Mínusz egy plusz kettő

Féltem kinyitni a szemem, mivel nem tudtam, hogy hol fogok felébredni. Annyi biztos volt, hogy feküdtem. Nem akartam Aronék nélkül lenni, ezért inkább folytattam ezen tevékenységem a biztonság kedvéért.

- Hát, Yurit sikerült elijesztenünk - hallottam meg Aron hangját. Aron! Egyből kinyitottam a szemem, és felültem. Most vagy nem sikerült a tervük, vagy tudja a fene, de velük voltam. Boldogan mosolyogtam, és néztem végig a csapaton. A csajon kívül mind ott voltak.

- Nem baj, nekem is kezdett elegem lenni belőle - vont vállat Minho. Én még mindig csak kapkodtam a fejem közöttük. Aztán megakadt a szemem Jonghyunon. Alaposan végigmértem, és megállapítottam, hogy dínó pofija van. Már meg is találtam a becenevét, de még nem mondom el.

- Nem sikerült? - kérdeztem tőle, mert tudtam, hogy ő hall engem.

- Nem tudom - vont vállat.

- Jól vagy? - kérdezte Taemin, mire odakaptam a fejem. Minho tűzpiros arcát nézegette, amin remekül ki lehetett venni egy tenyér formáját.

- Kicsit fáj, de nem baj - Colos elmosolyodott. Ebben a pillanatban pedig felbukkant egy szőke srác. Még soha nem láttam, és nagyon irritált, hogy ilyen nyugalommal szorított oda valamit az égő pofihoz.

- Megérdemelted. Ha nem hazudsz neki, akkor most nyugodtabban elváltatok volna - magyarázta. Na, stop! Az én barátaimmal így nem lehet beszélni. Azonnal odamentem, és nagyon erősen megcsaptam. Meg sem rezzent. Teljesen láthatatlan lettem? Lehet, hogy nem is tudták, hogy ott voltam? Ennyire nem is érdekelte őket, hogy mi volt velem? Tényleg nem szerettek, és csak várták a pillanatot, hogy elmenjek? Miért csinálták ők is ezt velem?

Szomorúan vágódtam le Jonghyun mellé. Esküszöm, sírni akartam.

- Héj, minden rendben? - kérdezte kicsit aggodalmas hangon. Na tessék, nem is ismer, mégis ő az egyetlen, akit érdekel.

- Nem, nincs semmi rendben. Azt hittem szeretnek, hogy számítok nekik valamit, de tévedtem. Aron megoldotta az ügyet, a csapat szétszéled, engem pedig el akartak küldeni, mert már nincs rám szükségük. Miért csinálták ezt velem? Nekem annyira fontosak lettek, szinte már az új családomnak tekintettem őket - hadartam el mindent egy szuszra. Tényleg nem szerettek, és csak várták a pillanatot, hogy elmenjek? Miért csinálták ők is ezt velem?

Szomorúan vágódtam le Jonghyun mellé. Esküszöm, sírni akartam. Csak bambultam magam elé. Ha tudtam volna sírni, akkor biztos, hogy azt tettem volna. Nagyot csalódtam bennük, és nem hittem volna, hogy megint át kell mennem azon, amit Baekhyunék tettek velem. Azt hittem, ők rendesebbek. Láttam Aron két cipőjét magam előtt. Szembeállt velem. Felpillantottam, ő pedig engem nézett, mintha tudta volna, hogy hol vagyok.

- Jongin, sosem árulnánk el. A barátaid vagyunk, és mind szeretünk. Mi vagyunk az új családod, és ne feledd, hogy mindig számíthatsz ránk. Nem engedem, hogy megint szenvedj. Már csináltad eleget - csak mondta, mondta, és mondta, én meg nagyokat pislogtam rá. Honnan hallotta, hogy mit mondtam?!

- Honnan tudod, hogy itt vagyok? - kérdeztem döbbenten.

- Amerika legjobb nyomozója vagyok. Szerinted? - kissé elmosolyodott, én pedig felnevettem. Ugyanolyan öntelt volt, mint eddig.

- Nem akartunk mi elküldeni téged, csak így könnyebb mindenkinek. Neked is, és nekünk is. Tudunk kommunikálni és nem veszítünk el téged. Ez amolyan meglepetés volt feléd, hogy jobban érezd magad - mosolygott Minho is. Hát komolyan, én baromira meghatódtam.

- És Rexit kerestétek, amikor máshol voltatok? - kérdeztem tőlük, és ők elröhögték magukat. Basszus, meg kell szoknom, hogy már hallanak.

- Rexi? Nem vagyok kutya - vonta fel az említett a szemöldökét, de a szőke az röhögött.

- A T-rexből jött, mert dínó fejed van - magyaráztam el neki. - Ők pedig Csirke, Puli, Süti, Colos és Galamb - mutogattam végig rajtuk. A két srác hangosan röhögött, sőt még a többiek is.

- Szerintem két nap múlva azt fogjuk kívánni, hogy inkább ne hallanánk - viccelődött Süti. Meg akartam csapni, de elhajolt. Ez így nem lesz jó, nagyon nem lesz jó.

- Maradj ott, le akarlak csapni! - morogtam, erre a csapat megint felnevetett.

- Ezzel jár, hogy tudunk veled kommunikálni - mosolygott Puli. Nyanya nélkül sokkal felszabadultabb volt. Hurrá!

- Ja, köszi a jeget, Key - Colos visszaadta a vizes zacsit a szőke srácnak.

- Key? Te vagy a kulcs? - meglepetten néztem rá, de csak megrázta a fejét.

- Nem. Csak szeretek keresztrejtvényeket fejteni. De amúgy Kibum. Ha Kulcsnak hívsz, akkor bajok lesznek - morogta, és eltette a kis tárgyát.

- Nyugi, Nyanya sem harapott a becenevéért - fújtattam.

- Vele nem kell foglalkozz, mikor meglátott téged,akkor kiborult, sikonyált, majd elhordta Minhot mindennek, végül felpofozta és elment. Röviden ennyi lenne róla - mesélte Eli, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

- Ennyire azért ne sajnáld - kuncogott mellettem Puli.

- Jongin, amúgy honnan vetted, hogy megoldottam az ügyet? - tért át egy másik témára Aron.

- Hát, ott voltak azok a betűk, meg még valami melléjük írva, aztán alá, hogy megoldva - emlékeztem vissza a kicsi lapra, amit láttam. Most akkor hülye voltam, és csak bemagyaráztam magamnak?

- Az egy használt papír volt, és mivel nem volt kedvem felkelni a székből, ezért arra írtam rá. Ha megoldottam volna, akkor a pasas már a börtönben ülne, de az is lehet, hogy húznám az időt, hogy többet lehessünk együtt - tűnődött közben el. Akkor még sokat együtt leszünk, nem kell félnem.

- Már csak egy kérdés. Miért nem mondtátok el? - nyafogtam. Jonghyun elmosolyodott.

- Így nagyobb meglepetés volt számodra, nem? - Puli is odajött hozzám. Köcsögség volt a részükről, de azért nagyon örültem nekik.

- Viszont van egy kis bökkenő - Kulcs megállt Jonghyun mellett. Érdeklődve néztem oda. A többiek már biztosan tudták, mert nem figyeltek annyira. - Mától fogva Jonghyunnal és velem kell laknod, mert az összekötőddel kell maradni, különben tényleg eltűnsz örökre. Tudod, valamit valamiért...

- Nem is ismerlek titeket. Nem költözök idegenekhez - ráztam hevesen a fejem.

- Nincs más választásod, Jongin. Ha a csapattal akarsz maradni, akkor annak ez az ára. De ha menni szeretnél, mi azt is megértjük - mondta Puli. Persze, hogy a csapattal akartam maradni, de nem nagyon tetszett, hogy velük is kelljen élnem.

- Jó, legyen. De valaki nem jöhetne ma velem? - pislogtam cukin, hátha meghatom őket. A fiúk összenéztek, majd némán megbeszélték a dolgot.

- Van hely bőven, jöhet valaki, ha szeretnéd - mosolygott kedvesen Jonghyun.

- Aron, menj te. Velem sokat volt mostanában, és biztos hiányzol neki te is - veregette meg Csirke vállát.

- Rendben van, szívesen megyek - egyezett bele Aron, én pedig vigyorogni kezdtem.

- Ha gondolod, itt megvárunk, amíg elszaladsz a cuccaidért, de pizsamát tudok adni. Vannak sosem használt darabjaim - Jonghyun magyarázott. Kedves volt az ajánlata, de Aron csak megrázta a fejét.

- Mindig van nálam váltóruha, és pizsama, ha esetleg elhúzódna egy nyomozás.

- Ez furi - húztam el a számat, Aron pedig rám pillantott. Oké, még szoknom kell, hogy mindenki lát.

- Nyugi, tudod váltogatni, hogy mikor legyél látható, és láthatatlan - válaszolt a beszélgetés közben nekem is Jonghyun.

- Komolyan? - kérdeztem vissza lelkesen.

- Igen. Tudod, a városban nem nagyon kéne, mászkálnod, hiszen halott vagy. Az emberek azt hinnék, hogy megzakkantak. Ha otthon, vagy kevésbé ismert helyen vagy, akkor maradhatsz - ismertette velem a funkciókat.

- Ez tök jó - vigyorogtam boldogan. Végre nem kellett egész nap magamban motyognom, hanem beszélgethettem is velük.

- Azért remélem, nem fogsz éjjelente film közben ordibálni, mert akkor kiszedem a nyelved - fenyegetőzött vigyorogva Aron, amin mindenki nevetett.

- Szellem vagyok, nem tudod - dugtam ki rá dedós módon a nyelvem. Átmentem idiótába. - Jonghyun, én fogok tudni majd tárgyakat mozdítani, vagy hasonló dolgokat művelni? - nyugodtam le hirtelen, és kíváncsian vártam a választ.

- Majd idővel kiderül. Egyelőre valószínűleg nem megy - jelentette ki nyugodtan. Mi???

- De már tudtam forogni a forgószékben! - csattantam fel.

- Igen, mert erősödtél. Most is fogsz, de lehet, hogy nem annyira, hogy mozgatni tudj dolgokat.

- Aron, mi szerintem megyünk - Puli a pasijára nézett, aki az alvó Kookot tartotta a karjai között.

- Hogy aludt el állva? - kérdeztem döbbenten.

- Fáradt volt. Még kamasz, sok alvásra van szüksége - Minho gyorsan válaszolt - Tae, ma aludj nálam, meg Kook is, ok? Én közelebb lakom.

- Rendben - Puli ásított egy nagyot - örülök, hogy már köztünk vagy, Jongin.

- Eddig is itt voltam, Puli. De azért én is örülök - villantottam egy ezer wattos mosolyt.

- Tényleg kell majd rá egy kikapcsoló gomb - intett még gyorsan, és elmentek.

- Ezt itt hagyjuk neked - mutatott Jonghyun a sok gyertyára, amiket szívecske alakban rendeztek el.

- Most szerelmesek vagytok belém, amit nem csodálok, vagy lánynak hisztek - vacilláltam a két választási lehetőség között, de nem tudtam dönteni. Mondjuk, olyan helyes vagyok, hogy már ők is megszerettek.

- Nem, csak gondoltuk így a legjobb - vont vállat Jonghyun. - Gyertek, menjünk mi is - indultak kifelé a temetőből, én pedig utánuk.

- Jjong, te amúgy hány centi vagy? 160? - kérdeztem tőle vigyorogva.

- Kikérem magamnak. 174 centi vagyok, szóval igenis magasnak számítok - kezdett el duzzogni.

- Jajj, Töpszli, ne mérgelődj - simogatta meg a hátát Kulcs. Ennyi… én feküdtem a röhögéstől.

- Most lejáratsz egy szellem előtt? - vonta fel a szemöldökét Jjong.

- Nem tehetek róla. Oltári a srác.

- Köszi - vigyorogtam, mint a tejbe krumpli. Azért nem tök, mert az már uncsi volt. - Aron, majd felhívod Pulit, hogy milyen volt a nászéjszaka Colossal?

- Az a kettő házas?! - Kulcs rémülten fordult hátra. Aron meg én sírtunk a röhögéstől.

- Nem, csak reményeink szerint járni fognak - Eli gyorsan lezavarta a dolgot - itt a járgányom. Szevasztok!

- Szia! - integettünk vissza.

- Az alacsonyabbik az, aki szerelmes a másikba? - érdeklődött hirtelen Jonghyun.

- Nálad nem alacsonyabb - kacsintottam - de igen.

- Kim Jongin, ha nem hagyod abba, akkor eltüntetlek, mint nyúl a répát - fordult hátra izzó szemekkel.

- Nem járnál jól, kapásból öt ember ugrana neked - komolyodott el Aron is.

- Csak szórakozunk - nyugtattam a helyzetet, főleg amikor megláttam, hogy Key milyen alaposan méregeti Csirkét. Ijesztő volt. - Jonghyun, amúgy te is látod a többi szellemet? - kérdeztem, mikor megláttam egy kislányt ülni a sírköve mellett.

- Igen, és a szabadidőmben azzal foglalkozom, hogy ha tudok, megszabadítok párat, hogy oda mehessenek, ahova tartoznak - nézett ő is arra, amerre én.

- És nálam is menne? - kíváncsiskodtam tovább, aminek az lett a következménye, hogy Aron lefékezett előttem, én meg belelebegtem.

- Fúúúj - ugrott arrébb - ez marha rossz érzés - rázkódott meg. - Amúgy meg, itt akarsz minket hagyni?

- Nem, csak kérdeztem. Szellem vagyok, érdekel mi van velem - nyafogtam, mint egy ötéves.

- Elvileg igen, nagyon kevés szellem van, aki kivétel ez alól. Olyan is van, hogy aki végzett a feladatával, az egyik percről a másikra eltűnik, és nincs tovább - mesélte el, gondolom, vele már volt ilyen. Mindenesetre engem sokként ért. Mi van, ha a gyilkos megkerülése után én is felszívódom?

- Ez érdekes, és ijesztő - állapította meg Aron.

- Ugye nem fogok eltűnni? - kérdeztem rémülten.

- Nem tudom, Jongin. Nem vagyok Isten, hogy mindent tudjak. Ha majd eljön az idő, akkor megtudod - adott fél választ Jonghyun. Hát, nem sokat segített vele, de legalább nem mondott egyből nemet. Én viszont nem akartam eltűnni, mert már megszoktam, hogy itt vagyok.

- Majd kitalálunk valamit. Ha kell, akkor évekig fogjuk húzni a nyomozást, hogy minél tovább maradhass - nyugtatott meg Aron, pedig mindketten tudtuk, hogy sokáig nem fogják tudni ezt csinálni.

- Ez aranyos tőled - próbáltam mosolyogni.

- Tudom - nevetett fel Csirke - viszont most el kell válnunk egy picit, mert te Jonghyunnal mész, én meg a saját kocsimmal.

- Ne! - rémültem pattantam a nyomozó mellé. Nem megyek vadidegenekkel!

- Igazából egy kilométeren belül még tudom érzékelni, de ne maradjatok le, vagy tényleg eltűnik. Ez a kompromisszum a szellemekkel - Jonghyun teljes nyugalommal szakított félbe.

- Akkor mehetek vele? - csillantak fel a szemeim.

- Igen - adott rövid választ Key. - Gyertek utánam majd - ült be Jonghyun, Keyvel a kocsijába.

- Rendben - intettünk, és mi is beszálltunk Aron autójába.

- Ma rossz kedved volt, ugye? - tett fel egyből egy kérdést, miután elindultunk.

- Azt hittem elakartok hagyni, szerinted milyen kedvem kellett volna legyen? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére. Tudom, hogy nem illik.

- Én el akartam mondani, de a többiek jó meglepinek tartották. Sajnálom - sóhajtott fel a végén.

- Nem kell sajnáld, örülök, hogy megtettétek értem - mosolyodtam el megint, közben próbáltam megsimogatni.

- Igazából Taemin ötlete volt, sőt, ő is találta meg Jonghyunt. Nagyon a fejébe vette, hogy láthatóvá tesz. Úgyhogy elsősorban neki köszönd - Aron csendben haladt Jonghyun fekete Hyundai-ja után.

- Ezzel kompenzálta, hogy a magánélete egy csőd?

- Nem tudom, de teszek egy próbát a rádióval.

- Felesleges, még mindig szellem vagyok.

- De attól még elindulhat - akadékoskodott Csirke.

- De nem fog - vágtam én is vissza. Csak jobban tudom, hogy mi vagyok, mint ő.

- Fogadjunk? - kérdezte teljesen komolyan. Most komolyan egy szellemmel akar fogadni? - Ha nyerek, akkor egyszer halálra ijeszted a főnököt - nyújtotta a jobbját.

- Ha pedig én, akkor segítesz összeboronálni Colost Pulival.

Ezután imitáltunk egy kézfogást. Aron reménykedve nyúlt a kapcsoló felé, majd amikor bekapcsolta, csak sziszegést lehetett hallani. - Mondtam, hogy nem megy - ült ki vigyor az arcomra.

- Mázlista - nevetett Aron is. - De azért egyszer tényleg megijeszthetnéd őt.

- Egye fene, de csak akkor, ha előbb te segítesz nekem - összefontam magam előtt a karjaimat.

- Nem értem, miért viseled ennyire a szíveden Taemin szerelmi életét. Az meg végképp nem zavar, hogy két pasit kell összehoznunk, akik közül az egyik olyan kilencven százalék, hogy hetero?

- Nem. Colosnak nagyon fontos Puli, és éppen ezért szerintem össze lehet hozni őket - vitatkoztam.

- Jongin, Taemin és Minho a legjobb barátok. Ez nem jelenti azt, hogy szerelmesek is egymásba...

- De rossz így látni Pulit. Meg Nyanya eltűnt a képből, úgyhogy tiszta a pálya. Tényleg, mitől hisztizett be? - Nyanyára gondoltam, aki olyan lelkesen mutogatta, hogy Coloska csaja, hogy az csak na!

- Sokkot kapott tőled, Minhot hazugnak nevezte, és elrohant. Mint kiderült, Colos sem kedvelte annyira, bár az elején tetszett neki.

- Mindent értek - bólintottam egyet.

- Szerintem megjöttünk - állította le a motort a Hyundai mögött. Komótosan kiszálltam, és szemügyre vettem a házat. Nem volt nagy durranás, de kifejezetten családiasnak lehetett mondani. Egy egyszerű fakerítéssel volt körülvéve. Az udvart pár lámpa világította be. Néha, amikor elegem volt a gazdag életből, egy ilyen házra vágytam. Mindig elképzeltem, hogy majd a gyerekeimmel fogok kint szaladgálni a zöld füvön, utána pedig a homokozójukban fogunk várat építeni. Elszomorodtam, amikor belém nyilallt a felismerés, hogy ilyen dolgok velem mér nem fognak történni.

- Minden rendben? - állt meg mellettem Jonghyun.

- Annyira nehéz beletörődni, hogy nekem már nem lehet jövőm - sóhajtottam elkeseredetten. Talán ez volt az egyetlen dolog, ami kiváltotta belőlem néha azt az érzést, hogy jobb lenne, ha a feladat végén eltűnnék.

- Jongin, még nem töltöttem együtt a napjaimat szellemmel, de remélem megértjük majd egymást, és akkor tudok segíteni neked - szontyolodott el mellettem mindenki. Egyre jobban megkedveltem Jonghyunt is. Sokkal segítőkészebb, mint gondoltam.

- Köszönöm - motyogtam az orrom alatt.

- Szép - ismerte el Aron.

- Igen, elég hamar összejött a pénz rá, főleg, hogy tíz éves korom óta kapcsolatban állok a szellemekkel. Az elején nehéz volt, de aztán bizonyítottam, és lassanként összejött. Key is beleadott egy picit, és csak összejött - az említett személyre mosolygott, aki viszonozta a gesztust.

- Garázsunk viszont nincs.

- Nem baj az, jó ennek kinn is - Aron megveregette a járgányt, mire Key bólintott.

- Akkor gyertek - a másik elindult a ház felé. Jonghyunék háza eszméletlen jól nézett ki. A nappaliban leginkább a világos színek uralkodtak, ami tökéletesen passzolt a belőle nyíló, tágas konyhához. Nekem kifejezetten tetszett, amikor a konyha és a nappali, mondhatni egy térben helyezkednem el. A nappali egyik végében helyezkedett el az emeletre vezető, fakorláttal ellátott lépcső is. A mi házunk nem volt annyira összhangban, mint az övüké.

- Fent van négy szoba, de csak egy fürdő van, szóval majd meg kell oldanunk valahogy - mutatta be a házat Jonghyun.

- Megoldjuk, Jongin amúgy sem használja - ásított Aron. Igen, szegény biztos elfáradt, főleg, hogy már hajnali három is elmúlt. - Írok a többieknek, hogy ma csak délután futunk össze - vette elő a telefonját, és már kezdett is pötyögni.

- Rendben van. Mehetsz elsőnek, ha gondolod - Rexi már benn is termett a konyhában - Éhes vagy?

- Nem, köszönöm - Csirke felballagott zuhanyozni, amit stílusosan lenn vártam meg, Kulcs és Rexi beszélgetését figyelve.

- Aron egy nyomozó - morgott az alacsonyabbik, mire a szöszi felháborodott.

- Attól függetlenül ellophat valamit, megölhet minket alvás közben, vagy akármi! Egy nyomozóra senki nem gyanakodna, ő meg rákenheti arra, akire akarja! - kiabált. Ez nem normális! Aron a legártalmatlanabb ember a világon.

- Kibummie, biztos vagyok benne, hogy nem fog semmit bántani. Meg senkit.

- Nem tudhatod. Viszont azt igen, hogy utálok idegeneket beengedni a házamba.

- Ha belenézek a lelkébe, akkor megnyugszol? - Jonghyun letette a poharat. Érdekes beszélgetésnek lettem tanúja, mondhatom.

- Akkor igen. Ismersz, hogy milyen vagyok. Gyanús és kész - fonta össze Kulcs a kezeit a mellkasán. Ha ezt így folytatja, akkor én leszek az, aki meg fogja ölni, főleg ha Aronról van szó.

- Remek - húzta magához a duzzogó srácot Rexi, és a nyakába puszilt. De jó nekem, plusz két túlfűtött személlyel lehetek együtt. A végén még én is a fiúkat fogom bámulni az utcán a csajok helyett. Nem, ez nem fog megtörténni.

- Minden okés, Jongin? - pislogott rám Kulcs.

- Aham - vontam meg a vállam. Persze, semmi nem volt okés. Az én haveromat csak ne gyanúsítgassa meg senki!

Varázsütésszerűen megjelent Aron egy fekete, hosszú nadrágban, és egy kék pólóban.

- Csak jó éjszakát jöttem kívánni - jelentette ki mosolyogva, Rexi pedig viszonozta a gesztust

- Jóéjt neked is, Aron.

- Jó éjt - Kulcs még egyszer végigmért rajta, ez pedig fix, hogy feltűnt neki is, csak nem akart szólni.

- Jó éjt - megöleltem őt. Igyekezett visszaölelni több-kevesebb sikerrel...

Miután Aron felment aludni, Jonghyun és Key kivettek az egyik szekrényből egy kis dobozkát, ami tele volt sok kicsi zacskóval.

- Te drogozol? - kérdeztem kíváncsian, mire két döbbent tekintetet kaptam. Lebuktatok, majmok!

- Ezek különböző gyógyfüvek apró porrá őrölve - mutatta felém az egyik tasakot. Sajnos igaza volt, pedig mennyire vicces lett volna beszívva látni őket.

- Aham, és az minek kell? - vontam ismét kérdőre őket.

- Azért, hogy megnyugtassam Keyt, hogy semmi baj nincs Aronnal - pillantott az említettre, aki egy kis mérleg mellett állt, és a zacskó tartalmát öntötte egy kicsinyke fémtálba, hogy aztán egy kis kávéskanállal keverje össze őket. Érdekes látvány volt.

- Mélyen alszik a haverod? - pillantott felém Kulcs, keverés közben.

- Azt hiszem igen - töprengtem el a válaszon, mert csak egyszer aludtam vele.

- Akkor jó - valami löttyöt is beleöntött, majd Rexi kíséretében felbaktattak az emeletre. Inkább mentem utánuk, és a falon áthajolva figyeltem, amint Kulcs bekente Csirke arcát, orrát, homlokát, Rexi pedig egészen közel hajolt hozzá. Szemei fennakadtak egy pillanatra.

- Csak akkor bánt, ha Jonginnek baja esik. Olyan a számára, mint egy kistestvér - jelentette ki. Kezét leemelte a haveromról, majd tárgyilagosan Key felé pillantott - láttam az egyik titkát, amit nem közölt senkivel. Láttam azt, hogy szorong emiatt, de nem árt vele senkinek. Megnyugodtál?

- Nagyjából - Kulcs a pasija mellkasába fúrta az arcát. Ennyi homokost egy helyen!

Az pedig nagyon jól esett, hogy Aronnak ennyire fontos vagyok. Nekem is olyan volt a többiekkel együtt, mintha a testvéreim lettek volna. Mondjuk, Aron inkább már apám volt, mintsem a bátyám, de nem bántam.

- És mi az a titok? - kíváncsiskodott Kulcs.

- Ha akarja, elmondja. Nem a mi dolgunk - rázta a fejét Rexi, Key pedig csalódottan hajtotta le a fejét. - Menjünk mi is aludni. Jongin, a nappaliban megy a tévé, nézd nyugodtan. Jó éjt - integettek, és kimentek. Még hallottam, ahogy lemennek a lépcsőn, de utána már nem foglalkoztam velük. Elég volt belőlük ennyi is egy napra. Inkább egy ideig néztem, ahogy Aron alszik. Olyan kis békés pofija volt ilyenkor, hogy meg kellett zabálni.

Hamarabb néztem volna egy nagyra nőtt óvodásnak, mint egy neves nyomozónak.

Hajnalban viszont már kimentem tévézni, megnéztem valami dokumentumfilmet, utána egy bíróságot, ami érdekelt, ezért arra különösen figyeltem. Reggel mese ment azon az adón, aztán leballagott Key, és mindent alaposan átvizsgált, mintha valaki kirabolta volna őket. Ja, már tudom. Aron, és a sötét titkai...

- Jó reggelt, Jongin - köszöntött mosolyogva.

- Neked is jó reggelt - viszonoztam, aztán újból a tévére tapadtam.

- Oh, Spongebobot nézel? Azt a mesét én is nagyon szeretem. Tunyacsáp a kedvencem - kezdett el lelkesen mesélni, közben lehuppant mellém, megfeledkezve a ház átnézéséről. Hát igen, a tintahal személyisége totálisan egyezett Key-ével.

Szó nélkül néztük a mesét, amiből egymás után három részt adtak le. Aztán megjelent Aron is. Mikor megláttam, akaratlanul is elröhögtem magam, és Kulcsnak is nehezére esett, hogy ne tegye ugyanazt.

- Mi olyan nevetséges? - dünnyögte félkómásan, ami csak még aranyosabbá tette.

- Szerintem nézz tükörbe - mondta mögüle Rexi nevetve. Csirke elővette a telefonját és elemezte a kinézetét.

- Szent gatyamadzag - kezdte el a kezével igazgatni a haját, ami egy szétrombolt gólyafészekre hasonlított.

- Azt bizony elaludtad - kacagott Kibum - gyere, beállítom neked olyan szép tarajosra, mert így pocsékul nézel ki - karon ragadta a kétségbeesett Csirkét, és már fel is vitte az emeletre. Addig néztem Spongebobot, hogy ne zavarjam őket. Egy idő után lebaktatott a két fiatalember, és Aron haja egész elviselhető lett, mondjuk idáig éreztem a hajlakk szagát. Már kezdtem őt sajnálni.

Key bevonult a konyhába, ő pedig lehuppant mellém.

- Hogy aludtál? - kérdeztem.

- Remekül. Bár reggel valamitől ragadt az arcom kicsit. Na, de mindegy. Te hogy vagy? - vigyorgott aranyosan. Ha tudná, hogy Rexiék trutyijától ragadt…

- Jól. Sokat tévéztem - mutattam a készülék felé.

- Mindig így nézted? - bökött felém. Nem értettem mi baja volt. Törökülésben ültem és a bal kezemmel a jobb, míg a jobb kezemmel a bal lábfejemet fogtam. Kiskorom óta így csináltam.

- Aham, így lehet hintázni, nézd. - És bemutattam neki. Ő is beült ugyanabba a pózba, és elkezdett velem hintázni. Kábé úgy néztünk ki, mint két dilinyós, csak a kényszerzubbony hiányzott rólunk.

- Látom, elvagytok - jött a nappaliba Rexi.

- Tiszta jó. Imádok hintázni - mondtam a mesét bámulva.

- Na jó, ezt én is kipróbálom - Rexi leült a másik oldalamra, és hintázni kezdett - ez nagyon király.

- Mondtam - kacagtam. Örültem, hogy már rendesen kijöttem velük, megértettem magam, és nem kellett Minho zseniális nyelvérzékét használni. Jó, tényleg tudott a srác, de amikor az ügyvédet hátvédnek fordította, az azért durva volt.

- Jöhettek én...- Key megállt a fotel mellett, és értetlen arccal bámulta a csapatot. Egy, egytől tízes skálán szerintem hússzal jelölte volna azt, hogy mennyire nézett minket hülyének...

- Gyere te is - intett neki Jonghyun.

- Sok mindenre rávehetsz, de erről én már öt évesen leszoktam - fintorgott Kulcs, de a mosoly ott bujkált neki is az arcán.

- Jaj ne legyél ilyen - engedte el hirtelen a másik lábát is Rexi, mire hátradőlt, és kiterült. - Na, paszt mek - mondta kicsit mérgesen, de a nevetés erősebb volt.

- Te most a baszd meg-re gondoltál - álltam meg én is.

- Ilyen csúnyán nem beszélünk, Jongin - nézett rám szikrázó tekintettel Kulcs, amitől nekem még a lélekjelenlétem is lecsökkent.

- Key, annyira megijesztetted, hogy félig láthatatlan lett.

- Nem akartalak megijeszteni, de a káromkodás bűn - Key szinte ugyanúgy elhalványult, mint én, csak ő egészen látható maradt.

- Tudom, de ijesztő boszorkány vagy – persze, azonnal megbántam, amit mondtam, ezért Aron mögé bújtam, hogy védjen meg.

- Ha nem lennél halott, most halott lennél – fújtatott.

- A koreai nyelv szépségei – kacagott fel Jonghyun, de Key szemei továbbra is lángokat szórtak.

- Ne szólj bele! - rivallt rá a pasijára, aki követte a példám, és besorolt Aron mögé.

- Én is félek tőle - súgta a fülembe, amin elmosolyodtam. Kibum egy giliszta vékonyságú srác volt, míg Rexi izmos. Nem is értettem, hogy miért tart tőle.

- Na jó, nem vagyok bástya, hogy mögöttem bujkáljatok. Inkább készüljünk el, hogy beérjünk az irodába - fordult felénk Aron is szigorúan.

- Megyek - osont el mellettem Rexi, és szaladt fel az emeletre, én meg utána.

- Ez szép volt - hallottam még Kibum hangját, aztán bevágódtam Jonghyun szobájába.

Ismételten sikerült a legjobb pillanatban megjelennem. Jonghyun ugyanis éppen az orrom előtt öltözködött... zseniális vagy, Jongin, komolyan!

Inkább gyorsan kisiettem, akkor meg Keynek mentem majdnem neki. Na, most fog megölni kukkolásért. Még egyszer.

- Ugye te a csajokat szereted? - kérdezte hirtelen, mire hevesen bólogatni kezdtem.

- Igen.

- Akkor rendben - Kulcs egy darabig furcsán méregetett, majd bizalmatlan tekintetet lövellve felém, besietett Rexi szobájába.