Utolsó Nap

- Key, hagyj már a hülyeségeddel kérlek, nem vagyok rosszul csak fáj - nyafogott Minho, de már egyre idegesebb kezdett lenni.

- De olyan sápadt vagy - aggodalmaskodott Kulcs is az autóban.

- Persze hogy sápadt, hiszen meglőtték - morgott Eli is, mi meg Jonghyunnal jót nevettünk egész úton.

- Na, menjünk, mert szűkös az idő - pillantott Rexi az órájára, majd rám.

- Semmi gáz - vigyorogtam cukin.

- Gondolom - morogta válaszként, aztán besétáltunk a kórházba, ahol Minhót egyből el is vitték, mert már Puli jelentették az érkezését.

Csendben várakoztunk. Én láthatatlanul kotyogtam Rexinek, aki tolmácsolt a csapat többi tagjának, így hamar el is telt az idő. Minho nagyjából fél óra múlva jött ki. Semmi nem látszott rajta, csak annyi, hogy nagyjából derékszögben tartotta a sebesült kezét.

- Na? - kérdeztük egyből mindnyájan.

- Megmaradok - kacsintott - amúgy pont artéria mellett találta el a kezem. Ha hat milliméterrel arrébb lőtt volna, akkor amputálták volna a karom. Amúgy kaptam egy rakat injekciót, meg minden ilyet. Most csak így tudom tartani a kezem, valamint sokat kell pihenni. Az meg meglesz.

- Remek, akkor menjünk az étteremhez - állt fel Eli, és indult is az autóhoz.

- Ennek meg mi a baja? - kérdezte halkan Colos.

- Menekül előletek - morogta Rexi, de csak kérdő pillantást kapott.

- Nem bírja a divatmániátokat - magyarázta Jonghyun.

- Ooo, mindent értek - röhögött sunyin, és elkapva Key karját, odarohant Galamb mellé. - Képzeld el Eli, Kulccsal találtunk egy pont neked való kabátot, amihez van egy szexi nadrág is meg egy cipő, igaz? - fordult Key felé, és grimaszolni kezdett.

- Igen, így igaz, ráadásul sapit is láttunk - kapcsolódott be a beszélgetésbe, de Eli még csak nem is figyelt rájuk.

- Bedugta a fülét - súgta nekem Rexi.

- Ennek örülök - mormolta. Szerintem tudta, hogy ezek ketten miről beszéltek neki, és nem akarta összetörni a kis lelki világukat. Így néha nyekergett valamit. Ez pontosan az étteremig ment így, amikor már Minhonak és Kibumnak is feltűnt, hogy Eli átverte őket. Ezek után csendben bámulták az utat.

- Fel sem bírom fogni, hogy most lőttek le téged, de még így is hiperaktív vagy - csóválta a fejét Eli, közben a mellette ülő srácra pillantott. Colos vállat vont.

- Kutyabajom.

- Az maximum a szerelmednek lehet meg Jonghyunnak, ők a csapat kutyusai - mondta unottan, de mi jót nevettünk rajta, még Jonghyun is, pedig róla is szó volt.

- Ott vannak a fiúk - mutatott a bejárat felé Key, ahol tényleg vártak már a srácok.

- De jóóó - visítottam el magam, és kiugrottam a parkoló kocsiból. Még szerencse, hogy szellem vagyok, és tudok ajtón keresztül közlekedni. Egyből hozzájuk futottam, és megcsapkodva Aront jeleztem, hogy ott vagyok.

- Jongin, hülye vagy, hogy mozgó autóból ugrálsz ki? - szidta le a fejem, de én csak nevettem rajta, amit ő nem halhatott.

- Mikor nem volt az? - kérdezte Taemin, aztán sietett Minho felé, nehogy meghaljon séta közben. Érdekes módon életben maradt, sőt, át is ölelte a kicsi szerelmét, hogy végre lenyugodhasson ő is. Megint elmesélte azt, hogy mit mondott az orvos, majd ezek után mindenki bevonult az étterembe. Tudtam, hogy rettentően éhesek voltak már, így nem is akadékoskodtam velük. Egyszerűen csak helyet foglaltam a szokásos helyemen, és figyeltem őket.

- Taemin, tudom fogni azt a rohadt étlapot - morgott Colos. Mikor odanéztem, akkor láttam, hogy Taemin fogta az ő étlapját is.

- Csak segíteni akarok - hisztizett Puli.

- Kedves tőled, de majd szólok, ha valami nem megy. Köszönöm - vette ki a másik kezéből az étlapot és lapozni kezdte. Tisztára, mint a házasok.

- Ha valaki nyuszit mer rendelni, letekerem a fejét - szólaltam meg, mielőtt megint elkezdődik a múltkori háború a nyuszik miatt.

- Nincs kedvem ilyeneket enni, ma pipi napot tartok - felelt is egyből Minho, mert tudta, hogy neki szóltam leginkább.

- Te meg a csirke - sóhajtotta Eli hitetlenkedve. Igaza volt, Minho nem nagyon evett átlagos kaját.

- Jogos. Fácánt fogok enni vadmártással - azzal be is csukta az étlapot.

Egyébként nem is tudom, hogy hogyan, vagy miért, de már egy ideje csak az jár a fejemben, hogy mennyire jó könyv lenne a mi történetünkből. A címe meg lehetne franciául, mert az olyan modern, vagy nem is tudom...

- Minho, hogy mondjuk franciául kiemelve azt, hogy én?

- Moi.

- És azt, hogy "aki meghalt"?

- Az attól függ, hogy fiú-e vagy lány az illető - válaszolta.

- Fiú.

- "Qui est mort".

- Szuper! Akkor, ha nem kell elmennem, akkor megíratom valakivel azt a könyvet, aminek a címe "Moá ki e mor" lesz. És rólam fog szólni - csaptam össze elégedetten a tenyereimet.

- Az úgy nem helyes. Ha Moi, akkor qui suis mort lenne, mivel én vagyok a halott. Mármint te - igyekezett megértetni velem ezen csodás nyelv bájait, de hajthatatlan voltam.

- Szvi-vel nem hangzik jól. Meg ez olyan egyedi - ráztam meg a fejem.

- De nyelvtanilag helytelen - Minho lelkesen kezdett bele a vitába, azonban Puli leállította.

- Minho, ne vitatkozz vele! Egy az, hogy ő ügyvédnek készült, kettő az, hogy ne terheld meg magad, nehogy rosszul legyél, vagy ez ártson a gyógyulásodnak. Inkább pihenj. Amúgy meg most lehet, hogy csak párolt zöldségeket kellene enned, mert a hús árthat a keringésednek a felesleges zsírok miatt. Esetleg valami krémlevest. Mondjuk spárga? Vagy kukorica?

- Drága Taemin, ha még egy ilyen, vagy ehhez hasonló dolog kicsúszik ma a szádon, esküszöm, betömöm egy zoknival - mordult rá Minho, már egyáltalán nem kedvesen. Megértem, Pulika egy kicsit tényleg túlreagálta már a dolgot.

- Mondjuk, ha fantasy regényként adnánk ki, akkor még el is fogadnák. Sajnos életrajzi, meg ilyenek nem lehetnek, hiszen szellemek nem léteznek ilyen szinten. De szerintem jó kis könyv lenne belőle, elég sok kereseted lehetne - tért vissza az ötletemhez Eli, aminek nagyon megörültem, bár sajnos esélyem sem volt maradni. Így is túl sokat töltöttem már az élők között.

- Én megvenném az összest - lelkendezett Aron.

- Köszönöm - vigyorogtam elégedetten, ők pedig jeleztek a pincérnek, hogy kérik az ételt, addig én láthatatlan lettem egy kicsit. Igazából, nem érdekelt, ha meglátnak, mert amúgy is az utolsó napom volt, nem kellett ilyenekkel foglalkoznom. Taemin persze morgott, amiért Minho fácánt evett, de már inkább hagyta. Szerintem betojt, hogy Minho nem a saját zokniját fogja használni a cél érdekében.

Aztán hirtelen megszólalt Aron telefonja. Csak SMS-t kapott, de már az is elég nagy zajt csapott.

- Ez gyors volt.

- Micsoda? - pillantott oda Eli.

- Átutalták a pénzt - azzal visszatette a mobilját a zsebébe. Puli szemei azonnal elkerekedtek

- Te már miért kaptad meg? Nekem még nem jött semmi.

- Nem csak azért, mert le vagy némítva? Nem rémlik, hogy felhangosítottad volna a mobilod - Colos belekortyolt az almalevébe. Taemin ugyanis nem engedte, hogy pezsgőt, vagy bort igyon.

- Ja, tényleg, elfelejtettem - sóhajtotta fáradtan, és gyorsan kikotorta a zsebéből a készüléket.

- Megjött, nekem is - lelkendezett Pulika is.

- Na, akkor mindenki boldog, ezzel a hírrel tényleg elmondhatjuk, hogy lezáródott az ügy - emelte magasba a poharát Key, és mind koccintottak, kivéve Kookiet.

- Te nem? - kérdezte értetlen tekintettel Jonghyun.

- Kai sem tud koccintani, pedig ez számára a legnagyobb öröm - mutatott felém.

- Ugyan már - legyintettem, és vigyorogva lehajtottam a fejem, mert kezdtem zavarba jönni - inkább ünnepeljünk tovább - tereltem el a témát gyorsan.

- Várj, neked mennyi jött? - fordult hirtelen Csirke felé Puli. Igen, arra emlékszem, hogy az elején ment a vita, mert Aronnak több pénz ígértek.

- Az nem fontos - rázta meg a fejét az amerikai gyerek.

- Nem fontos, de érdekel - Puli csak azért is akaratoskodott. Aron felsóhajtott.

- Kétmillió won.

- Nekem csak egymillió! Ez milyen igazságtalan már! - Puli azonnal fel is csattant.

- Szerintem sem az, főleg, hogy a munka nem is lenne meg, ha Kaiék nem segítenek - Magyarázott Jonghyun is, Aron pedig bólogatott. Nem értettem mire megy ki a dolog.

- A többieknek is kéne adni pénzt, így nem fair - dörmögött Pulika.

- Ugyan, mi csak úgy beugrottunk hozzátok - szólt bele Eli is.

- Miután jóllaktunk, elmegyünk a bankba, jó, duzzogi? - sóhajtotta Csirke, és ki is hozták neki a bibimbapot. Minho Puli elé nyomta a tányérját.

- Felvágod a húst? Akkor segíthetsz nekem, és megnyugodhat a lelked - cukin rávigyorgott, aminek Juli nem tudott ellenállni, és azonnal nekiállt felvágni Colos ételét.

- Minek is megyünk a bankba? - kérdezte közben Taemin.

- Mert akkor mindketten igazságosan elosztjuk a pénzünk, és adunk a többieknek is, hiszen így lenne igazságos - ecsetelte Aron.

- Rendben, ez az ötlet nekem is tetszik - buzdult fel Pulika, és sokkal jobb kedvvel vágta fel a húst kicsi kockákra.

- De nekünk nem kell - akadékoskodott Jonghyun.

- Ez nem vita téma - zárta le a témát Aron, és mindenki enni kezdett. Jó volt őket így látni. Aron pénzosztási ötlete pedig megnyugtatott, hogy nem csak azért dolgozott, hogy pénzt kapjon, hanem mert jól is érezte magát velünk.

 - Köszi - Colos átvette a tányért, majd eszegetni kezdett.

- Hogy fogsz fürdeni? Mert elég rossz helyen van a sérülés... - kérdezte hirtelen Key. Ugyebár a sebet nem szabad mosni...

- Hát... azt majd csak otthon. Ott van kádam is, és akkor nem ér a víz... - sóhajtotta a hadirokkant. Szegényt azért sajnáltam.

Mikor mindannyian befejezték az evést-ivást, Eli kifizette a kevésnek nem mondható összeget a pincérnek, és távoztunk. Az autóban ugyanúgy ültünk, mint ahogy meg is érkeztünk. Én Minhoékkal mentem.

Egészen a bankid meg sem álltunk, és a tele van a hasunk témát ecsetelgették a többiek. Az én hasam, persze már hetek óta üres volt. Nem azért mert éhség gyötört, de azért az ízek hiányoztak.

- Itt is vagyunk - állt le Taemin Aron autója mellett.

Kipattantunk a kocsiból, és azonnal Aronhoz szaladtam. Minél többet voltam vele, annál jobb volt.

- Mi van, ennyire hiányoztam? - nevetett fel. Csaptam neki egyet, mint régen. Csak azért nem voltam látható, mert a bankban sokkal többen voltak, mint az étteremben.

- Aron? Krystal üzeni, hogy puszil, meg vigyázz magadra az úton - Jungkook értetlenül nézett fel a telefonból.

- Nagyon aranyos - sóhajtotta megadóan Csirke - én is puszilom - tette hozzá a végén, kicsit halkan.

- Na, csak nem szerelmes vagy? - kérdezte röhögcsélve Puli, de csak egy nyakast kapott válasznak.

- Akkor kiszámoltam, mindenkinek 420.000 won jár, és akkor nem lesz balhé - mondta Aron, és már mentek is intézni a dolgokat. Én addig csak mászkáltam az emberek között, így utoljára. Nagyon jó érzés volt.

A csapat addig szétoszlott. Jonghyun meg Jungkook fagyiztak, Eli a könyvesboltban volt, Minho szintén, Key meg valami butikban koslatott.

- Nem hiszem el, hogy már minden nyelven tudok, amilyen nyelvkönyvet lehet itt venni - sóhajtotta csalódottan Colos, majd szeme megakadt egy görög szótáron. Elvette, és nézegetni kezdte. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki megtalálta a kedvenc cukorkáját.

- Görögül még nem tudsz? - kérdezte Eli.

- Nem, azt a nyelvet még nem próbáltam, de ezt megveszem - ölelte magához az új kedvencét, majd megvárta, míg Galamb is kiválaszt magának egyet, és mentek fizetni.

- Megjött a pénz - közölte Colossal, mikor a zsebében megszólalt a telefonja.

- Igen, nekem is - bólintott a másik. Na, akkor a pénz letudva, nekem meg van még négy órám éjfélig, pont belefér valami kis program.

- Rendes volt, hogy elosztották - vigyorgott Colos, közben kivette a könyvet, és máris beleolvasott. Olyan kis buzgón tanult, hogy meg kellett mosolyognom.

- Igen, de te így is kaptál volna, nem? - kérdezte Eli unott arccal.

- Aha, Taeminnel mindig elfelezzük. Ez így fair. Ő Sherlock, én Watson.

- Persze. Inkább, mint Amerika kapitány, meg Csodanő - Eli unottan forgatta a szemeit.

- Marha vicces vagy, de már jobb, mint amikor találkoztunk - vágott vissza Colos.

- Hali, a többi? - jelent meg a semmiből Aron, ami Minhoból kicsalt egy nem túl férfias sikolyt.

- Ember, ne ijesztgess - kapott a dobogó szívéhez, de Eli hangosan röhögött.

- Hát esküszöm, Taemin nem tud így visítani - állt még mindig egyhelyben a hasát fogva.

- Köszönöm - jelent meg az említett is, így már csak hármat kellett megkeresni. Szerencsére a két édesszájút nem lesz nehéz megtalálni, csak a vásárlómániásat.

- Aron, ne ijesztgesd Minhot! Mi van, ha felszakad a sebe? - morgott Puli. Vettem egy mély levegőt. Én esküszöm, hogy ezt már nem bírtam sokáig.

- Taemin, csönd - fújtatott Csirke, aki már nem is Csirke volt, hanem Pulyka.

- Taemin? - Minho mosolyogva fordult a szerelme felé, aki egyből aggódva pattant oda. Édes istenem...

- Mondd. Baj van? Fáj valamid?

- Sagapo.

- Egészségedre - nézett értetlenül Taemin, de mi is.

- Ez most mi volt, csuklottál, böfögtél, vagy tüsszentettél? Esetleg valami fertőző? - pislogott nagyokat Eli, de csak cikiztük.

- Miért vagytok ilyenek? - vágott durcis fejet a hatalmas óvodás.

- Mi nem vagyunk semmilyenek, csak éppen azt sem tudjuk ez milyen nyelven volt - védte meg a bandát Aron.

- Görögül, és gondolom, azt jelentette, hogy hagyd már abba ezt a beteges aggódást, mert ha így folytatod, te hamarabb fogsz elpatkolni, mint én, Kyoungjae által - Eli meg sem rezzent, csak némán haladt, hogy valahonnan előrángassa Keyt.

- Az nekem valahogy túl sok szó egy ilyen kifejezéshez - számolgatta az ujjait Aron. Egyem meg, de aranyos volt.

- Mert nem ezt jelenti, csak Eli bolondozik. A sagapo azt jelenti, szeretlek, most tanultam meg - húzta ki magát büszkén Colos.

- Egyelek meg, de kis tündér vagy - olvadt bele a földbe Taemin. - Te meg ne bolondozz - fújt Galamb felé, aki megtorpant, és pillanatok alatt szembefordult Pulival.

- Nem szórakozok, csak az őrületbe kergetsz. Minho jól van, ha nem lesz jól, akkor úgyis szól, vagy észrevesszük, ha kidől a sorból. De hagyd már abba ezt a hisztérikus, parancsolgatós aggódásodat, mert kilógatlak szellőzni az ablakon - hadarta el Eli a mondókáját, majd folytatta az útját. Taemin már épp szólt volna valamit, de jobbnak látta csendben maradni. Helyesen.

- Sziasztok - Jonghyun azonnal felbukkant, kézen fogva Jungkookkal, gondolom azért, nehogy elvesszen. Mert tizenhat éves, de nekünk akkor is baba. Szegényen látszottak a tiltakozás nyomai.

- Miért fogod a gyereket? - vonta fel a szemöldökét Galamb, aki most hasonlított is egy madárhoz, mert eléggé felfújta magát.

- Volt labdamedence, és Jonghyun akart játszani velem, így elrángattam - vigyorgott Sütemény.

- Én ezt most nem értem - vakarta a fejét Taemin és Coli.

- Mit nem értesz? - nézett kérdően Kook.

- Hát, ha te is akartál játszani, meg ő is akart, akkor minek kellett rángatni? - tette fel a találós kérdést Aron.

- Én nem akartam játszani, csak ő akart, ezért elrángattam - magyarázta el újból Süti, és így már mindannyian megértettük.

- Remek, akkor keressük meg a csajod - morogta Eli, és elindult.

- Ne arra menj! Ha egyedül vásárol, akkor a legnagyobb és legdrágább boltot keresd meg - mutatott a másik irányba, az egyik üzletre.

- És tényleg - kezdett el nyöszörögni Eli. Elindultunk arra. Galamb magabiztos léptekkel kullogott elöl, mögötte Jonghyun, aki velem kommunikált, aztán Puli meg Colos kézen fogva. A sort Csirke zárta, aki Jungkookkal beszélgetett, illetve figyelt, nehogy Minho kiájuljon a sorból. Igazából csak nem akarta, hogy Puli szívinfarktust kapjon, hogy senki nem fogja Minhot, aki egyébként ezt kihasználta, és Taemin kezéből nézte a szótárt.

- Szóljatok, ha látjátok - Jonghyun hátrafordult, azonban Key felszívódott. Szerintem megérezte, hogy jövünk.

Vagy csak ruhát próbál.

Majdnem fél óra keresés után feladtuk, sem abban az üzletben, se a másik négy kedvencében nem volt. Az is idegesített, hogy lejár a Földön eltöltött időm, de az jobban, hogy a plázacicát meg elnyelte a föld.

- Én ezt nem értem, már mindenhol kerestük - kezdett el aggódni Jonghyun a csaja után.

- Ha te is elkezded a hisztit, te leszel a másik, aki megy szellőzni - figyelmeztette Eli őt is.

- Tudjátok hol nem néztük? - nézett ránk Aron - a mosdóban - intett a fejével a tábla felé.

- Smink - kiáltott fel mindenki egyszerre, és mint egy bivalycsorda, elindultunk.

És igen, Aronnak igaza lett, ugyanis őfelsége Kulcs, tényleg a szemén igazította a sminket.

- Te nem vagy normális, tudod hányszor hívtalak, és mennyire aggódtam, te majom? - kezdett el kiabálni Rexi. Na, ilyet még tőle sem láttunk.

- Le volt némítva, sajnálom - meredt rá Key. Szerintem szegény nem értette, hogy mi a baja a pasijának.

- Akkor is! Fél órája hívunk téged hatan! - kiabált ingerülten. Mind meglepetten néztünk össze. Szegény Rexi biztosan nagyon aggódott a párjáért. Mert oké, hogy Zico már a börtönben ült, de azért még simán felbérelhetett valakit gyorsan. Nem tudhattuk.

- A lényeg az, hogy jól van. Most pedig Jongin kitalál valami programot, mert három óránk maradt. Az meg édeskevés - sóhajtotta Aron keserűen. Elszomorodtam. Bele sem akartam gondolni abba, hogy három órám maradt.

- Nem tudom, mit csináljunk. Kilenc óra van, lassan minden bezár, és a temetőhöz is korán kell elindulnunk, mert messze van innen - vontam vállat, mert tényleg nem sok mindenre maradt időm.

- Ne szomorodj el, gondolj arra, hogy milyen jó volt itt maradni ezt a pár hetet - nyugtatott Jonghyun, mivel csak ő hallott.

- Mindegy mit csinálunk, csak menjünk ki innen, mert így mi nem tudunk beszélni veled - sóhajtott Taemin. Igaza volt, ők nem hallottak engem, így nem is tudtak beszélni.

Kivonultunk. Még utoljára megnéztem mindent, aztán elhatároztam, hogy csak a jóra fogok koncentrálni. Arra, hogy azért letettem valamit az asztalra. Puli kocsijában befészkeltem magam hátra, jobb oldalamon Aron nyomorgott, az anyósülésen Jungkook. Közkívánatra Minho Jonghyun, Key meg Eli társaságában utazott, hogy Puli ne idegesítsen senkit. Szerencsére Kyoungjae kordában tudta tartani a két divatmajmot, nem beszélve arról, hogy a kis sérült elaludt útközben. Nem tudtam, hogy hova mentünk, egészen addig, míg meg nem álltunk Jongkey háza előtt. Ott Aron kipattant, beszaladt, majd kijött kezében a macskával.

- Arra gondoltunk, hogy utoljára sétálhatnánk egyet valahol. Taemin kifaggatta Jinkit, és kiderült, hogy van egy park, ahol szerettél mászkálni, mert eldugott és üres. Úgy döntöttünk, hogy oda elviszünk téged, ott látható lehetsz, és beszélgethetünk. Onnan fél óra a temető - magyarázta, miközben felharcolta Jojora a macskapórázt.

- Köszönöm fiúk, ez aranyos - erőltettem mosolyt az arcomra, közben indultunk is.

Jinki nem hazudott, tényleg az a park volt a kedvencem. A srácokkal régen minden délután oda mentünk, mert ott senki sem zavart. Elég rideg hely volt, mert nem nagyon tartották rendben a növényeket, de pont ez adott neki egy olyan hangulatot, amiben én mindig jól éreztem magam. Ha rossz napom volt akkor is állandóan ott kötöttem ki, és csak elmélkedtem az élet nagy kérdésein. Például, hogy hogyan kell írni a nullát római számmal.

- Hát nem értem, miért szeretsz idejárni - fintorgott Eli, mikor kiszálltunk az autóból.

- Mert olyan hangulatos - adtam neki egy rövid választ, és már mentem is a szokásos utamon, ami egy bemocsarasodott tóhoz vezet.

- Olyan, mint a filmekben a gonosz univerzum - Minho fintorogva mászkált, közben igyekezett nem belelépni valami trutyiba. Taemin már éppen szóra nyitotta volna a száját, de Eli maga mellé rántotta Colost, nehogy baja legyen Puli aggódásától.

- Undi - ez már Key volt, aki nagy nehezen mellém lépegetett, de nagyjából lábujjhegyen járt, csak nem mindig tudta tartani az egyensúlyt.

- Ne szitkozódjatok már, ha nem akartok Jonginnel lenni, akkor menjetek vissza az autóhoz. Ennyivel tartozunk neki, mert nélküle meghalt volna Eli és Kris, és az ügy sem lenne lezárva - kelt a védelmemre Aron. Tisztára, mintha a bátyám lett volna.

- Ilyet nem mondtunk, csak hogy undi a hely - motyogott Key, de azért lépdelt mellettem.

- Amúgy hogyan kérdezted meg Jinkitől? - tettem fel neki a kérdést, ami régóta motoszkált a fejemben.

- Nyomozó vagyok, és amikor először beszéltem Jonghyunnal, akkor mondta, hogy egy idő után megszűnhet a jelenléted, és arra gondoltam, hogy akkor biztosan szeretnél egy kicsit a kedvenc helyeiden lenni. Így bementem az egyetemre, és Baekhyun haverod elküldött a francba, de Jinki készségesen válaszolt. Azt is tudom, hogy nem voltatok nagy haverok, mégis nagyon sokszor voltatok együtt, mert ő tényleg őszinte volt, és ezt biztos érezted - mosolyodott el halványan Puli. Nagyon hálás voltam neki, meg mindenkinek, hogy ilyen jók voltak velem.

- Imádlak titeket. És örülök, hogy a barátaim vagytok - pillantottam rájuk mosolyogva.

Hogyan jutott a gyilkos a börtönbe, meg ilyenek...

A filmet szokás szerint mindannyian végignevettük, aminek köszönhetően a hangulat is nagyon jó volt.

- Hát, remélem sikerült jobb kedvre derítenünk kicsit - állt meg előttem Aron.

- Igen, köszönöm szépen - hajoltam meg előtte. Nagyon örültem neki, hogy ennyire kedvesek voltak velem mindig.

- Akkor megnyugodtam. Hagylak elköszönni - mosolyodott el. Nos igen, sajnos eléggé elhúzódott az idő, és már későre járt.

- Köszönjük a vendéglátást - hajolt meg Puli, majd kivonult a fiúkkal. Egyedül Rexi maradt benn, ő elrámolt maga után.

- Hát, eljött a búcsú ideje - sóhajtottam. A szüleim szemei könnyekbe lábadtak. Mindig nehéz volt a búcsú pillanata. De legalább volt rá lehetőségünk, hogy ez megtörténhessen. Még így is jobb volt, mint akkor, amikor a gyilkos megölt.

- Édes kisfiam… nagyon fogsz hiányozni - szipogta édesanyám.

- Ti is nekem anya, de tudod, van az a szöveg, hogy én mindig veletek leszek a szívetekben. Na, hát ez most pont ide illik, bármennyire is nyálas duma. Kérlek, tartsátok be, amit ígértetek, és próbáljatok meg nélkülem is nagyon boldog életet élni - mosolyogtam őszintén, de közben megszakadt a szívem.

- Megígérjük, te pedig legyél a Mennyországban is olyan jó gyerek, mint itt voltál. Nagyon szeretünk - léptek mindketten elém, és látszólag megöleltük egymást. Nem volt valódi, de nekem felért vele. Az utolsó találkozás a szüleimmel, és a végleges búcsú nagyon nehéz volt.

- Itt az idő, Jongin. Jó utat - állt meg mögöttem Jonghyun, hogy hivatalosan is elmenjek az élők közül, legalábbis anyámék szemében.

- Rendben, sziasztok - léptem el tőlük.

- Szellem, a rám ruházott hatalom által visszaengedlek a Mennyekbe. Látogatásod ezennel véget ért - tette a kezét a vállamra, én pedig egy utolsó pillantást vetve a nappalira és a szüleimre, láthatatlan lettem, és a kocsihoz rohantam. Nem akartam ott maradni, mert csak nehezebbé tette volna a távozást. Az életem, vagyis a szellem életem utolsó napja vár már csak rám, és ebbe beletörődtem.

 Az út csendben telt, mindenki csendben bámult ki a fejéből. Puli az utat figyelte, a többiek pedig csak bámultak ki a fejükből.

- Barchobázzunk - szólalt meg hirtelen Jonghyun. Már biztosan zavarta őt ez a nyomott hangulat. Hát, nem csodáltam.

- Jó, ki is találtam - biccentett Puli.

- Te magad vagy az, vagy Rómeó? - Eli unottan pillantott rá.

- Egyik se.

- Pedig azt hittem, mást nem is ismersz, annyira el voltál néha varázsolva - forgatta Galamb a szemeit, de azért belement a játékba: - ember?

- Igen.

- Híresség? - szólt bele Jonghyun is érdeklődve.

- Igen.

- Akkor biztos amerikai - vágtam közbe én is. Puli bólintott.

- Énekes?

- Nem.

- Ismeri valaki személyesen a nyomozó csapatból? - Jonghyun teljesen belelkesült, úgy játszott, mint egy izgatott kisgyermek. Mikor pedig Pulika bólintott, csóválni kezdte a láthatatlan farkát.

- Ez egy rendőr? - Eli összeráncolta a homlokát. Kedvenc nyomozónk bólintott.

- Szereti a fánkot? - kérdeztem.

- Kai, ez milyen kérdés? Minden amerikai rendőr szereti a fánkot - sóhajtott Jonghyun. Éppen szóra nyitottam a számat, hogy megmagyarázzam Aron érdekes ellenszenvét, amikor észrevettem Taemin szemeit rám szegeződni a visszapillantó tükörben.

- Nem. Nem szereti.

- Akkor Mr. Kwak Csirkepapi - vigyorodtam el. Taemin helyeslően bólogatott. Ekkor tűnt csak fel azonban, hogy Aron nem is figyelt a játékra. Sőt, bele sem szólt, csak nézett ki az ablakon - Te nem is játszol?

- Nincs kedvem hozzá, lefoglal a holnapi nap - rázta meg a fejét Csirke, és folytatta a bambulást. Volt egy olyan érzésem, hogy hazudik, de inkább annyiban hagytam. Amikor kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba, a többiek egyből kérdezősködni kezdtek, de Aron inkább elvonult a szobájába.

- Mi van vele? - kérdeztem aggódva Taemint.

- Nem tudom, de mindjárt kiderül. Te maradj lent - kacsintott egyet, és felment a nyomozótársa után. Szerintem még Puli sem gondolta komolyan, hogy nem fogok utána menni. Láthatatlan üzemmódba kapcsoltam, és letelepedtem az ajtó előtt. Bemenni nem mertem, mert féltem, hogy lebukom.

- Mi a baj, Aron? - hallottam Taemin kérdését.

- Nem lényeg, csak fáradt vagyok - sóhajtotta a másik válaszként.

- Figyelj, a holnapi meló gyerekjáték lesz, aztán mindenki élhet tovább. Megértem, hogy már honvágyad van, de ezt a kicsit még bírd ki - szólt Taemin, én meg átlebegtem a falon, mert idegesített, hogy nem látok semmit. Aron az ágy egyik, míg Taemin a másik felén ült

- A honvágy most nem izgat, csak fura lesz Jongin nélkül. Annyira megszoktam már, hogy mindig velünk van, ökörködik, és nekem kell rászólnom, mert másra nem igazán hallgat. Olyan lett nekem, mint a kisöcsém. De előtte nem akarom mutatni, mert így is nehéz neki, hogy el kell mennie - hajtotta le a fejét, mire Puli odacsúszott mellé és megölelte. Nagyon aranyosan festettek egymással, de azért ez nem jelentett most annyira semmit. Rossz volt ilyen szomorúnak látni Csirkét. Kezdtem úgy érezni, hogy kár volt felbukkannom annak idején. Akkor gyorsan megoldották volna a rejtélyt, gyilkos a rács mögött lenne, a nyomozók meg a saját életükben. Persze, annak azért örültem, hogy Minho nem halt meg, vagy Eli túlélte, sőt, még Kris is. Azonban ez a búcsú rosszabb lett mindennél.

- El fog menni - suttogta bágyadtan Csirke.

- El. De figyelj, tudom, hogy ezzel nem sokat segítek, de én itt leszek. Meg a többiek is. Meg Kai most van itt. Ne duzzogj, hanem legyél vele, élvezd ki ezt a napot a kisöcséddel. Csak ne duzzogj. Biztos szeretne veled lenni. Aggódott érted, mikor feljöttem. Most meg szedd össze magad, és spuri le a fiadhoz! - Puli olyan hirtelen pattant fel, hogy megijedni sem volt időm. Már elindultam volna, de hallottam Aron hangját.

- Nem megyek le.

Elszomorodtam. Nem akart már velem lenni, holott tudtam, hogy csak azért, mert nem akart elveszíteni.

- Miért?

- Mert te komolyan azt hiszed, hogy ez a taknyos tudja, hogy mit fogsz csinálni, és nem jön ide hallgatózni? - Aron elmosolyodott.

- Mi az, hogy taknyos? - szólaltam meg hangosan, de azonnal be is fogtam a számat. Gratulálok Kim Jongin, megint ügyes voltál.

- Tessék, pont erről beszéltem - mutatott felém, de még nem látott.

- Pedig tényleg elhittem, hogy lent fogsz maradni - vágott csalódott fejet Taemin, de a végére elröhögte magát.

- Most komolyan, mikor csináltam azt, amit mondtatok? - kérdeztem vissza.

- Ez a baj, hogy sohasem, de én így szeretlek - mosolygott Aron, én meg látható lettem. - Én is szeretlek téged, papi - mosolyogtam rá - Nos, mit szeretnénk csinálni?

- Nem tudom. Amihez neked kedved van - Csirke felállt, ujjával pedig megbökdöste Pulika vállát - a kutyus is jöhet, vagy legyünk kettesben?

- Szerintem elég késő van, inkább menjünk aludni, rendben? - Puli ásított egyet - Holnap korán kezdünk.

- Rendben. Akkor zuhanyozzatok le, én megyek filmezni - kicsit elkedvtelenedtem, de lementem. Már mindenhol csend honolt, kivéve persze a tévé búgását. Leültem, és filmezni kezdtem. Most, utoljára.

Kivételesen éjjel semmi sem járt a fejemben, olyan voltam, mint egy agyatlan szellem. Lehet, hogy így akartam kizárni a fejemből a másnapot, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen semmi nem foglalkoztatott. Egész végig vígjátékokat néztem, és röhögtem, mint egy gondtalan huszonéves. Pedig gondjaim azok voltak bőven, ha sorolnom kellene, akkor túl sokáig tartana.

- Jó reggelt, Jongin - állt meg mellettem Key, nagyon korán reggel.

- Neked is, mi járatban ennyire korán? - kérdeztem tőle, mert hát még öt óra sem volt. Alapból ő kel fel legelőször, de az is általában két órával később szokott lenni.

- Összeütök valami finom, tápláló reggelit, ma nagy napunk lesz - nyújtózott egy nagyot, és a konyha felé vánszorgott. Fájó szívvel néztem utána. Jó, azt megértettem, hogy enniük kellett, de nem akartam ezt a napot.

- Amúgy köszi, hogy befogadtátok ide a csapatot - mosolyodtam el, elvégre Jonghyun meg Key csak idegenek voltak, mégis hagyták, hogy velük legyünk.

- Ugyan már! Ez a minimum. Meg Jongie szereti a társaságot, és ti jó hatással vagytok rá - kiabálta ki a konyhából.

Idővel a csapat többi tagja is elkezdett levánszorogni az emeletről. Aron Kookieval egyből elment a lakására, hogy elhozza a fegyvereket, Key pedig lecipelte Pulival a mellényeket. Miután a két barangoló is hazatért, mindenki helyet foglalt.

- Akkor jó étvágyat - szólalt meg Kulcs, mikor az asztalra tette a reggelit. Tényleg minden nagyon gusztusosan nézett ki, látszott, hogy mindent megtett, ami csak tőle telt.

- Fura belegondolni, hogy ez lesz az utolsó közös reggelink - sóhajtotta Rexi, hátradőlve a széken. Ebben én is egyetértettem.

- Na, ne lombozódjunk le, inkább koncentráljon mindenki a feladatára. Első az evés, aztán indulunk - lelkesedett Aron.

- Te biztos azért vagy jó nyomozó, mert olyan betegesen imádod leleplezni a bűnözőket, hogy még te tűnsz pszichopatának - Eli fel sem pillantott az evésből. Valahol igaza volt. Aron minden egyes újságban vigyorgott. Mikor Pulinál aludtam, sikeresen elcsíptem egy régi újságot, rajta a képével. Vigyorgott, mint a tejbepapi.

- Persze, mert ez egy megkönnyebbülés. Kevesebben halnak meg. Ez minden.

- Ha te mondod - sóhajtottam. Csak csendben ültem nekik háttal. Nem akartam látni, ahogy ettek.

- Na, akkor induljunk - állt fel mindenki egyszerre az asztaltól. Én is ugyanezt tettem.

- Srácok - szólaltam meg halkan, de ők azért figyeltek rám - Nem tudom, mi lesz ma, de ha elkapjátok a gyilkost, akkor én biztos el fogok tűnni, ezért szeretném megköszönni nektek, hogy ilyen jó fej srácokkal ismerkedhettem meg. Nem akarok nyálas lenni, szóval csak köszönöm, hogy ilyen jó, baráti társaság lett belőlünk, és hogy jó barátaim lettetek - hajoltam meg nekik a végén. Nem mertem az ügy végére hagyni, mert nem tudhattam, mikor is fogok eltűnni majd, de ha köszönés nélkül történt volna, az nem lett volna szép.

- Jaj, Jongin - sóhajtotta Csirke - mi is nagyon örülünk, hogy megismerhettünk téged. Azt hiszem, mindenki nevében beszélhetek, mert nagyon sok mindent neked köszönhetünk. Itt van Coli, akik a te segítségeddel jöttek össze például. De akár mondhatom Elit is, aki újabban egyre kevesebbszer vonja ki magát a társaságból, vagy Jungkook, aki sokat tanulhatott tőled. Itt van Jongkey, akik sokkal nyitottabbak lettek a nyomozásra. Vagy akár én, aki megtanulta, hogy sokkal nagyobb buli egy baráti társasággal nyomozni, mint egyedül. És nagyon hálásak vagyunk neked azért, mert vagy.

- Aron, ha ilyeneket mondasz, el fogom magam sírni - törölgettem meg a szemeim.  - Szóval induljunk, mert így nem fogok tudni koncentrálni - vigyorogtam egyet, hogy nekik se legyen rossz kedvük, aztán a kocsi felé mentem.

Papp

Én Jongkey-vel és Aronnal mentem, a többiek Pulival. Szerencsére a suli nem volt messze Key-ék házától, így elég gyorsan oda is értünk.

- Rendben, akkor ahogy megbeszéltünk. Key, te mész a tanárokhoz, Jonghyun te a folyosóra, Aron, Minho, mi pedig az igazgatóba. Taemin és Kookie, ti meg a mellette levő helyettesiben várjatok, hogy ha látjátok belépni, akkor utána jöhessetek - igazított el mindenkit Eli. Ahhoz képest, hogy nem rendőr. elég jól nyomta a dolgot.

- Én meg kóválygom kint - emeltem fel a kezem. - Vigyázzatok magatokra - integettem nekik, és kimentem az ajtón. Tudom, hogy mindenkinél volt mellény, meg pisztoly is, de én nagyon aggódtam értük. Kint aztán megálltam és néztem ki a fejemből. Egy árva lélek sem járt erre. Sőt, Elit sem láttam sehol. A portás csendben ült a bodegájában. Ekkor valami megmozdult az egyik bokorban. Ijedten kaptam oda a fejem, de semmi nem volt. Aztán kiesett a bokorból száz won. A portás nagyokat pislogva ment oda. Észre sem vette, hogy valaki bejött a kapun.

- Te rohadék - szisszentem fel, és egyből utána eredtem. Nem csináltam semmi komolyat, csak megelőztem és berohantam a fiúkhoz - Itt jön - váltam egy pillanatra láthatóvá, hogy halljanak, aztán újra eltűntem, és besoroltam a sarokba, ahol nem zavarok. A többiek kicsit nyugtalanok lettek, de azért koncentráltak. Én magam is izgatott voltam, hogy végre meghal az a szemétláda, aki elvette az életemet.

Az a két perc, míg odaért, maga volt a megtestesült örökkévalóság. Még egy dögunalmas nap is rövidebbnek tűnt mellette. Aztán végre nyílt az ajtó, és megjelent ő.

Jisub szemei elkerekedtek. Most bizonyosodhatott meg abban, hogy tényleg meg akarták őt ölni.

- Hát, itt vagyunk. Milyen érzés utolsónak lenni? Azt hiszi, hogy majd maga túléli? Senki nem élheti túl a támadásaimat - úgy vicsorgott, mint valami vadállat. Szerencsére nem foglalkozott a behajtott ablakkal, így Elinak még volt esélye bejutni. A férfi közelebb lépett az asztalhoz - fél, mi? Szar lehet, de ne aggódjon, csak huszonhárom órán át fog fájni.

- Megállni, rendőrség! - ordította Taemin az ajtóban, majd ezzel egyhuzamban felbukkant az összes többi is. Bekerítettük a férfit.

- Tegye le a fegyvert, és adja meg magát. Akkor nem esik bántódása! - szólt Aron is.

- Jaj, anyám, erre nem is számítottam – kaján, beteges vigyor jelent meg a képén, majd előkapta ő is a fegyverét, és telibe Minhót találta el - de lehet, hogy mégis.

- Baszd meg - suttogta Colos, kezével a vállát szorítva. Ujjai között lassan csordogált a vére. A következő célpont Eli lett volna, de elvétette, mert az beugrott a dirivel az asztal mögé. Taemin addig behúzta a szerelmét a kanapé fedezékébe.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesztek, habár a két nyomozóra és Kyoungjaere számítottam. De te is éppen meg fogsz felelni Jisub helyett, Mr. Kwak – a fegyvert Csirkepapi fejéhez szorította, és őt is használta fedezékként. Nem lőhette le őt, azt nem tudtam volna elviselni. A többiek is rászegezték a fegyvert, de nem mertek lőni, hiszen lehet, eltévesztették volna a célpontot.

- Engedd el, ha megölöd, akkor is elkapunk, rosszabb esetben holtan - szólt Taemin, de a gyilkost ez nem foglalkoztatta.

- Nem érdekel, az öcsém miattatok halt meg. Tudjátok milyen érzés volt látni az utolsó óráiban? Amikor csak azt hajtogatta, hogy Zico ments meg? Nem tudjátok! - kiabálta, még mindig fegyvert fogva Aronra.

- Én tudom milyen - szólaltam meg a sarokban. Mindenki megdermedt. Zico álla szó szerint leesett ez pedig éppen elég volt Csirkének ahhoz, hogy megforduljon, majd a földre terítse őt.

- Mi az Isten? Egy sze-sze-szellem!

- Az. És tudod, valahol hálás vagyok neked, mert rajtam segítettél. De máson nem. Így jó lesz neked a rács mögött - válaszoltam neki, aztán újra láthatatlan lettem. Csirkepapi elő is vette a bilincset, feltette a gyilkosra, majd mindenkinek jelzett, hogy fel lehet kelni. Jisub remegve állt fel a menedékéről.

- Halló? 112? A barátomat vállon lőtte egy elmebeteg gyilkos! - sírta Taemin - … az iskolánál... egyetem!... Honnan tudjam, csak segítsenek. Mi van, ha meghal?

Még Minho is úgy nézett a párjára, mint egy őrültre.

- Taemin, csak vállon lőttek, ebbe még nem fogok belehalni - ült fel Minho, de Taemin olyan erősen lökte vissza a földre, hogy Colos feje koppant egyet a padlón. - Na látod, ebbe már lehet, hogy bele fogok - röhögött a fejét fogva.

- Jongin, köszönöm, hogy segítettél - lépett elém Aron, mikor már a többi rendőr átvette Zicot.

- Tudod, én szellem vagyok, ha rám is lőtt volna sem lett volna bajom - mosolyogtam kedvesen.

- Megmentetted az életem. Nem is lehetnék hálásabb - mosolyodott el bágyadtan. Eli csendben mellénk lépett, csak úgy, mint a többi tagja a bandánknak.

- Úgy vélem, hogy ez a tökéletes befejezés - sóhajtottam fel szomorúan.

- Minho! Ülj le! - üvöltötte a háttérben Taemin, azonban Colos csak azért is odajött hozzánk.

- Még mennyi időnk van? - kérdezte a sérült.

- Éjfélig tudom tartani Jongint, aztán meglátjuk - Jonghyun lesütötte a szemeit, de Coloska elmosolyodott.

- Akkor azt még használjuk ki. Elmegyünk utoljára enni? Kopog a szemem.

- Persze, aztán beleájulsz a kajádba, meg elfertőződik a sebed! - morgott Puli.

- Amíg ti rendőri ügyeket intéztek, én kivetetem a golyót.

- Choi Minho te fogsz engem a sírba küldeni - sóhajtotta Taemin.

- Nem is kívánhatnál ennél szebb halált - csókolta homlokon az aggodalmaskodó szerelmét Colos.

- Na jó, akkor az lesz, hogy Minhot bekísérjük a kórházba, ti elmentek a főnökötökhöz, és utána találkozunk annál a drága étteremnél. Én fizetek - vezényelte le a beosztást Eli. Komolyan, neki valami parancsnoknak kellett volna elmennie, mert roppant okosan és jól csinálja.

- Rendben, legyen úgy - egyezett bele Aron.

- Kivel menjek? - kérdeztem. Zavartan néztem körbe. Jonghyun mindenképp velem jött, Aron, Puli meg Süti szintén együtt voltak, így választhattam, hogy Elit hagyom a két shoppingbolonddal, vagy esetleg megyek velük én is.

- Velem. Én nem maradok Kibum és Minho kétfős csapatával, az ki van csukva! Még a végén mehetek Zico után - Eli felsóhajtott, ez pedig leegyszerűsítve annyit jelentett, hogy menjek vele.

- Rendben. Akkor az étteremnél találkozunk - biccentettem mosolyogva. Még elköszöntünk Soo Jisub igazgatótól, akit ez idő alatt Key beavatott mindenbe, majd elhagytuk az épületet.