intézte el könnyedén Key, közben egy lábost nyomott a másik kezébe. - És a többiek?

- Eli és Kris áldozatok, ők azért vannak velünk, hogy segítsenek és biztonságban legyenek. Tudnak ők is valamit, csak éppen egyik sem mond semmit - nézett közben rám, mire ártatlanul pislogni kezdtem.

- Tudom, de Aron azt mondta, hogy nem erőlteti a dolgot, ha úgy érzik, elmondják - motyogta az orra alatt Key. Látszott, hogy neki nem nagyon jött be ez a nyomozósdi.

- Yuri egy szemtanú volt, majd a csajom, de hála az égnek elment. Kezdett idegesíteni, hogy mindig a nyakamon lógott. Én pedig Taemin miatt vagyok, mert könnyen kiszedek az emberekből bármit - húzta ki magát a végére, csakhogy Key-t nem varázsolta el a dolog.

 - Persze, szépfiú. A szépségednél már csak a szerénységed a nagyobb – mosolyodott el Kibum, megveregetve Colos vállát.

- Összevizezed a pólóm! – a másik azonnal nyafogásban tört ki, és még mielőtt kirobban a harmadik világháború, inkább leléceltem a többiekhez. Aron és Jonghyun autóversenyeztek a tévén. Gyerekek... Taemin a konyhával szembeni fotelben ült és a telefonját nyomkodta, közben félpercenként pillantott Colosra. Kookie Aron mögött ült a kanapén, és erőteljesen bámulta a játékot, Eli meg a könyvét olvasta. Tényleg elég unalmas egy gyerek. Kellene neki egy csaj.

- Szia, Eli - csüccsentem le a fotel karfájára, figyelve, hogy azért ne érintkezzek vele. Tudom, hogy azt mondta nem zavarja, de attól még lehetett neki kellemetlen.

- Mit szeretnél, Kai? - kérdezte fel sem pillantva.

- Semmit, csak gondoltam megkérdezem, mi újság - fecsegtem tovább.

- Na jó, bökd ki - hajtotta be a könyvet, és a nagy szemeivel rám nézett.

- Csak olyan magányosnak tűnsz - közelítettem meg a lényeget.

- Pedig nem vagyok az – vonta meg a vállát.

- Jó, de nézd meg a csapatot. Colos meg Kulcs mosogatnak, és beszélgetnek, Puli Colost lesi, és azt hiszi, hogy senki nem látja – magyaráztam, közben láttam, amint Taemin rémülten felpillantott – Aron és Jonghyun videojátékoznak, Kookie meg nekik drukkol. Mindenki társaságban van. Csak te nem.

- Nem is ezt csinálom – Puli dühös fújtatására odakaptuk a fejünket.

- De – Aron és Rexi egyszerre mondták ki ezt az egy darab szót. Jól van, mindenkinek feltűnt a dolog.

- Ti játsszatok! - parancsolt rájuk, a két fiú meg egyből visszafordult. - Jongin, te meg ne mondj olyat, ami nem is igaz - fújt rám is, de én csak nevettem rajta.

- Kíváncsi vagyok, mi lesz itt az éjjel - motyogta halkan Galamb, de abban a pillanatban repült is felé egy párna.  - Taemin, ha kedves az életed két percen belül elhagyod a nappalit - sziszegte az áldozat, a merénylő pedig már nem is volt a helységben.

- Ez szép volt - vigyorogtam, mint a sajtkukac. A sajtkukac vigyorog egyáltalán? Mert ha nem, akkor inkább tejbepapi. Nem mintha az vigyorogna, de mindegy… ebbe most nem megyek bele.

- Itt is vagyok – robbant be egy vigyori Colos az életünkbe. Eli kivételével mindenki integetett neki, és ekkor feltűnt neki a nyomozű hiánya. Bocsánat, nyelvbotlás. – Taemin?

- Menekül az életéért – magyarázta Kook, Eli felé integetve a fejével.

- Jól teszi - értett egyet, de meg sem mozdult. Mindannyian vártunk, hátha leesik neki a dolog, de semmi. Colos barátunk agya kikapcsolt.

- Colos, menj már utána a ménkűbe is - sóhajtotta Aron.

- Ja igen…akkor én… megyek is - forgott össze-vissza.

- A spájzban keresd - lökte meg a szemét forgatva Key. - Nem hiszem el, hogy ilyen topa is tud lenni - vágódott le Jonghyun elé, és kényelembe helyezte magát.

- Nem zavar? - kérdezte Kookie.

- Nem, ha ketten játszunk, akkor is így szoktuk. Könnyebb befolyásolni az ellenfelet - kacsintott egyet.

- Láttam már nálatok rosszabbat is – fújtatott Aron, de lassanként tényleg romlott a teljesítménye, főleg, amikor Kulcs kihasználta az ölben ülési tudását. Puszikat is adott a társának, és lassanként tényleg győzelemre kezdtek állni.

- Ha gondolod, beleülök az öledbe, Aron – vigyorodott el pimaszul Eli. Az első szociális megnyilvánulása! Pezsgőt bontani tessék!

- Nagyon vicces vagy – fújtatott amaz, és folytatta a vesztési sorozatát. Hiába, na, Rexi és Kulcs tényleg ügyesek voltak, főleg, hogy sorozatban körözték le a nyomozót.

- Hát, rohamrendőrnek elég pocsék lennél – incselkedett a szöszke.

- Rendőrnek is az – vágtam rá ösztönösen.

- Jongin – olyan szigorú nézést kaptam válaszul, hogy majdnem infarktust kaptam.

- Bocsánat, Aron - hajtottam le szégyenkezve a fejem. - Nem gondoltam komolyan - vágtam boci szemet, ami annyira nem ment jól, mint Jonghyunnak, de szerintem az enyém is elég hatásos volt.

- Semmi baj - vágott ijedt fejet hirtelen.

- Akkor jó - kezdtem el boldogan vigyorogni.

- Kim Jongin, te annyira…

- Szellemes vagy - fejezte be helyette Eli a mondatot.

- Én inkább a gonoszt mondtam volna - helyesbített Csirke, és próbált sértődött fejet vágni.

- Key, van itt forgószék? - váltottam témát, mert kezdtem unatkozni kicsit, és a pörgést nagyon megszerettem.

- Persze, a dolgozószobában – biccentett – erről jut eszembe, hogy még nem ágyaztam meg!

- Pech – biccentett Jonghyun, azonban a párja azonnal felpattant, és már rohant is megágyazni mindenkinek.

- Na, Jonghyun, elhagyott az erőd – nevetett fel Kookie a fortyogó Rexit látván.

- Nem baj, Rexi, legalább egyenlő esélyekkel indulunk – kacsintott Aron. Nem is vette észre, hogy Rexinek hívta Rexit.

- Jogos – biccentett Eli is – mindenesetre, ha nagyon belehúzol, van hat százalék esélyed megnyerni.

- Köszönöm, Eli. Marha jó pompon lány lenne belőled - morogta Csirke.

- Fiú vagyok, de azért köszi - vágott vissza közömbös hangon Eli.

- Tiszta jó a hangulat - mondtam Keynek, mikor felértünk az emeletre.

- Szerintem is. Régen voltak már ennyin ebben a házban. Nekem még hozzá kell szoknom - nyitott be az egyik szobába.

- Forgószééék - kiáltottam el magam, és mindenen átszaladva belevágódtam a székbe.

- Hogy lehet az, hogy az asztalon átfutsz, de a székbe bele tudsz ülni? - tűnődött engem nézve Kulcs.

- Jonghyun azt mondta, hogy ezek ösztönösen jönnek - kezdtem el forogni, de csak lassan, majd egyre gyorsabban. Imádtam ezt csinálni.

- Értem – nevetett fel, és elkezdte kipakolni az ágyneműket. Nem mintha ez túlzottan érdekelt volna, mert forogtam! Végre! Tetszett az, hogy nem szédültem el, hogy tökéletesen élvezhettem, mindenféle rosszullét nélkül. Szóval, így buli volt, de élőben utáltam, mert mindig rosszul lettem. Egyszer, mikor vártam, hogy betöltsön az egyik film, unalmamban elkezdtem forogni. Durván tíz perc után émelyegni kezdett a gyomrom, és az ebédem a szőnyegemen kötött ki. Undorító volt.

Amikor úgy éreztem, hogy elég lesz, elindultam megkeresni Kulcsot, de az már nem volt az emeleten, ezért lementem. Mindenki csendben ült, és valami ijesztő horrort néztek. Key Jonghyun nyakába, Minho Taeminébe és Süti Eliéba fúrta a fejét, amikor a gyilkos épp lekaszabolta az áldozata fejét. Az első kettőt megértem, de Süti mit keresett Galamb nyakában? A végén még ők is túlfűtöttek, csak nem tudtam róla? Végül is tök mindegy, rendes volt Elitól, hogy nem lökte el a kölyköt. Gondoltam, a poén kedvéért én is teszek valamit, így odaültem Csirkéhez, és a vállához nyomtam a fejem.

- Jongin, te mi a szart csinálsz? – hajolt el meglepetten.

- Gondoltam, csatlakozom. Nézd meg, mindenki ezt csinálja – mutattam végig a társaságon, akik már rajtam nevettek.

- Ja, látom – Aron szintúgy felnevetett. Valahogy mindenki elfelejtette a filmet.

- Csak nekünk nem lebeg a fél fejünk a párnánk vállába - kacagott Minho.

- Nem tehetek róla, hogy szellem vagyok - suttogtam kicsit elkeseredve.

- Persze, hogy nem tehetsz, ők sem úgy értették - nyugtatott Csirke, majd néztük tovább a filmet. Párszor felsikonyáltak, de azért nem volt olyan vészes. Én természetesen egyszer sem. Imádtam az ilyen filmeket, ahogy Taemin is. Minho, Key, és Kookie voltak a leghangosabbak. Eli úgy nézte végig az egészet, mintha egy gép lett volna. Még szeme sem rebbent meg. Összességébe véve jól megvoltunk. Key a végén kisietett, de a többiek hősiesen tűrték az egészet. Kook valahogy Eli ölében kötött ki, Minho meg majdnem megfojtotta szerencsétlen Juliskát. Jonghyun egészen jól viselte, Csirke pedig megfejtette a film rejtélyét, ami a trilógia harmadik részében derül ki hivatalosan. Erre természetesen kitört a háború a két nyomozó között.

- Csak volt egy elméletem – védekezett Csirke, ellenben Puli nagyon ugrásra készen állt. Szerencsénk volt, hogy Colos lefogta.

- Ne elméletezz! Elrontod az egész filmet! – Taemin kirobbanni készült.

- Egy jó nyomozó rájön már itt a dologra. Még nekem is ment – Eli egy laza vállrántással kontrázott. Na, ekkor történt az, hogy Puli végleg feldühödött.

- Nem hiszem el, a végén még te vagy Kojak, hogy neked is leesett? - pufogott Galambra.

- Columbot jobban szeretem, de lehetek a nyalókás is, ha szeretnéd - húzta Eli is Puli agyát.

- Menjetek a francba - állt fel hisztérikusan, és Key után ment a konyhába.

- Minho, menj, nyugtasd le a barátnőd, kérlek - nézett Jonghyun Colosra.

- Taemin fiú - húzta fel a szemöldökét Minho.

- Ja, tudom. De ilyenkor olyan, mint egy hisztis picsa - fordult vissza a televízió felé Rexi.

Hosszas szenvedés után végül Minho is eltávozott. Mármint nem halt meg attól, hogy Taemint így nevezte Jonghyun, csak utánament. Közben viszont nem volt párbeszéd. A film hamarosan befejeződött.

- Na, ez jó volt. Nem is féltem – Kook kimászott Eli öléből, és nyújtózkodott egyet. Jonghyun és Aron szinte egyszerre nevettek fel. Na jó, én is csatlakoztam, de csak egy picit, mert szerény személyem olyan kis cuki, hogy nem nevet ki másokat. Soha…

- Már azt hittem, hogy itt fogod tölteni velem az éjszakát - nézett komolyan Sütire Galamb, aki zavarában elpirosodott egy kicsit.

- Nem, csak félek az ilyen filmektől. Még jó, hogy veled alszom egy szobában - mosolyodott el Sütike.

- Eszedbe se jusson, hogy az ágyamban fogsz aludni - vágott riadt képet Eli. Nem ezen tényleg senki nem röhögött. Hiszen valljuk be, nálunk komolyabb társaság nem is létezik.

- Most miért? Olyan kis cukik lennétek. Első osztályú kép születhetne belőle - viccelődött Jonghyun.

- Ha nem szeretnéd, hogy a kiskutya nyelved a fenekedben kössön ki, akkor ezt abbahagyod - vigyorgott ártatlanul Eli, mire Jonghyun besorolt Csirke mögé.

- Védj meg, kérlek - bújt hozzá, és még egy kis remegéssel rá is játszott a dologra.

- Nyugi nem fog bántani. Ha meg mégis, akkor esélyem sem lenne megvédeni téged - nyugtatta Aron Rexit, aki inkább kispurizott a nappaliból.

- Igazat beszélsz – biccentett Eli, és felállt – megyek fürdeni.

 Csendben néztük, amint felbaktatott, ezzel párhuzamosan pedig felbukkant Minho, a kezében egy tányér sütivel.

- Key azt üzeni, hogy ha morzsáztok, akkor a nyelvetekkel fogtok kitakarítani. Ja, meg hogy jó étvágyat – azzal letette az asztalra az édességet. Nos, ha lett volna nyálam, akkor csorgott volna, de sajnálatos módon nem volt, így csak néztem, amint a négy srác jóízűen eszegette a csemegét.

- Neked nem Taeminnel kellene lenned? – pillantott Colosra Rexi.

- Nem. Túléli, hogy nem a világ legjobb nyomozója – csak megvonta a vállát. Hatalmas ütés volt ez szegény Pulinak. Aron azonban elmosolyodott.

- Kösz, ez jól esett – biccentett. Minho olyan értetlen fejjel nézte őt, hogy bekerült volna a Guinness-rekordok könyvébe, mint a „legidiótább nézés”.

- Azt nem mondtam, hogy te vagy a legjobb – rázta meg a fejét.

- De azért nála jobb vagyok - húzta ki magát Aron.

- Szerintem mindketten ugyanolyan bénák vagytok. Vagyis, mindketten másban vagytok jók. Ha kettőtöket összegyúrnánk, akkor kapnánk egy hasonló tehetségű nyomozót, mint Jungkook - vezette le a példáját Colos. Részben igaza volt, hogy Kookie jó nyomozó, de senki nem tudta közülük, hogy Aron már félig megfejtette az ügyet, amin dolgozunk.

- Köszönöm, Minho - mosolygott teli szájjal Sütike.

- Szívesen, Süti - emelte felé a sütijét, majd eltüntette a szájában. - Kyoungjae merre van? - nézett körbe, miután feltűnt neki a létszámhiány.

- Elment fürdeni. Szerintem lefekszik aludni lassan. Nekünk is menni kéne, holnap már melózni kell - ásított egyet Aron, ezzel megerősítve a feltevését.

- Akkor elteszek neki egy kicsit – Colos felemelt egy tiszta tányért, és rápakolt pár szem süteményt.

- Jongin nagyon csendben van – szólalt meg hirtelen a picúr, és felém fordult.

- Csak nézlek titeket, hogy milyen hülyék vagytok, persze jó értelemben – vigyorogtam, mint a tejbe szusi. Komolyan, egyre nagyobb marhaságokat találok ki. Legközelebb tejbepapit, vagy tejbe müzlit mondok, mert annak van is értelme.

- Mehet a következő - hallottuk Eli hangját az emeletről.

- Én megyek - ugrott meg egyszerre három, és versenyfutásban rohantak felfelé.

- Ezek marhák - pislogtam Aronra, aki még csak meg sem moccant.

- Én sejtettem, hogy ez lesz - állt fel mellőlem, összeszedte az asztalkáról a tányérokat meg ilyeneket, és a konyha felé vette az irányt. - Nagyon finom volt, köszönjük - mosolygott Keyre, és bepakolta a mosogatóba a tányérokat.

- Nagyon szívesen - tette a helyére a seprűt - Hagyd, majd megcsinálom én - nézett kedvesen Aronra, aki éppen a mosogatáshoz készülődött elő.

- Dehogyis, ráérek, míg ez a három fürdik. Remélem, nem pancsolják ki az egész meleg vizet - komolyodott el az arca. Key ezen csak mosolygott. Szerintem, azért már nem tart Arontól. A többiektől még talán, főleg Elitól, de Aront megszerette, Süti meg még csak egy gyerek.