Mindenki szellem akar lenni?

- Ember, mi a szart csináltál? - dobta félre a telefont Csirke, és felállt.

- Mit csináljunk? - állt neki pánikolni Kookie is, ami nem, hogy nem segített a helyzeten, hanem inkább idegesített.

Nem akartam, hogy Puli ott előttem dobja fel a pacskert, de én szellemként semmit nem tudtam tenni. Csak idegeskedtem, és reménykedtem, hogy Hófehérke felböfögi az almát, és minden rendben lesz. Jó, viccet félretéve, tényleg reménykedtem, hogy megússza, és életben marad, mert én őt is nagyon szerettem.

Jonghyun és Key azonnal kirohantak a konyhából, de mind a ketten sokkot kaptak a látványtól.

- Min… - tátogta szegény. Egyértelmű volt, hogy látni akarta Minhot, mielőtt meghal. Nem akartam, hogy ő is szellem legyen. Neki élőként volt itt a helye.

- Hívjátok Minhot, én megpróbálom kiköhögtetni vele az almát – Eli halál nyugodtan leguggolt Pulihoz, és veregetni kezdte a hátát. Aronnak sem jött be, neki sem fog… 

Ellenben Taemin szemeiből már ömlöttek is a könnyek. Látszott rajta a félelem, és a pánik. Aron Minhonak telefonált, hogy azonnal jöjjön haza, mert Taemin éppen fuldoklik egy almától, Kookie és Jonghyunék csak fel-alá futkostak, Eli meg erőteljesen verte Puli hátát, akinél nem szűnt a köhögő roham.

- A francba is te idétlen, szedd már össze magad! - állította fel a nyomozót Galamb, és a Heimlik-féle műfogást kezdte el alkalmazni, amit az elsősegélyen tanítanak. Még jó, hogy eszébe jutott. Négy rántás után Taemin sikeresen visszaöklendezte a félrenyelt almadarabot.  - Megvagy? - fordította maga felé Eli. Nem kapott semmi választ, Taemin ugyanis sírt, és nem bírta abbahagyni. Biztos pocsék lehetett neki ez a halál közeli élmény. 

- Taemin! – Minho szinte berobbant a nappaliba, és magához szorította őt. Na, ez egészen rendes volt tőle, főleg, hogy szegény nyomozó már remegett is.

- A… azt… azt hittem… hogy… többé… nem látlak – zokogta suttogva Puli. Nos, ez eleve nem történhetett meg, tekintve, hogy itt volt Jonghyun, de nem baj.

- Jól van, semmi baj. Itt vagyok – megsimogatta az ifjabbik hátát. Taemin felemelte a fejét.

- Köszönöm, hogy mindig itt vagy… szeretlek… - suttogta, majd ajkait Colos ajkaihoz tapasztotta.

- És nem jelentett neki semmit, ugye Choi? - néztem mérgesen a smacizó Colos felé, aki a hangomra eltávolodott Pulitól.

- Én… én nem tudom. Mért nem mondtad? - dadogott, én meg csak a fejem fogtam. Ezek ketten összeillenek, mert mindkettőnek hiányzik az egyik kereke.

- Szerintem hagyjuk a fiúkat megbeszélni a dolgokat, és készülődjünk, hogy mehessünk melózni - tapsolt kettőt Aron, Taemin meg hálásan nézett rá.

Elmentünk. Pontosabban ki a kocsikhoz, és mindenki csendben ácsorgott a válaszra várva.

- Vicces, holnap ugyanez lesz Kookkal és Elival? – nevetett fel hirtelen Jonghyun. Mindannyian riadtan kaptuk fel a fejünket.

- Mi van? – Eli hirtelen felkapta a fejét.

- Nyugi, Kook ma otthon alszik - nyugtatta meg egyből Galambot Csirke.

- Miért kell otthon aludnom? - kérdezte csalódottan Sütike.

- Mert holnap szabadnapot kapsz. Amúgy is csak jelenteni megyünk a kapitányságra megint, szóval pihenj kicsit, apád is otthon lesz - veregette meg a fiú vállát Aron.

- Tényleg? - nézett boldogan Csirkére Kookie.

- Még szép, még gyerek vagy, kell neked is a szórakozás - mosolyodott el a nyomozó. Hát igen, Aron amilyen szigorú tud lenni, olyan kedves és megértő is. Imádtam őt, biztos jó apuka lesz majd belőle.

- És amúgy sem engednek túl sokáig el az öregeid – magyarázta Galamb is, mire felpillantottam. Oké, ez elég világos volt, csak gonosz…

- Ja, van benne valami – Kook kicsit csalódottan biccentett. Ezzel párhuzamosan nyílt ki az ajtó, és kilépett rajta egy Puli egy Colossal megspékelve.

- Na? – kérdezte Key türelmetlenül. Minho rápillantott.

- Nem na. Megyünk dolgozni. Megbeszéltük a dolgokat.

- És mi lett a végeredmény? – vonta fel a szemöldökét Jonghyun. Igen, ez mindenkit érdekelt.

- Majd megtudjátok – Puli csak lazán megvonta a vállát, de látszott az arcán egy pici, elégedett mosoly.

- Ez így nem fair, gonoszak vagytok. Mi itt szenvedtünk a kutyuli életéért, és még annyit sem mondotok el, hogy igen, vagy nem! - háborodott fel Key.

- Én küzdöttem Puli életéért, te csak visítottál, mint az újévi malac - nézett rá flegmán Eli, de a beszólásán mindenki röhögött.

- Nem is vagyok malac - pufogott Key. - Ugye, Rexi? - fordult megerősítésért a pasijához, aki hirtelen abbahagyta a röhögést.

- Dehogy vagy az, Cica - húzta magához, de közben kacsintott egyet Elinak.

- Na, csüccs be a kocsiba – Puli kinyitotta a sajátjának az ajtaját. – Colos, velem jössz?

- Igen – biccentett a másik, és behuppant az anyósülésre – most mit is csinálunk?

- Ülünk, cseszd meg – nevettem fel, közben bemásztam a hátsó ülésre.

- Jongin! Te Jonghyunnal mész! – Aron felkiáltott dühösen. Még én is megijedtem tőle.

- Jó - szálltam ki fénysebességgel az autóból, és ültem át Jonghyunékhoz. - Nem kell egyből kiabálni - dugtam ki rá a nyelvem.

- Ha meghalok, megkereslek és elverlek a szemtelenségedért! - fenyegetőzött az ujjaival.

- Rendben, apuci. Szia - integettem neki, Jonghyun meg megpukkadt a röhögéstől.

- Te nem vagy normális szellem, az már biztos - nézett hátra, aztán beindította az autót. Jó volt szórakozni velük, mert engem egyikük sem bánthatott, maximum Jonghyun, de ő meg túl jó fej ahhoz, hogy kárt tegyen bennem.

Csendben figyeltem Jonghyun vezetését, miközben Keyvel dúdolgattak mindenféle dalt. Nagyon aranyosak voltak.

- Jogin, amíg te a rendőrségen leszel, én elintézek itt a kocsiban egy telefont, de ne menj ki az épületből, rendben? – Jonghyun hátrapillantott, mire bólintottam.

- Én pedig bevásárolok – magyarázta Key, mire felnevettem. Máriám, akkor holnap talán vissza is jutunk…

- Egyébként járnak, pontosabban megpróbálják – Rexi indexelt, és megelőzte Csirke kocsiját.

- Ha megsérti Pulit, akkor megtanulok tárgyakat mozgatni, és ő lesz az első áldozatom, akin tanulni fogom a késdobálás technikáját - reagáltam Jonghyun kijelentésére, aki erre nagyokat pislogva nézett rám a tükörben.

- Jongin, ennyire azért ne haragudj rá - szólt közbe Key is, de szerintem ő is ugyanezt tenné, ha ilyen helyzet lenne. Még a vak is látta volna, hogy neki is szimpi Taemin. Nem úgy, mint pasi, hanem csak úgy haverként.

- Akkor is ezt fogom tenni. Én szeretem Colost nagyon, de Taemint is - fontam össze a karom.

- Éppen ezért kellene megértened Minho nézeteit is. Eddig nagy nőcsábász lehetett Taemin pedig a barátja volt. Mármint a legjobb barátja, akihez nyugodtan fordulhatott baj esetén, érted? Ez most hirtelen jött neki, mert így most összezavarodott – magyarázta Jonghyun. Jó, valahol ezt is megértettem, de akkor is… - gondolj bele, te mit szólnál ahhoz, ha Aron odaállna eléd, hogy szeret?

- Röhögnék – jelentettem ki. Elképzeltem a szituációt, és elég vicces volt.

- Mi lenne olyan vicces? - kérdezte egyből, közben beparkolt az egyik üres helyre.

- Aron az, akiről ezer százalékban ki merem jelenteni, hogy hetero. Ő szeretne családot, gyerekeket meg minden ilyesmit. Kookie is ugyanezen a pályán van, Eliról pedig fogalmam sincs, de nem tudnám elképzelni pasival, mondjuk csajjal sem - töprengtem el, végül egy vállrántással jeleztem, hogy részemről ennyi volt.

- Hát ebben egyetértünk, szerencse, hogy csak négyen vagyunk bemelegedve - mondta Key, miközben szállt ki az autóból.

- Akkor itt találkozunk - intett Jonghyun. Én is átlebegtem az ajtón, és Aron mellé mentem.

- Na, jól telt az út? – érdeklődött, miközben bezárta a kocsiját.

- Aha. Jonghyun itt fog ránk várni, mert dolga van, Key meg shoppingol, és szeretné, ha mennél vele, mert élvezte a múltkorit – igyekeztem fapofával végigmondani, de nem hiszem, hogy összejött volna. Ennek ellenére siker volt, ugyanis Aron eléggé megrémült.

- Na, nem! – védekezően megrázta maga előtt a kezét, hogy rásegítsen a dologra.

- Mi nem? – bukkant fel mögöttem Colos. Nem, dehogy ijedtem meg! Nem vagyok az a fajta, így inkább félreálltam, hogy ő is elférjen.

- Hosszú. Nyomozóhaveromat hol hagytad? – Aron gyanakvóan mérte végig a magas srácot. Megjegyzem, én is. Ha bántotta Pulit, akkor megtépem.

- Dohányzik – fújtatott unottan Minho, fejével az egyik kukához bökve – ez lesz az első, amiről leszoktatom. Olyan büdös a szája, hogy rosszul leszek egy idő után…

- Értem - zárta le ennyivel a témát Csirke. Én nem szóltam hozzá, mert nekem addig nem volt bajom a dohányosokkal, amíg nem a képembe fújták a füstöt. Most meg már ugyan mindegy, mert úgysem érzem. - Te maradj kint, kérlek, nem szeretnék egy halom hülye kérdésre válaszolni, hogy ki vagy meg ilyenek - húzta el a száját Aron, gondolom elképzelte a sok kérdést. Ki ez a fiatalember? Á, csak egy hímribanc, de jó fej. Ezen tuti elröhögtem volna magam.

- Rendben, akkor a kocsiban megvárlak titeket - egyezett bele Colos.

- Na, akkor felszedjük Pulit – Aron azonnal a kukához sétált, én pedig mentem utána. Puli szó nélkül elnyomta a csikket.

- Minho üzeni, hogy szokj le – mondtam nemes egyszerűséggel. Inkább tőlem tudja meg az igazat, mint mástól…

- Ja, sejtettem. Állandóan csak a feltételek. Ha leszokom, akkor más miatt fog cseszegetni. Nem mintha ő olyan nagy szent lenne… - Puli csak morgott, majd elindult befelé. Mi is mentünk utána, mögöttünk Kook zárta a sort.

Bent ugyanaz a látvány fogadott, mint múltkor, semmi sem változott. A rendőrök az asztalaiknál ültek egy halom papír társaságában, vagy ettek. Mi egyből a kapitány irodája felé mentünk. Nem szerettem már láthatatlan lenni, mégsem tehettem mást. Kicsit kiakadtak volna az emberek, ha meglátnak.

- Jongin, viselkedj - figyelmeztetett Aron mielőtt bementünk az ajtón. Úgy csinált, mintha rossz fiú lettem volna. - Jó napot, uram - hajolt meg ő, Taemin és Kookie egyszerre.

- Jó napot kívánok – a kopasz felállt a helyéről, amint meglátta ezt a három szépséget. Kopó azonnal egy mosolyban részesült, mint elismert kiskedvenc. Chhh… öleb… - Hogy haladnak?

- A gyilkos jelenleg felszívódott – Pulikopó felsóhajtott – semmit nem tudunk róla, a tanú többet nem tudott segíteni, az áldozatok mind túl nagy sokknak voltak kitéve, de elméletileg Wu Yifan volt az utolsó.

- Értem, ennyi? – a kopasz körbenézett.

- Még annyi, hogy a gyilkos valószínűleg ismétlő-folyamatot hozott létre, azaz, ugyanazok a betűk szerepelnek mindenkinél. Ezeket valamilyen oknál fogva kavargatja, de nagyon utal arra, hogy ki mi okból kapta a betűt. Az egésznek egy puzzle-t kell alkotnia. Van is már egy elméletem, de még nem vagyok biztos benne, így időre lenne szükségem – Aron csak mondta, és mondta, és mondta. Mindenki elkerekedett szemekkel nézte őt.

- Amíg nem hal meg új ember, addig van ideje, nyomozó. De szeretném már mielőbb a rácsok mögött látni azt a pszichopatát - mondta a kapitány, a többiek bólintottak. Én is nagyon szerettem volna ott látni.

- Mi is ezt szeretnénk - értett egyet Taemin.

- A halott srác szülei is, múltkor találkoztam velük, és rosszul éreztem magam, hogy nem tudtam megnyugtatni őket, hogy a fiúk gyilkosa ott van, ahol lennie kell - szontyolodott el, velem együtt. Sajnáltam a szüleimet, hogy ennyit kellett szenvedniük miattam, vagyis a halálom miatt.

- Mindent megteszünk, hogy elkapjuk - bíztatta őt Aron.

- Ebben biztos voltam. Most viszont megbeszélésem lesz, szóval, majd még beszélünk fiúk - közölte finoman, hogy tiplizzünk le.

- Rendben, köszönjük – ismét meghajolt a három nyomozó, majd kisétáltak a teremből.

- Aron, veszünk fánkot? – Kook azonnal az idősebbik fiúra nézett, aki elmosolyodott.

- Legyen, de legközelebb te otthon maradsz. Mindig bank automatának hiszel, kölyök – mosolyogva összeborzolta a kisfiú haját.

- Vegyünk mindenkinek, én állom a felét – ajánlotta fel Puli váratlanul.

- Remek, és még azzal szekáltatok az elején, hogy az amerikai rendőrök esznek fánkot. Ebben a pár napban többet megettetek, mint én összesen - nevetett fel Csirke, közben Puli és Süti elmentek sütiért, azaz fánkért. Három rózsaszín, három barna és két fehér csodával jöttek vissza. Gondolom a két lányé, meg a gyereké lesz a rózsaszín, mert az illik a személyiségükhöz.

- Menjünk, a fiúk biztos várnak már - invitált ki mindenkit Aron.

- Megyünk, apuci - mosolyogtam rá, bár ő nem láthatta, mert láthatatlan voltam.

- Jongin, lecsaplak - csóválta nevetve a fejét. Szerettem nagyon, olyan kedves volt. Mindig olyan szeretettel beszélt hozzám, mintha tényleg az apám lett volna.

- Mit hoztatok? – Jonghyun már ott is volt, és csóválta a nem létező farkát.

- Fánkot – Süti megemelte a dobozt, mire Rexi értetlenül felpillantott.

- Aron már nem bírta? – kérdezte értetlen arccal. Az említett személy lemondóan felsóhajtott. Szegény, mindenki őt szívatja a fánkok miatt…

- Elmondom most, és utolsó előttinek, hogy én nem eszem fánkot Amerikában - nézett végig szigorúan a bagázson.

- Miért utolsó előttinek? - kérdezte értetlenül Puli.

- Azért, mert biztos vagyok benne, hogy Key is el fogja sütni egy verzióját - biccentett a négy szatyorral megpakolt srác felé.

- De gyors volt - mondtuk egyszerre Rexivel, aztán nevettünk.

- Ahelyett, hogy röhögtök, inkább gyertek segíteni, mert leszakad a karom - szólt nekünk, a pasija meg egyből ugrott. Papucskutya!

- Mi ez a sok minden? - szimatolt bele a két szatyorba.

- Kaja, mivel nálunk vannak a fiúk. Az mi? - nézett Sütire és a dobozokra.

- Fánk - mondták többen is egyszerre, aztán néma csend.

- Aron? - csak ennyit kérdezett, de mielőtt megszólalhatott volna az említett, Jonghyun elmagyarázta neki, hogy Csirke nem fánkevő.

- Ha van rózsaszín, az az enyém - szögezte le pillanatok alatt.

- Nekem meg barna kell! - ugrált oda Minho is a dobozhoz.

- Miért barna? - kérdezte meglepetten Taemin.

- Mert a barna megy a rózsaszínhez - kacsintott egyet - neked pedig az lesz, mert azt szereted - mosolyodott el büszkén.

- Mert a fehér nem megy hozzá - forgatta a szemeit Puli.

- Cicukám, tudhatnád, hogy minden jöhet nekem, ami csokis – Minho megvonta a vállát, és ki is emelt egy csokis fánkot. Olyan nagyot harapott bele, hogy a fél arca csokis lett. Olyan volt, mint egy nagy gyerek.

- Amerikában láttam csokis óvszert – kacsintott Aron.

- Ja, hogy te fánk helyett óvszert vásárolgatsz? – Puli felvonta a szemöldökét, miközben igyekezett minél stílusosabban enni, ezt azonban megnehezítette, hogy Jonghyun is kutakodott egy fánk után.

- Nem, kombinálom a kettőt – forgatta a szemeit Aron, mire mindenki nevetni kezdett. Rexi végre kivett egy csokisat, pont úgy, mint Kookie. Csirke kiemelte az egyik vaníliásat.

- Ja, tudod, a vaníliát én nem tudnám röhögés nélkül enni – kacagott fel Puli.

- Túl perverz fantáziával vagy megáldva - dörmögte Aron teli szájjal, mire csattant egy kéz a tarkóján.

- Megmondtam, hogy nem illik teli szájjal enni - nézett rá felfújt arccal Key. Aron olyan hitetlen pofit vágott, hogy nem bírtam nevetés nélkül.

- Jó - mondta, már üres szájjal, és tett négy lépés távolságot Kulcstól. Fura volt, hogy Elion kívül mind ott ették a fánkot, de hát egy egyetemistának néha muszáj bemennie órára.

- Megehetem az utolsó fánkocskát? - szemezett a fehér áldozatával Rexi.

- Nem, az Elié lesz majd, ha hazaér - csukta be a dobozt Taemin, hogy a srác ne csorgassa rá a nyálát.

- Ne már! Nem is fog neki örülni – duzzogott a hoppon maradt látnok.

- Miért ne örülne neki?

- Mert Kyoungjae semminek nem örül – Jonghyun továbbra is puffogott, és a meglepett Aron kérdésére is egészen jogos választ adott. Eli még annyira se mutatja ki az érzelmeit, mint a nyomozó.

- Ez nem igaz, ő egy nagyon jólelkű ember.

- Jól van, Minho, köszönjük, hogy így védesz mindenkit – Key vigyorogva vállon veregette Colost, aki csak a szemét forgatta. Ma biztosan mindenki bunkózni fog vele.

Miután végeztünk a fánk evéssel, autóba ültünk, és visszamentünk Jonghyunékhoz. Nem volt aznapra semmi értelmes dolgunk, ezért kitaláltuk, hogy grillezni fogunk az udvaron, mivel annyira még nincs hideg, hogy ne lehessen kint tölteni a délutánt. Amúgy sem volt nagy kedvem bent punnyadni a házban, mert a szüleim jártak a fejemben, és így legalább lefoglal majd a többiek hülyesége, és nem erre kell gondolnom.

- Amint beérünk, mindenki átöltözik itthoniba, és segít a kajában. Nem fogok egyedül megpucolni ennyi krumplit meg zöldséget egyedül - morogta Key a kapuban, és mindenki biccentett.

- És Aron? - kérdezte felháborodottan Taemin.

- Ő majd segít a tűzgyújtásban, de most elment a macskájáért, mert szerencsétlen egyedül van otthon - magyarázta el neki Kulcs, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Lógós – forgatta a szemeit a megmaradt nyomozónk.

- Jaj, nyugi, álló munkát adok neked – szerintem Key élvezte, hogy húzhatta Taemin agyát, vagy agyhelyét, még nem tudom, de mindenesetre Minho meg én jót nevettünk rajta.

- Elmentek a fenébe…

- Van egy bolt, ahol lehet venni áfonyás grillkolbászt, és nagyon finom, hozok, jó? – miután jól kinevette magát, Minho lelkesen ajánlkozott azt a furi izét elhozni.

- Jó, hozz – vont vállat Kibum, de őt sem győzte meg az izé.

- Puli, odaadnád a slusszkulcsod?

- Te az én kocsimat akarod vezetni? Van egyáltalán jogsid? - méregette őt a Kopó, Minho meg csak kinyújtott kézzel várakozott. Mondjuk én sem láttam még vezetni a Colosunkat, szóval szerintem jogos volt Taemintől a kérdés.

- A viccelődésed helyett, inkább add ide - kapta ki a másik kezéből a kulcscsomót, és ment is egyből a kapu felé. - Jongin, nincs kedved jönni? - kérdezte lelkesen.

- Nem mehet, csak bizonyos távolságot tehet meg nélkülem, különben eltűnik a semmibe - válaszolt helyettem Jonghyun.

- Oh, mindent értek - vont vállat, és elment. Néha azért rossz volt, hogy nem mehettem nélküle messze.

- Egyébként tud vezetni? – pillantott Key Taeminre, aki megvonta a vállát. Hó, jaj, öngyilkossági kísérlet Choi Minho részéről…

- Nem tudom. Elvileg járt KRESZ-re, de nem tudom, hogy befejezte-e. Az is csoda, hogy végigjárta a középiskolát – magyarázta, aztán nekiállt zöldségeket mosni.

- És te egy ilyen agyatlan melákba szerettél bele? Nem találtál inkább valami ügyvédet, vagy politikust? Nála még Jongin is jobb - mutatott a végén rám, hogy megerősítse a mondanivalóját.

- Én is itt vagyok ám - fontam össze duzzogva a karom.

- Azért mondtalak, mert szellem vagy, de Minhonál okosabb, az biztos - mondta az indokot Rexi.

- Köszönöm - csóváltam meg a fejem, és mondtam volna még valamit, csak Taemin telefonja közbezavart.

- Ki keres? – kérdeztem, mikor elővette a kis kütyüt. Egy darabig nézegette, aztán vállat vont.

- Ismeretlen – megnyomta a hívás fogadása gombot – Lee Taemin, a Kopó. Miben segíthetek?... Igen… nem… az kizárt… és hogy van? Nem a kocsi… értem… köszönöm… igen, várom a hívását… visszhall – remegő kezekkel letette a telefont.

- Mi van? - fordult felé mindenki, te Taemin csak egyhelyben állt és bambult. Teljesen lesokkolt a szerencsétlen.

- Taemin, mondasz is valamit, vagy képeljelek fel, hogy magadhoz térsz? - kérdezte türelmetlenül Kulcs.

- Az a barom nekiment egy fának. Annyira egy idióta, minek kell neki autó, ha csak összetöri, meg fogom fojtani, ha valami komoly baja lett neki - hadarta el idegesen Puli, közben végig a telefonját szorongatva.

- Nyugi, biztos semmi baja. Egyáltalán ki hívott? – érdeklődött Key, és gyorsan öntött egy pohár vizet szegény Pulinak.

- Valami nő. Minho telefonján én voltam az utolsó hívott, de az övé nem tudott hívni, valószínűleg meghibásodott – magyarázta, és elvette a vizet – köszönöm Key a vizet.

Jonghyun leültette őt egy székre.

- Igyekezz megnyugodni. Lehet, hogy nem túl súlyosan roncsolódott meg a kocsi – simogatta meg Puli vállát.

- Kit érdekel a kocsi, amikor a pasim valahol van, és nem tudom mi a baja! - kapta fel Taemin a vizet. Az agyvizet, nem azt amit ivott.

- Puli, tényleg nyugodj meg, nem kell ordibálni - szólt rá Kookie. Sajnáltam szerencsétlent, mert egy nap alatt halt meg majdnem ő is most meg Colos. Tiszta szerencsétlen nap volt.