Én nem akarom, hogy vége legyen!

- Ezek kik voltak? - kérdezte Jonghyun, mikor kiértünk a kocsihoz.

- Jongin állítólagos legjobb barátai, csak amikor kihallgattuk őket, egyiket sem igazán érdekelte a barátjuk. Az egyik még ki is jelentette, hogy ò megölte volna - hadarta el egy szuszra Taemin.

- Igen éreztem is rajtuk, hogy csak úgy tiszteletből kérdezték meg, de nem őszintén. Az egyik viszont zavaros volt, csak nem tudom melyik - vont vállat Jonghyun.

- Miért mit éreztél? - kérdeztem reménykedve, hogy talán mégis szerettek.

- Nem tudom, csak zavaros volt.

- Biztos féltette magát - sóhajtottam. Ezek után beültünk a kocsiba.

- Felhívjuk a fiúkat, hogy hol vannak? - kérdezte Sütike. Taemin biccentett és a telefonját nyomkodta.

- Kit hívsz? - kérdezte Jonghyun.

- Aront. Ő legalább felveszi... ha még él... – Taemin a füléhez emelte a telefont, és kisvártatva bele is szólt: - Szia Csirke, merre vagytok?... Aha értem, akkor megyünk oda... szia - tette le a telefont egy gyors beszélgetés után Taemin.

- Na, merre? - kérdezte Jonghyun.

- Szerencsére mindannyian túlélték, most vesznek jegyet egy új filmre, azt mondták, menjünk mi is - hadarta Puli, és már indított is. Mozizni megyünk, ez de jó!

- Jongin hogy fog leülni úgy, hogy ne üljenek rá? - meredt rám Kookie.

- Aron vesz plusz egy jegyet, maximum azt mondjuk, hogy nem jött a tulajdonosa - vont vállat Taemin. Szuper, akkor meg vagyok mentve a kilapítástól. Ezek után mindenki a gondolataiba merülve nézett ki az ablakon. Legalábbis én biztosan néztem a mellettünk elhaladó autókat, vagy azokat, amelyeket épp leelőztünk. A "barátaimon” gondolkoztam, akik jóformán tojtak a fejemre, és a saját életüket féltették ahelyett, hogy egy picit is gondoltak volna arra a tökre, aki mindent fizetett nekik. Pedig Baekhyun mindig olyan jól megvolt velem. Sokat nevettünk, vicceskedtünk, játszottunk, és nem egyszer volt olyan, hogy megmentette valami kütyümet a kidobástól.

Most már tudom, hogy csak az a sok vacak kellett neki. De inkább mondta volna...

Jinkin nem lepődtem meg, ő ilyen volt, bár talán őt tudhatom még mindig a régi csapatomból a legjobb barátnak, mert foglalkozott velem, és bár kijelentette, hogy megölt volna, én tudom, hogy csak vicc volt. Elvégre Jinki mindenkit szeretett, még talán engem is. Meg sosem kért semmit. Egyszer hívtam meg egy dobozos kólára, másnap szó szerint a fejemhez vágta a pénzt.

Suho most nem volt ott, de róla sem tudtam volna elképzelni, hogy átvert volna. Ahhoz túl rendes volt. Nem is tudom, hogy miért beszélt ki ő is a hátam mögött.

Talán Sehunban csalódtam a legjobban Baek után. Annyira barátságosnak tűnt. Egy olyasvalaki volt, aki mindig meghallgatott, vagy érdeklődött felőlem. Olyan volt, mint Baekhyun.

- Kai, itt vagyunk - Taemin hangja rázott vissza a valóságba.

- Remek, akkor menjünk, nézzük meg azt a filmet - ugrottam ki a kocsiból, és láthatatlan üzemmódba kapcsolva rohantam Aronpapihoz.

- Kai, állj meg - suttogott nem messze tőlem Jonghyun, aki sietős léptekkel követett.

- Aron... Aroooon... Arooon - mondogattam és keresztbe kasú áthaladva mindenkin folytattam az utam. Mivel láthatóvá nem válhattam, Jonghyun meg valahol lemaradt, amikor két üzleten haladtam át, ezért a régi megszokott módon jeleztem Csirkének. Büszkén hátba csaptam, hogy sikeresen túlélte a halálpróbát Key-vel.

- Szellem - morogta Aron, és vigyorogva megfordult. Én is hasonló gesztust produkáltam. Ekkor észrevettem Colost és Kulcsot dumcsizgatni. Mindegyik kezében tíz-tíz zacskó volt. Na, azt hiszem, kicsit megcsappant a számlájukon levő összeg.

- Eli? - csapkodtam meg Minho vállát, miután sehol nem láttam a keresett személyt.

- Ali? Mint Ali Pasa? Mi van? - értetlenül nézett rám, pont úgy, mint régen.

- Örökké reménytelen eset maradsz fordítás téren - csóváltam a fejem.

- Kyoungjae - kopogtam le neki újból, mire kétségbeesetten körbefordult.

- Sajnálom Kai, de itt nincs tyúklé - húzta el a száját, mire én csak felnyüszítettem.

- Csak a mosdóban nyugi, de ha még egyszer így ellógsz, visszaküldlek a föld alá - suttogta mögöttem Rexi, teljesen rám hozva a frászt, ezért inkább Aron mögött helyeztem magam biztonságba.

- Ijesztő vagy - dünnyögtem, és egyre jobban másztam bele Csirkébe.

- Mit vettetek? - Süti egyből a zacskók mellett termett, és megnézte azokat.

- Süti, ne! - kiáltotta Csirke, Rexi és Puli egy emberként, de már késő volt. Beindult Kulcs és Colos szófosása a különböző márkákról, de leginkább az Ufferazbergheistenzerg, vagy mi játszotta a főszerepet.

- Kezdődik a film, indulás - vágott közbe a harmadik mondat után Eli, ellentmondást nem tűrő hangon. Az arcáról inkább nem is beszélek, mert a pszichopata gyilkosom nem ijesztett meg annyira, mint ahogy ő nézett a két jómadárra.

- Mi van Elial ? - kérdeztem Apucit.

- Hát fogalmazzunk úgy, hogy a fiúk teljesen rászálltak, és esélye sem volt menekülni az elején. Aztán mikor mindent visszautasított, ami nekik tetszett, kiakadtak és elkezdtek cirkuszolni az egyik üzletben, mire majdnem kitiltották őket. Természetesen Galamb jó szívének köszönhetően magára vállalt mindent - suttogta el a történetet Csirke. Így már világos volt, hogy miért engedelmeskedik neki még Key is.

- Szegény Galamb - sóhajtottam, mire Jonghyun elmosolyodott.

- Az biztos - csendben ballagtunk fel a mozihoz, közben a két plázacica ellátta a papucsokat zacskókkal, sőt, Keyt Tyúklé rángatta ki egy üzletből... aztán később Minhot egy másikból. Egyszóval: zökkenőmentes volt az egész út.

- Mit tudunk a nyomozással kapcsolatban? - fordult Sütihez Csirke.

- Ne foglalkozz most vele, majd ha hazaértünk mindent elmondunk, lazíts egy kicsit, vénember - veregette meg Csirke hátát, aki visszakézből tarkón csapta a Süteményünket. Persze csak finoman, soha nem ártana neki, a végén még leesnének róla a csoki darabok.

- Vigyázz a szádra töpörtyű, mert legközelebb kiságyban fogsz aludni - kacsintott Aron.

- Gonosz vagy - sóhajtott a baba, majd inkább átevickélt a kedvenc szobatársához - ki fizet?

- Mindenki magának - Csirke azzal beállt a pulthoz, és rendelte azt, amit a csapat kért.

- Ez nem fair! Tudod, hogy nincs zsebpénzem...

- Jó, neked is fizetem én - sóhajtotta Mr. Kwak Aron. A végén három nagy nachossal, négy nagy popcornnal, hét nagy üdítővel, ugyanennyi csokival, és zacskó gumicukorral telt meg a pult - ennyi lesz.

Miután Aron kifizetett mindent, és bezsebelte a többiektől a pénzt, végre eljutottunk odáig, hogy a terem felé menjünk.

- Uram, eggyel több jegyük van - mutatta a jegyellenőr.

- Igen tudjuk, az egyik srácnak haza kellett mennie, mert dolga lett hirtelen. Tiszta ciki a srác, de ez van - vigyorgott Aron, közben a szemét is forgatta.

- Rendben, akkor négyes terem tizenkettedik sor. Jó szórakozást - köszönt el, mi pedig mentünk is befelé. Természetesen úgy ültünk le, hogy én Aron meg Eli között voltam, hogy még véletlen se üljön valaki oda.

A csapat nagyjából fele-fele arányban vett engem körül, ami különösen tetszett. Taemin ült a szélén, hogy Aron ne szekálhassa őt a nyomozással, mellette Colos védőfalként, aztán Jonghyun és Key. Utána jöttünk mi, Süti pedig a végére került, mert ő szeretett mindig is szélen ülni.

- Ez tök izgalmas - Jonghyun úgy tömte magába a popcornt, mint aki még soha nem evett - egyébként milyen filmet nézünk?

- Valami komédiát - szólalt meg Minho, bár azzal volt elfoglalva, hogy Puli haját fonogassa be, aki ezt vagy hagyta, vagy nem is tudott róla.

- Cica, ha így zabálsz, akkor nem marad neked kukorica a film végére, az enyémből pedig nem kapsz - simította végig Kulcs Rexi fején a kezét.

- Igaz - biccentett amaz, és innentől kezdve hozzá sem ért a kajához. Fura egy pasas volt. Aron csendben ücsörgött, Kookie tök kis boldogan nézegetett, Eli meg olvasott.

Lassan megtelt a terem, a fények elhalványultak.

Nagyon jó volt a film, én kifejezetten halálra röhögtem magam, ami rám már nem volt veszélyes, mert halott voltam. A többiek is sokat nevettek, még Eli is letette a könyvet, és ha jól láttam a szemét is törölgette a könnyektől. Nem, nem sírt, hanem nevetett, ami nála egyenlő egy sírással. Ő mindig full érzelemmentes fejet vágott. Sosem láttam sírni, vagy röhögni, mert szerinte csak a gyenge emberek mutatják ki az érzelmeiket. Nem csoda, hogy mindenki tartja tőle a távolságot, ijesztő egy figura. A legviccesebben mégis Rexi nevetett, még az előttünk levő sorból is hátrafordultak, hogy ki az a degenerált, aki ilyen sípoló hangot ad ki magából. Viccesebb volt, mint a film.

- Ezt töltsük le otthon, és nézzük meg majd még egyszer, mert nekem nagyon tetszett - lelkendezett a parkolóban Key, két kézzel hadonászva.

- Ahelyett, hogy hadonászol, inkább vigyél te is a rengeteg szatyrodból - morgott Jjong, aki a párja összes cuccával vánszorgott mögöttünk.

- De én egész délelőtt vittem - nyafogva fordult hátra, majd inkább kinyitotta a kocsit. Rexi meg Colos mormogva pakoltak be, bár a filmnek egy-két vicces jelenetét elsütötték még egy párszor.

- Apu, ugye velem, Kulccsal meg Rexivel jössz haza? - kérdeztem csillogó szemekkel. Azért nem akartam, hogy Aron egész úton Pulit nyaggassa, mert vagy Eli, vagy Minho agyoncsapja szegényt.

- Jongin, hülyével kezdik először, de neked ezt tudnod kéne, ha egyetemre is bejutottál - röhögött Aron - De igen, jövök veletek - sóhajtotta a végén, és az anyósülés mögötti ajtóhoz  ment.

- Nem vagyok nyelvtan zseni, ne fikázz. Te is szoktál félremondani dolgokat, nagyokos - dugtam ki rá szemtelen módon a nyelvem, és gyorsan belebegtem a helyemre, mielőtt visszavághatott volna, de még így is láttam, ahogy a szemeit forgatta.

- Key drágám, behoztam a cuccaidat, de elpakolni nem fogom őket! - ordított le az emeletről Jonghyun.

- Rendben, majd kaja után megcsinálom - hangzott el a válasz. Aron eközben egyfolytában Taemin nyakán lógott, hogy mondjon már valamit, de ő kitartott amellett, hogy majd csak ebéd után fog beszélni, addig tartson ki ő is. Hát én Aront sem láttam még ilyen bezsongva. Egyszerűen képtelen volt megmaradni a seggén két percnél tovább. Még Kookienál is bepróbálkozott, de ő is lepattintotta. Én egyszerűen csak láthatatlan lettem.

- Jongin? Hol vagy, fiam? - össze-vissza, fel-alá mászkált az egész házban. Amikor felment az emeletre, akkor gyorsan látható lettem. Tudtam, hogy a gyerekek nem köpnének be engem.

Aztán megint lejött.

Aztán megint fel.

Aztán megint le.

- Aron, az előbb olyan volt, mintha Kai bóklászott volna a kertben. Biztos ott van - szólalt meg Csirke lábtornája közepén Colos.

- Igazán köszi - elmosolyodva biccentett, majd kisietett. Gyorsan láthatóvá váltam.

- Itt vagyok, és ezt te is tudod... - értetlenül Colosra néztem, aki bólintott.

- Ja, de már irritált, hogy ennyit lépcsőzött. Még a végén jobb lábai lesznek, mint nekem.

- Ez igaz, milyen gáz lenne az - vágtam rémült fejet, majd levágódtam mellé a kanapéra. - Ha lehetne, rábeszélném a többieket, hogy ne oldják meg az ügyet. Fura belegondolni, hogy csak napok vannak hátra - vágtam magam kényelmes pózba.

- Hát igen, de biztos ott is nagyon jó lesz, sok csajjal meg minden - bíztatott Colos, ami kedves volt tőle.

- Jongiiin! - kiabált megint Aron, ezért eltűntem.

- Nem volt ott? - kérdezte ártatlanul Minho.

- Nem, de majd előkerül, inkább leülök kicsit - állt meg előttem, és már készült is helyet foglalni. Szent szar, ez most kilapít!

- Oda nem ülhetsz! - visított rá Minho, Aron meg nagyokat pislogva meredt rá.

- Miért?

- Mert most jut eszembe, hogy az előbb kiöntöttem oda a vizet, meg Kai az emeleten van, Jonghyunnal - hazudott folyamatosan, amit nem bírtam ki röhögés nélkül.

- De Jonghyun lenn van. Az előbb láttam a konyhában - Csirke értetlenül körbenézett. Ez pont elég idő volt ahhoz, hogy Coloson átmászva valahogy megmeneküljek attól, hogy rám üljön valaki.

- Jonghyunt mondtam? Keyt akartam... igen, Kulcs fenn kérdezgeti, hogy milyen ruhákat vett, meg tetszenek-e Jonginnek - habogta szegény megmentőm. Aron gyanakodva nézett rá, oké, az evidens volt, hogy nyomozó létére felismerte, hogy Minho hazudott.

- Jó, akkor leülök, és megvárom - azzal az új helyemre készült leülni. Ijedten csapkodtam Colost, hogy csináljon valamit.

- Neeee! - visította megint - Oda nem ülhetsz!

- Miért? - Csirke értetlenül nézett a megmentőmre.

- Mert az Taemin helye - válaszolta amaz egyszerűen.

- Minho, ha harmadjára is így fogsz visítani, a golyóiddal tömöm be a szádat – sóhajtott Eli a fotelból.

Na, ez volt az a pillanat, amikor átmásztam a háttámlán, és feliszkoltam az emeletre ahol láthatóvá váltam.

- Kerestél Papi? - néztem rá kérdően, mire Colos elkezdett hebegni-habogni.

- Igen, és azt hittem itt vagy, mert Minho egyfolytában visít, ha le akarok ülni - panaszkodott Aron, és látszott, hogy csalódott, mert Minho igazat mondott.

- Ja, mert nemrég kiöntötte a vizet, a másik oldal meg Taemin helye, csak ő még zuhanyozik - ismertettem a tényeket, bár fogalmam sem volt, hogy mit is csinált Puli.

- Oh, értem, akkor most már mesélsz? - kérdezte csillogó szemekkel. Istenem, most segíts!

- Kwak Aron, rosszabb vagy, mint egy hatéves kisgyerek. Bírd ki ebédig - vágta fejbe Kulcs. Hát, ez is egy segítségféle volt.

- De nem tudom - biggyesztette le az ajkait a nyomozó. Ebben a pillanatban leszaladt Puli is az emeletről, bár zuhanyzásnak nyoma sem volt. Kezdetnek azért, mert úgy bűzlött, mint egy salakanyaggal teli ősember-barlang.

- Kit nyúztak az előbb? - riadtan körbenézett, majd leült volna a "vizes" részre, ha Minho nem csapott volna rá a fenekére.

- Másik oldal, és senkit - mondta.

- Akkor jó, én meg futva jöttem, pedig olyan jót aludtam - lihegte, közben befészkelte magát Minho mellé.

- Jongin azt mondta zuhanyoztál - mutatott rám.

- Fent sem volt az emeleten - kiabált ki Key a konyhából. Hát ez remek.

- De, hát te mutattad neki a ruhákat - motyogta az orra alatt, közben megtapogatta a vizes részt - és ez is csont száraz - mutatott a kanapéra, mire Colos fogta a poharat, és odaöntött a vízből.

- Tessék, most már nem az - vigyorgott büszkén, amíg egy kéz nem csattant az ő fején is.

- Choi Minho, azonnal takarítsd fel - kiabált szegény létránk fülébe Key.

- Inkább ne. Egyszer mosott fel, és újra kellett padlózni a házat - Taemin felsóhajtott, majd hozta a cuccokat, hogy kitakarítson.

- Azért nem teljesen így volt - tiltakozott Colos, mire olyan pillantást kapott a pasijától, hogy én is megijedtem.

- Akkor biztosan egy hozzád nagyon hasonló kinézetű pasi volt nálunk, aki énekelgetett, meg Mrs. Choi Minhonak hívta a felmosórongyot, táncolt vele, majd véletlenül felrúgta a vödröt, és felázott a parketta.

Mindenki röhögni kezdett. Elképzeltem a jelenetet, és elég viccesnek találtam.

- Az tényleg nem én voltam. Mert én Taeminnek hívtam a felmosórongyot, mert neked is olyan hosszú, csajos hajad volt, és ki akartam deríteni, hogy fiú vagy-e, vagy lány. És mivel hasonlítottatok, ezért Taemin lett.

- És? Sikerrel járult a nyomozás? - vonta fel Eli a szemöldökét.

- Igen. Bár titkon mindig is tudtam, hogy Minnie egy lány.

- Mindjárt olyan lányt kapsz te, hogy a neved is elfelejted, Létra - mérgelődött Puli, nekem meg eszembe jutott a taxis utazásunk, amikor Minho beetette a sofőrt, hogy Taemin a terhes barátnője. Hát az ott ütött mindent.

- Ne kapd fel a vizet, félig lány vagy, mivel én tömlek téged, nem pedig fordítva - válaszolt Minho.

- Erre nem vagyunk kíváncsiak - emeltem fel a kezem, mert hirtelen olyan emlékek ugrottak be, amikre nem akartam emlékezni.

- Jó, tudom - sóhajtott Minho, bár ezzel nem sokat hatott. Szerintem élőként elkapott volna a hányinger, annak ellenére, hogy én támogattam a melegeket, meg, ha Korea legjobb nyomozója meleg, akkor meg főleg.

- Inkább gyertek enni - sóhajtotta Kibum, és kipakolta az ebédet. Aron már repült is. Szerintem mindenből szedni fog két darabot, gyorsan bemajszolja, majd azzal fogja nyúzni a csapatot, hogy avassuk be őt a nyomozásba. És igen, mindez így történt volna, ha Key nem lép közbe, és pakolja meg a tányérját.

- Addig nincs semmi duma, amíg el nem fogyott - fenyegette meg Csirkét egy főzőkanállal.

- Oké - nyelt egy nagyot az áldozat, és pusztítani kezdett. Mindenki az asztalhoz ült. Rexi, Key, Eli meg Jungkook rendes adagot ettek, Aron a szuper-adaggal küzdött. Minho meg Taemin pedig agyon pakolták a tányérjaikat, és egymáséból eszegettek. Galambok... mármint... úgy...

- Ha lehetne egy utolsó kívánságom, akkor azt kérném, hogy tele ehessem a hasam - nyafogtam megint, mint mindig kaja közelében.

- Azt mondtam nincs duma - nézett rám mérgesen Kulcs.

- Szellem vagyok, rám nem vonatkoznak a szabályok - csóváltam meg a fejem.

- Ne szemtelenkedj, Jongin - szólt rám Aron.

- Igenis, Papus – húztam ki magam és úgy ültem, mint egy szobor... durván tíz másodpercig. - Nekem ez nem megy. Utálok csendben lenni, én imádok beszélni nem ér, hogy szabályozod, hogy mikor beszélhetek. Akkor jártatom a szám, amikor éppen kedvem van - hadartam el az egészet.

- Akkor sem illik asztalnál beszélni - fújta Kulcs.

- Én megengedem neked - Aron mosolyogva felém fordult. Ajaj, ez akart valamit! - Az ügyről azt mondasz, amit akarsz.

- Csirkepapi, azt nem szabad - szomorúan sóhajtottam - az Taemin asztala, hogy ő is hozzászólhasson a nyomozáshoz. Ugye, nem akarod tönkretenni egy kislány álmát azzal, hogy learatod a babérokat? - kérdeztem szomorúan, és közben vártam, hogy Puli mikor vág a fejemhez egy 'Nem vagyok kislány' című mondatot.

Ehelyett egy pálcika repült át rajtam.

- Szerencséd, hogy szellem vagy, különben ez most a szívedbe fúródott volna - villantott egy gyilkos mosolyt.

- Ha nem szellem lett volna, akkor nem vágtad volna hozzá, vagy már fél lábbal a sitten lennél - morgott mérgesen Aron. Még mindig nem szerette, ha piszkálnak.

- Ugyan Aron, próbálj már meg elszakadni tőle egy kicsit - sóhajtott Taemin, közben kivette Colos kezéből a pálcát és evett. Nem, mintha ez zavarta volna Colost, aki kézzel evett tovább. Szerintem ez megszokott volt, bár az mindig is érdekelt, hogy mi a természetes tápláléka.

- Minho, te amúgy mit eszel? - kérdeztem. Azonban amint kicsúszott a számon ez a kérdés, tudtam, hogy elrontottam, mert a hülyéje félreérti.

- Ebédet? - félve pillantott rám. Hogy a fenébe találtam ki?

- Nem, mármint... te ugye nem tudsz főzni... akkor mit eszel, hogy ilyen az alakod? - kicsit hülyén éreztem magam, hogy feltettem egy ilyen kérdést, amit általában a nők beszélnek meg.

- Ja. Hát, általában a nőim főznek nekem valamit, ha átmegyek hozzájuk. Esetleg apa küld valamit, vagy elmegyek étterembe. Gyakran eszem zacskós levest is, bár azt csak nasinak. Igazából rengeteget mozgom fel-alá. Járok néha focizni, kosarazgatni, futni, magas ugrani, megtanultam rúdtáncolni, jégkorizni, görkorizni. Emellett szeretek úszni, táncolni meg egy időben akrobata akartam lenni, szóval olyan tanfolyamra is jártam. Azonban sprintelni tudok a legjobban, meg kötelet mászni, de azt csak lefelé. Felfele még sosem próbáltam - sorolgatta lelkesen. Oké, én a focinál már elvesztettem a fonalat - egy szó, mint száz, sokat sportolok a szabadidőmben.

- Remek, így már minden sokkal világosabb - biccentettem egy aprót.

- Szóval ott tartottunk, hogy csendben eszünk - mormogott Key, és bekapta az utolsó falatot is a tányérjáról.

- Ha már megetted, akkor nem mindegy? - kérdeztem szem forgatva, de csak egy újabb gyilkos pillantást kaptam. Imád engem, nem tagadhatja.

- Inkább menj, nézd meg Jojot - mentette a helyzetet Aron, és a fejével az udvar felé bökött.

- Rendben, megyek - sóhajtottam unottan, és felálltam az asztaltól.

- Megyek én is - Key szinte azonnal felpattant, és elindult velem együtt kifele. A cica a nyugágyon aludt. Nem is fért a fejembe, hogy hogyan nem szökött még meg eddig, mert rengeteg lehetősége lehetett. Főleg, hogy a macskák szeretnek világot látni.

Kivéve ezt. Jojo kinn aludt a vadidegen kertben...

- Ez a macska fura - morogtam Keynek.

- Miért fura? Van négy lába, két füle, két szeme, egy orra, szerintem tök normális - vágott idétlen fejet, miközben mutogatta az állaton a testrészeit.

- Hát, én arra gondoltam, hogy a macskák imádnak meglépni egy pár órára, ez meg egész nap itt van a kerítésen belül - mutattam a doromboló macska felé. Biztos voltam benne, hogy ha kinyitotta volna a szemét, és látta volna, ki cirógatja, már rég felborzolt szőrrel menekült volna.

- Szeret minket, meg itt van Aron, neki most ez az otthona - magyarázta Kulcs.

- Téged biztos roppantul szeret - nevettem el magam. Key összeráncolta a homlokát.

- Szeret, csak máshogy, mint Aront, aki a gazdája - jelentette ki határozottan. Inkább megvontam a vállam, majd megsimogattam Jojo fejét. A cica kicsit morgott álmában, gondolom, még mindig nem csípte a paranormális dolgokat, ezzel együtt engem se.

- Te legalább ember vagy... én meg egy sűrített levegő, Aron szavaival élve... - mormogtam, és elengedtem a kis dögöt. Hamarosan Key értetlen ábrázatával találkoztam.

- Ne szórakozz, Aron sosem mondana ilyet!

- Ezt akkor mondta, mikor elkezdtem életjelet adni magamról. Az elején nagyon nem szeretett...

- Szerintem meg csak furcsa volt neki a szitu. Gondolj bele, hogy egyik napról a másikra ilyen dolog történik vele. Na, meg most úgy véd, mintha az öccse lennél. Nagyon szeret téged. Mi is, de ő még annál is jobban - emelte fel egy kicsit a hangját.

- Min vitatkoztok már megint? - jött a hátam mögül Aron hangja. Nem is hallottam, hogy kijött az ajtón.

- Jongin megint dilis - mutogatott rám, mint az ovis spiclik.

- Nem is veszekszünk, csak dumálunk - háborogtam - Na, kiszedted Taeminből a nyomozás eredményét?

- Még nem. Azt mondta, hogy neked is jelen kell lenni - fújtatott dühösen - szóval, gyere be - fordult sarkon, és ment is vissza.

- Minek kellek én ahhoz, hogy elmesélje a dolgot? - tártam szét értetlenül a karom, de ő csak menetelt tovább befelé, meg sem hallva, amit kérdeztem.

- Na, menjünk - kapta a karjaiba a macskát Key, és mentünk Apuci után.

Bent mindenki a már lepakolt asztalnál ült, kivéve Elit, aki mosogatott. Ilyenkor olyan kis háziasnak tűnt.

- Akkor kezdjük el - tette össze a kezeit az asztalon Taemin és azonnal neki is látott, Aron meg mellette figyelt. Nem is akárhogyan; majdnem leesett a nagy figyelésben. Komolyan nagyon vicces volt.

Jojo átmászott a gazdi ölébe, de ő most nem akart vele foglalkozni, így Minho vette őt át.

- Jaj, te kis ugyuli-bugyuli Chouchou - babázott a kedvenc Colosunk.

- Te hülye vagy - röhögte el magát Jonghyun.

- Most csend, mert Taemin mesél! - sziszegte Aron. Szerintem nagyon érdekelte már a sztori vége.

- Hát így nagyjából ennyi lenne. Röviden a lényeg az, hogy van egy testvére, szerintünk ő a gyilkos. És most a dirire pályázik. Már csak egy terv kell, hogy el tudjuk kapni a szemetet - összegezte pár mondatban az ügyet Puli. Bárcsak ne találnák még meg.

- És erről a testvérről mit tudunk? - kérdezte Aron lelkesen.

- Semmit, csak hogy ő pénzelte a srácot - szólt bele Jonghyun is.

- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy szemmel tartsuk Jisubot, és lecsapunk a dögre. Aztán végre visszamehetek Amerikába - dörzsölte össze a tenyerét.

- Mi van, hiányzik a hamburger? - vonta fel unottan a szemöldökét Puli. Nekem személyesen nagyon rosszul esett, hogy Aron ennyire el akart menni.

- Nem, csak a családom. Meg ott én vagyok Mr. Kwak. Érted? Aki itt nem lehetek - magyarázta Csirke, bár ő sem túl lelkesen. Minho azonnal megszakította ezt a lelkizést:

- Nos, akkor csak egy terv kell.

- Nekem van egy - Galamb higgadtan letelepedett közénk, ezek után meg se nyikkant.

- Mégpedig? - mindenki egy emberként hajolt oda. Eli elmosolyodott.

- Nem mondom meg.

- Légyszi - Minisüti minden báját bevetette. Kyoungjae felsóhajtott.

- Legyen. A tervem a következő...