Grillpartizzunk, gyerekek!

Amíg Puli idegeskedett, Kookie nyugtatgatta, a többiek pedig folytatták az előkészületet a grillezéshez.

- A rohadt életbe a hülye áfonyás kolbászával – remegve nézett maga elé, konkrétan koncentrálni sem tudott, még az előtte történő dolgok sem voltak tiszták neki.

Az ajtó hirtelen kinyílt, mire szerencsétlen Puli felpattant, reményekkel teli arccal rohant oda, és a belépő ember nyakába vetette magát.

- Úgy örülök, hogy semmi bajod. Nagyon aggódtam, miért kellett elmenned?– zokogta.

- Köszi, Taemin, nem hittem volna, hogy így megvisel a távollétem – Aron megveregette félénken Puli hátát.

- Aron? Basszus, azt hittem, Minho jött meg - engedte el egyből a nyomozót, aki értetlenül nézett körbe a csapaton.

- Hol van Minho? Elhagyott? - kérdezte komoran.

- A hülye lement boltba, és nekiment egy fának, az előbb hívtak - magyarázta kétségbeesetten Puli, majd sírva újra megölelte Aront. Ezt meg kellett volna örökíteni, ugyanis szerintem a büdös életben nem fogunk több ilyet látni tőlük. Pedig annyira aranyosak voltak.

- És te erről honnan tudsz? – érdeklődött Aron.

- Egy nő hívott, hogy Minho telefonja tönkrement a koccanásnál, és nem tudott azon hívni – könnyezte, arcát a nyomozó vállába fúrva.

- Ez nekem sántít. Ha nem működött Minho telefonja, akkor honnan szerezte meg a számod? – kérdezte döbbenten, kicsit eltolva a fiatalabbat, hogy a szemébe nézzen.

- Én voltam az utolsó, akit hívott – mondta. Aron összeráncolta a homlokát.

- Beszéltetek azóta, hogy elmentem?

- Nem – Puli megrázta a fejét. Aron pedig megvilágosodott, szinte látszott az arcán a dolog.

- Akkor miért téged hívtak? Velem telefonált utoljára…

- Akkor ezt én sem értem. Nekem azt mondta a nő, hogy velem beszélt utoljára, ezért tudott hívni - ült vissza Puli a székre és mellé Aron, kezében Jojoval.

- Jaj, de kis tündér vagy! - kapta ki pillanatok alatt az állatot Kulcs a gazdája kezéből, és elkezdte dögönyözni, amit a cica hangos dorombolással élvezett. Aranyos kis dög volt, én is szerettem.

- Akkor szerinted mi történhetett? - töprengett el Kookie is.

- Nemsokára megtudjuk, de szerintem nem kell aggódj, maximum a kocsidért - veregette meg bíztatóan Puli hátát Csirke - Key, ne gyilkold meg Jojot! - ugrott fel a székről, és a macskáshoz ment.

- Nem is kínzom – Kulcs magához szorította a menni készülő cicust, nehogy az megmozduljon. Szegény Jojo.

- Látom… na, gyere ide apához, te rosszaság – óvatosan átvette a szürke óriást – hova tehetem az almos ládáját, és az etetőtálkáját?

- Ahova akarod, és ahol ciculit nem zavarja. Megkaphatom még egy picit? Légysziiiiiiiiiiiiiiiii – könyörgött nagy szemekkel.

- Key, depressziós lesz az a macska, ha akarata ellenére is dögönyözi fogod - kelt Jojo védelmére Jonghyun is, de látszólag Kulcsot ez sem érdekelte.

- Kéééreeem - nyújtotta a kezeit, hatalmas boci szemeket villantva.

- Jó, de ha megkarmol, vagy megharap, így jártál - adta vissza neki a cicust, aki erőteljesen kapaszkodott a gazdája pulcsijába. Szegény állatnak halálfélelme lehetett Keytől.

- Nem baj - szabadította meg a pulcsitól a karmokat, és magához ölelte az állatot - Cuki cica - simogatta a füleit. Annak a macskának látni kellet volna az arcát, lesült róla a szabadságvágy.

- Szerencsétlen – nevettem el magam, és szerencsénk volt, hogy Jojo elég szelíd cica volt ahhoz, hogy megkarmolja Keyt.

- Buenos días los amigos – egy ismerős hang csapta meg a fülünket, és becsukódott az ajtó – voilà les sasuges de mirtill - hallottuk az ismeretlen nyelvet, mire mindenki felé kapta a fejét. Minho állt mögöttünk, teljes épségben. Jaj neked, Choi Colos.

- Te hülye barom! - kezdett el kiabálni Taemin, és pillanatok alatt termett előtte. - Te hülye, hogy voltál képes ilyet hazudni? Teljesen elment az ép eszed, vagy alapból nem is volt? Tudod te egyáltalán, hogy mennyire aggódtam érted, amíg Aron rá nem vezetett, hogy egy mocskos szélhámos vagy? - ordított egyhuzamban levegővétel nélkül, közben végig Minho vállát ütötte. - Mennyire törted össze a kocsim, te állat? - lökte gyorsan félre a pasiját, és az udvar felé sietett, mi pedig utána.

- Jaj, nyugi már, kis hisztis – miután megunta a dolgot, megfogta Taemin csuklóját – semmi bajom nekem se, meg a kocsidnak se. Képzeld, van jogosítványom, és tudok vezetni.

- Ki volt az a nő? – Puli szemei lángokat szórtak.

- Nem tudom, leállítottam az utcán, és megkértem, hogy mondja be az alábbi szöveget. Gondoltam, te is aggódj értem, ne csak én érted - vont vállat a végén Colos. Taemin egy már köpködő vulkánra hasonlított, aki készült kitörni.

- Te agyatlan agyalágyult, nekem nem kellett senkit leállítanom, hogy mondjon neked bármit is. Csak szimplán félrenyeltem egy almadarabot. Érted? Véletlen - tagolta az utolsó szót, közben nagyokat fújtatott. Minho megunta a hisztit, és akaratosan magához rántva csókolta meg.

- Fúúúj - mondtuk mi, heterók, mind egyszerre, de ők nem foglalkoztak velünk, csak elvesztek egymás szájának a feltérképezésében.  Taemin szinte olvadozott a magasabbik fiú karjai között, de utána eltakartam a szemem. Nekem ennyi forróság elég volt. 

- Na, megnyugodtál, Pöfeteg? – Minho valószínűleg elhajolt Pulitól, ezért oda is mertem pillantani. Cukin fogták egymás kezét, bár Taemin még mindig mormogott.

- Ez akkor is gonosz volt.

- Egy cica – csillantak fel Coloska szemei, és azonnal Keyhez száguldott, hogy ő is dögönyözhesse a cicust – szia, kicsi Nyau – simogatta meg a fejét.

- Hé, és én? – pislogott meglepetten Puli a szerelme után.

- Majd a te szőrös fejed is megsimogatom.

- Szőrös a nénikéd - vágta hozzá Taemin.

- Az is az, ne aggódj - kacsintott egyet Colos, engem meg kirázott a hideg, ahogy elképzeltem. Fúj már. - Annyira cuki vagy - vakargatta a macska füleit, aki szerintem sokkos állapotba került a sok idegentől, mert teljesen le volt dermedve.

- Na jó, elég volt ennyi. Hagyjátok szegény Jojot pihenni, mert tényleg pszichológushoz kell vinnem miattatok - lépett közbe újra Aron, és most minden engedékenység nélkül vette el a macskáját a fiúktól. aki hálásan kezdett el dorombolni. Még élt, hála Istennek.

- Ti meg menjetek szobára - mutatott Key az emelet felé. A két fiú mintha csak erre várt volna, pillanatok alatt el is tűnt az emeleten. Ma is a hintaágyon töltöm az éjszakát.

- Megszentségtelenítik az ágyunkat – nyafogott Jonghyun, mire Kibum felnevetett.

- Már nem – mondta, és bevonult a konyhába – Aron, te és Rexi begyújtjátok a tüzet. Kookie pedig segít nekem megpucolni a zöldségeket. Megfelel?

- Meg – biccentett a csapat.

- Helyes. Jongin, neked bekapcsoljam a tévét, vagy szeretnél valakinek az agyára menni, mint általában?

- Nem is megyek senki agyára, ugye apuci? - néztem kiskutya szemekkel Aronra, aki csak a tarkóját kezdte vakarászni.

- De, néha tudsz - felelte kicsit halkan, hátha nem hallom meg, de sajna én azt is hallom, amit ők nem.

- Ez most szíven szúrt - tettem kezem a mellkasomra, és lebiggyesztettem az ajkaimat.

- Jongin, törődj bele, hogy neked olyan már nincs - fordult vissza az ajtóból Jonghyun.

- Ma bunkók vagytok - sértődtem meg, és átgázolva mindenen otthagytam őket. Néha annyira majmok tudnak lenni, és érzéketlenek.

- Jaj fiam, tudod, hogy szeretlek - Aron aggódva rohant utánam, mire felnevettem. Lehet, hogy ritkabunkók néha, de akkor is... ő cuki volt.

- Aha...

- Nem aha, hanem ez így van, kisfiam - dorgált meg, és tuti megölelt volna, ha emberi lény lettem volna. Őszintén, hiányzott már egy jó ölelés, és valami fizikai kapcsolat bárkivel, mert kezdtem kicsit bedilizni, főleg mikor körülöttem mindenki érintkezett egymással.

Főleg most, hogy Colos meg Puli összejöttek, már életcélom sem volt. Mondjuk életem se. Oda voltam láncolva egy emberhez. Mint valami rabszolga.

- Szeretlek, Aron - mosolyogtam rá barátságosan.

- Én is téged, Jongin - kacsintott - na, akkor jössz idegesíteni engem?

- Aha - bólogattam lelkesen, és szorosan mellette, vagyis félig benne… mármint a karjában lebegve mentem vele.

- Ennek örülök - vigyorgott elégedetten.

- Menjünk - mosolyogva elindultam a hátsókertbe, ahol Jonghyun már javában készülődött.

- Na, megnyugodtál? - kérdezte, mire bólintottam - Helyes. Idegesítő vagy, de így szeretünk.

- Jonghyun, inkább maradj csendben, mert őt is vihetem Jojoval együtt dokihoz. Mondjuk, érdekes lenne, ha egy szellemet bevinnék, szerintem a doki is dokihoz járna utána - gondolkozott el Aron, és közben elröhögte magát. Hát ezért szeretem én őt annyira, mert egyszerűen nem lehet rá haragudni.

- Én vágok fát - indult el Aron a fészer felé, ami mellett ott sorakozott a sok tüzelő. Finom vacsi lesz, én meg megint nem ehetek.

Olyan szar érzés volt, hogy ennyire korlátozva voltam. Mindenki evett, mindenki ivott, mindenki boldog volt, én meg nem tehettem meg.

- Szeretnék én is enni - sóhajtottam fel.

- Ja, képzelem - nevetett fel Jonghyun - de tényleg sajnállak.

- Köszi, azzal sokra megyek - morogtam a földön ülve, és néztem, ahogy az egyik fát vág, a másik pedig a tüzet próbálja meggyújtani. Már nem azért, de én általában öt perc alatt meg tudtam csinálni, ez meg itt szenvedett előttem. Jonghyun, te sem vagy egy nagy profi.

- Mostanában eléggé elviselhetetlen kezdesz lenni. Hol van az a Jongin, aki mindig szórja a poénjait? - kérdezte Aron két hasítás között.

- A mosógép alatt - fújtattam. Mostanában tényleg levertebb voltam, mert minden összejött. Minden. Coli, a nyomozás, minden. Már engem idegesített a dolog, és valahogy nem tudtam humoros lenni.

- Jaj, Jongin, nézd a jó oldalát. Mindenen át tudsz menni, bárkit ki tudsz lesni, mert nem látnak, és ha nem kell elmenj innen, akkor akár megtanulhatsz pár szellemes dolgot - próbálta pozitív irányba terelni a gondolataim Jonghyun, ami ismét édes dolog volt tőle, de attól én még nem egészen lettem jobbkedvű.

- Jó, de tudod milyen rossz, amikor este alszotok, és én egyedül vagyok? A filmek uncsik, átkapcsolni nem tudok, aludni meg azt sem tudom, hogyan kell - forgattam meg a szemem, ezzel is hangsúlyozva, hogy szellemnek lenni sem leányálom.

- Tudom, hogy rossz, de csak egy szavadba kerül, és átküldelek a másik világra - mondta határozottan. Elkerekedtek a szemeim.

- Azt azért nem mondtam!

- Akkor próbálj meg kevesebbet nyafogni, nem vagy kislány. Találd fel magad. - Nem tetszett, hogy így beszélt velem Jonghyun. Tudom, hogy szeretnek, de nem fognak megérteni, mivel ők nincsenek a helyemben.

- Megpróbálok - sütöttem le a szemem, és erőteljesen koncentráltam az egyik kavicsra, csak hogy ne kelljen felnéznem rájuk.

- Hoztam még fát - lépett oda ismét Aron. Jonghyun felpillantott, majd szemöldökével konstatálta a látottakat.

- Látom, fázol - biccentettem a nyomozó felé mosolyogva. Aron is végigmért magán.

- Szerintem nincs semmi baj...

- Kicsi szívem, - Jonghyun reménytelenül felsóhajtott - félmeztelen vagy ősz közepén...

- Tudom, de a favágás közben melegem lett, és levettem - vont vállat, közben letette a fákat a földre.

- Húzd fel a felsőd, mert ha Kibum meglát, akkor olyan patáliát csap, hogy megemlegeted - javasolta Jonghyun, de Aront nem nagyon hatotta meg, ezt tudtára is adta, amikor ugyanúgy, félmeztelenül lehuppant mellém a fűbe.

Természetesen Rexinek igaza lett, mert nem sokra rá megjelent a házisárkány is.

- Kwak Aron, meghibbantál? - visította el magát, mi pedig felé fordultunk. Jonghyun egyre hátrébb araszolt, lassan kikerülve a veszélyzónából.

- Nem tudok róla - felelt nyugodtan Csirke.

- Október végén póló nélkül, mikor a többieken pulcsi is van, szerinted ez normális dolog? - tette fel a félig teljesen jogos kérdést, bár ha belegondolok, hogy pár nappal ezelőtt Minho egy szál rövidgatyában járkált az utcán, akkor Aron semmi hozzá képest.

- Kimelegedtem favágás közben – válaszolt megszeppenve Csirke.

- Tüdőgyulladást akarsz kapni? – rikácsolt tovább Kulcs egyre idegesebben. Jó, valahol igaza volt – és ki fog téged ápolni?

- Senki. Majd én kikúrálom magam, addig te meg cicázhatsz. – vont vállat Aron nyugodtan.

- Hm, így már lehet, hogy nem is baj, ha így maradsz - töprengett el Key, Jonghyunnak meg tátva maradt a szája.

- Na hé, engem ilyenkor háromszor is tarkón vágsz, őt mért nem? - háborodott fel Rexi.

- Mert te nem ajánlasz fel nekem egy ilyen gyönyörűséget - mutatott a ház felé Kulcs. Én az egészet csak visszafojtott röhögéssel néztem végig. - De azért tényleg húzz fel egy felsőt - fordult vissza Csirkéhez, aki megadóan sóhajtott, majd visszabújt a pólójába.

- Megfelel? – kérdezte vigyorogva, mire Kulcs bólintott.

- Meg – csak ennyit válaszolt, és már be is ment a cicához. Aron csak elnevette magát.

- Lökött egy pasid van, de imádnivaló.

- Tudom, én is ezt szeretem benne. Aranyos meg minden, de igazi boszorkány – Jonghyun a szerelme után nézett. Látszott rajta, hogy tiszta szívből szerette őt, és ez nagyon jó dolog volt.

- Kedves, hogy ezt mondod a pasidra – Aron is elmosolyodott Jonghyun láttán.

- Tudom. Téged nem zavar, hogy ennyi meleg vesz körül?

- Nem. Tudod Amerikában elfogadták a melegek házasságát is, bár ilyen közel még nem kerültem hozzájuk. Taeminéknek akkor oda kell majd költözzenek, mert ott hivatalosan is egybeköthetik az életüket. Minho szerintem annyira nem szereti Pulit, mint fordítva, de talán alakul majd.  És amúgy is csak négyen vagytok - tette még gyorsan hozzá.

- Hát igen, a kissrác tiszta heteró, Eli antiszexuális, Jongin meg egy igazi nőcsábász volt - vigyorgott rám, én meg büszkén kihúztam magam.

- Nem baj, nekem tényleg semmi bajom velük, egészen addig, amíg nem látom őket együtt hetrengeni – sóhajtottam finoman utalva Minhora és Taeminre.

- Valahogy így vagyok ezzel én is – biccentett Aron – ti amúgy hogyan jöttetek össze? Valami munkaügy? Iskolai szerelem?

- Egyik sem. Szomszédok voltunk, és Key folyton kutyult mindent. Egyszer rajtakapott, amikor egy szellemmel beszélgettem, azóta nem tudom lekoptatni magamról. Nagyon kis bújós volt mindig is, és a kapcsolatunk elején ő kezdeményezgetett – Jonghyun teljesen beleélte magát a múltba.

- Na, én inkább egy csendes lányra vágyom, aki olyan kis törékenynek tűnik, akit megvédhetek, ha kell - ismertette velünk az ideálját, és nem értettem, hogy miért is nincs neki senkije, mikor egy csomó ilyen lány van.

- Értem, és neked Jongin? - fordult felém, hogy tőlem is választ kapjon.

- Már mindegy nem? - kérdeztem ismét lehangolódva.

- Nem, attól még tetszhet valaki - erősködött Jonghyun.

- Nem tudom, nekem a plázacicák jöttek be, akiket nehéz megkapni. A többiek csak egy éjszakára voltak jók - húztam el a szám, amikor belegondoltam, hogy a leghosszabb kapcsolatom is két hónapig tartott csak.

- Romantikus vagy – nevettek fel mind a ketten.  Nagyon rendesek voltak, tényleg.

- Igen, tudom. Szerettem váltogatni, valahogy egyik sem volt az igazi – kicsit megrántottam a vállam – Aron, neked miért nincs csajod?

- Mert nem volt időm sosem csajozni – Aron felállt, amint megjöttek a többiek – a munka fontosabb, egyik helyről megyek a másikra, és nincs időm barátnőzni.

- Aron, szerezzek neked egy barátnőt? Teljesen odavan érted, és elég csinos is.

- Nem köszi. Ha itt végeztünk megyek vissza Amerikába, utána pedig egy másik országba, aztán megint egy másikba, sosem vagyok otthon egy hétnél tovább - ecsetelte röviden az eddigi életét. Visszamegy? Persze, minek is maradna itt, mikor ott az élete. Valahogy erről meg is feledkeztem.

- Jongin! - kiáltottak rám.

- Mi van? - kérdeztem ijedten, végig nézve a srácokon.

- Háromszor kérdeztük meg, hogy mi a véleményed Kookie tesójáról - felelt Key.

- Ja, bocs, elgondolkoztam – zavartan össze-vissza pillantgattam, mert elég kínosan éreztem magam.

- Szóval? – pillantott rám Jonghyun, mire Key tarkón vágta – AU!

- Téged csak ne érdekeljenek a csajok- Kulcs sértődötten és szomorúan pillantott el, de Jonghyun felnevetett, magához húzta, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.

- Ne hisztizz, cica! Téged szeretlek – dörmögte.

- Helyes. Szóval, Jongin? – Key sokkal nyugodtabban bújt a szerelméhez.

- Csinos, én játszadoznék vele – nyögtem ki, hogy Kookie azért ne értse teljesen. Bár, a tejszökőkutat is elhitte, ezt is elfogja, ha rávágjuk, hogy társas.

- Az jó. Akkor, ki hívja le Colost meg Pulit? – Aront szemlátomást nem izgatta fel a dolog, olyan, mint Eli. Asszexuális.

- Előbb megyek a túlvilágra végleg, mint hogy lássam őket etye-petyézni - remegtem meg.

- Majd megyek én - sóhajtott Key, de mire megfordult a két jómadár már az ajtón jöttek kifelé. Mindketten úgy vigyorogtak, hogy ha nem tudtuk volna, hogy mit csinálnak, akkor is leesett volna. Na, meg Taemin kétszer annyira sántított, mint előtte - Pont értetek indultam - mondta, majd lehuppant Jonghyun mellé.

- Már megjöttünk - integetett Colos, de én még mindig nem voltam vele jóban. Minhoék még oda sem értek, de már Eli is megjelent mögöttük.

- Hali fiúk - mosolyodott el, amitől mindenkinek leesett az álla.

- Te mit nevetsz? - kérdeztem döbbenten.

- Semmit, csak jó napom van - vont vállat, még mindig felfelé görbült szájjal.

- Na jó, mit szívsz? Speed? Extasy? – jött egyből a kérdés Minho részéről, miközben leült a földre a tűz mellé.

- Miért? Érdekel? – Eli felvont szemöldökkel lehuppant a sztriptíztáncos mellé.

- Igen. Mennyiért szerzed be?

Taemin abban a másodpercben tarkón vágta a magas fiút. Igaz, mivel bekötötték az ő fejét is, vagy legalábbis be fogják, ezért már kap nevelést, csakúgy, mint Jonghyun.

- Ha még egyszer megütsz, lecsaplak – fenyegette meg Pulit, bár inkább nevetgélve, semmint rémisztően. Taemin felsóhajtott.

- Ha lecsapsz, börtönbe juttatlak, és egész megoldható, tekintve, hogy hasonlítasz a keresett emberre. Maximum befestem a hajad szőkére, herceg.

- Szőkére? - kérdezett vissza döbbenten Colos, megfeledkezve Eliról.

- Igen, és te leszel a gyilkos, legalábbis addig biztos, amíg meg nem találjuk az igazit - fenyegetőzött tovább Taemin, és látszólag nagyon is élvezte, hogy vezetgethette a Colosát. Szép kis páros voltak, ezt nem lehetett tagadni.

- Tényleg, erről jut eszembe, hogy Kris és az orvosa is beleegyezett, hogy kihallgathassuk. Krisnek viszont az volt a feltétele, hogy előbb Jongin valljon, mert ő volt a fő áldozat - közölte az információt Aron, de olyan unottan, mintha nem is érdekelné az egész. Először nem értettem, hogy miért aztán leesett, mert akkor nemsokára vége lesz az ügynek. Ha elmondom, amit tudok, akkor már sokkal közelebb kerülnek a nyomozás végéhez, és akkor nekem mennem kell.

- Akkor holnap Jongint odakötjük egy székhez, lámpát nyomunk az arcába és kihallgatjuk? - pislogott nagyokat Key. Ez hülye, esküszöm.

- Drágám, Jongin szellem, emlékszel? - simított kedvesen végig Jonghyun a szerelme arcán.

- Jaj, hát persze. Csak olyan fura, hogy látom meg minden, hogy már olyan mintha nem is az lenne - nevette el magát zavarában.

- Akkor vallasz nekünk? - fordult felém Aron. Erre mit válaszolhattam volna? Egyszer így is, úgy is kellett volna, szóval életük végéig nem húzhattam az időt. Bele kellett törődnöm, hogy lassan lejár az időm, amit még itt eltölthettem velük.

- Muszáj, nem? – csalódottan pillantottam fel. Mindkét nyomozó bólogatott. Biztosan le akarták már zárni az ügyet, főleg, hogy a hírnevük volt a tét. Ha nagyon sokáig húzzák, akkor nem kapnak később munkát. Egyértelmű volt, hogy mit kellett tennem. Vallanom.

- Sajnálom – Taemin kissé lesütötte a szemeit. Elmosolyodtam rajta. Tudtam, hogy ő is nagyon szeretett engem.

- Nem baj, megértem. Nektek is van életetek. Ez egyértelmű. Meg talán nem halok bele egy vallomásba. Mondjuk nem is tudok – igyekeztem viccesre venni a formát – de csak holnap. Ma még szórakozzunk.

- Rendben, akkor álljunk neki a kajának. Eli elmennél Jonghyunnal az asztalért meg a székekért, múltkor bevittük őket a fészerbe, mert azt hittük nem fog már kelleni - váltott is egyből témát Key, amiért nagyon hálás voltam neki.

- Persze - állt fel mindkettő, és indultak is a dolgokért. Minho és Key a hússal szórakozott, Aronék meg a tűzzel. Én csak figyeltem őket, mivel semmit nem tudtam tenni. De valljuk be, mindig van egy ilyen tag, aki csak ül, és ellenőrzi a munkák menetét. Ez egy roppant fontos feladat.

Főleg, hogy hárman is voltunk erre a célra. Kookie sem csinált sok mindent, meg Puli sem.

- Taeminnie, kicsi kincsem, hoznál nekünk tányért meg evőeszközt Kookieval? – Key kihúzta a hátát. Szerinte biztos csak egyvalaki csinálhatta a dolog legfontosabb részét. Én.

- Hm? Ja, persze – Taemin azonnal felpattant, és be is rohant a cuccokért, Kookkal a nyomában.

- Mit kell tudni erről az áfonyás izéről? – Key felemelte a kolbász zacskóját.

- Kicsit édes.

- Értem, kíváncsi leszek milyen, bár nálam a kolbász az sima kolbász - vont vállat, közben visszatette a kezében lévő zacskót oda, ahonnan elvette.

- Nem tudom, én szeretem, olyan érdekes íze van - magyarázta meg Minho, de szerintem nem sokat ért el vele. Key ugyanolyan bizonytalanul méregette a kolbászt.

- Majd megkóstolod, és kiderül milyen, nem kell egyből így nézni rá - szólt közbe Aron is, mikor kis fintorok jelentek meg Kulcs arcán. Nagyon ellenezte ezt a bogyós kolbászt.

- Jó, tudom - fordult vissza, és sütögették a vacsit. Közben megjöttek Eliék is a kerti bútorokkal, és Taeminék is a terítékkel. Már nagyon vártam, hogy mi lesz az este befejezése.

- Biztos jó ötlet volt Pulit küldeni a cuccokért? – vonta fel a szemöldökét Aron, mire egy gyilkos pillantást kapott a társától.

- Olyan volt, mint egy álmos lajhárcsiga – Jungkook felsóhajtott – én hatszor megjártam volna az egészet mire ő végigment az egészen egyszer.

- Jó étvágyat – az emlegetett szamár kivett egy rendes kolbászt, és eszegetni is kezdte. Vajon mennyire lehetett elege belőlünk? Nagyon?

Mindenesetre a csapat nagyon jól elvolt, ettünk, nevetgéltünk, meséltünk vicceket. Kiderült, hogy Kulcs rengeteget tudott, és úgy szórta az összeset, mint a fene.

- Ki az abszolút detektív?

- Na, ki? – vonta fel a szemöldökét Puli. Hát, biztos nem ő…

- Aki letartóztatja a gyilkos galócát, a rablóhúst és a lopótököt – Key nagyot nevetett a saját poénján, de nagyjából mind, sőt, még Eli is vigyorgott rajta.

- Nekem is van egy – ajánlkozott lelkesen. Mindannyian érdeklődve figyeltünk rá.

- Hallgatunk – biccentett Jonghyun.

- Tudjátok, hogy hogyan kell elfogni a sisakos tigrist?

- Nem – Kulcs érdeklődve megrázta a fejét. Erről még biztos nem hallott ő sem.

- Ez egy nehéz művelet, mert a sisakos tigris egy nagyon okos, leleményes állat. Először is ki kell jelölnöd egy 4x4 méteres négyzetet, de nagyon fontos, hogy pont 4...x4 méteres legyen, mert ha nem, a sisakos tigris, aki egy nagyon okos állat, gyanút fog, és többé soha nem fogod tudni elfogni. Utána bekeríted ezt a 4x4 méteres területet egy 2 méter magas kerítéssel, de nagyon fontos, hogy pont 2 méter magas legyen, egy centivel se magasabb vagy alacsonyabb, mert a sisakos tigris egy nagyon leleményes és félénk állat, s ha rájön a cselre, többé soha nem fogod tudni elkapni. Utána annak a 4x4 méteres területnek a közepére, amit körbekerítettél egy pont 2 méteres kerítéssel, szóval ennek a közepére elhelyezel egy sárga telefonfülkét, de nagyon fontos, hogy pont a közepére helyezd, mert ha nem, a sisakos tigris, aki egy nagyon okos állat, rájön, hogy ez csak csapda, elszalad, s többé soha nem fogod tudni elkapni. Ha mindent jól csináltál, s a 4x4 méteres területet körbevetted egy pont 2 méter magas kerítéssel, és pont a közepére elhelyezted a sárga telefonfülkét, jön majd a sisakos tigris, és ha mindent jól csináltál, be fog sétálni egészen a telefonfülkéig, anélkül hogy gyanút fogna.

Ekkor megcsörgeted a mobilodról a telefonfülkét, hagyod, hogy kettőt csengjen, és utána rögtön lerakod. Nagyon fontos, hogy csak kettőt csengess, mert a sisakos tigris egy nagyon okos állat, s ha rájön a cselre, akkor többé soha nem fogod tudni elkapni. Viszont ha pont kettőt csengetsz, s lerakod, akkor mire a sisakos tigris felvenné a kagylót, te pont letetted. Ezt háromszor egymás után megismétled, nagyon fontos, hogy pont háromszor ismételd, mert ha nem, a sisakos tigris, aki egy nagyon okos állat, gyanút fog, elszalad, s többé soha nem fogod tudni elkapni. Ha viszont jól csináltad, akkor a sisakos tigris, miután harmadszor is felveszi a kagylót, és mivel te már letetted csak a tónust fogja hallani, nagyon ideges lesz, mérgében a sisakját a földhöz veri... és innen kezdve ugyanúgy kell elfogni, mint egy rendes, normális tigrist.

- Na, elmész te a… - Minho úgy röhögött, hogy majdnem leesett a székről. Tényleg nagyon jó volt végig a hangulat. Örültem, hogy a csapat tagja lehettem.